14.rész-Ha megölöd megöllek

Ez azért egy kicsit szíven ütött, de egy ilyentől többet nem is várhatok el. Az áldozat szemében dühöt láttam. Igazam volt, tehát tényleg bántották már.
Most mi lesz? Mégsem hagyhatom, hogy bántsák ezt a szegény párát. Na de várjunk csak....
Lennie kell megoldásnak!

-Nem szívleled őket, igaz?-kérdeztem a cellatársamtól.
A fejét rázta. Ha jól láttam próbálta kitörni a falat. Hiába, de a tüze nem magnéziumból van, mint a siklóknak, ezért a ketrecünk még mindig csak egy ketrec maradt.
-Reménytelen. - hajtottam le a fejem.
Mivel rájött, hogy igazam van engem kezdett el nézni. Megéreztem (ha valaki bámul azt megérzem) és viszonoztam a gesztusát.
-Nem is vagy olyan vad, igaz?-kérdeztem kedvesen, amire egy apró horkantást kaptam válaszul-Ne aggódj, valahogy megoldjuk.

Egy ilyen esetlen valaki, akinek én törtem be az orrát nem foghat ki egy Ilyen sárkányon! Hisz még én se úsztam meg törés nélkül! De hát ki is vagyok én? Még csak viking se!

Percek múlva hangokat hallottam kívülről.
-Hozzátok mindkettőt!
-Mi? Máris?-eszméltem fel a gondolatmenetemből.
-Úgy döntöttünk, hogy hamarabb túl leszünk rajta-mondta vigyorogva az az Eret, vagy kicsoda. Ahogy széjjelnéztem, Rikót nem láttam, mondjuk ezek után ne ismerjen a szemem elé kerülni!
A sárkányt vasra verték, engem pedig hátulról lefogtak.
-Ne! Engedjetek el! Engedjétek el!
-Azt lesheted, kislány!
-Nem unjátok még, hogy így hívtok?!

És megint rángattak és megint nem érdekelt senkit, hogy alig tudok lábra állni.
Felértünk a fedélzetre, ahol megláttam az emlegetett szamarat. Az ÉN kardom volt a kezében!
Ez most komoly?
-Teszed azt le!-kiáltottam rá messziről.
De ő nem szólt semmit. Ahogy meglátott lesütötte a szemét, majd megpróbálta kizárni, hogy gyilkos pillantásokat vetek rá.
-Kész vagy, Rikó?
-Igen...azt hiszem.
-Áldd a sarat! Akkor hát: Engedjétek ki!-kiáltotta Belfegor. Most komolyan? Nem féltik a hajót? Mégiscsak képes felégetni az egészet. Ennyire bíznának benne?

Mindenki félreállt, majd a mellettem lévő állatról lecsatolták a láncokat. Szemezni kezdett a fiúval, aki remegő kézzel szorította a fegyvert. -e közben kihasználva, hogy senki sem figyelt rám egy pengét felkapva próbáltam szétvágni a köteleket a csuklómról- A Szörnyennagy tűzbe borult és tüzet okádott, de hála magasságos Odinnak most nem én voltam a célpont. A srác elkezdett rohangálni, ami a hajó méretének köszönhetően ment. Végül megállt, és a tegezéből elővett egy nyilat, majd az íját (?) (Nem is láttam, hogy van nála) és ellenfelére fogta. És akkor...
Az felrepült! Hatott az orvosság? HATOTT AZ ORVOSSÁG!!!!
-Gyerünk!
A "bestia" elkezdett gyújtogatni, már égett az egész orr-és fővitorla.
-Mit csinálsz, te féleszű?! Szedd már le azt a szerencsétlen dögöt!
-N-nem megy! Nem tudok repülni!
(Sikerült, ezazz!)
-Akkor növessz szárnyakat, vagy a friss fogás közt végzed!
Akkor megláttam, mire célzott: Egy halom sárkány volt kikötözve a hajó oldalára-Ki kell szabadítanom őket!-gondoltam
Belfegor oldaláról óvatosan leemeltem a kulcsokat, mivel hirtelen megcsillantak a napfényben és mögötte a ketrechez rohantam -már amennyire lehet azt törött lábbal- és próbáltam menteni a
menthetőt. Ahogy elfordíthattam volna a zárban egy erős szorítást éreztem a vállamon.

-Mire készülsz?-kérdezte egy hang mögülem.
Lassan megfordultam és be akartam húzni egyet annak aki majdnem szívrohamot okozott nekem, de akkor valami nagyon furcsa történt:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Az égen megjelent egy másik sárkány. Nem Hibbantról származott, azt messziről láttam, ugyanis még sosem láttam ilyen sárkányfajtát. Két pár szárnya volt, hosszú karmai, de ami a legkülönösebb volt rajta az, hogy lovas ült a hátán. Az arcát nem lehetett látni, mert sisak fedte.
-Wáó!-csúszott ki a számon.
-Ó, ne!
-Az éjjeli tolvaj!
-Fegyverbe mindenki!
Azok elkezdték a hajót perzselni. Nagyon meglepődtem, hogy elég érdekes, spirál szerű tüze volt.
Ameddig zavargás volt a hajón gyorsan kiengedtem a rabokat.
Megálltam és figyeltem az eseményeket. Annyi tűzokádó volt a levegőben, hogy annyi a földön nincs. A rejtélyes ember is hozott magával néhányat, így már legalább 50-en voltak. A bámészkodás közepette hirtelen egy sárkány átdugta a fejét a lábaim közt ezzel engem a levegőbe emelve. Ahogy lenéztem egy ismerős fejjel találtam szembe magam.
A következő amit észrevettem az volt, hogy Rikó mindjárt cápaeledellé válik. Zuhanni kezdett az omladozó hajóról.
-Kapjuk el!-kiáltottam, majd néhány másodperccel később már a hátasom karmaiban tartotta a "harcost". Gyorsan letettük a fedélzetre.

-Azt hiszem, itt már nincs dolgunk. Mit szólnál, ha elslisszolnánk innen?-morgás.-Akkor Gyerünk!

Egyre gyorsabban távolodtunk a csapdászhajótól. Még egyszer megfordultam és láttam, ahogy a sárkányok elmennek, és le tudtam olvasni a nevét is a tákolmánynak: "Gyilkos"
Szép kis neve van, de mit ne mondjak, illik hozzá.
El sem hiszem, hogy végre kijutottam, *bocsánat* kijutottunk innen.

-Köszönöm, kislány!-veregettem meg a nyakát. Tudtam, hogy nőstény, mivel a szarva kicsit rövidebb volt, innen lehet őket megkülönböztetni.-Nélküled nem ment volna!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése