15.rész-Sárkány(ok) és hibbantiak


Repülve folytattuk az utunkat délutánig, amikor is megéheztem, de szerintem ő is, ezért elhatároztuk, hogy keresünk egy szigetet magunknak. Nos hát nem volt nehéz dolog a tengeren szigetet keresni.

Leszállva az első dolgom az volt, hogy halat fogjak, de akkor a sárkány csak "vigyorogva" megállt mellettem a tó partján, ahol bénáztam vele és a vízbe dugta a fejét. Ismertem a taktikát, mivel egy ideje már félig sárkányok közt élek. Amikor végzett halakkal teli száját kiemelte majd a tartalmát mellém öntötte. Mivel a táborhelyhez már nem volt kedve elcipelni (igazából nekem se), így
ott ettünk a tó mellett. Ez után rájöttem, hogy a térdemre keresni kéne egy erősebb kötést, mert amúgy nem fog helyre jönni.

Nagyon zakóztam, hogy mit ne mondjak, de legalább megúsztam ennyivel. Meg van még a hajójuk vajon? Nem, ugyan... biztos elsüllyesztették és megölték őket azok a sárkányok, amik azzal a rejtélyes "Éjjeli tolvaj"-jal jöttek...
Bárki is volt az az ember, nagy szolgálatot tett nekem. Viszont az eléggé érdekelne, hogy milyen szállítmányról beszélt a fickó. A sárkánycsapdászok köztudottan olyan emberek, akik sárkányokra vadásznak, nem olyanok, akik szállítanak. Van egy megérzésem (a történtek után mondhatjuk, hogy biztosan így lesz), hogy találkozok még velük, kivéve, ha az a valaki végzett velük.

Ezen gondolkodtam magam elé meredve, mikor egy bökés érkezett a vállamra.
-Ne haragudj... csak elgondolkodtam.
Az megforgatta a szemét. Komolyan, ez a szárnyas gyík még ilyet is tud?!

-Nagyon vicces, de tényleg. Viszont kötés kéne a lábamra, úgyhogy be kell mennem az erdőbe.-úgy láttam rajta, hogy inkább velem jön és én természetesen nem küldtem el őt.
Amint beértünk és a szemem kezdte megszokni a benti sötétséget, kerestem néhány erősebb fadarabot, majd valamilyen kötőanyag is kellett, amit néhány liánból összefonva oldottam meg.

-Na, ez kész is-mondtam, majd talpra ugrottam, de persze elestem, vagyis csak majdnem. A sárkány elkapott és felsegített.-Köszi....

 Ahogyan most ránéztem, már nem az a vérengző fenevad képe volt előtte, hanem egy olyan lényé, aki barátságos, megbízható és szelíd. 
A tenyeremet lassan felé tartottam.
A bőrét a tenyerembe bújtatta, én pedig megsimogattam.

-Szóval nem akarsz elmenni...? Hiszen nem vagy már megláncolva a hajón. Szabad vagy! -fejrázás-De hát...!-erre ő a fejét egy kicsit nekem nyomta.
-Itt akarsz maradni velem?-tettem fel a kérdést.

Azt hiszem, erre nem kellett válasz. Megbízott bennem, én pedig őbenne. Azok után, amiken rabként keresztülmentünk, azon, hogy mindketten sérültünk, először meg akart ölni, de később belátta, hogy nem akarom bántani, ahogy azt megszokta az emberektől.

-Nem mintha egyedül vissza tudnék menni Hibbantra.-nevettem el magam.

Lassan visszasétáltunk (már amennyire én sétálni tudok jelenleg) a táborhelyünkhöz, mivel alkonyodott. Igazából még nem "vertünk tábort" sehol, csak gondoltam, hogy majd ott alszunk annál a barlangnál, ami egy kicsit magasabban helyezkedett el, mint a tavacska, így még oda is fel kellett menni... na mindegy.

Szerencsére még odalenn volt annyi eszem, hogy hozzak néhány nagyobb méretű pálmalevelet, amiből fekhelyet eszkábáltam össze.

-Kellene neked egy név. -kezdtem-"A Vad" szerintem nem passzol hozzád annyira.
Gondolkodtam, hogy mi is illene hozzá. Lássuk csak: Szörnyennagy rémség, nőstény, szép fényes a szarva és a karmai, lila és okkersárga színű:


Hmm... mire is emlékeztetnek engem a színei....Áh, tudom, már!
-Avokádó! Ez lesz a neved! Mit szólsz hozzá?

Avokádó egy horkantással válaszolt, hogy tetszik neki.

Nem is sejtettem volna, hogy egy ilyen bajos helyzetben fogom megtalálni a társamat, és azt sem, hogy ez lesz a fajtája. Mindenki azt mondogatta, hogy olyan jellem vagyok, mint egy siklósárkány, ezért hozzám az illik, de én nem igen hittem abban, hogy így találomra rábök valaki egy bébisiklóra, és ő az én tökéletes másom. A Szörnyennagyok energikusak, dacosak és repülésben nagyon jók (Takonypóc nem tehet róla, hogy nem képes Kapót irányítani), könnyen fel lehet őket bosszantani, de nagyon kötődőek, valamint harcban is verhetetlenek, igaz, egy éjfúriát semmi nem tud túlszárnyalni.

Ahogy leheveredtem a fekhelyemre el is aludtam, mivel kifáradtam az egész napos repüléstől.

Hajnal felé, amikor felébredtem el is csodálkoztam, hogy nem az ikrek rugdosására, vagy arra keltem, hogy az ajtón dörömbölnek. Újdonsült sárkányom (Istenek, olyan jó ezt kimondani! Saját sárkányom!) nem volt benn a barlangban. Kivánszorogtam a szabad levegőre és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Öt perc sem telt bele, mikor hangokat hallottam, majd pár pillanat múlva Avokádó szállt le mellettem.
-Hoztál reggelit?




                                                                  *reggeli után*



-Azt hiszem ideje lenne visszamenni a szigetre.
Érdeklődve nézett felém.

-Onnan jöttem. Vagyis...igazából nem onnan, hanem egy másik helyről, majd megmutatom neked.
Thor villámára! Ha Dorci meglát el fog ájulni. Igazából Hibbanton van egy barátomnak egy elég helyes hím Szörnyennagya-mondtam vigyorogva.

Hátat fordított nekem és megpofozott a farkával.
-Hát így állunk?! Ezt még vissza fogod ám kapni!


Egy kis veszekedés után el is kezdtük az utunkat visszafelé. Nem volt semmi, mert minél jobban telt az idő, annál több viharfelhő lepte el az eget. Dörgött, villámlott és a végén még el is kapott minket a nagy zuháré...

Még elég messze volt Hibbant, de kiáltozásokat kezdtem hallani a felhőkön túlról:

-Trixi! Hahó!-megismertem a hangját: ez Hablaty.
-Trix! Válaszolj!-ez meg Dorci, de még hogy ő is törött vállal??? Mondjuk a térdem se jobb...
-Szépségem, itt vagy?-ő meg Takony -.-"
-Srácok!-kiabáltam-Itt vagyok!!
- Hát jól vagy! Azt hittük, már sosem látunk!
-Már ne haragudj meg, Astrid, de még mindig nem látlak titeket!
-Ez igaz! Hol vagy?
-Hát itt!
-Itt hol?-kérdezte Halvér.

(ezt most úgy kell elképzelni, hogy kb. 6 méter távolságban nem látjuk egymást a viharban, és ordibálunk, mit a fába szorult férgek XD)

-Hát...mit tudom én! Az orromig se látok!
A hátasom morgott egyet halkan, úgy hogy a többiek ne hallották: Az te vagy!-komolyan, ennyire nyilvánvalóan látszik rajta,mit gondol? Ez egy géniusz!
-Ki tudsz vinni innen, ugye?-hajoltam a fejéhez. Még egy morgás.
-Szálljatok lejjebb!
-Rendben!-válaszoltak.

Alárepültünk a viharnak és végre megláttuk egymást.
-Na végre már, hogy... Wáó! Ő meg kicsoda-mutatott Hablaty alám.
-Ó, hogy ő? Az egy nagyon hosszú történet!
-Időnk van, mint a tenger.
-Csak érjünk már haza előtte, mert szétázunk.

És innen egyenes az út hazáig...

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, meg azt is, hogy a Mikulástól sok mindent kaptatok! :)
Avokádóról próbálok majd több képet hozni, csak hát ilyen nagy sikerű képszerkesztővel, mint a Photoscape, az nem egy gyorsvonat. (Photoshoppal és Gimppel annyira nem vagyok jóban)
Ennyi lettem volna, nem sokára hozom majd az új részt!
Ezzel a képpel búcsúzok:




















Megjegyzések

  1. Neked is boldog Mikut, és várom a kövit! Ez a rész is jó lett! + kaptam mégegy érvet, amiért szeretem a szörnyennagyokat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Szépen!
      Én is nagyon szeretem őket, az egyik kedvenc sárkányfajtám, habár Fogit ki ne szeretné? :)

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! Neked is boldog Mikulást! Várom a kövit!

    VálaszTörlés
  3. Szép napot! :)
    Érdekes a történet, várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, sietek vele! Neked is Szép napot! :D

      Törlés

Megjegyzés küldése