10.rész- Viking lányok és egy állati nagy gond /2

                                                                      *Alkonyatkor*

Mindent próbáltunk bevetni, de reménytelennek tűnt minden. A többiek is aggódtak a kedvenceikért, de azt hiszem, Hablaty volt a legidegesebb köztünk.
-Reménytelen! Feladom!
-Srácok, meg tudjuk csinálni!-próbálkozott Hablaty.
Hiába. Pléhpofa este bezáratta velünk a sárkányokat az arénába.

-Hát..sziasztok!
-Jók legyetek!
-Szia, Bütyök!
Mindenki hazafelé igyekezett, mi pedig Dorcival úgy döntöttünk, hogy a faluban éjszakázunk.
-Tessék, lányok-vezetett körbe minket Hablaty-Itt aludhattok, reggel találkozunk.
-Rendben, jó éjt!
-Jó éjt.-mondtam, majd a fiú szomorúan kiment.

Meg kellett állapítanunk, hogy a hibbanti ágyak egy "kicsivel" keményebbek, mint otthon, de azért a célnak megfelelt. Hamar elaludtam
... mígnem....

-SZÖKNEK A JAKOK!!! GYORSAN EMBEREK!!-ordította valaki.
-Mi a...?
Kinéztem az ablakon. Minden ember az állatokat próbálta visszatartani, de azok már messze jártak.
-Mi volt ez?-kérdezte egy hang mögülem.
-Gyerünk, gyorsan!
Amit leérkeztünk a főtérre, megláttuk a többieket, ahogy ott állnak.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elszöktek, de ez most nem a sárkányok miatt van...elvileg. Nem szabadulhattak ki ilyen könnyen!-mondta Astrid.
-Nézzük meg.
Felügettünk az arénába, ahol a kedves kis sárkányok néztek vissza ránk.
-Látjátok, én mondtam.
-És akkor most mit csinálunk?-tette fel a kérdést Hal.
-Van egy elég beteg ötletem.-mondtam.
-És mi az?
A pikkelyesekre néztem.
-Menjünk utánuk!
-Apa megtilt...
-Hablaty, vészhelyzet van! Ne mondd nekem, hogy még sose szegültél ellen apádnak!
Egy pillanatra elgondolkodott.-Hát jó... de a tied a felelősség!
Megforgattam a szemem, és kiengedtük a sárkányokat, majd felpattantunk rájuk. Elindultunk a szökevényeink után.

-Úú, de hideg van! Nem mehetnék haza a téli kabátomért?
-Halvér!-kiáltottunk rá egyként.
-Elnézést...
-Már látom őket, ott vannak!
                                                             (elnézést a kép minőségéért)
-Szorítsuk be őket!-mutattam én is rájuk Hablaty mögül.

Mindenki keresett egy helyet magának, és terelni kezdtük őket. Takonypóc leesett Kampóról, és átgázoltak rajta a jakok.
-Ezazz!!!
Leszálltunk hozzájuk.
 A sárkányok tüzet okádtak, hogy megvédjenek minket a halálra fagyás élményétől.
És akkor..történt valami. Az állatok is odamásztak a behemótokhoz, és mintha már nem is féltek volna annyira.
Ott maradtunk egész éjszakára. Reggelre a falu többi lakosa is megérkezett, és együttes erővel visszacipeltük őket a szigetre.
Már felértünk a Nagyteremhez, mikor egy Pléhpofával és egy Bélhangossal találtuk szembe magunkat.
-Tudom, hogy ez nem az volt, amit elrendeltél, de... vállalom a felelősséget!-mondta Hablaty
-Hé!-vágtam vállba-Ez az én reszortom.
-Ahogy mondod, nem azt tettétek, amit kértem.
-Sajnálom.
-Ezért pedig...
-Kaptok egy sárkányképző-iskolát, ahol taníthatjátok a sárkányokat!-vágott a szavába Bélhangos.
-Egy mit?
-Bélhangos! Ezt én akartam elmondani!
-De azt még nem mondtad el, hogy milyen büszke vagy rájuk.
-Ahogy mondja... Szép volt. Ha nem is úgy, ahogy mondtam, de megmentettétek őket.
-Pléhpofa!-kiáltott Kübli-A jakok újra adnak tejet!
-Ez is megoldódott. Akkor.. maradhatnak?
-Legyen.

Aznap eldöntöttük, hogy a sárkánysuli (én így hívom és kész) jelképe az éfúria lesz. Hisz ha nem lenne Fogatlan (meg Hablaty) akkor nem lenne béke Hibbanton.

Feltettük az aréna tetejére,
és ünnepeltünk: Mi, a sárkánylovasok sárkányokat fogunk tanítani a SAJÁT sárkányiskolánkban.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése