Bejegyzések

Novella - Farkaskaland

EI: A durva hangvitelű kommenteket megelőzve, amik arról szólnak, milyen szívtelen az író:
Ez is egy csata. Egy csatának mindig vannak áldozatai, nem csak emberek. Ez is csak fikció, nem valódi, én sem vagyok állatkínzó.
Kellemes olvasást mindenkinek! :) 
(Hallgatáshoz ajánlott ez a dal)
------------------------------

Abban az időben, amikor a fiú szemeiben még fény ragyogott, és a lányt még nevetni engedte a sors...

A tenger ritkán volt olyan zavaros. Az éjjeli szél végigtáncolt a habokon, hullámokat gerjesztett és a part felé lökte a késői vándorokat, akik meleg étel és rejtekhely reményében eveztek vissza dél felé, ahonnan hajnalban elindultak.
Ha az égen, a felhők között szálltál azon az éjszakán, négy kisebb hajót láthattál tele kifáradt fiatalokkal és egy-két szakállas öreggel. Mind a négy evezősön két jel szerepelt: egy Szörnyen Nagy Rémség koponyája, melyet egy karddal döftek át, és egy aranyszínű, sokágú nap.

- A hétszentségit! - Stan köpött egyet a tengervízbe. - Ellep minket…

86. rész - Ketten a világ ellen

Valamivel dél előtt értük el Hibbant partjait. Gunnar lesegített a hajóról, szó nélkül hagyta ott az embereit, elkísért. Hogy ne keltsünk nagyobb feltűnést a kelleténél, végül nem az én házamhoz mentünk, Dorcié közelebb volt. Gunnar ötlete volt, gondolom nem szerette volna, hogy egyedül legyek. Nem is akartam.
Kopogott helyettem. Melepett, hogy Dorci otthon volt, azon pedig még inkább, hogy bár sápadtan, de végül szó nélkül beengedett minket a házába.
- Kedvesem, hogy nézel ki? Te jó ég, mi történt? Megsérültél? - kérdezgetett folyamatosan. Mi tagadás, ha az arcom és a vörös szemeim nem mondtak eleget, a ruháim még mindig cafatosak voltak.
Gunnar megállt az ajtóban, de figyelte minden mozdulatomat. Egy pillanatra találkozott is a tekintetünk, ezt a lány és észrevette. Volt egy olyan érzésem, hogy csak ekkor vették észre egymást.
- Ő... itt Gunnar - biccentettem a fiú felé bágyadtan. - Segített nekem.
- Oh...
Szűkszavúan üdvözölték egymást. Egyiküknek sem beszéltem még a másikról, töké…

85. rész - Fekete láng /2

Ez a világ kegyetlen, és mégis oly gyönyörű."
~ Mikasa, Attack on Titan

----------------------------------

~ Rikó ~
- Amíg várakoztok, nincs kedved megnézni a füves szobámat? Kicsit bágyadtan néztem föl az asszonyra. Egyáltalán nem akartam megsérteni azzal, hogy nem figyelek rá, de biztos tudás hiányában képtelen voltam a beszélgetésre koncentrálni.
- Elnézést? - kérdeztem vissza. - Csak nincs valami baj? Talán szédülsz? - kérdezett újra a javasasszony, bár megesküdtem volna rá, hogy nem ismételte meg magát. - Nem, már hozzászoktam ehhez - ráztam a fejem. A másik asszony aggodalmasan a vállamra csúsztatta a kezét.  - Akkor tehát jössz?
- Hova is? Bocsánat, azt hiszem, nem figyeltem.
- Ejj, hisz most kérdeztem... - sóhajtotta Brenna asszony, miközben a kezében lévő üvegcsét rázogatta, amibe néhány perccel ezelőtt vért vett tőlem. A másik anyagtól a színe változni kezdett. - Ha szeretnéd, körbenézhetsz a műhelyemben - válaszolta rám sem nézve. Minden figyelmét az üvegcse kötötte le, …

84. rész - Fekete láng /1

Kép
EI: Sziasztok!
Hálás köszönetet szeretnék mondani a 20 000+ oldalmegtekintésért, nagyon köszönöm a támogatásotokat! ❤
A dátumot meghazudtolva ez a rész maximum akkor lesz romantikus, ha van veletek valaki, de ettől függetlenül boldog Valentin napot kívánok mindenkinek, aki ünnepli.
Kellemes olvasást! :)

-----------------
Gunnar kellemes társaságnak tűnt. Érdekes történetei voltak a tengeri útjairól, emellett sok mindenhez értett - de legalábbis igen művelt volt. Mit ne mondjak, ez északi népeknél igazi ritkaságnak számított. Természetesen sok témánk volt, teljesen belefeledkeztünk a beszélgetésbe, észre sem vettem, hogy már a Főtérnél sétálgatunk.
Nem volt viking. Ez a modoráról és a viselkedéséről is látszott: az egója nem nyúlt fel az égig, közel sem volt bunkó vagy tolakodó, mint ahogyan egy egyszerű északit el lehet képzelni. Legalábbis, ha Takonypócot tekintjük a viking férfi példájának, akkor Gunnar egészen törvényen kívülinek számíthatott.
Tudom, tudom, szörnyű hasonlataim vann…