19.rész-Egy darabka jég

Reggel az ágyamban csak a tegnap estén járt az eszem. Akkor összegezzünk:
Megtudtam, hogy:
  • Belfegor halálos sérüléseket szenvedett
  • Eret az új kapitány
  • Eret Belfegor unokaöccse
  • Rikót nem szívesen látják a hajón (mondjuk ez nem is nagy újdonság)
  • Egy furcsa óriássárkány járt az erődjüknél
  • És ami talán a legfontosabb: vadásznak a sárkánylovasokra 
Ezt nem fogom tudni teljes mértékben magamban tartani. Be kell vonnom a bandát, habár nem szeretném. Ez az én dolgom, de tudni akarom, milyen sárkány járt ott és mi volt az a rengeteg jég.

Felöltöztem, magamhoz vettem a  fegyvereimet majd mentem a megszokott helyre, ahol elvileg Dóri már várt rám, mivel késve érkeztem.
Hiába kerestem, csak egy üzenet volt egy fára akasztva, mi szerint találkozott Astriddal és ő már elvitte.

Nem nagy baj, mert még ki kell okoskodom, mit is fogok mondani.

A fejemben két fél hadakozott egymással:
Ugyan már! A legjobb barátaim! Megértenék... ők elfogadnak úgy, ahogy vagyok!

de a másik...

Nem mondhatom el nekik! Megtudnák, hogy hazudtam! El tudom én képzelni, mekkorát csalódnának bennem?

De rájöttem, hogy mindenképpen megtudják, hogy hazudtam, úgyhogy könnyebb az egyenes út. Majd lesz valahogy.

Leszálltunk Hibbanton, ahol már térdig érő hó volt. Nem is csoda, hiszen fent van északon. Magyarországon még egy hópelyhecske sem hagyta el a felhőket.
Jajj, mamám! Pár nap és Snoggletog!!! Még meg kell csinálnom mindenki ajándékát!

Meg is érkeztem az arénába, ahol a skacok valami nagy munkában voltak.

-Sziasztok. Mit csináltok?
-Befestjük magunkat.-válaszolta Kőfej.
-És ez miért is jó?
-Mert miért ne lenne jó?-kérdezte a testvére, majd nevetve összefejeltek.
-Bocsi, de ott volt Astrid és....-kezdte a barátnőm.
-Ugyan már, semmi gond!

Figyeltem őket. Ahogy nevetnek, amikor valakinek a festék a szemébe megy... amikor leöntik egymást... Ahj! Muszáj-muszáj-muszáj!!

-Trixi, gyere te is!-invitáltak.
-Oké, de... előbb beszélnünk kell.
-Mondd csak-szólalt meg Hablaty.
-Ó, tényleg, most jut eszembe! Ezt még nem is adtam oda-odanyújtottam neki a rajzot, amivel már egy hete kész vagyok.
-Köszönöm.-aztán rám pillantott. Szerintem-sőt, biztos vagyok benne- hogy látta rajtam, hogy ideges vagyok. Elmosolyodott, majd el is fintorodott, amikor  tekintetét ismét a  rajzra emelte- Egek! Te csináltad ezt a förmedvényt?-kérdezte nevetve.
-Igen én, és nem is förmedvény!
-Ennél még a vaskezű nagyanyám is szebbet rajzol!-folytatta Astrid.

Szóval megint kitört a nevetés. Jól esett, hogy próbálták rólam leoldani a feszültséget, ami valamelyest sikerült is.
-Kösz, de tényleg. Nálatok kedvesebb embereken kívül még soha nem találkoztam.
-Kedvesnek tartasz?-kérdezte Takonypóc ilyen fejjel:
-Nem igazán.
-Oh...
-Mit is szerettél volna mondani, Trixi?-kérdezte Dorci.
-*mély sóhaj*

Mindenki csak nézett rám, én pedig nem tudtam megszólalni.

-Mi a baj?-kérdezték kórusban.

Ahogy minden szem rám szegeződött, nem tudtam mit mondani, úgyhogy a "mindent bevallok" tervet kicseréltem a "mi a szöszt találtam"-ra.

-Ömm... nincs semmi baj, csak nagyon rosszul aludtam az éjjel-mondtam nyújtózkodva.
-Akkor jó.-válaszolták és visszatértek eredeti elfoglaltsághoz.
-Viszont, lenne itt valami.-elővettem a zsebemből tegnapi szerzeményem és megmutattam nekik.
-Jé, egy jégdarab!-ez Fa volt.
-Mi benne az érdekes?
-Olyan kemény, és látjátok, még a színe is mattabb. (azt hiszem így mondják, úgy értem nem olyan világos, de nem is sötét, hanem...jó, oké feladom! Láttatok már olyat biztos, a karácsonyfadíszekre szokták mondani (asszem) XD)
-Ez tényleg érdekes-kérte el tőlem Hablaty-És olyan száraz. Hol találtad?
-Egy szigeten nem messze innen-válaszoltam neki, majd olyan "ha csak ketten leszünk, mindent elmondok" arccal néztem rá, ő pedig aprót bólintott.
-Vessük össze a rendes jéggel, hátha kiderül mi is ez.
-És azt hol találunk? Itt csak hó van.
-Van a közelben egy hegy, ahol....
-Nagyon jó lehet sárkány-csúszdázni, és...
-Van egy kis lefele nyíló barlang szerűség, ahol...
-Van.-Sejtettem, hogy itt van valami sunnyogás, mert Hablaty és Astrid felváltva válaszoltak a kérdésemre, majd összenéztek és távolabb léptek egymástól, és nekem ezen vigyorognom kellett.
-Okkéé...hol van az a hegy?
-Megmutatom-ajánlkozott a fiú-Addig pakoljátok el ezt a sok festéket, rendben?
-Hát persze! Számíthatsz ránk-dörzsölték össze a tenyereiket az ikrek.

-Rosszat sejtek-mondta mikor a suli elé értünk.
-Én is, mikor jó ha ezek ketten ennyire szófogadóak.-válaszoltam.
-Nem igazán erre gondoltam.
-Oh, vagy úgy...
-Trixi, mi folyik itt?
-Majd el fogom mondani, de nem most, rendben?
-Rendben, tudod, hogy rám számíthatsz, hisz barátok vagyunk.
-Köszönöm. Nagyon jó érzés tudni, hogy van, aki mindig mellettem áll.

Hablatyban bíztam meg a legjobban a srácok közül, hisz amikor megismertem már akkor is vakon megbíztunk egymásban. Ő az egyik legjobb barátom és tudom, hogy magában tartaná.

Viszont nagyon fúrta az oldalamat valami.
-Mi volt ez Astriddal az arénában?
-Micsoda?
-Hát..-befejeztétek egymás mondatait, s a többi...
- Én nem tudom...miről beszélsz.- pont ugyanúgy mondta, mint az így Neveld A Sárkányodat 1-ben Pléhpofának.
*kuncogás*
-Ahj! Nem kereshetnénk a jegedet??!!
-Jól van na!

Néhány perc múlva meg is érkeztünk arra a hegyre.
-Wáó! De jó lehet ezen lecsúszni!-mondtam.
-Kipróbáljuk? Csak úgy ne járjunk, mint a múltkor...
-Hogy érted?
-Befagyott a műfarok.
-Hátha nem fog.-felugrottam Avóra, majd elkiáltottam magam-Az utolsó megeszi Astrid összes pitéjét! (majd a kövi részben kiderül ;))


                    
                                                      *pörgessük egy kicsit az időt*


Nevetve értünk vissza a többiekhez.
-Brühühü, de sajnállak!
-Nagyon vicces!-mérgelődött a fiú.
-Mi a vicces?
-Nem tudtuk eldöntetni, melyikünk szereti jobban a pitédet, ezért versenyeztünk, és Hablaty.......-nem tudtam befejezni, mert a tenyerével betapasztotta a számat.
-Ó! Ne féljetek, mindkettőtöknek sütök egy jó nagy adagot! :)
A többiek megörültek, hogy ők már nem is kapnak, mire végre leszedtem magamról Hablaty kezét és mosolyogva fordultam Astridhoz.
-De akkor már a többieket se hagyjuk ki a jóból-kacsintottam a mellettem álló srácra.
-Rendezhetnénk pite evő versenyt!-javasolta.
-Ha ennyire lelkesedtek, akkor el is indulok készülni, hisz két nap múlva Snoggletog!
-Menj csak.
Ahogy kiment, előre elkezdtem félni, mi vár ránk.

-Na szóval, hoztunk jeget, hasonlítsuk össze.

-Hmm... Ez tényleg erősebb. Vajon elolvad?
-De ha elkezded melegíteni, akkor nem marad a többi kísérletre!
-Nem lehet tudni. Próbáljuk meg!
-Jó, de milyen sárkány tüzével?-kérdeztem.
-Hmmm... a magnézium a legerősebb tűztípus-elmélkedtünk hármasban (Halvér+én+Hablaty)
-Akkor most menjünk el Viharbogárért?
-Jah, jó lenne-mondta Halvér.

Szóval akkor el kellett menni a Hofferson-házig, ahol irdatlanul nagy füst volt.
-Eh..Krh..Mi történt itt?
-Ó, ne! Odaégett a pitém! Srácok, ti mit csináltok itt? Kóstolóért jöttetek?
-NEM! A siklódat szeretnénk elkérni, mert a tüzére van szükségünk.
-Hát jó.

Ez után visszamentünk és egy edénybe tettük a kísérleti anyagot és megkértük a sárkányt, hogy tüzeljen oda. Úgy is tett. Nem hittünk a szemünknek! Nem olvadt el a legerősebb típusú tűztől sem.
-Ez hogy lehetséges?-kíváncsiskodtam.
-Nem tudom.
-Esetleg keresnél még ilyet? Hasznos lenne.

Menjek vissza oda?? Arra a helyre? 

-Persze... Mikorra?
-Estig-válaszolt a nagydarab segítőm.
-ESTIG? Mármint... Sajnos az nem jó.
-Miért?
-Mert...nagyon messze van és csak az ünnepek után tudnék oda menni.
-De azt mondtad, nincs messze!
-A-azt mondtam volna? Az egy másik sziget! Hehe...látszik, hogy nem aludtam eleget.

Amint a csapat feloszlott (vagyis mi hárman, a többiek már elmentek), Hablaty oda jött hozzám.
-Nagyon gyanús vagy nekem. Az ünnepek után magyarázatot kérek.
-Rendben.

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm :) Holnap teszem ki, Snoggletogi rész lesz! :D

      Törlés
  2. Nagyon jó kis rész lett!Astrid és a pitéi...XD Olvassuk hát a kövit! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése