7.rész-Összecsapás és Sárkánylovasok


Hablaty vezetésével az arénába futottunk. Mi illedelmesen megálltunk a kapuban, ő pedig az egyik ketrechez lépett és leengedte a kart. Kijött rajta egy sárkány, akit nem is olyan rég láttunk. A kezét felé tartva hátrált előtte és hozzánk vezette.
Végül megállt Takony előtt.
-Add ide a kezed!
-Várj! Mit cs...
-Nyugodj meg!
Takony tenyerét a Szörnyen nagy bőrére tette. A sárkány barátságosan fogadta el új gazdáját.
Ugyanezt megcsinálta a többieknél is, míg mindenkinek lett hátasa, akarom mondani csak majdnem mindenkinek. Astrid siklót, az ikrek egy cipzárhátot, Halvér pedig egy gronkelt kapott. Mindenkinek osztott kötelet, hogy majd megtudjanak kapaszkodni. Hablaty felült Astridhoz, hát neki könnyen megy! És én?!
Támadt egy őrült ötletem, és feltápászkodtam Kőhöz és Fához. Habár ezt még meg fogom bánni.
-Indulás!-jelzett Hablaty. (ő lett a csapatvezető vagy mi a szösz)
És megindultunk a sárkányfészekhez. furcsa volt, hogy most nem Fogatlan jól megszokott hátán ülök, de hát egyszer élünk!
-Szinte sejtettem, hogy valami ilyesmit tervezel.
-Nem mondod!
-Akkor mi is a terv?-kérdezte Halvér
-A terv? Hát az nincs. Nem tudom mi fogad majd a fészeknél.
-Milyen fészek?
-A sárkányok fészke. Ott van az alfájuk, aminek lopták az ételt tőlünk.-Astrid helyeslően bólogatott, úgy tűnik erről már nem csak ketten tudunk.
Egy este, mikor repültünk, messzebbre mentünk a szokottnál, és oda jutottunk végül.
Azóta tudjuk, mért harcolnak a vikingekkel a sárkányok és fordítva.
-A neve Vörös Halál.-így neveztük el a behemótot.
-Ú! Tök állat!
-Jah!-legalább az ikreknek tetszik.
Nemsoká oda értünk, és akkor megláttuk, ahogy az alfa kijön a "vulkánból"
A vikingek futottak.
-Tűz!-utasított Hablaty
Minden sárkány tüzelt. Ugye mondtam, hogy még nagyon meg fogom bánni?
-Utat a sárkánylovasoknak!-kiáltotta Fafej
-Először Bélhangost és Pléhpofát szúrtam ki. Ismertem a jelenetet:
-Látod? Rád ütött. Pont az a fafejű makacs viking, mint te vagy.
A törzsfő erre csak bólintott.
-Magasságos Thor! Ez egy kilences osztályú!
-Köszönjük, Halvér. Ikrek! Dühítsétek fel! Takony, Hal, ti keressétek a vak foltját! Én megyek Fogatlanért.
-Ezazz! Dühítésben mester vagyok!
-Nehogy már! Mindenki tudja, hogy dühítőbb vagyok nálad!
-Kérlek!
"Szófogadóan" idegesítettük a Vörös Halált, de a szemem sarkából Hablatyékat figyeltem. Leugrott a siklóról, hogy kiszabadítsa Fogit. Eközben a nagy sárkány indulatainak köszönhetően elkezdte felgyújtani a hajókat.
Hablaty és Fogatlan idő előtt elsüllyedtek.
-NEE!!!-kiáltottam fel, mire a banda is abba az irányba nézett. De a dolog szerencsére megoldódott, mert az apja kiszabadította őket.
-Kecske!
-Diliszaurusz!
-Ööö.. ennek az izének nincs vak foltja!-jelentette ki Takonypóc.
A hős páros akkor ért oda, én pedig átugrottam Fogi hátára. (de jó, hogy én ilyet is tudok!)
-Szép volt! És most?
-Most mi jövünk!
Eközben a Jorgerson srác már az alfa fején volt, és a szemét ütögette valami kalpács-szerűséggel.
-Ezazz! Te vagy a viking, Takony!-kiáltottam oda neki.
-Viszont a sárkány lelökte magáról és kicsin múlott, hogy a hátasa ne kapja el. Közelítettünk a föld felé. Az éjfúria letett, ők pedig a Vörös Halálhoz indultak.
-Menj!-kiáltottam utána.
A többiekkel innentől lentről figyeltük az eseményeket.
Fogatlan rálőtt egy plazmabombát, amitől a nagy valami majdnem hanyatt vágódott. Kiengedte a szárnyát, majd üldözni kezdte őket.
Hablatyék  a felhők felé emelkedtek. Fogalmunk sem volt, mi történik odafenn. Időről időre felvillant valami. Szerintem valami ilyesmi lehetett:


Így ment ez körülbelül 20 percig. Abban a kritikus másodpercben a föld felé kezdtek sodródni. Fogatlan műfarka égett. Odinra! Csak sikerüljön nekik!
A hőseink megfordultak, és egy utolsó plazmabombát lőttek a az alfa szájába. A szárnya szétszakadozott és a földre hullva a giga behemót fölrobbant. mindenki örült, csak én aggódtam, mert tudtam, hogy mi következik most.
Úgy is történt. A halott alfa farkába ütköztek, így Hablaty leesett Fogi hátáról, majd elnyelte mindkettejüket a tűz.

Mindent beborított a hamu, és a tér Pléhpofa hangjától visszhangzott.
-Hablaty, fiam!
Most vettük észre Az éjfúriát a földön feküdni.
-Az én hibám. Ez miattam van!
A sárkány nézte egy ideig a vezért, majd szétnyitotta a szárnyát.
-Hablaty!
.
.
-Életben van! Megmentetted az életét!
Mindenki felélénkült, és ujjongott.
-Hát, ha nem is teljesen.-lépett oda Bélhangos.
Úgy tudtam! De legalább megmarad.
Felszálltunk a megmaradt hajókra és visszatértünk Hibbantra. A Haddock fiú még napok múlva sem mutatott életjelet, de tudtuk, hogy fel fog ébredni. Rátettük a műlábát (ez történt a balesetben) is, és reménykedtünk. Astriddal sokáig benn voltunk, minket ez érzékenyebben érintett.
Egy napon úgy döntöttünk, hogy szívunk gy kis friss levegőt, majd repültünk. Mindenki adott nevet az új jószágának, kivéve én, mert nekem nem volt (még, de reméltem, hogy egyszer majd lesz.) Astriddal és többiekkel is jó összebarátkoztunk, aminek nagyon örültem. Egyszer csak az ajtóban megláttuk Halatyot és Fogatlant. Mindenki köréjük sereglett.
-Sárkányok? Hibbanton? Ez már a Valhalla?
-Nem haltál meg, de nagyon igyekeztél. Kiderült, hogy egy kicsivel több kellett...ebből!-mutatott a fiára.
-Az egész lényemre mutattál!-a törzsfő csak bólintott.
-Akarod mondani, csak majdnem. Ezt itt én készítettem. belevittem egy kis Hablaty-stílust. Megfelel?
-Hááát... Talán majd felturbózom- erre mindenki felnevetett.
most jött el az a pillanat, amikor a csapattal  halálra fojtogattuk, amitől a sárkánya nem tudta megmenteni.
                                                                  *         *         *
Ez itt Hibbant-sziget.
Itt mindig esik valami-vagy hó, vagy jég. Első látásra minden kietlen és barátságtalan. Egyetlen jó dolgok a mi kis kedvenceink. Máshol hörcsögök vannak, vagy kutyák, de nálunk SÁRKÁNYOK!

Sziasztok! Végre sikerült befejezni, és most *dobpergés*
HAPPY HALLOWEEN!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése