13.rész-Sérülések

Morogva közelebb jött felém és nem hiszem, hogy szimpi voltam neki.
-Oh, Szent Thor!-motyogtam.
A szemein láttam, hogy a nem igen szeretne élve látni. Azért nem hittem volna, hogy így fogom bevégezni. Viszlát, rút világ.

Elkezdett tüzet okádni, én pedig próbáltam azt kikerülni. Ez mind egy ideig sikeresen ment, és egy megpörkölődött bakanccsal megúsztam, de egyszer elkezdett az erőm fogyni, és el is estem egy kőben...nem tudtam ráállnia jobb lábamra, azt hiszem megrándult vagy eltört. A bestia ezt meglátva szó szerint vigyorgott, örült annak, hogy eltehet láb alól. Mikor úgy 2 méterre ért tőlem nagy levegőt vett és...
és nem történt semmi.

-Kifogyott a tüze!-mondtam boldogan. Azt hiszem, az istenek lenéztek rám odafentről. Ez már annyira nem tetszett neki.
Hallottam egy hangot a cellaajtó irányából. Megláttam annak a fiúnak az arcát, akinek betörtem az orrát. Az a Rikó gyerek vagy ki.

-Még életben vagy?-kérdezte fintorral a hangjában miközben próbáltam az ajtó felé vonszolni magam. A sárkány visszahúzódott a sötétbe, nem is láttam. Nem hiszem, hogy bírja ezt az alakot. Mondjuk ebben az egyben pártolom.
-Miért? Azt hitted engem csak úgy ki lehet nyírni? Az orrocskád nem volt elég bizonyíték?
-Chh... Tudod, sokakat ölt már meg előtted ennél egy kicsit hamarabb és kicsit erősebbeket is.
-Nem kell alábecsülni.-erről mondjuk jó tudni ahhoz képest, hogy nem is vagyok viking.
-Mindegy. A főnök látni akar, úgyhogy kapd össze magad.
-Mit akar az az ember tőlem?
-Mintha érdekelne. Csak annyit mondott, hogy vigyelek oda. Hidd el, nem keresném a társaságod.-mondta gúnyosan.
-Ha lábra tudnék állni az biztos, hogy kikaparnám a szemed.-mondtam halál nyugodtan.
Kulccsal kinyitotta az ajtót. Itt a vissza nem térő alkalom-gondoltam magamban. Megpróbáltam elrugaszkodni a földről, hogy elfussak, de előbb cselekedtem mielőtt gondolkoztam, mert ahogy a súlyom a lábamra nehezült visszazuhantam a földre.
-Ne olyan gyorsan kislány!-mondta a fiú, majd felrántott-Most jössz és nincs ellenvetés.
Mondjuk lehet, hogy jobban járnék így, mert még öt perc ezzel a sárkánnyal és meghalok, úgyhogy tűrtem ahogy a fedélzetre rángatott.
-Hmm... Azt hittem, már hüllőkaja lett belőled.
-Azt hittem tanultál egy kis modort.
Hátulról valaki meghúzta a hajam.
-Héjj! Eressz el!
-Dalolj csak, kismadár! Kik voltak a barátaid?
-Nem kötöm arra a csúnya orrodra-válaszoltam és a drámaibb hatásért szembeköptem.
-Ahj! Te vakarcs! Nem tudod kivel húzol ujjat! Na ide figyelj! Addig nem hagyunk békén, amíg el nem mondod, honnan jöttek azok a gyerekek sárkányon. Nekünk kell a szállítmány, különben megjárjuk.
-Milyen szállítmány?-ez az infó még hasznos lehet.
-Tudod, nem kötöm arra a túlságosan is felhúzott nózidra, mert még a végén...
-A végén?
-Vigyétek vissza. Ahogy látom, már nem sokáig bírná.
-Szóval megöletsz mert nem beszélek?-kérdeztem.
-Talán mégis van mondanivalód?
-Nincs az az isten!
-Vihetitek!
Azok elkezdtek rángatni vissza. Egy kis idő múlva én meg a srác maradtunk, mert a többiek azzal ugratták, hogy még egy csaj is lenyomta, szóval lehozott egyedül.
-Ahj, engedj már el!
-Tessék-eresztett el-Nem jutnál túl messzire.
-Ez igaz-hajtottam le a fejem.
Mikor az ajtóhoz értünk kinyitottam, majd egy fokkal kedvesebben beküldött, majd elsétált, de nem zárta be. Egy perc múlva vissza is jött valamikkel a kezében.
-Mit akarsz?
-Ha éhen akarsz halni, akkor tessék.
-Minek, ha úgyis pirosra süt.
-A végtisztességet megérdemled, mert eddig te bírtad legtovább-mondta, majd átnyújtott nekem 2 sült halat tányéron és egy pohárka vizet.
-Hát...kösz.
Hallottam, ahogy a sárkány morog. A fiú elindult vissza, de én utánaszóltam.-Hé!
-Mi van?
-Mikor kapott ez a sárkány enni, hogy szét akart szedni?
-Nem nagyon etetjük pont azért, hogy gyilkos legyen. Szép halált!
Amikor kellő távolságra ért én megpróbáltam a bal lábamra állni. Kezembe vettem egy halat és a bestia felé közeledtem.
-Biztosan éhes vagy...-erre felnézett, de ellenségesen.
Nem engedte, hogy elég közel kerüljek hozzá, amint 10 méteren belül kerültem erősen morogni kezdett és a fogát csikorgatta. Letettem a halat a földre, visszahátráltam majd leülve a sajátomat kezdtem eszegetni fél szememet rajta tartva. Eléggé meglepődött azon, hogy ételt adtam neki, de úgysem bírtam volna megenni.

 Lassan érte ment és egyben lenyelte. Végeztem a sajátommal, de nem voltam benne biztos, hogy merhetek aludni, nem-e éget halálra reggelre, de úgy voltam vele, hogy ennél rosszabb úgysem lehet.

Vajon mi van most a többiekkel, vissza értek baj nélkül? Vajon aggódnak értem? Visszajönnek, vagy nem? Azért remélem, anyáéknak nem szólnak. Pánik nem igen hiányzik, már ha túlélem ezt az egészet. Jól éreztem, hogy lesz ma valami.-végig a csillagokat bámultam a rácsokon keresztül.





















Később, hogy jobban szemügyre vettem az állatot az testén több helyen sérülések voltak. Lehet, hogy azért ilyen agresszív, mert bántották? Ezért bújt arrébb amikor Rikó bejött?
Feküdt és engem nézett. A hely , ahol voltunk eléggé tágas volt. A "falból láncok, hegyes rudak álltak ki, kövek a földön, egyszóval veszélyes helynek tűnt. A sárkány feltápászkodott, hogy kinyújtóztassa magát. Amint kiengedte a szárnyait,, az egyik kiálló hegyes fémbe ütközött, ami mélyen belevágott. Feljajdult.
-Odinra!-kiáltottam fel.-Jól vagy? Kélek hagyd, hogy segítsek-álltam fel.
Bizalmatlanul nézett rám.
-Nem bántalak. Én sosem bántottam sárkányt és nem is akarok. Van nálam olyan szer, ami hamar begyógyítja a szárnyad, de hagynod kell.
Odamásztam a szárnyához és óvatosan bekentem a krémmel. Láttam hogy a szemével követi minden mozdulatomat.
Lehet, hogy azért nem támad, mert megérezte rajtam a sárkányszagot amikor a hallal odamentem? Fura, de mindenesetre nekem jó. Elég furán reagált. Hol engem, hol a sérült végtagját nézte, szerintem tetszett neki a mentolos érzés. Mert miért is ne lenne nálam mentolos fertőtlenítőkrém egy kiránduláson?
Visszamentem a helyemre és lassan elaludtam.

Reggel az keltett, hogy valaki dörömböl az ajtón.
-Rikó! Mi a frászt csinálsz itt?! Nem látod, hogy aludnék?
-Mi a csuda? Nem végzett veled?
-Mint láthatod.
-Mit csináltál?-kérdezte.
-Én nem vagyok sárkánygyilkos vagy csapdász ahogy ti. Én velük vagyok nem ellenük.
-Mindenesetre nekem ma meg kell ölnöm ezt a sárkányt.
-Hogyan?!
-Akkor válhat valaki teljes jogú taggá, ha ölt már sárkányt. Azért néz le mindenki, mert én még nem kerültem sorra ez ügyben.
-Nem ölheted meg! Vétett ő ellened valamit?
-Ez most komoly? Véded azt, aki tegnap meg akart enni?
-Ti nem etettétek! Ő nem tehet erről. És amúgy is..nem lenne fair vele szemben. Megsérült a szárnya tegnap este.
-Szóval röpképtelen?
-Azt hiszem igen.
-És mégis hogyan akarod megakadályozni, hogy megtegyem?
-Bevetek mindent, amit csak kell. Ha kell én öllek meg téged.
-Oh, tényleg?
-Tegnap már majdnem összejött-húztam ki magam.-Mikor kell...?
-Egy óra múlva jövök érte. Ha jól tudom, végig kell nézned.
-Na jó, én nem hiszem, hogy jó emberhez fordultál. Nagyon jól gondold át, amit most mondok: Egy sárkány ok nélkül nem támad, egy ember viszont igen.


Megjegyzések

  1. Ügyes voltál!! Jól megmondtad nekik! Várom a kövi! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D
      Én ilyen vagyok, ha valaki felnyomja a pumpám akkor beindulok

      Törlés

Megjegyzés küldése