28.rész-Megmentés egy régen látott személytől

-Mesélj a kis szigetecskédről!-lökött egy székbe Drákó.
-Azt lesheted!-vágtam vissza, mire a nyakamhoz nyomta a hadonászós cuccát-Beszélj!
-Mondtam már: tőlem nem tudsz meg semmit!
Nyilvánvalóan látszik, hogy vallatás van folyamatban. Négyen voltak benn: Drákó, Eret, Rikó és egy másik férfi, akinek nem tudtam a nevét. Eléggé elkezdte érdekelni őket az, amit kikotyogtam, de már csak azért sem asszisztálok, mert legszívesebben megölném azért, amit tegnap a sárkányommal tett.
-Nem félsz tőlem?-kérdezte és kissé távolabb ment.
-Hogy én? Nem. Nincs okom egy ilyennel szemben.-mondtam gúnyosan, mire dühös képet vágott-Inkább neked kéne tőlem tartanod.
Elkezdett nevetni rajtam, de én álltam a megaláztatást. Nem érdekelt már, hogy velem mit akar, teljesen elveszettnek éreztem magam akkor.
-Na ide figyelj!-fejezte be a hahotázást-Ha nem működsz együtt, akkor a szörnyed sorsára jutsz!-nem szóltam semmit.
-Szóval?-csak elfordítottam a fejem, ezzel jelezve, hogy nincs üzlet.
-Most mi legyen, uram?-kérdezte Rikó.
-Az a javaslatom, hogy zárjuk be.-mondta az ismeretlen.
-Se étel se víz, amíg nem cincogja el, amit akarunk.-utasította a vezető a kinn álló katonáknak.

Azért jó tudni, hogy nem akarnak megölni, úgy tűnik terveik vannak velem.-gondolkodtam, amikor már a cellámban voltam. Csak bámultam magam elé...Néhány nap alatt tönkre ment az életem. Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani az után, hogy sárkányok közt élek, de mégis ezt teszem.
eszembe jutottak a szép emlékek: mikor Avokádó úgy döntött, hogy velem marad, amikor veszekedtünk a lazacért; nem hagyott cserben, megmentett a Gyilkoson, hisz elrepülhetett volna! De nem tette...én pedig hagytam őt meghalni.
A szemeim könnybe lábadtak és sírni kezdtem újra. Bárcsak ez egy rossz álom lenne, aztán felébrednék és minden olyan lenne, mint régen...
Mindenkit hibáztattam, hisz ha a jófej igazgatónk nem parancsolt volna be minket egy hétre, akkor nem lenne most ez. Oké, nem ő a hibás, hisz csak egy diri, de...!!! Akkor ott van az, akit nevén nem nevezek...
Legfőképpen magamat okoltam a történtekért. Nem kellett volna bedőlnöm neki! De van, amin már nem lehet változtatni...

Ahogyan így elmélkedtem elaludtam. Fáradt volta, hisz egész éjjel kérdezgettek...
Hát nem éppen arra ébredtem, amire szerettem volna, pedig pont most álmodtam szépet!
Valaki ordítozott és határozottan állíthatom, hogy sárkányhangokat hallottam kintről. Ez...csak ő lehet!
-HABLATY!!!! HABLATY, ITT VAGYOK!!!!-jeleztem egy kicsit több kedvvel és életerővel.
Valaki leengedte azt a kart, hogy kijöhessek, de meglepettségemre, nem a féllábú fiú volt a megmentőm, hanem egy régi ismerős.
Nem szólt egyikőnk sem. Egyszer csak beugrott hozzám és megpróbált kiszabadítani, ami rövid idő után sikerült is. Ezután kimászott én pedig nem soká követtem a példáját.

Kiérve a fény egy kicsit elvakított, de a szemem hamar hozzá szokott.
Akkor most? Most futnom kéne, de vajon Kampó hol lehet? Meg kell keresnem!
Indultam is volna, csak...csak megláttam Őt. Nekem háttal állt.
-Emlékszel az ígéretemre?-kérdeztem, mire ő megijedt.
-T-te hogy...kerülsz ide?
-Most szerintem nem ez a legfőbb probléma.-vigyorogtam, mire ő elkezdett rohanni én meg utána.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!-hangoztattam a harci kiáltásomat és addig utol is értem. A hátára ugrottam, így ő a földre került.
-Megvagy, te nyomorult!-gyorsan felálltam és oldalba rúgtam.
-Áú! Te kis....!-fogta a sérült helyét, majd felugrott és próbált ellökni, de természetesen nem ment neki. Akkor láttam meg, hogy a fegyverem ismételten az ő hüvelyében van, így kiragadtam és azzal védekeztem a közepes erősségűnek sem mondható támadásaival szemben.
-Na mivan? Csak a szád nagy? ENNYIT TUDSZ?!
Ekkor idegesen nekilökött a ketrecemnek, igaz épp csak súroltam. Visszavágtam azzal, hogy megragadtam a felsőjét, a földre dobtam és az arcára léptem. Odahajoltam és megtapostam.
-Érzed már? Érzed a fájdalmat? Én is ezt éreztem, amikor elárultál!
Felhúztam, majd megpofoztam ökölből.
-Ezt pedig a sárkányomért!
Feltápászkodott, majd fegyvert rántott és nekem jött. Ezt a lépést nem tudtam kivédeni így a kardjával megvágta a vállam. Éreztem, ahogy a vér lefolyik a karomon.
Ettől felbőszülten rontottam neki utoljára, a penge a nyakát találta el és egy szabályos T alakú sebhelyet hagyott. Ez már tetszett. Mellé nyomtam még egy D-t. (kb. úgy mint a Zorro-ban, csak itt nem Z betűt)
-Csakhogy tudd, kitől kaptad!-mondtam, egyszer még belé rúgtam majd futottam tovább.

Mindenhol sárkányok cikáztak, és az éjjeli tolvaj irányította őket, vagy nem tudom, mit csinált velük.
Néhány Üszkös Füstlehelő hordta el a gömb-akármiket, így sok rab sárkány kiszabadult és elkezték felégetni a helyet. Voltak olyan fajták is, amilyeneket addig nem is láttam, de a másik szememmel Kampót kerestem.
-Ott van!
Elkezdtem futni abba az irányba, de ő is elindult felém. Amikor összetalálkoztunk az arca leírhatatlan volt. Dühös, szomorú, bűnbánó, esküdni mertem volna rá, hogy akkor nem ugyanez a Szörnyennagy tartott vissza. Felpattantam rá és keresgélni kezdtem valakit. Hamarosan meg is láttam Drákót, de nem egyedül.... Egy hatalmas sárkány jött elő és jeget köpött mindenfelé. Körülbelül Vörös Halál méretű volt.
-Az igen!
Egy rejtélyt megoldottam! A maszkos ember elkezdte a "fegyverét" forgatni a levegőben, mire minden sárkány köré gyűlt, köztük mi is. Ezután elindultunk onnan, fogalmam sincs hova, de mindenhol jobb, mint itt.

Végre kiértünk egy barátságosabb helyre. Felém intett, hogy kövessem és valami azt súgta, hogy tegyem meg (6.érzék :D).
-Ömm...bocsáss meg, de hová megyünk?-kérdeztem, de nem válaszolt.
Beletörődtem, hogy valószínűleg nem is fog, így szemügyre vettem a hátasát. Szép állat volt és elég nagy. Közelről másabb volt, mint a múltkor azt meg kell hagyni.

Úgy egy óra múlva értük el az úti célt.
















Jég, jég, jég...már megint?!
Vajon mi lehet ez a hely?
-Hű!-csodálkoztam.
Elrepültünk egy irányba, talán az volt a bejárat. Sötét volt benn, alig láttam. Annyi sárkány jött, hogy egy kis időre elszakadtam Kampótól. Egy kicsit érdekes volt ennyi vad "bestia" közt egyedül, de ha ezt a titokzatos embert így elfogadják, akkor talán engem sem bántanak majd.
-K-Kampó!-kerestem félhangosan, mire odaugrált hozzám én pedig az orrára tettem a kezem.
-Legalább te megvagy.
Akkor az a furcsa alak odajött hozzám és levette a sisakját.
-Üdvözöllek itt. Elnézést az érdekes elrablásért.
-S...semmi baj. De miért mentett meg?-kérdeztem.
-Figyellek már egy ideje. Úgy láttam nem bántottad őket.
-Nem. Én sárkánybarát vagyok.-válaszoltam.-Köszönöm a segítséget, de azt hiszem ideje lenne hazamennünk.
-Nem mehettek, hisz a barátodnak még gyógyulnia kell!-mutatott a sarokba (ami elég tágas volt).
-...


Már tegnap este majdnem kész lettem vele, és nem akartam húzni az idegeiteket :D
Sziasztok!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése