31.rész-A Sárkánylovas-avató

Úgy két hete jöttem haza, akarom mondani jöttünk, azóta nem sok dolog történt. Elmeséltem mindenkinek a történetet (persze Valkát kihagytam a storyból, hisz akkor mindenki elözönlené azt a csodálatos helyet...), természetesen megvolt a sok : "hűűűű" és "atom cool", mint általában.

Hablaty és a többiek már napok óta nagyon csendesek, ha pedig találkozunk, zavartan viselkednek, fogalmam sincs, hogy miért. Talán nem hisznek nekem, vagy ilyesmi? Dorcit még meg is érteném, hisz 127 nem fogadott hívás után...(XD)
Na mindegy. Aznap bementem a műhelybe, hogy készítsek egy új nyerget, hisz a jelenlegi nem egy nagy tákolmány, hogy őszinte legyek. Bélhangostól kértem egy erősebb bőrt, majd megrajzoltam a formát. Jobb szeretem az ilyen dolgokat magam megcsinálni, már csak azért is, mert most gondolkodni szeretnék egy-s máson. Nagyon elmélyültem, mikor meghallottam magam mögött egy hangot, természetesen a falra is másztam ijedtemben (legalább is majdnem).
-Hogy haladsz?-kérdezte.
-Egek, Bélhangos! Halálra ijesztettél!
-Nem akartalak. Annyit akartam mondani, hogy el kell mennem valahova...csinálni valamit...-a hangja egyre bizonytalanabb lett.-Szóval...ööö...tudnád ma fogadni a rendeléseket?
Hova mehet? Mindegy, nem az én dolgom, mondjuk ki is szerettem volna próbálni az új nyerget...
-Jah...persze, nem gond!-válaszoltam egy kicsit csalódottan.
-Köszönöm. Akkor...szerbusz!
-Szerbusz!
Remek. itt kell dekkolnom EGÉSZ nap, mert a kovácsnak dolga akadt...
Fantasztikus...tényleg!
Nem is igen volt időm befejezni, amiért idejöttem, mert mindig, amikor folytattam volna érkezett egy vevő.
-Egy olyan magas ülésűt kérek, amin sok tüske van, és aminek hatalmas a málhatartója!-mondta egy férfi.
-Máris!
Kész is lett, de már ott volt a következő...Ahj, Bélhangos!!!!! Ezt nem gondolhatod komolyan!!!!
Szóval délig ezzel telt az időm...utána senki nem jött, úgyhogy hozzá is kezdtem, de akkor...
-Szia Trixi! Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte mögülem valaki.
-Ó, szia Astrid! Éppen ezen munkálkodom.-mutattam a félkész tárgyra.
-Pedig szükségünk lenne rád! Néma Swannek elszökött az összes birkája!
-Hogy?! De hiszen itt van az üzlet...
-Nekem nem tűnik úgy, hogy nagy a forgalom.
-Igazad van.-sóhajtottam fel-Menjünk kislány!

A következő órákat azzal töltöttük, hogy azokat a nyavalyás, négylábú, fűzabáló, idegesítő, ostoba bárányokat kergettük, én, Astrid, a sárkányaink, meg még néhány helybéli, de a többieknek megint nem volt se híre, se hamva.
-Áhh, kész!
-Nem! Még ott van kettő!
És tényleg ott ugrándoztak, de természetesen különböző irányba. Mi hoztuk az egyiket, ők a másikat, majd vissza a farmra.
-És hol van az én Bettsym?-kérdezte (?) Néma Swan.
-Ez tud beszélni?-súgtam a barátnőmnek, aki ugyanúgy meg volt lepődve, akár csak én.
-Úgy tűnik.-válaszolta.
-Kicsoda van hol?-kérdeztem a férfit értetlenül. Grat Trixi, magyar nyelvtan 5-ös.
-Bettsy! A fekete birkám! Ó, kislány, hol lehetsz...
Ez...most...KOMOLY?!
Mielőtt folytatta volna a sajnálkozást, megint keresgélni kezdünk.
Hogy hol volt? Az rejtély, viszont el tudom mondani, hol NEM volt:
-Swan farmján
-Kőfejék házának tetején
-Az istállóban
-A parton
-A kikötőben
-Az utcákon
-Az istállóban
Sehol sem volt. Már feladtuk, és mindenki elment a dolgára, azaz én vissza a műhelybe. Beérve egyből a munkapadhoz létem, ahol nem találtam a nyerget.
-Hova tettem?-kérdeztem magamtól.
Tudom, hogy az asztalon volt, de eltűnt! Nem volt kinn sem, még azt is megnéztem, nem-e jött vissza Bélhangos és vitte el, de nem. Mindenhol megnéztem, de szőrén-szálán eltűnt. Már komolyan tele volt a pumpám a mai nappal, amikor...
-BEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
És ott állt mögöttem az a fekete birka.
-Te kis...!!! A szívbajt hoztad rám! Mit nézel??!! NEM LÁTTÁL MÉG IDEGES VIKINGET????!!!!

Elkaptam a grabancát, szépen visszavittem, úgy, ahogy volt bedobtam a kerítésen (nem esett nagyot). Akkor már esteledett. Félúton a műhely felé találkoztam Hablattyal.
-Szia Hablaty!
-Szia! Épp téged kereslek!-futott elém.
Hogy én ma milyen közkedvelt vagyok!
-Hát...megtaláltál!-mosolyogtam rá.
-Észrevettem. Gyere gyorsan!
-Mi?! Miért? Mi történt?
-Bébisárkányok!!-mondta, mikor már mindketten sprinteltünk az aréna felé.
-Beszöktek és elkezdtek gyújtogatni!
Az arénában?! Ott nem nagyon van mit gyújtogatni!-gondoltam.
De azért csendben maradtam...


                                                                           *    *    *


Nem kicsi a távolság a két hely között, úgy tíz-tizenöt percig rohantunk, mire megérkeztünk.
Tényleg látszott, hogy fénylik valami.
-Itt vagyunk, Hablaty...Hablaty?...Itt vagy?
A sötétben úgy tűnik elszakadtunk egymástól. Elkezdtem besétálni.
-Mr. Haddock, ha ez valami ijesztgetős játék, ma már kaptam eleget...
-MEGLEPETÉS!!!!!!!-ordították belül.
-Mi a...?!-ugrottam meg, amikor megláttam a banda tagjait (+ Dorcit) fáklyákkal a kezükben.




















-Ti mit csináltok itt? Nem kéne a sárkányokat hajku...??-körbenéztem a helységen, de egyetlen szökevényt se láttam, így értetlenül néztem rájuk.
-Rád vártunk.
-Éssss...miért is?
Avokádó közben a tenyerembe temette a fejét és ő is ugyanazzal a kíváncsisággal fürkészte a többieket.
-Tudod, már gondolkodunk ezen egy ideje. Amióta csak ismerünk, mindig segítőkész, igaz szívű, jólelkű és főként önfeláldozó voltál.-kezdte Astrid.
-Te tanítottál meg íjjal harcolni!-folytatta Halvér.
-Segítettél megtanulni szekercét használni!-mondta Takonypóc.
-Te vagy a legjobb barátnő az egész szigetvilágban!-kontrázta Dorci, és itt már kezdtem sejteni a kimenetelt, ezért nagyon izgatott lettem.
-Elmondtad, hol tartják a festékeket, hogy leönthessük Halfejet!-ekkor mindenki hol rám, hol az ikrekre nézett, én pedig kínosan vigyorogva behúztam a fejem.
-Megmentettél minket a csapdászoktól a saját testi épséged árán! (bevallom, itt egy kicsit újból dühös lettem, úgy látszik allergiás vagyok erre a szóra)
-És remekül bánsz a Szörnyennagy rémségeddel!
-Igen, pontosan!
-Nagyon jó harcos vagy!
-Jah! Olyan menőn kardozol!
-Sr...srácok....!-hatódtam meg.
-És, tudod, hogy egy igazi Sárkánylovas pont így viselkedik: Nemcsak a hátasához jó, hanem a barátaihoz is. Éppen ezért...
-...szeretnénk...
-...hivatalosan is...
-felavatni téged, mint a hetedik Sárkánylovast!!!-fejezték be mind a hatan egyszerre.
-M-most ko-komolyan???? Komolyan mondjátok?  Magasságos Odin és Thor!!!! De hisz...hisz nem vagyok viking! Nem vagyok...egy közületek...-hajtottam le a fejem.
-Lehet, hogy nem vagy északi, mint ők, de pont úgy viselkedsz. Pont olyan vagy, akár csak egy hibbanti. Olyan...makacs, és őrült, és...-mondta a magyar barátnőm.
-Té-tényleg így...gondoljátok?-emelkedtem fel.
Mindegyik bólintott.
Én csak zavartan elengedtem egy aprócska mosolyt.
-Ide tartozol, mióta csak először ide jöttél.-szólalt meg mögülem valaki, akinek a hangjában felismertem Hablatyét.
Én már tényleg nem találtam a szavakat.
-Persze csak ha elfogadod...vagyis fogadjátok.
Összenéztünk Avóval.
-El...elfogadjuk!
Ekkor a fiú, mint a csapat vezetője átnyújtott nekem egy  nyakláncon lógó medált, aminek az elején egy Éjfúria díszelgett, mint a jelkép, a másik oldalán pedig egy Szörnyennagy volt látható.
(Sajnálom, de nem találtam megfelelőt, csak az egyik oldaláról)


























Ez gyönyörű!-gondoltam magamban, majd megmutattam a kísérőmnek is. Úgy láttam neki is tetszett.
-ÉLJEN TRIXI!!!
-ÉLJENEK A SÁRKÁNYLOVASOK!!!
Összepacsiztunk, majd sorban megöleltem mindenkit és megköszöntem. Hablaty lett az utolsó, akinek először belevágtam a vállába.
-Hé! Ezt muszáj volt?
-Igen. Ennyivel tartoztam!-válaszoltam, majd őt is átöleltem.
A jelenet után felsóhajtottam, ami szemet szúrt a skacoknak.
-Mi az?
-A nyergemet meg elhagytam...-ahogy ezt végiggondoltam el is nevettem magam. A jókedvemnek nem volt határa!
-Erre gondolsz?-kérdezte a féllábú fiú, majd a háta mögül elővette a BEFEJEZETT tárgyat.-Mikor Astrid elcsalt elhoztam és megcsináltam neked. Reméljük, strapabíróbb lesz, mint az előző.
-Egek...nem tudom, mit mondjak.
-Inkább semmit, hanem próbáld ki!
-Jó!

Viszont ahogy felpakoltam a hátasomra, villámlani és mennydörögni kezdett, és az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna...
-Remek...ennyit erről, kislány!
Csak felmordult, majd megnyalt. Olyan volt, mintha ezzel fejezte volna ki, hogy örül és büszke magunkra.
-Thor ideges...-tette hozzá Fafej ijedten (?), majd az időjárásra való tekintettel az én házamban folytattuk az ünneplést.

ÉÉÉSSSS....ezzel kezdetét vette a 2.évad! Remélem tetszett nektek a rész!
Sziasztok! :)

Megjegyzések

  1. Nagyon jó lett! Várom a kövit!
    Gratulálok! :D

    VálaszTörlés
  2. Szia Trix!Szuper rész lett, mint ugyebár mindig! :D Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! :D

    VálaszTörlés
  3. Idáig jutottam két nap alatt, már amikor volt időm olvasni. XD
    De valami hihetetlen milyen jól tudsz írni te is. Annyira tetszett az egész. Nem is tudok kiemelni egy részt se, amin ne izgultam, vagy mosolyogtam volna végig magam. Kezdve azzal, hogyan barátkozott össze kis országunkba tévedt Hablattyal és Fogatlannal, de mikor megszelídítette a "Vadat", aki aztán Avokádó lett. Rengeteg fordulat volt benne, amire nem is számítottam. Grat, és persze tovább is fogom olvasni.
    Egy pici észrevételem van, ha elfogadod, igaz csak az elején tűnt fel. Kicsit részletesebben is írhatsz, és még jobb lesz a sztorid.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése