12.rész-Ebből baj lesz...

Amikor reggel felébredtem, még senki sem volt ébren rajtam kívül, még sötét volt, de én nem tudtam visszaaludni. A "plafon"-t bámultam. Volt bennem egy nagyon furcsa érzés, hogy ma történni fog valami. Próbáltam rájönni mi lehet az.... Leesek Fogatlanról szlalom közben, vagy esetleg Halvér esik rám? Na jó, ennek még a gondolata is fáj.
Egy kicsit megnyugodtam attól, hogy elkezdtem nézni a csillagokat.. Telihold volt, a tenger felszíne csillogott. A nagy bámulás közepette csak sikerült elszundítanom.

 Arra keltem, hogy valaki bökdös.
-Szerintetek él?-kérdezte Fa.
-Meghalt! Meg se mozdul! Nem látsz a szemedtől?-bökdösött a másik.
-Hagyd már szegényt! Nem hinném, hogy könnyű éjszakája lehetett ha a parton aludt el.-védett Astrid meg Hablaty.
-Ha...valamelyikőtök csak egyszer is belém rúg ti fogtok meghalni, világosan fejeztem ki magam?!-kérdeztem a végén már elég nagy hangerővel. Eléggé mérges voltam rájuk, de az ikrektől mit is várjak?
Dühösen feltápászkodtam és a sziget másik felére kezdtem trappolni. Olyan erővel csapkodtam a patám a földhöz, hogy még odahaza is meghallották nagy valószínűséggel.
-Hé, Trixi! Mi a bajod?-jött utánam Hablaty.
-Ők a bajom!-válaszoltam még mindig emeltebb hangerővel.
-És rajtuk kívül?
-Csak... mindegy.
-Miért?
-Mert bolondnak néznél, úgyhogy hagyjuk.
-Én? Dehogy! Te bolondnak néztél mikor elkezdtem hadoválni álmomban Snoggletogkor a trollokról?
-Egy kicsit.
-Ez most jól esett.-mondta tettetett haraggal.
-Annyi az egész, hogy rosszul aludtam és úgy érzem, hogy valami történni fog. Ennyi a bajom.
-Most szépen megnyugszol, aztán visszamegyünk, jó? Mi is történne? Neked sok volt a hal tegnap este!
-Biztos vagyok benne.

5 perccel később már vissza is mentünk. Jól kiosztottam az ikreket (már megint, de van amiből sosem elég ;)) és eldöntöttük, hogy komolyan szlalomozni fogunk. Mindenki sárkányra ült.
-Szóval: Mindenki külön sávban megy, hogy ne szoríthassuk le egymást. A kis szigetek körül lehet szlalomozni. Látjátok azt a két hegyet ott?
-Aki hamarabb leszáll ott az a nyertes. Mimdenki érti?
-Igen, értjük.
-Akkor hajrá!
Egyszerre indultunk el. Hablaty és én vezettünk, de Astrid szoros iramban jött utánunk, őt pedig Takonypóc követte 4-5 méterrel (persze a saját sávukban). Hű, nem is tudtam, hogy ilyen gyorsak is tudunk lenni!
 Itt kezdődött a szlalom része:
-Kapaszkodj!-Hablaty próbálta túlkiabálni a szembeszelet.
-Nem kell kétszer mondani!
Fogatlan begyorsult, és úgy hasított mint a villám. Mindenkit lehagyva kerülgettük a szigetecskéket.
Elsőként értünk a hegytetőre.
-Szép volt!
Utánunk Astrid és Viharbogár, Takonyék, Halvér, majd az ikrek értek be.
-Hű, ez oltári volt!
-Na és most mit csináljunk?-kérdezte Halvér.
-Mi lenne, ha megnéznénk mi van arra?-mutattam a tenger felé.
-Rendben! Az utolsó egy bébigronkel!

Ahogy ott repültünk, hirtelen nagy köd támadt, és kevésbé láttunk.
-Lehet, hogy ez mégsem volt valami jó ötlet, Hablaty.
Ahogy kijjebb értünk egy hajót láttunk meg magunk előtt. Egy termeteset. Először azt hittem, hogy Kalmár Johanné, de ahhoz az kicsi, a másik dolog meg az, hogy hálót lőttek felénk.
-Kik ezek?- kiáltottam
-Sárkány csapdászok!
-Gyorsan! El innen!
Már majd nem sikerült, amikor nagy forgolódás közepette leestem Fogatlanról. Ez nem lett volna elég, mert egy háló is eltalált, és néhány másodperc múlva a hajó fedélzetén találtam magam, ahol fegyveres férfiak vettek körül.
Láttam, hogy a többiek segíteni próbálnak, de én ezt kiabáltam nekik:
-Menjetek! Mentsétek magatokat! Tudom, mit csinálok!-hezitáltak mindahányan-MENJETEK MÁR!
Ha őket elkapják bánthatják őket, vagy a sárkányokat, de engem nem fognak, hiszen nincs sárkányom.

Végül elmentek, de láttam, hogy nem nagy kedvük volt hozzá. Velem szemben állt egy hosszú szakállú férfi, akinek sebhelyei tanúskodtak arról, hogy sok harcban részt vett már. (kb. így nézett ki, csak sok sebhelyekkel: )
-Nicsak! Mit látnak szemeim? Csak nem egy kis mitugrász sárkánylovas pottyant be közénk?-mondta, mire mindenki a fedélzeten nevetni kezdett.
Ha egy valamit tanultam a hibbantiaktól, az a bátorság.Szépen visszaszóltam neki:
-Már megbocsáss, de úgy nézek én ki, mint akit mitugrásznak lehet nevezni?-kivettem a kardomat a hüvelyéből és védekező állásban tartottam a férfi elé.
-Vegyétek el tőle a fegyverét!
-Na azt már nem!
Ketten jöttek felém, úgy húsz évesek lehettek. Amikor az egyik közelebb ért megrúgtam a karját, mire az felbőszülten próbált leállítani. A még szabad kezemmel behúztam egyet a másiknak, mire eltört az orra.
-Áú! Ez a kiscsaj bepörte az orromn!
-Még egy ilyennel se bírsz el, Rikó?
A másik ellen nem tehettem semmit, kicsavarta a kezemből a kardomat, majd nagy nehezen megkötözött.
-Ne rángass már te agyatlan!-néztem rá gyilkos pillantással.
A nagydarab manus elém állt vigyorogva.
-Az én nevem Belfegor...
-Belfegor a Beképzelt?-kérdeztem most én vigyorogva.
-Jobb ha veszteg maradsz, mert letörlöm rólad a mosolyt! Szóval a nevem Belfegor, és benned kit tisztelhetek?
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Ó, szóval így állunk? Eret!-kiáltott.
Egy tizenöt körüli srác merészkedett elő a vitorla mögül.-Igen, gazdám?
-Kísérd be a Vadhoz, hadd ismerkedjenek egy kicsit!
-Igenis! Gyere, te némber!
-Minek neveztél?!
Megfogta a karomat és erőszakosan elkezdett lefelé rángatni a hajó aljába.
-Engedj el, vagy esküszöm...
Úgy egy perc múlva megérkeztünk valahová.
-Élvezd a társaságot. Majd benézek, ha lesz kedvem.-mondta és bevágott egy cellába.
Hát ez remek...Azt mondták, van itt valaki, de legalább nem leszek magányos. Körbenéztem.
-Ööö.. Hellóó... Van itt valaki?
Hallottam, hogy valami morog. Biztos nem szereti az idegeneket.
-Jónapot! A nevem Trixi Dragons és...
Amint megláttam a cellatársam megértettem, miért hívták Vadnak...



Megjegyzések

Megjegyzés küldése