23.rész-Rémposta

És megint suli...Mivel érdemeltük ki ezt?
Miért nem lehet sárkányokról tanulni? Nem tudom. Ő se tudja-tárgyaltuk ki egy matek doga kellős közepén. De legalább utána mehetünk Hibbantra...vagy mégsem...ülhetünk otthon magolni és házit írni. Nincsenek ezek a tanárok tisztában vele, hogy nekünk fontosabb dolgunk is van?!
Szokásos. Otthon első dolgom bevágódni az ágyba és vagy fél órán át panaszkodni annak, akinek csak tudok, jelen esetben a falnak, mert az legalább csendben végighallgat. Aztán táskából előpakolni és nekilátni, közben egyszer-kétszer Dorcinak SMS-t küldeni. Már félig készen voltam, amikor valaki (vagy valami) kopogtatott az ablakon. Nem igazán volt felfogható számomra, ki kopog egy emeletes ház ablakán, de azért odanéztem. Hablaty rémét láttam meg, ahogy a fejével kocogtatja az ablaküveget. Gyorsan beengedtem, az pedig az íróasztalomra ült és elkezdte nézegetni a képeket a töri könyvemben.
-Szia kispajtás! Csak nem azért küldtek, hogy legyen társaságom?-simogattam meg a sárkányt, aki a Főnök névre hallgatott. Azért hívják így, mert úgy rendbe szedte a többi fajtatársát, amikor rendetlenkedtek, mint egy törzsfő, amikor hóvihar van.

Dobtam neki egy halat, mire hozzám dörgölőzött, és megláttam valamit a lábán.
-Ez meg mi?-kérdeztem, nem mintha a kis jövevény tudna nekem értelmes választ adni. Leszedtem a hátsó végtagjáról azt a valamit, ami egy darab pergamen volt. Ez állt benne:


(Na igen, megtanítottam őket a mi írásunk használatára is)
-Rettenetes rém posta? Mit ki nem találtok!-dörmögtem.

Elővettem egy rajzlapot, és ezt válaszoltam:

"Megjött, de mi is ez az izé? Miket csináltok ti, ha épp nem vagyok ott?
                                                                                        Trixi"

Rákötöztem a lábára, majd útjára engedtem. Vissza is tértem az 1.Világháborúhoz, amikor megint beszállt az ablakon, csak most Rettenthetetlen, Astridé. Ezeknek hirtelen elkezdtem hiányozni?

"Trixi,
Most én küldök levelet, ugye megérkezett? Azért találtuk ki, hogy akkor is tudjunk beszélni, ha távol vagyunk. Ki kell mondani, hová küldjük és azonnal viszi is a rém. Így legalább tudunk kommunikálni. Miért nem vagytok itt?
                                                                                                                                             Astrid"

"Szerbusz Astrid,
Igen megérkezett és most már kezdem érteni a dolgot, sok a házi, ezért nem tudunk menni"

Ezután egyre több levél jött, szó szerint mindenki levelezett mindenkivel:

"Hablaty,
Fantát is meg lehet majd erre tanítani?
                                          Trixi"

"Igen, okos kis jószág, hamar belejön majd, ha újból tud repülni" 

 "Szerbusz szépségem, ugye hiányzok neked?
                                       Takonypóc"

"Hát hogyne! Kb. annyira, mint a suli a téli szünetben!-válaszoltam.

"Akkor biztosan nagyon"

"Akkor biztosan nem tudod, mennyire hiányzik az iskola az ünnepeken.
                                                                                Trixi"

"Miért? Mennyire hiányzik?"

"Pont annyira, amennyire te jelen pillanatban"

Írtam Astridnak (egy barátságos rém, akit az erdőben találtunk egyszer Hibbant közelében vállalta, hogy hozza-viszi a leveleimet néhány halért cserébe)
"Szia Astrid,
Nem tudnád valahogy elvenni Takony kedvét attól, hogy írogasson?"

"Szíves örömest!"
                                                                *15 perc múlva*
"Ír még?"

"Nem, abbahagyta. Mit csináltál vele?"

"Én semmit, Kampó fogta magát és elvitte. Képzelheted, ordított, mint a fába szorult féreg"
                                                                                                                    Astrid"

"XD Miért nem láttam???"

Ekkor berepült az ablakon (jó, hogy nem látták meg a szomszédok) Dorci réme, Smaragd:

Még jó, hogy a szomszédok nincsenek itthon...
"Hali, kész vagy már a házival?"

Tényleg, észre sem vettem, hogy rég megtanultam.

"Jaja, nem volt könnyű menet"

"Képzeld, Szélnyíró megette az ÍNASos plakátomat a falról >:("

"Az nem túl jó, akkor nekem is vigyázni kéne az enyémre! 

"Hát nem igazán. Jobban is teszed. Szerinted lesz tőle valami baja?"-kérdezte.

"Nem hiszem, de kérdezd meg Hablatyot. Nézd a jó oldalát: Legalább nem kell neki vacsora :DD"

"Igaz XD Írok neki. Szia!

"Astrala vista"

Ezután még úgy fél órán át írtunk egymásnak a csapattal, majd alkonyatkor úgy döntöttem, megreptetem a sárkányom. Az erdőben kerestem, füttyentettem, mindent csináltam, de nem volt sehol. Érdekes, mert eddig mindig itt volt ebben az időben. Dorciék házáig mentem.
-Nem láttad Avokádót?
-Nem. Miért?
-Nincs az erdőben és nem is jön elő! Attól tartok történt vele valami...
-Ugyan már!-tette a vállamra a kezét-Biztos csak Kampóval van!
-Igazad lehet.-nyugodtam bele.
-Gyere, inkább nézzük meg mit lehet kezdeni ezzel.-mutatott a falra.
-Hát jó.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
*egy ismeretlen helyen* 
-Igazán?
-Ígéretemhez híven.
-Milyen fajtákat?
-Sikló, Szénkarom, két Gronkel és egy Szörnyennagy rémség.
-Nem is rossz hozzád képest.
A Szörnyennagy rémség állt elől. Vagyis feküdt. Kábult volt. Amint felkelt és meglátta az egyik embert egyből kapálózni és morogni kezdett. A másik felé indult, a sárkány pedig tüzet lövellt rá. A férfi könnyen kivédte a támadást a köpenyével, majd hatalmas botjával hadonászni kezdett, valami megzavarta a sárkányt, majd a földre hajtotta fejét, egy furcsa erő átvette felette az irányítást. A férfi a fejére lépett.
-Mostantól az enyém vagy!

Megjegyzések

  1. Avokádó! Neeeee! Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  2. Avokádó!!! Újrésztdesürgősen!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm lányok. Úgy látom egy mondat kimaradt a szövegből és így eléggé értelmetlen. Mikor átmentem Dorcihoz, akkor abba nyugodtam bele, hogy nyugtatott, bizonyára csak Kampóval van Avó, de ez a mondat eltűnt (?)

    VálaszTörlés
  4. Trix!!!Ne csináld ezt!!!Avó!Neee!!!
    Muszáj.Folytatnom.(Amúgy jó lett...XD)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése