26.rész-Miért ne bízz senkiben

Sziasztok! Elnézést kérek, hogy a cikk 1 hetet késett, de  a suli elveszi minden időmet. Azért remélem tetszeni fog :)


Ez hihetetlen! Hogy nem jutott eszembe? Biztosan Ereték voltak...
-Az erődhöz kell mennünk! Ott lesz Avokádó!
Igaz, hogy egy másodpercig értetlenül nézett, de most nincs idő elmagyarázni. Biztos vagyok benne, és nem csak Őt fogom megfojtani, hanem az egész bandát. Csak kapjam őket a kezem közé!!!

Ahogy közeledtünk egyszer csak megjelent mellettem Fanta.
-Fanta...te tudsz repülni!-kaptam el ámuldozva.
Láttam, hogy üzenet van a lábára kötözve, vagyis hiányolnak. Kibontottam, ezt olvastam benne:

"Trixi,
Aggódunk miattad, nem szoktál ilyen sokáig kimaradni. Hol vagy? Nincs semmi bajod? Fantát küldtük, mert kell neki egy kis szárnymozgatás, megtanítottuk a levélhordásra.
                                                                                                                     Írj vissza!
                                                                                                                        Hablaty"

 -Csak utánam ne jöjjenek!
Visszaírtam, mi szerint igen, minden rendben és elnézést kértem Takonytól, hogy ilyen sokáig elhoztam Kampót. Leírtam, hogy nem találjuk Avót, de már nyomon vagyunk. Megkértem őket, hogy ne aggódjanak. Zárójelben írtam neki egy kis részt, amit megkértem, hogy ne olvasson fel a többieknek: Összetűzésbe keveredtem a csapdászokkal, biztos vagyok benne, hogy ők vitték el valahogy. Ha nem jelentkezek néhány napon belül, akkor utánam jöhet.
Visszareptettem Rettenetes rémem, és mire ezzel készen voltam oda is értünk.

Leszállva nem szúrtam ki őrseget, ami eléggé érdekes...lehet, hogy csapda, sőt biztos. Egy jégszikla mögött leugrottam Kampóról.
-Maradj közel!-suttogtam, mire ő bólintva elhelyezkedett egy nem túl feltűnő helyen, gondolom majd követ.
Közelebb lopakodtam nem nézve magam elé, ezért szépen el is estem, szerencsére volt bennem annyi hidegvér, hogy nem ordítottam fel meglepetésemben. Mivel megfagyott út következett, ezért egyfolytában megcsúsztam, inkább négykézláb mentem tovább készen arra, hogy bármikor felfedezhet valaki (ezt a menetet úgy képzeljétek el, mint a sorozatban Kőfej lassított felvételes részét :D)  Nagyon gyanús volt, hogy ilyen üres minden.
-Tiszta a levegő!-intettem tátogva a sárkánynak, hogy jöhet. A múltkor láttam hol vannak a ketrecek, ezért odalopóztunk.
-Kislány...kislány itt vagy?-suttogtam, de nem érkezett válasz.
Láttam, hogy a tömlöcök üresek voltak. Mindegyik egytől egyig.
-Ez Hogy? Akkor...?
Kampó meg is fordult, hogy induljunk tovább, mert itt semmi nyom sincs.
-Várj egy kicsit! Nézzünk körül, hiszen az egy igen érdekes dolog, hogy csak így eltűntek...mindenki! Végül is hol máshol lehetne?!
Igazat kellett adnia nekem. Egy kicsit feltérképezzük a helyet, abból nem lesz semmi gond. Amit először megláttam az volt, hogy az erőd alja sérült, a felsőbb része többé-kevésbé egyben maradt. Meg kell győződnöm róla, hogy tényleg nem találkozok egy váratlan harcossal, ezért arra vettem az irányt. Ha valahol rejtőzhetnek, az ott van benn. Kirántottam a fegyverem, majd berúgtam az ajtót.
Senki! Kampóval az oldalamon kintről felszálltunk és beugorva az ablakon végre találtam valamit, ami hasznos lehet.
-Ez meg mi?-kérdeztem magamtól. Volt egy igen érdekes szerkezet az asztalra téve. Lilás fény jött ki belőle.

Jól megnéztem magamnak, de nem tudtam, mi az. Annyit láttam, hogy úgy néz ki, mintha egy sárkány tüzet okádna. Aztán nyöszörgést hallottam. Egy Üszkös Füstlehelőt láttam meg alig nagyobb börtönében, mint ő maga. Gyorsan kiszabadítottam, mivel nem kulccsal működött a zár. A szája eddig nyitva volt, most pedig becsukta.
-Szegény pára!

Azt hiszem elrakom ezt a furcsa valamit, hátha hasznomra válik. Odanéztem, de már nem fénylett. Értetlenül figyeltem, mire a kis sárkány a kezemben megismételte az előbbi műveletét, és újra látszott a falon az a valami.
-Hűű! Ezt...te csináltad?
-Rawk!
-Értem.
Egy térkép-féleség vetítődött ki, aminek a közepén volt egy nagy épület, olyan, mint az erőd.
-Ha ez tényleg egy térkép, akkor most itt vagyunk.-mutattam oda. Keresgéltem egy kicsit, majd megláttam valamit. Egy távolabbi pontba bele volt szúrva egy kés, pont oda, ami egy másik helyet ábrázolt:
Néhány másodperc múlva már tudtam, mit kell tennem.
-Ott lesz! Ezt Rikó hagyta itt...tudtam én, hogy van benne jóság és azt hiszem ezt meg fogom köszönni neki. Talán túl sok előítéletem volt vele kapcsolatban. Jó tudni, hogy lett egy "bizalmasom" a csapdászok között és talán így meg tudjuk állítani őket.
-Köszönöm a segítséged, most már szabad vagy!-mondtam a Füstlehelőnek, majd elengedtem. Elraktam ezt a valamit, a kést és a ketrecet is, és még néhány dolgot, és letéptem egy darabot a felsőm ujjáról, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el, majd kiugrottam az ablakon.

Elmagyaráztam Kampónak, mit tudtam meg, előbb felkötöttem a ruhadarabot egy jól látható helyre, majd elindultunk a megjelölt helyre, ami elég messzi útnak ígérkezett, de semmi sem tántoríthat el attól, hogy megmentsem a sárkányom!
Igaz, hogy út közben megálltunk egyszer halért, de még így is odaértünk estig. Már ment le a Nap, amikor megpillantottam. egy hasonlóan jeges helyet, viszont ott tényleg hideg volt. Leszálltam a Szörnyennagy rémségről, majd lenéztem onnan, ahol voltunk, már értem, miért jelölték úgy, ahogy.

















-Bingó!
A  legtöbb hajó között híd volt, így könnyebben tudtam mozogni köztük. A sötétben kellett lopakodnom, de hiába, én nem ismerem itt a járást, ha meg fölszállunk, azzal csak magunk alatt vágjuk a fát. Már legalább a nyolcadikra vagy a kilencedikre mentem át, amikor lépteket hallottam.
A vér is megfagyott bennem egy pillanatra, de a járőröző nem vett észre hála Odinnak. Tovább mentem a tizedik (most már biztos vagyok benne!) hajóra, ahol állt valaki. Meglátott, de rájöttem, hogy csak Rikó volt velem szemben.
-Rikó!-mentem oda hozzá.
Ő vigyorogva válaszolt:-Már vártalak.
-Ha nem hagysz valami jelet nem találtam volna ide.-néztem rá hálásan-Hol van Avokádó? Ugye semmi baja?
-Én a helyedben inkább magam miatt aggódnék.-mondta sejtelmesen.
-Miről beszélsz?
-Tudod...nem mindenki kedveli itt a sárkánylovasokat. Sőt, senki sem.-mondta, majd meghúzott egy kart. Azt hittem, Avót engedte ki vele, de tévedtem. A sziréna volt.
-Rikó?! Mit csinálsz?
-Valamit, amit már rég kellett volna.
Felfegyverzett katonák ugrottak elő és egyből rám vetették magukat. Legalább öten voltak, a többiek pedig arra vigyáztak, hogy meg ne szökjek.
-RIKÓ!!!
-Jó szorosan kötözzétek meg, erősebb, mint amilyennek látszik!
Próbáltam kitörni a szorításból, az egyik lábára léptem, de egy vascsizma ellen az én bőrbakancsom semmit nem ér. Nem bírtam velük...
-Én megbíztam benned! Elhittem, hogy megváltoztál!
-Lehet, hogy nagy hiba volt. Zárjátok be!-utasította az embereket megvetően vigyorogva, de én nem hagytam magam.
-Ha kijutok innen, a lelket is kiverem belőled, ÉRTETTED???? Ha csak egy újjal is hozzáértél, akkor esküszöm, hogy MEGÖLLEK!!
Erre az egyik rántott rajtam egy nagyot, mire követtem a példáját.
-ERESSZETEK EL!!!!-ordítottam torkom szakadtából, de nem ért semmit.
Ekkor érkezett meg Kampó a kiáltozásaimra felfigyelve és már elő is kapták a fegyvert a legénység tagjai, ami ha jól láttam egy altatólövedékes puska volt. Ráfogták az állatra, de én az utolsó pillanatban kiszöktem a kezeik közül, felé futottam, így...engem talált el...
Minden elsötétült....

Megjegyzések

  1. Hát...hát én....én most csalódtam Nemmondjukkianevétben!!!Az a kis genyó....remélem, később azért megváltozik, kár lenne érte...és amúgy nagyon jó kis rész lett! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése