1.rész-Váratlan találkozás

Egy őszi napon kezdődött. Három év után találkoztam a legjobb barátnőmmel, Dórival. Mikor 9 voltam elköltöztek, de nagy örömünkre most mégis úgy döntöttek, hogy visszajönnek. Mi ketten arról vagyunk híresek, hogy kitalált dolgokat szeretünk. Például kis korunkban a pónikat, de mivel abból már kinőttünk, a sárkányok kerültek a porondra. Mindent néztünk-és olvastunk, ami róluk szólt. Ez előtt 1 héttel anyáéktól kaptam egy film CD-t, aminek Így neveld a sárkányodat volt a borítóján. Úgy döntöttünk, megnézzük. A film alatt teljesen átszellemültünk, személy szerint nem láttam még ehhez foghatót. Sajnos, mire vége lett haza kellett mennie, de még nem jött álom a szememre. Egy hirtelen ötletem támadt: gyorsan megnéztem, hogy alszik-e már mindenki, és amikor láttam, hogy igen kisurrantam a házból. Az erdőbe vettem az irányt, ahová sokat jártam ha egyedül akartam lenni vagy gondolkodtam. Éjszaka az erdő veszélyes lehet, de nem féltem, hiszen minden ismerős volt itt és éjjel az erdő gyönyörű (már amennyi látszik belőle).

Az ösvényen haladva a zárójeleneten gondolkodtam, amikor egy tőlem úgy 13 méter távolságra lévő bokor megrezzent. Nem kicsit ijedtem meg, de megőriztem a hidegvéremet, és vártam mi fog történni. Még több rezzenést hallottam és fejben már sikítozva rohantam haza "Szörny van az erdőben"-t kiáltozva. Aztán... valami, (vagy talán valamik) előjött a bokor mögül, és a telihold fényénél könnyen ki tudtam venni a halálra rémítőmet
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nem hittem a szememnek! Azt hittem álmodok! HABLATY állt velem szembe FOGATLANNAL az oldalán.... De ez nem lehet! Ő nem létezik!
Amikor ő is meglátott elkiáltotta magát:
-Fogatlan, gyere gyorsan!-felugrott rá, és el akartak repülni.
Túl sok dolog volt akkor a fejemben, de annyi leesett, hogy sárkánygyilkosnak hihet, és ezért menekül.
-H-hé!Várj!Ne menj el! Mi sárkánybarátok vagyunk!
Erre hátrafordult a nyeregben és rám nézett.
 -Tényleg? Akkor mázlim van!-mondta és egyre közelebb repült hozzám, majd leszállt.
-Milyen faragatlan vagyok! A nevem Hablaty, ez a mihaszna hüllő pedig Fogatlan.
Erre az említett morcosan a gazdájára nézett.
Le voltam hidalva! Nem tudom kívülről hogy festhettem, de az biztos, hogy érdekesen. Ezt követően rájöttem, hogy nekem is be kéne mutatkozni, de vajon eléggé vikinges a nevem?
-Ööö.. Hívj csak Trixinek. -feleltem, de ez honnan jött?!
-Rendben. Ha már így összeismerkedtünk, meg tudnád mondani hol is vagyunk? Egy kicsit eltévedtünk.
Idáig eljöttek Hibbantról? Azért nem semmi túra lehetett, nem mintha tudnám merre laknak.
-Magyarországon.-feleltem- és ha nem tévedek, épp egy erdő kellős közepén.
-Akkor jól eljöttünk, pajti. Most hogy érek haza a kiképzésre?
Várjunk csak egy másodpercet! Kiképzés? De akkor... A lábára néztem és megvolt mindkettő! Akkor még nem történt meg a békekötés sem?
-Kiképzés?
-Igen...
                                                                       Folytatjuk

Megjegyzések