27.rész-Drákó Vérdung

Nem tudom meddig voltam kiütve, de az tuti, hogy nem ott ébredtem, ahol elvesztettem az eszméletemet. Nagyon sötét volt, épphogy egy kis fénycsóva szűrődött be. Egy nagy gömb-valamiben voltam...megkötözve. Most komolyan?! Azt hittem legalább Avóval egy ketrecben leszek, de teljesen egyedül voltam, nem volt mellettem senki. Talán...talán Hablatynak kellett volna szólnom, akkor most nem lennék itt. Ő tudná mit tegyek....
Teljesen tanácstalan voltam. Ekkorát még senkiben se csalódtam, mint most, de legalább megtanultam, hogy ne legyek ilyen naiv. Akkor miért mentette ki Fantát? Hogy megvezessen, ez egyértelmű...*sóhaj*
Azért nagyon remélem, hogy ez az aljas köpönyegforgató nem nyúlt a sárkányomhoz, de legalább tudom, hol van. Most mit csináljak? Valahogy ki kell jutnom innen!
Megpróbáltam elszakítani a kötelet, de rájöttem, hogy vaslánccal vagyok rögzítve valamihez, ami a tákolmány oldalából állt ki, semmi esély, főleg, hogy még mindig kába voltam egy kicsit, vagyis jó erős volt az altató....
Egek, Kampónak vajon sikerült elszöknie innen, vagy őt is csapdába ejtették?!
Egyáltalán mióta vagyok itt? 
Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz...
Úgy egy óra múltán egy kicsit több erőt éreztem magamban, így ismét megpróbáltam.
-Gyerünk már!-nyöszörögtem, és pechemre valaki meg is hallotta.
-Felébredt!-kiáltotta egy őr.
Próbáltam hangtalan maradni, de még többen jöttek, majd kinyitották ezt az izét és beugrottak hozzám.
-Csakugyan!
-Mit akartok?!-kapálóztam.
-Szólnunk kell Drákónak!-mondta az egyik a másik kettőnek.
Drákó? Még sosem hallottam ezt a nevet. Talán a vezérük lenne?
-Ki az a Drákó?-kérdeztem.
-De kíváncsi valaki! Ne aggódj, ha jó kislány leszel, nem fog bántani...nagyon.-röhögött egy másik.
Nem túl bizalomgerjesztő...-gondoltam magamban.
-Hidd el, hogy nem aggódok!-válaszoltam flegmán, mire ők csak folytatták az előző cselekvésüket, majd kimentek és ismét magamra maradtam, de csak úgy öt percig. Ezután visszajöttek és kulccsal szétnyitották a bilincsemet és elkezdek rángatni ki onnan.
-Hova visztek?! Eresszetek!!!!
-Nyugodj le, vagy......!!!
-Vagy?-kérdeztem, miközben próbáltam kiszökni a szorításból.
-Mehetsz sárkánykajának!

Ez után akaratlanul is a gondolataimba merültem...Nem ismerős ez egy kicsit? És mégsem nyílik fel a szeme...olyan naiv, mint én. Az ő hibája, nem az enyém.
Ez büszkeséggel töltött el, ugyanis az már egész jó, ha nem a saját ostobaságomból kerülök bajba, hanem valaki máséból.

Egyszer csak megálltunk. A nagy meglepetéstől nem is vettem észre ki van tőlem öt méterre...megbilincselve...
Egy furcsa fazon kászálódott le egy emelvényről, fekete hajú és ruházatú volt, és azt hiszem a lelke is ilyen sötét lehetett. Viszont rá kellett jönnöm, hogy nem az én kedvemért csatlakozott hozzánk. Egy nagy botot kezdett forgatni a levegőben és közben ordított. Ne hozzak nyugtatót?
Aztán egy sárkány lőtt rá tüzet.
Milyen tűz ez? Szörnyennagy tűz...
-AVÓ!!!!!!!-ordítottam és egyből rohantam volna hozzá, de persze ez nem ment olyan könnyen és gyorsan, mint ahogyan elképzeltem.
-Fogd be!-sziszegett egy férfi mögülem.
Ahogy meghallotta a hangom, a drága sárkányom felém fordult láthatóan boldog arccal.
És csak akkor jöttem rá, hogy ez a nemtudomki kivédte a támadást azzal a köpennyel...
Na, ott kezdtem ráeszmélni, hogy talán nem kéne máskor egyedül kalandozni...
Láthatóan meglepődött a hátasom reakcióján.
-Mi ez?-kérdezte (ó, bár ne szólaltál volna meg! A hangod rosszabb, mint egy repedt fazéké!).
Újból megpróbálkozott, de megint ki volt akadva a semmin, oké, ez már orvosi eset. De nem csak ő...mindenki. Avokádó végig engem nézett, én pedig kihasználva a sok bamba képet odasprinteltem.
-Hát jól vagy?!-simogattam meg, ő pedig megnyalt.
-Használhatatlan! Így nem jó...eddig működött. Dobjátok be a tengerbe!-utasította az embereit.
-NEM!!!!!! HAGYJÁTOK!!!!!!!!!!!!!
És megint jön az, hogy nem bírok el 5 felfegyverzett katonával, pedig higgyétek le, hogy mindent megtettem. Nem csak én, ő is...De ő tele volt sebekkel én pedig nem vagyok túl erős egymagamban (fogjuk rá, hogy abban a helyzetben nem voltam az ;)). Félrelöktek, de nem tágítottam. Azt hiszem, a manus még mindig nem vett észre.

-Veszélyes játékot játszol!-kiáltottam fel neki, mire megfordult.
-Pontosan.
-És neked ebben mi a jó, mondd? Ártatlan sárkányokat bántalmazol? Hát van neked szíved?
Lelépkedett és közel jött hozzám...félelmetesen közel...na jó, egy ilyen embertől fél méter távolság már nagyon közel van.
-Ki vagy te?-kérdezett.
-Előbb te!-válaszoltam.
-A nevem Drákó Vérdung.-várt egy kicsit, hogy kibökjem a nevem, de azt lesheti-A tiéd pedig?
-Bocs, de SKH.
-MI?
-Semmi közöd hozzá. Hát még ennyit sem tudsz?-forgattam meg a szemem, majd Avokádóra kacsintottam. Húzni akartam az időt és feltartani, amíg ő kiszökik. Próbálkozott is, így felvonta magára Drákó figyelmét.
-Nem kell elmondanod. A kinézetedből is látszik, hogy elárulod a fajtádat.
-Mi a bajod?
-Mit merészeltél?-lökött a földre. Úgy látom, nem vevő a modern humorérzékemre.
-Semmi...Mi a baj az öltözékemmel?-kérdeztem végignézve magamon. A felsőm egyik ujja le volt tépve, az egész testem poros volt és lyukas volt a bakancsom...Meg kell bosszulnom azt a bakancsot!
-Vikinges. Azok sárkányellenesek, te pedig nem tűnsz annak.
-És akkor? Csak hogy tudd, a szigetünkön békét kötöttünk velük.
-Hogy?!-lepődött meg.
-Jól hallottad. Már egy éve harmóniában élünk ezekkel a csodás lényekkel.-mondtam, de elkaptam a tekintetemet. Avó már túl közel volt a hajó pereméhez. Futni kezdtem, hogy megakadályozzam, de akkor valami elkapott hátulról.
-Ka...Kampó?-lepődtem meg.
-Hallasz? Meg kell mentenünk!-nem tett semmit. A földre vágott.
-Mi van veled?-a pupillája nagyon vékony volt, mintha nem is ugyanaz a tűzokádó lett volna.
Nem tudtam szabadulni. Sosem viselkedett így!
-Engedj már el, Kampó! Hisz megfullad!
Nem tehettem semmit...csak egy csobbanást hallottam, semmi mást.
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor addig rángatóztam, amíg sikerült elszöknöm a Szörnyennagytól és utána akartam ugrani, hogy megmentsem, de ez sem jött össze...megragadták a karomat és visszafelé húztak.
-ERESSZETEK!!!!!!!!! A SÁRKÁNYOM VAN ODALENNNN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Visszaráncigáltak, ahol Eret és Drákó vigyorogva állt, Rikó pedig mellettük elképedve nézett rám.
-MIT BÁMULSZ??!! EZT AKARTAD??? TESSÉK!! EZ CSAKIS A TE HIBÁD!!!!
Ezt nem ússzák meg!!!-gondoltam, de már nem láttam, mi történik. A szememet elöntötték a könnyek. Miért történik ez? Miért? Miért???-kérdezgettem magamtól. Megint fájdalmat éreztem, csak most a fejemen, majd elájultam. Az utolsó dolog, amit hallottam egy ördögi nevetés volt...

Megjegyzések

  1. Jajneeee... TrixiRéka, új részt! Most!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Félig már meg van írva, egy kicsit rád hoztam a frászt, igaz? :D

      Törlés
  2. NNNNNNEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!
    Szegénykém!! Siess az új résszel!

    VálaszTörlés
  3. Ne!Ne!Neee!Avóóó!Ezt muszáj tovább olvasnom, de nagyon gyorsan!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése