29.rész-Viszontnyalás

Abba az irányba néztem, amibe mutatott a botjával, de nem volt ott semmi, csak egy nagy adag szalma a jeges földön.
-Milyen baráááááÁÁÁ.....!!!!!!!!!!!!!
Valami meglökött hátulról és csak azt éreztem, hogy nyal. Úgy meglepődtem, hogy elestem, jó, hogy nem sikítottam föl. Viszont akkor már tényleg sikítottam, amikor megláttam, hogy ki az, aki nyal.
-AAAVOOOKÁÁÁDÓÓÓ!!!!! EGEK!!!!!!!!!!!!!!!! TE JÓL VAGY?????!!!!! TE ÉLSZ!!!!!!!
Nos, nem tudnám leírni mit éreztem akkor. Visszatért az életkedvem és csak vakargattam az oldalát, ő meg még mindig a nyálával öntözött. Aztán Kampó is odajött és ő is csatlakozott, már csak az istenek segíthetnek rajtam!
-Jó, jó, jó! Elég, elég legyen!-dorgáltam őket nevetve. A nő is kacagott mellettem.
-De hiszen...ez hogy lehetséges?
-Láttuk, amikor bedobták a vízbe ezt a szegény párát és gyorsan kihoztuk. A sebei elég csúnyák, de elkezdtek javulni.-igaza volt, tényleg sérülések borították a testét, de látszott, hogy kezelve vannak. Ó, csak kerüljenek a kezeim közé!
Először bizalmatlan voltam a nővel szemben, de ahogy megtudtam, hogy megmentette az én drágámat, akkor ez el is múlt.
-Köszönöm! Köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-kérdeztem igazán hálásan.
-Ugyan, nincsen mit rajta. Úgy látom boldog a viszontlátás.-mosolygott ránk.
-Ez már inkább viszontnyalás.-válaszoltam.
-Ó, de faragatlan vagyok, be sem mutatkoztam! A nevem Valka. És a tiéd?
-Trixi. Trixi Dragons.-válaszoltam a szemébe nézve.-Szóval...Ön lenne az éjjeli tolvaj, akitől annyira "félnek" a csapdászok?
-Igen...Mindig vadásznak rájuk, mi pedig kiszabadítjuk őket.-mondta.-Nem szeretnél beljebb jönni egy kicsit?-kérdezte, mivel szó szerint a szakadék szélén álltam a jégen. Amint magam mögé néztem egyből beleegyeztem.
-A vállad!-mutatott az előbb említett testrészemre, ahol egy vérző seb tátongott.-Le kellene fertőtleníteni.
-Ugyan!-legyintettem-Csak egy karcolás.-feleltem, de Valka már elindult valamerre, így követtem.
Egy sziklás folyosón mentünk keresztül.
-Várjon! Hová megy?
-Gyere, siess!
Ahogy próbáltam nem szem elől téveszteni, úgy egyedül is maradtam megint, a sárkányok már nem voltak ott.
Már láttam a fényt és mikor végre a végére értem egy gyönyörű látvány fogadott:
 -Uram Atyám...-tátogtam, mire Avó a tenyerembe temette a fejét hátulról. Úgy tűnik, más útvonalon jött.
-Ez gyönyörű! Ön...itt él?-kérdeztem a mellettem megjelenő asszonytól.
-Igen. Nem olyan rossz, igaz?
-N-nem.
Elővett valamit, ami rájöttem, hogy egy fásli volt, majd egy vizes rongyot és elkezdte kitisztítani a sebhelyet. Nagyon hamar végzett is vele, bekötötte, én pedig megköszöntem neki.
-Hogy tetszik itt?
-Szóhoz sem jutok. Életemben nem láttam még ennyi sárkányt.
Felnevetett.
-Itt költenek, hogy ilyen nagy számban itt vannak?
-Nos, sok pár fészkel itt, de van itt más is.-mondta, majd felsegített (mivel ültünk).
-Itt él a Sárkányok Királya.-mutatott le a tó felé, ahol egy olyan sárkány volt, mint amit Drákóéknál láttam.-A nagy Gnúvad.
-Hűűű...-csodálkoztam.
-Ez a az alfa sárkányfaj, és rajta kívül már csak nagyon kevesen vannak.
A Gnúvad felemelte a fejét és rám nézett. Valka egyből meghajolt, de én csak figyeltem. Egy kis havat lehelt rám, amitől meglepődtem, a Szörnyennagyok pedig kinevettek.
-Hehe! Úgy látom, elfogadott.
-Ez mit jelent?-tudakoltam meg, miközben lesepertem a hajamat és a ruhámat és tettetett haraggal néztem a két tűzokádóra.
-Azt, hogy tudomásul veszi a jelenléted és nem fog bántani.
Ez után nem tudtam levenni a szemem az alfáról, valamiért...érdekes volt számomra. Akkor megértettem, miért lett Avó olyan izgatott az első erődnél tett látogatásunkkor és azt is, hogy mit keresett ott a sok jég és a lábnyomok...
-Nagyon szép állat.
-Az.-válaszolta.
-Én azt hittem, hogy a Vörös Halálok a vezetők.
-A mik?-kérdezte értetlenül.
-Azok, amik vulkánokban élnek...
-Ó!-értette meg.-Nem. Azok is a Király fennhatósága alá tartoznak, csak képesek rá, hogy uralják a kisebbeket. Honnan ismersz te olyat?
-Hosszú történet...
Megkért, hogy meséljem el, így mg is tettem. Elmondtam, hogyan kötöttünk békét és minden egyebet.
-Érdekes történet. Nem is tudtam, hogy léteznek még Éjfúriák.
-Pedig vannak, vagyis...egyről tudunk. Kerestünk, kutattunk, de nem találtunk másik példányt.
-Értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Teljesen nyugodtan.
-Az ön sárkánya milyen fajtájú? Azóta próbálok rájönni, mióta a Gyilkosról láttam.
-A neve Viharszelő. A méretéhez képest elég gyorsan repül. A tüze is nagyon erős, a harmadik az összes fajta közül, ha az Éjfúriákat nem számoljuk bele.-simogatta meg a hátasa fejét.-Felhőugró a neve.
-Nagyon szép név. Illik hozzá.
-Na és neked kettő is van?
-Nem. Csak ő az enyém, tudja, akit megmentett. A másik az egyik barátomé és kölcsönvettük, hogy megkeressük őt.

Mikor már későre járt az idő, adott szállást, és boldogan feküdtem le, hisz szabad vagyok, a tűzokádóm itt van mellettem, és végre kialudhatom magam.
Nem tudom, de úgy érzem bízhatok benne. Titokzatos, de becsületesnek tűnik. És azt hiszem, aki sárkányon lovagol, az rossz ember nem lehet...

Megjegyzések

  1. Ha Zápor megtudja, hogy ő a harmadik az összes fajta közül, az önbizalmával több baj nem lesz. Cián már így is vigyorog a második "helyezésével". :)
    Mindenesetre nagyon jó rész lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D!
      Úgy értem, tudjuk, hogy a siklóké a legerősebb tűz, amivel a követ is meg lehet olvasztani (volt egy ilyen rész a régi sorozatban), a szörnyennagyé a második (szerintem) a viharszelő a harmadik, Zápor, tudod, hogy szeretünk. Ciánt (azaz az éjfúriát) azért nem lehet besorolni, mert ő plazmabombát lövell, nem pedig tüzet. Ezért ez a rangsorolás (ha viszont a lövedék erősségét nézzük, akkor ő a nyerő ;))

      Törlés
    2. *Zápornak felolvasom a kommentet, erre büszkén felemeli a fejét*

      Törlés
  2. Ez nagyon jó rész lett! :D Ceretjük Valkát. *-*

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése