6.rész-A próba

A fejére tette a sisakját (amit elmondása szerint az apja adott neki) és bement. Az "ajtótól" nem túl messze volt egy fegyvertartó, oda battyogott. Leemelt egy pajzsot és egy apró tőrt.
-A pöröly jobb lett volna-hallottam Pléhpofa vélekedését.
Őszintén szólva megértem Hablaty miért parázott tőle. A manus elég veszélyesnek látszik.
Az arénában pattanásig nőtt a feszültség.
-Kész vagyok!-szólt Hablaty.
Mi Astriddal a szívroham szélén álltunk, legalábbis én biztos.
Bélhangos meghúzott egy kart, ezzel kiengedve a halálos Szörnyen Nagy Rémséget. A sárkány tűzbe borulva száguldott ki ketrecéből, és egy lángcsóvát lövellt az ujjongó tömeg felé. Amikor meglátta a fiút érdeklődve, de ellenségesen indult el felé.
Hablaty a elengedte kezéből a harci felszerelését, arra tartotta a kezét és próbálta nyugtatni.
-Hé! Semmi baj...
-Mit csinál?!-kérdezte Astrid mellőlem.
-Valami nagy butaságot?-találgattam.
Egy határozott mozdulattal levette a sisakot, majd a kőre dobta.
-Nem tartozom közéjük.
Az állat barátságosabban nézett rá, a falu viszont nem fogadta ilyen jól a dolgot. Pléhpofa szemében düh tükröződött, mások nem igen értették a jelenséget.
-Elég! Befejezni!-harsogta a törzsfő.
-Nem! Ezt látnotok kell. Ők nem olyanok, amilyeneknek hisszük. Nem kell megölnünk őket!
Már majdnem hozzáérintette a kezét, de akkor...
-Azt mondtam befejezni!
Ebbe szerintem az egész sziget beleremegett.
A sárkány megijedt, vagy inkább megvadult és megtámadta Hablatyot, ő pedig menekült mellőle. Nekünk sem kellett több. Levettünk a falról egy szekercét és kitámasztva az ajtót együttesen bejutottunk rajta, hogy segítsünk.
Ekkor a sárkány már elkapta, és szerintem épp megpörkölni készült. Én megpróbáltam elterelni a figyelmét, ami lényegében sikerült is, úgyhogy most engem szemelt ki magának. Astrid erre hozzávágott egy serpenyőt(?), amit nem tudom honnan szedett, de jól jött.
Ekkor meghallottam egy számomra nagyon ismerős hangot...
Abban a pillanatban Fogatlan is megérkezett, de hogy került ide, az kérdés, mivel elvileg Hablaty nélkül nem tud repülni. Ez most nem túl fontos. Az éjfúria szó szerint berobbantotta magát, hogy megvédje gazdáját. Vad harc bontakozott ki a két sárkány között, és eközben a vikingek is becsatlakoztak. A törzs vezetője Fogatlan felé indult, akarom mondani vágtázott. Fogi őt is ellenségnek hitte, ezért ráugrott és épp el akart sütni egy plazmabombát.
-Ne! Fogatlan!
A sárkány bűnbánóan felemelkedett.
Ezt kihasználva az emberek megkötözték.
-Kérlek, ne bántsátok!
Ketten kellett visszafognunk, hogy ne menjen utána.
Ezek után Fogatlant elvitték valahova, a főnök pedig a fiát magával húzva bement a Nagyterembe.
Nem tudtuk, mi történik, de szerettük volna. Mindennek vége!
Mi (a két lány) elég magunk kívüli állapotban lehettünk.
-Thorra! Most mi lesz?-kérdezte Astrid magától.
-Elmondjam?
-Hogy érted?
-Hablaty nem mesélte el?
-Ja, azt a valamit, amiben benne vagyunk?
-Igen, azt. Minden rendben lesz, csak...
-Csak mi?
-Inkább hagyjuk. Minden rendben lesz, ne aggódj!-mondtam egy halvány mosollyal.
És pont most érkezett meg a bagázs.
-Mi volt ez?-kezdte Takony-És ki ez az Astrid-utánzat?
-Hablatynak van sárkánya?
-Ha jól láttam éjfúria. A támadó osztályból való. Plazm...
-Tök állat!
-Hé, én is ezt akartam mondani!-és az ikrek elkezdtek veszekedni.
-Ahj, ne hablatyoljatok már össze-vissza! Nem látjátok, hogy gondolkodnánk?-szóltam rájuk.
-Ahogy mondja!-Astridnak nem volt elég szóval jelezni a nemtetszést, adott is Kőnek meg Fának egy jó nagy nyaklevest.
-Ez így nem lesz jó. Hol van már?
-De most komolyan, ki vagy te? Még nem láttalak itt.-kérdezte Halvér.
-Ha megoldódnak a gondok, majd elmondom, jó?
Akkor kinyílt a Nagyterem kapuja és Pléhpofa lépett ki rajta.
-Vikingek, hajóra! És hozzátok azt a dögöt is.-célzott Fogatlanra.
A sárkányt is feltették, majd elindultak a kikötőből. Tudtam, hogy ha a Vörös Halállal szembekerülnek annak csúfos vereség lesz a vége. Felnéztem, és megláttam, ahogy Hablaty szomorúan néz utánuk.
Felsétáltam azon a járda szerűségen hozzá, és melléálltam.
-Nagy a gubanc.-kezdtem-Biztosan szörnyű lehet most neked. Elvesztettél mindent! A legjobb barátodat, a törzsedet, az apádat...
-Kösz, hogy ilyen szépen summáztad.
Felsóhajtott.
-Miért nem öltem meg azt a sárkányt, amikor megtaláltam az erdőben? Az mindenkinek jobb lett volna.
-Igen. Minden más viking ezt tette volna. Akkor te miért nem?
-Nem tudom.
-Ez nem válasz!
-Mm...most miért lett hirtelen ez olyan fontos neked?
-Mert szeretnék emlékezni arra, amit most mondasz...nekem!
-Ahj! Gyáva voltam! Gyenge voltam! Nem akartam sárkányt ölni!
-Akkor azt mondta, nem tudsz.
-Tessék! 300 éve én vagyok az első viking, aki képtelen megölni egy sárkányt!-mondta, majd elfordult tőlem.
-De megülni megülted. Nos?
Visszafordult majd újból felsóhajtott.
-Nem öltem meg, mert ugyanolyan rémült volt, mint én. Ránéztem és magamat láttam.
-Biztos most is meg van rémülve.-közben végig éreztem, hogy a többiek minket figyelnek-Mit akarsz tenni ez ügyben?
-Áh, biztos valami butaságot.
-Jó! De azon már túl vagyunk.
Rám nézett és láttam, ahogy a szemében felcsillan a remény.
-Akkor valami őrültséget!
-Na, ez a beszéd!

Megjegyzések

  1. ÚÚÚ nagyon jó lett! Nagyon siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  2. Köszi hogy ilyen hamar hoztad. Nagyon jókat írsz csak így tovább.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D
      Ma nekiülök. (most, hogy szünet van idő is van, de ha elkezdődik a suliszezon, akkor lehet, hogy csak hetente lesz rész :/)

      Törlés

Megjegyzés küldése