17.rész-Hócsata helyett fegyverek

Hajnalra sikerült is befejezni a rajzot és magamhoz képest jó is lett szerintem:
Ez után lementem a  lépcsőn és észre vettem, hogy nincsen a helyén akinek ott kéne lennie. Na mindegy, máris elszökik tőlem. Készítettem egy kis reggelit, majd miután ettünk elindultunk az arénába. Azaz csak elindultunk volna, mivel nem tudtuk kinyitni az ajtót.

-Ez beragadt?!
-Úgy tűnik-válaszolta.
-Sikerülni fog!
-Nyomjuk!
-Háromra! 1...2...3!
Sikerült kinyitni, de nem hittünk a szemünknek: hó torlaszolta el a kijáratot. HÓ!

-Odinra! Esik a hó!- Ez elég nagy szenzáció volt, mivel azon a télen valamiért addig nem esett a hó.
Az utcán minden kisgyerek hógronkelt és egyéb sárkányokat épített. Minden olyan hangulatos volt. Nem hiába: Közeleg a Snoggletog! Már csak körülbelül két hét és itt is. Ez egyet jelent azzal, hogy több mint egy éve kerültem ide. Szép emlékek :) ...

-Menjünk az arénába! A többiek már tuti ott vannak.

Mikor beértünk elkezdtünk ujjongani, hogy "esik a hó" ők pedig válaszolták, hogy "ha nem mondjátok, komolyan nem vesszük észre".

-Szóval mit csinálunk ma? Hócsata? Ki van benne?-kezdtem magam mellé embereket toborozni. Mindenki felemelte a kezét, kivéve Astrid.
-Na, Astrid! Ne kéresd magad!
-Nem. Ma fegyverekkel gyakorlunk.
-Mi?! Nemáá'.
-De, én ezt már eldöntöttem. Ugye, Hablaty?
Nos hát, Hablaty arca nem volt túl meggyőző:












-De...biztos.
Gyilkos pillantást vetettem rá.

-Nem is baj, mert nekem kellene egy új fegyver, ha már a régi ott maradt.-törődtem bele végül.
-Akkor keresünk neked egyet-mondta Astrid hozzáértően.

Amikor először gyakoroltunk fegyverekkel, mindenki ajánlgatott mindent, de én a kardomnál maradtam és elég jól tudtam használni, ezért nem is kerestünk mást. Nem tudtam, mi lenne a megfelelő.

Odasétáltunk a fegyvertartó állványhoz.

-Próbáld ki a lándzsát!
-Ne! A pörölyt próbáld ki előbb-veszekedtek az ikrek.
-Kezdődik-forgattam meg a szemem.
Levettem az állványról egy lándzsát, és megforgattam a levegőben.
-Hmm... Nem, ez nekem túl hosszú.
-Fejsze?-kérdezte Takonypóc-Próbáld ki, biztos menne hozzád!-kacsintott rám.
-Ha nem te mondtad volna, lett volna esélye, de így?
Volt még íj és nyíl, kalapács, és sok minden.
-Ezt megpróbálom-vettem a kezembe az íjat és egy nyilat hozzá.-Mi lesz a célpont? kérdeztem.
Astrid elővett egy pajzsot.
-Viharbogár! Tüskét!-a siklósárkány tüskét lőtt, a lány pedig feldobta a pajzsot, és az felszegelődött a falra.
-Astrid! Az az én pajzsom!
-Annál jobb-vigyorgott.
A kezembe vettem a nyilat és beleillesztettem a nyilat. Ugyanúgy csináltam, mint lövészeten a töltényes puskával. Célt is ért.
-Wáó! Bele a közepébe.
-Szép volt, Trixi!
-Köszi! Lövészeten sokat gyakoroltam ilyet. Viszont ez nem igazán illik hozzám. Azért magamnál tartom-mondtam és eltettem.
Akkor megláttam egy szép szekercét az állványon. Olyannyira le volt csiszolva, hogy csillogott.
-Ezt megpróbálom.
-Úgy tudtam, hogy kikapod!-mondta Astrid.-De most nem kéne próbálkoznod vele a térded miatt.
-Ugyan már! Nem is tört el, csak meghúzódott. Tegnap vettem észre, hogy tudom mozgatni. Igazából már alig fáj.
-Te tudod.
A méretéhez képest nagyon könnyű volt. A kezembe fogtam és kiválasztottam egy pontot a falon. Jól elhajítottam, és beleállt a falba.
-Tyűha! Elég erős penge!-csodálkoztam.
-Ugye? Ezt tegnap hozta be Bélhangos, egy elég érdekes vasból csinálta-mondta Takonypóc.
-Gronkelvasból van!
-Gronkel...miből?!-kérdeztem.
-Gronkelvas. Bütyökkel megetettem néhány fajta fémet és ez lett belőle.
-Nem rossz-mondtam-Azt hiszem az én fegyverem meg is van.
-Ömm... Trixi?
-Igen, Astrid?
-Komolyan nem fáj a térded?
-Komolyan. Miért?
-Azért, mert ha nem fáj, akkor kideríthetnénk, hogy melyikünk a jobb szekercés harcos-vigyorgott rám.
-Akkor védd magad!-álltam támadó állásba.
-A győztes dönti el, hogy mit csinálunk délután-tettem hozzá.
-Áll az alku. De sokat fogtok gyakorlatozni-mondta és nevetett.
-Majd meglátjuk!

Elkezdtünk ordítva, ahogy azt illik egymás felé rohanni és az aréna közepén találkoztunk. A szekercéink csattogtak, mi pedig ugráltunk azokat forgatva egyik helyről a másikra. Astrid lökött rajtam egyet,(persze nem TÚL nagyot) amitől elvesztettem az egyensúlyomat és a földre kerültem.
-1
-2...-kezdett Hablaty lefelé számolni.
-Nem! -Talpra ugrottam és nem mondom, hogy nem sajgott a lábam, mert nagyon is,de ahogy csak tudtam visszaálltam és folytattam a harcot.

-Gyerünk, Trixi!
-Hajrá mindkettő!

Így ment ez úgy 20-30 percig, mert nem bírtunk egymással. Nagyon jó volt.. Túl jó, tudtam, hogy ügyesebb, mint én, de nem hátráltam meg. Ugyan már! Én ahhoz túl makacs vagyok.

Egyszer csak ellenfelem összeszedte az erejét egy jó nagy ütésre, de mielőtt elért volna találtam rajta egy fogást: A jó lábammal kirúgtam alóla az övéit, amitől hátra esett, de úgy esett, hogy nem tudott felállni.
-1
-2
-3! Vége! Trixi nyert!

-Szép volt!
-Csak szerencsém volt-mondtam, majd felsegítettem Astridot.-Egyben vagy?
-Persze- porolta le magát -Ahhoz képest, hogy sérült vagy le tudtál győzni... Gratulálok!
-Köszi, de egy hajszálon múlott.-mosolyogtam rá.

Ezért vagyunk jóban: Legyőztem őt, de nem akart kinyírni miatta, sőt, örült neki. Amikor először hallottam róla, szörnyen félreismertem őt. Azt hittem, hogy mindenkit szétver, de később megtudtam róla többet. Mindig, az elejétől kezdve kedves volt hozzám.

-Szóval azt csinálunk, amit én akarok?
-Igen.
-Akkor hócsata?
-Igen! Osszunk csapatot!
-Rendben! Kik lesznek a csapatkapitányok?
-Én!-jelentkezett Astrid.
-Meg én!-ez Takony volt.

*Come fly with me a-whoa a-whoa
Into a fantasy a-whoa a-whoa
Where you can be...*

-Csörög a telefonom!

*felvesz*
-Háló...Szia!...MICSODA????!!!!
-Mi az?-kérdezte Halvér.
-NEE!! Az nem lehet!!!...*sóhaj* Rendben...
*letesz*

-Mi történt?-lépett mellém Dorci.
-Holnap iskola.
-Mi? Hogy érted?
-Anya hívott, szóval biztos úgy van. Állítólag be kell hozni valami anyagot és egy hétig még járni kell.
-Egy hétig?! Ez most komoly? Ennyiért berángatnak?
-Úgy tűnik. Bocsi srácok, de el kell mennünk. Majd máskor bepótoljuk.
-Okés. Mikor találkozunk?
-Amint tudunk. Meg kell keresnünk Avokádót, mivel reggel nem volt a helyén.-mondtam, mikor kifele indultunk.
-Amúgy tök jó, hogy neked van sárkányod, meg minden.
-Ne izgulj, majd neked is lesz. Nem hittem volna, hogy találkozunk majd, de így lett. Biztos veled is így lesz.

Megláttam a sárkányomat fenn a háztetőmön.
-Hé! Mit csinálsz te ott?-kérdeztem mosolyogva.-Gyere ide!
Lekullogott és  megnyalta a kezem.
-Hol voltál ma?
Bűnbánóan nézett rám.
-Oh, szóval te Kampóval voltál amíg én az arénában? Mindegy is, haza kell mennünk. Most megmutatom neked, honnan jöttem.

Felszálltunk a hátára és visszaindultunk Magyarországra.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése