3.rész-Álom és valóság

Sziasztok!
Meg is hoztam a harmadik részt, és elnézést, hogy eddig tartott, de a suli közveszélyesen leszívja az agyamat. Jó olvasást:

Reggel amikor felébredtem és rájöttem, hogy "kicsit" elaludtam, kipattantam az ágyból és elkönyveltem magamban, hogy nagyon szépet álmodtam. Felöltöztem, kifésültem a hajam, majd siettem a szobából le a lépcsőn a konyhába azt remélve, hogy anyáéknak nem tűnt fel a közel délig tartó sziesztám.

-Jó reggelt!-*ásít*
-Jó reggelt! Jó sokáig aludtál, ilyen sokáig néztétek azt a filmet?-kérdezte Anya
-Igen. De látnotok kellett volna amikor ott a végénél....


                                                               *másfél óra múlva*
-Ésés.. Észbontó volt!! Főleg, hogy a könyvet már olvastam.
-Aha-válaszolta Anya, de nem hinném, hogy egyezett a véleményünk. De azt sejtettem hogy Apának szimpatikus a történet, mert ő is szereti a misztikus dolgokat.
-Na oké, én még alszok egy kicsit.
-*nevetés*
Visszamásztam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyra. Egy idő után meguntam, ezért benyomtam a gépem és SoD-oztam egy kicsit.
-Réka, Dóri keres telefonon!
-Ne most Apa ,létszi! Mindjárt kikel a suttogó halál fiókám...Várjunk, Dóri? JÖVÖK!!
Miután megkaparintottam a telefonomat (nem tudom mit keresett odalent) cseverésztünk egy keveset, majd megbeszéltük hogy majd még tárgyalunk. Na igen! Nem könnyű neki iskolát váltani. De mégis van benne egy kis jó. Hogy mi az? Egy osztályba fogunk járni! Odinra, de jó lesz!-ez volt azon ritka alkalmak egyike, mikor szombaton vártam az iskolát. Így telt a napom, majd olyan délután öt körül ki akartam menni a kutyusommal játszani, de amikor aznap már körülbelül tízmilliomodjára lejöttem a lépcsőn, hogy felvegyem a kabátomat, az csupa víz volt a gumicsizmámmal egyetemben. De hogy a nyavalyába lehet vizes, amikor ma nem is voltam még kint?!
Gondolkodni kezdtem.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
-Nem álmodtam? Nem álom volt? De-de... Ugyan már, lehetetlen! Hogyan is létezhetnének? Kilépnek a TV képernyőn is kész, ennyi?-magyarázkodtam saját magamnak (ami szokásom néha), de egy kissé frusztrált a dolog.-Ezt csak egy módon tudhatom meg... kétszer nem álmodhatom ugyanazt! Ha nem lesz ott, akkor tudom majd, hogy a filmnézésben fáradtam el tegnap este, nem pedig a falu feletti repülésben. Este kiderül

Az idő nagyon lassan telt, én pedig már tülkön ültem. De most tényleg, mi lesz, ha ott fog várni?
Mit fogok mondani? Vagy úgy egyáltalán, mi történne? Egy álom válna valóra, az tény. Sárkányok, vikingek. Ha léteznének...az nagyon jó lenne.
Rápillantottam a fali órámra ami éppen 19:34-et mutatott. Ha az emlékezetem nem csal, körülbelül éjfél előtt egy órával voltam az erdőnél. Túl sok, túl sok! Na akkor üssük el az időt valamivel. Nem jutott eszembe más, így nagy nehezen megírtam az irodalom házit.
-Ennyit Kölcseyről-tettem le a tollat sóhajtva.
Ilyesmikkel teltek a másodpercek, de mire észbe kaptam este tíz elmúlt, úgyhogy ismét lelopóztam, melegebb öltözetet vettem magamra, és elindultam a jól ismert úton, de közben kattogtak a fogaskerekek mindkét agyféltekémben. Mire odaértem eléggé hűvös lett, jobban , mint általában.
Viking vagyok, kibírom! Astrid is kibírná, akkor én is kifogom.
-Na rendben, itt vagyok. Nincs itt. Mehetünk haza? Visszakozva, de néhány percen belül csalódottan rászántam magam hogy hazamenjek. Amint megemeltem a lábam, hallottam egy hangot. Egy eléggé ismerős hangot...
-Trixi, te vagy az?-hallottam a kérdést nem messzire tőlem.
Nem álmodtam, minden megtörtént, felemelő érzés volt. 
-É-én, igen, eljöttél? (De fura hogy így szólít)
-Te mondtad, nem? :)
-De.-*kínos nevetés*
Sokat beszélgettünk aznap este. Elmondta mi volt a kiképzésen és azt is, hogy a többiek mennyire lenézik. Sajnálom szegényt. Én a saját életemről meséltem neki, a barátaimról és úgy általánosságban a fő témák persze a sárkányok voltak.
Fogatlan hozta a formáját, nem akarta tudomásul venni, hogy nem mindig körülötte forog a világ . És létezett, nem a számítógépem háttereként köszönt vissza, hanem mint egy élőlény. Ó, ha ezt Dórika megtudja!
Kiderült, hogy sok bennünk a közös, már ha csak a sárkányimádatunkra gondolunk. Neki is barna a haja (xD micsoda felfedezés) és néha magában beszél...

Na ennyi is lenne, remélem tetszett :D! Ja és valamit szeretnék kérni:
Ha olvastok, kérlek hagyjatok nyomot magatok után. Álmodjatok Éjfúriákkal:





Megjegyzések

Megjegyzés küldése