11.rész-Kicsivel később

Körülbelül egy év telt el, mióta találkoztam Hablattyal aznap este. Az életem fenekestül felfordult azóta. A napjaim általában úgy telnek, hogy délelőtt iskola délután Hibbant. Ez alatt az idő alatt kiderült néhány dolog:

  • A vikingek korántsem vérengző népségek, hanem kedves és megértő emberek
  • Takonypóc teljesen belém zúgott (ezért Astrid nagyon örül)
  • És végül de nem utolsó sorban a srácok szerint egész ügyesen tudok fegyvert forgatni


Aznap szünet révén az arénában gyülekezett a kis csapat, vagyis a sárkánylovasok, meg én.
-'Reggelt!-köszönt az "iskolaigazgató", majd körbenézett és végül rajtam állt meg a tekintete.- Ennyien leszünk?
-Igen, mert a múltkori kis malőrnél-mutattam Takonyra- Dorci eltörte a vállát.
-Hé! Nem tehetek róla, hogy leesett Kampóról! Ez a gyík nem volt képes megtartani!
A sárkány erőszakosan fejezte ki nemtetszését.
Az ikrek összefejeltek, Astrid pedig közéjük vágta a szekercéjét.
-Hagyjuk...Igazából egy hosszabb túrát képzeltem, lehet, hogy több napos is lenne. Mit szóltok hozzá?
-Természetesen, de én mögéd ülök!
-Rendben.
Összepakoltunk néhány cuccot, és mentünk is vissza.
-Biztosan nem repülnél inkább velem?-kérdezte mellőlem egy hang.
-Teljesen.
Felrepültünk magasan az égbe, közel jártunk a felhőkhöz. Ilyenkor mindig olyan szabadnak érzem magam, de ki nem?  Régi szokásomhoz
híven megérintettem a felhőket.


-Mikor érünk már oda?!-kérdezte Fa.
-Most indultunk el -.-"
-Ezzel egy percet is nehéz kibírni.
-Kivel?!
Egyre gondoltunk Fogatlannal, és messzebb repültünk a többiektől, hogy ne halljuk a veszekedést.
Így telt az út...alkonyatig.

-Keressünk egy szigetet, ahol aludhatunk.-mondta Hablaty.
-Jó ötlet. Annyit repültünk, hogy mindjárt leesek Bütyökről.

                                                                   -5 perc múlva-

-Az ott megfelel?
-Igen, jó lesz. Olyan tágasnak tűnik.
A kilátás gyönyörű volt:

















-Wáó! Ilyet se szoktam minden nap látni.-jegyeztem meg.
-Biztos jó lehetne itt szlalomozni.
-Igazad van Astrid. Meg is van a holnapi program.
-Az nem ér!-csattant fel mindenki.
-Miért?
-Akinek éjfúriája van, annak könnyű! Szerinted milyen lehet Kőnek és Fának egy kétfejű sárkányon?
-Ahj, Takonypóc, még mindig duzzogsz?!-kérdeztem idegesen.
-Most miért? Nagyon jó kétfejű sárkányos repülni.
-Atom!
-Hablaty, megkérdezhetem, hol fogunk aludni?
-Mondjuk egy barlangban. Ideje lenne keresni egyet.

Úgy is tettünk, nem messze onnan, ahol leszálltunk, rá is akadtunk egyre. Mindenki bepakolta a cuccait. Hálózsák, párna... titokban becsempésztem egy telefont is, hogy Dorcival beszélhessek, mivel szegénynek sérülései akadtak...

-Ikrek, Halvér ti menjetek halat fogni, Takony, te pedig gyűjts tűzifát.
-Igenis.-dörmögte a fiú majd kiment. A többi három akadékoskodás nélkül elindultak, de szerintem az ikrek csak azért, hogy Halvért vízbe fojtsák.
-Én megyek keresek egy fát, hogy dobálhassak-mondta Astrid.
-Oké, szia!
-És mi?
-Élvezzük a csendet...
-És akkor gyújt...
-Mondom élvezzük a csendet!-vágott a szavamba.
-Jó, csak egy kérdés!
-Egyetlen egy. Kikészültem a veszekedéstől egész úton.
-Akkor gyújtunk tábortüzet? *-*
-Vajon miért küldtem el fáért Taknyot?
-Szupi!

Úgy döntöttem, hagyom megnyugodni Hablatyot és játszok egy kicsit Fogatlannal.

-Hát szia, te túlméretezett hüllő!-térdeltem le mellé.
Mérgesen nézett rám.-Szóval most haragszol?-Még a fejét is elfordította.
-Akkor nem tudom, kinek spóroltam ki ezt a fincsi tőkehalat a reggeliosztásnál. Majd beszélek Viharbogárral. Viszlát!
Léptem néhányat, majd visszafordultam. Fogi ott loholt a nyomomban. Kivettem a halt a tarisznyámból és megmutattam neki.
-Szeretnéd?-kérdeztem.
-Ezt most vehetem igennek?
Óvatosan kivette a kezemből majd lenyelte. Jobb lett volna elfutni, mert ez után úgy összenyalt, hogy nem volt menekvés.
-Hé! Rossz sárkány! Szerinted most hol fogom kimosni?-utaltam a nyálas felsőmre.
Olyan cukin nézett rám, mintha csak azt mondta volna: "Ne haragudj"
-Jó, rendben, most az egyszer megbocsátom neked.

Megvakargattam a hátát, majd visszamentem a barlangba.
-Lenyugodtál már?
-Azt hiszem. Veled meg mi történt?!-nézett rajtam végig.
-Ő történt.-mutattam az éppen belépő fúriára.-Ki lehet szedni valahogy?
-Le kéne menni a tengerhez vele.
-Még szerencse, hogy hoztam váltást... Akkor majd jövök.

Amíg én a felsőm takarításával töltöttem 20 percet, a többiek szerintem már visszaértem ennyi idő alatt. Visszasétáltam, és igazam lett: Már lobogott a tűz, mire beértem.

-Sikerült?-nézett rám Hablaty.
-Hála Thornak.
-Jól áll neked a piros-mondta Takony. Megforgattam a szemem és mormoltam egy "kösz"-t.
-Olyan szépen ég, nem? -kérdeztem leülve.
-Mi olyan szép benne?-kérdezte Astrid.
-Nekem tetszik.
-Igazából nekem is, nem tudom miért.-válaszolta a bandafőnök.

Gyorsan megvacsoráztunk, és már készültem rá, hogy visszavonuljak a kuckómba, mikor Fa megszólalt:
-Meséljek rémtörténeteket?
-Ne!
-Eszedbe ne jusson!
-Meg ne halljam még egyszer!
-Tudjátok mit? Inkább aludjunk. Olyan vagyok mint egy zombi.
-Egy mi?-kérdezték egyszerre.
-Akkor inkább úgy mondom, hogy képes lennék állva szunyálni.
-Jó éjt!

Gyorsan befeküdtem a hálózsákba, leírtam otthon fekvő barátnőmnek a nap eseményeit, majd holtfáradtan elnyomott az álom.

Megjegyzések

  1. Nagyon jó lett! Sajnállak Takonypóc miatt és én is szépnek tartom a tüzet. :D
    Várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sajnálom magam és köszi sietek véle :)

      Törlés

Megjegyzés küldése