5.rész-A terv

-Hogy...mi van?-ennél értelmesebbet nem tudtam válaszolni.
-Jól hallottad. Ettől féltem.
-De mégis hogyan? Azt mondtad, nem bántottál egyet sem.
-Természetesen nem okoztam nekik fájdalmat. De bejött a sárkányfű az angolna és a többi. Gothi engem választott, nem Astridot.
-Hát ez remek! Mit csinálsz most?
-Fogalmam sincs. Táttárá, végünk van!
-Ki kell találnunk valamit... Várjunk csak! Mikor lesz ez?-kérdeztem
-Holnap pont délben az arénában. Miért kérdezed?
-Akkor addig még van időnk. Reggel eljössz értem, elrejtjük Foga...
-Hogy érted hogy eljövök? Te nem jöhetsz, kiszúrnák, hogy nem vagy falubeli, Trixi!
-Majd én teszek róla.
-Nem, és itt van lezárva.
-Mondtam, hogy van választási lehetőséged?!
Először kikerekedett a szeme, majd elmosolyodott. Tudta, hogy rám számíthat ha törik ha szakad.
-Na jó. Átgondolom.-adta be a derekát.
- Akkor már a tervet is gondold át.
-Csak reggelig adj időt...
Még megbeszéltük, mikor találkozunk és az éjfúriát hova bújtatjuk. Szegény sárkány, láttam, hogy félti Hablatyot. Most nem ugrándozott össze-vissza, hanem végig a gazdája mellett maradt.

Másnap reggel korán ébresztett a vekkerem (egyszer szétverem), hamar készülődni kezdtem. A szüleim nem voltak otthon, el kellett utazniuk, ezért Dóriékhoz kellett volna mennem, de még az éjszaka folyamán ráírtam, és elmeséltem neki mi volt, így tudta, hogy a napokban biztos nem jelentkezek. Jönni akart volna, de hát én is elég rázósan jutok el Hibbantra.
Hibbant! El sem hiszem, hogy eljutok oda. Biztos csodálatos és gyönyörű!...lenne ha békében élnének a sárkányokkal a vikingek. És ez így is lesz, mert a nagykönyvben -és a filmben is-így van megírva. Néha nehéz így látni Hablatyot, hogy aggódik, de én legalább tudom a végkicsengést.
Hajnalban felmásztam a padlásra, hogy megkeressem a viking ruhámat. Igen, nekem olyan is van, egy olyan helyre nem mehetek kék kapucnis overálban! Egyszer farsangon töri órához öltöztünk és egyenként kaptunk egy korszakot, amihez a produkció szólt. Én a nomád népek korát kaptam, nem nagyon volt ínyemre, de most kapóra jön!
Megtaláltam. Volt egy pár vállvédő, karvédő... Aha itt van! A barna felső, egy sötét szoknya és a többi. Gyorsan felkapkodtam, szerencsére még jó volt, mondjuk fél év alatt nem nőhettem túl sokat.
Kéne még valami-gondoltam.
Ott volt a polcon egy hüvely. Ahogy kibontottam a tartalmát, egy szép kardot találtam:
Nagyon megtetszett, úgyhogy azt is magammal vittem.
A hajamat egy körülbelüli vikinges formában hátrafontam és egy bőr-fejdíszt tettem alá, majd kijelentettem, hogy kész vagyok.
Ma eldől valami. Valami, ami a mai embereknek, akik csak a képernyőt bámulják egész nap mit se számít. Egy maréknyi embernek viszont megváltozik az élete, vagy jó vagy rossz irányba. Ez a tét!
Ezen gondolkodva értem ki az erdőbe. Annyit vagyok itt, hogy lassan fel is költözhetnék egy fára :D
Mr. Ideges és Cukiság már rám vártak.
-Jelen. Hogy nézek ki?
-Elmegy.
-Te csak ne beszélj!
-Te kérdezted, én válaszoltam.
-De... ahj!

Mindketten elnevettük magunkat. Felültünk Fogi hátára és feltűnés nélkül a felhők fölé repültünk.
Ismét gyönyörű és fantasztikus érzés kerített hatalmába.
-Mennyi idő míg odaérünk?
-Úgy egy óra.
-Csak annyi? Akkor eddig miért is nem mentünk el oda?
-Mert nem volt normális ruhád, azé'-válaszolta flegmán.
-Éjszaka ki látott volna meg?
-Mindegy.
Öt teljes perc múlva újból én törtem meg a csendet.
-Akkor nem avatsz be a tervedbe?
-De! Akartam is mondani, csak elfelejtettem.
-Gratulálok hozzá. Na hallgatlak, de lehet, hogy közben elfelejtek rád figyelni.
Vártam, hogy jót nevessen rajta, de ez elmaradt.
-Megmutatom nekik a sárkányok barátságos oldalát. Nem bántom azt a szegény állatot. Apám árulónak fog tartani.
-Majd megbékél. Rá fog jönni az igazadra.
- Na szóval: Akármi történik, a Vörös Halált meg kell fékezni. De lehet, hogy egyedül kell mennünk.-mire megszólalhattam volna ő folytatta a mondókáját-és Te nem jössz.
-Jó, igenis!-mondtam most én flegmán.
Lassan, de biztosan meg is érkeztünk, a medencében szálltunk le.
-Itt vagyunk. Pajti, te maradj itt!
Az említett szomorúan nézett.
-Nem lesz semmi baj, ne aggódj. Ha sikerül, akkor velem maradhatsz örökre.
Mi ketten a falu felé indultunk.
Rövidesen az aréna elé értünk. A tömeg már a helyén volt. A bejáratnál egy szőke hajú lány állt. Egyből felismertem: Ő nem más, mint Astrid Hofferson. Ahogy meglátott minket egy kissé megnyugodott, az messziről látszott.
-Hadd mutassalak be titeket egymásnak. Trixi, ő itt Astrid. Astrid Trixi.
-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek.
-Szintúgy-viszonoztam a gesztust.
-Lányok, ha... valami történne velem, kérlek ne hagyjátok, hogy bántsák Fogatlant!
-Úgy lesz-mondtuk egyszerre.
Bélhangos felénk jött.
-Gyerünk Hablaty, adj neki!

Megjegyzések

  1. ÚÚÚ nagyon jó lett!!! Nagyon siess a kövivel!!!! :D
    Köszi hogy ilyen hamar hoztad a részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D
      Nemsoká meglesz az is (lehet, hogy még ma)

      Törlés
  2. Már nagyon várom és jó az új kinézet! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése