16.rész-Mindenki mindent tudni akar

-Mikor érünk már odaaaa?
-Fafej....hatvanhatodjára mondom el, hogy még soká!-Hablaty kezdett ideges lenni.
-Fa, maradj már csendben! Nem hallom a saját gondolataimat-rivallt rá a testvére.
-Te szoktál gondolkodni? Letagadom, hogy ismerlek!
-Nem tagadhatod le, a nővéred vagyok!
-Légyszi, maradjatok csendben.-kértem őket.
-Nem!
-De!
-Nem!
-DE!-ordítottam.

Persze nem akartak elhallgatni, úgyhogy egyet gondoltam és suttogtam valamit a sárkányomnak.
Egy kicsit a cipzárhát elé repült és fejbe verte őket a farkával.

-Hé Trixi! Ez az izé pofon vágott!
-Jól tette!-ezen az egész csapat felnevetett kivéve persze az ikreket.

Így telt az út további része is, én közben azon gondolkodtam, hogyan fogom a kis kalandunkat előadni a bandának, szóval eléggé lassan és unalmasan.

-Az ott nem Hibbant?-kérdeztem, mivel a ködtől és a vihartól már alig láttam.
-Ööö... De igen, megjöttünk!

A szigetre még nem rég érkezhetett meg a vihar, mert Pléhpofa úgy terelte a népet a Nagyterembe, mint Néma Swen a birkáit.

-Apa!
-Hablaty! Végre, hogy megjöttetek! Irány fel a Nagyterembe!
-Megyünk!

Felkecmeregtünk. Olyan jó meleg volt fenn! Azt hiszem a cellámban átfagytam egy kicsit. Megkerestük a jó öreg asztalunkat (a srácok, kivéve Hablatyot mindig itt ültek, ez már nálunk hagyomány, hogy ide ülünk)

Egy kedves asszony hozott egy-egy korsó meleg teát nekünk, és miután megkaptuk elkezdtek emlékeztetni az ígéretemre.

-Szóval, Trixi, most már visszaértünk, elkezdhetnéd mesélni mi is történt.-mondta Astrid, mert szerintem látta rajtam, hogy tarok ettől a beszélgetéstől.

-Rendben, akkor az elejétől kezdtem: Emlékeztek, amikor a kiruccanáson lett az a rossz érzésem?
Mindenki bólintott.
-Be is jött. Megláttuk azt a hajót és lőtték ránk a hálókat, de a nagy kerülgetésben leestem Fogatlanról és pont rá a hajóra, de eddig ti is tudtátok.
-Igen.
-Elkaptak és erőszakkal elvették a fegyveremet.
-Micsoda?! Tőled? Te vagy az egyik legjobb harcos a szigeten!-nézett nagyot Hablaty.
-Igen, de hidd el kaptak a fejükre. Az egyik srácnak eltörtem az orrát. Most jut eszembe, hogy a kardomat nem is kaptam vissza.Pedig az a nagyapám kardja volt! (mint kiderült, annak a kardnak nagyon hosszú története van, de akkor ezt még nem is sejthettem volna)
-Az egyiknek? Miért, hányan támadtak rád?
-Kettőt küldött rám Belfegor-Mivel mindenki elég értelmes képet vágott így meg is kellett magyaráznom- Ő volt a kapitány a hajón.
-Ó, így már értjük!
-És mi történt ezután?
-Egy Eret nevű srác letuszkolt egy cellába, ahol...
-Ahol????-türelmetlenkedett Takonypóc.
-Ott találkoztam Avokádóval-megsimogattam az említettet. Először meg akart ölni, mert azt hitte, hogy én is bántani akarom, mint a legénység és azok, akiket előttem...noshát...élve elégetett.
-De ha meg akart ölni, akkor hogy menekültél meg? Egy dühös Szörnyennagy rémségtől senki nem tud csak úgy elfutni!
-Nem hiszed el Halvér, de ez így történt. Futottam a ketrecben körbe-körbe, mígnem elestem egy kőben, és eltört a térdem.
-Thor villámára!
-De hála az isteneknek pont akkor fogyott ki a tüze.
-És ezután?
-*sóhaj*
-Mi a baj?-kérdezte Hablaty.
-Ömm... ezután kiderült, hogy meg akarják ölni őt, de ezt nem hagyhattam! Ráadásul előtte meg is sérült. Egy kiálló fém megvágta a szárnyát. Volt nálam egy kevés mentolos fertőtlenítőkrém, amivel le tudtam kezelni, akkor már közelebb engedett magához és kezdett megbízni bennem. Azt hiszem akkor változott meg a véleménye rólam, amikor adtam neki egy halat attól függetlenül, hogy ki akart nyírni. Szóval mondtam, hogy nem túl szép sorsot szántak neki. Amikor közel értek hozzá felrepült és úgy kerülte a támadásokat. De akkor megjelent egy sárkánylovas, de nem tudom, hogy a sárkánya milyen fajtájú volt.
-Hogy érted, hogy nem tudod?
-Még sosem láttam olyat. Két pár szárnya volt és elég nagy termete. Ők megzavarták az embereket, de azt hiszem, hogy a hajón ismerték őt. Mikor meglátták valami "éjjeli tolvaj"-t mondogattak. Jött velük egy csomó sárkány és még a fedélzeten is volt néhány, így azok együtt elég nagy felfordulást keltettek, mi pedig addig elszöktünk. Ennyi lenne a történet.

-Hű! Ez nem semmi!-mondta Astrid.
-Cool!
-Nagyon szép példány, azt meg kell hagyni.
-Szerintem is-helyeseltem.
Amikor ezt mondtuk én a sárkányomat figyeltem. Úgy fél perc múlva Kampó közeledett felénk, és a két Szörnyennagy farkasszemet (akarom mondani "sárkányszemet") nézett egymással, majd összedörgölték az orrukat.

-Ugye-ugye? Én megmondtam!-húztam ki magam, mire Avokádó jól oldalba bökött.

Amikor néhány óra múlva a vihar véget ért mindenki hazafelé indult, én, a sárkányom és Dorci (megbeszéltük, hogy nálam alszik a hibbanti házamban). Amikor kitettem a lábam a Nagyteremből Hablaty utánam kiáltott.

-Trixi! Beszéltél arról a rejtélyes sárkányról. Esetleg le tudnád rajzolni?
-Persze, megpróbálom, holnapra meg is lesz. Jó éjt!
-Ja, és még valami! De tudod mit... inkább nem szóltam, legyen meglepetés!
-Tessék?
-Semmi. Jó éjt!

Ez érdekes volt, de mindegy is, a fáradságtól alig láttam és már csak az érdekelt, hogy bevágódjak az ágyba. Mondjuk az se most lesz, mert még el kell látnom a sebeinket, mivel itthon van hozzá cucc.

-Itt vagyunk.
Felmentünk a szobámba, ahol két ágy is volt arra az esetre, ha az egyik kemény lenne, akkor legyen választék (XD). Egyből keresgélni kezdtem.
-Mit keresel?
-Kötszert. Rendesen el kell látnom mindkettőnket.
Amikor megtaláltam gyorsan átkötöztem a térdem, majd a hátasom szárnyára kentem egy kevés kenőcsöt.
Kisántikáltam és hordtam be egy kevés szalmát, majd beérve a földre tettem én szétterítettem rajta.

-Jó lesz itt neked?-bólint.-Figyelj csak! Te meg Kampó...?-ismét bólint.-Hű! Akkor elég rég láthattátok egymást, ugye? Rendben, csak ezt szerettem volna tudni. Pihenj nyugodtan.-erre morgott egyet és elhelyezkedett és pedig megsimogattam, majd elindultam felfele.

-Fekhelyet csináltam neki.
-Rendben. Figyelj, miért lettél olyan furcsa, amikor arról beszéltél, hogy mi történt a hajón?
-Hogy érted?
-Hát...mintha eltitkolnál valamit előlünk-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Én? Mit titkolnék el előletek?
-Akkor jó. Na Szép álmokat!
-Neked is.-befelé fordult és elaludt.
Én nem követtem a példáját mert az agyam úgy kattogott, mint egy fogaskerék.

Mondtam volna el nekik, hogy annyi embert hagytam ott, akik valószínűleg meghaltak? Rossz emberek, de ezt nem érdemelték. Rikó meg főleg nem, hisz... Nem tudom, de szerintem nem úgy nézett ki, mint egy vérbeli csapdász. Ő másmilyen, mint a többiek voltak a fedélzeten. Lehet, hogy kényszerítették rá? De most már kár ezen rágódni.

Mivel rájöttem, hogy ebből alvás nem lesz meggyújtottam egy gyertyát és a fényénél elkezdtem készíteni a rajzot.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése