33.rész-Betegen

Hogy mi is a dolgom a hetedik Sárkánylovasként? Hát az biztos, hogy tanulnom kell (eddig is kellett, de most már többet), segítenem kell a faluban, ha bármelyik kis vadóc elszabadul, ha álmomból keltenek fel is kívülről betéve kell fújnom a Sárkánykönyvet, és legfőképpen nagyon jól ki kell ismernem a saját sárkányomat, éppen ezért kaptam egy feladatot, hogy készítsek részletes leírást róla: vessem papírra a szokásait, személyiségét, a jellemét, mit szeret, mit nem, korát és minden ilyesmit...Ezzel csak egy baj van, hogy honnan a csudából tudjam én mindezt?! Kérdezzem meg tőle, hátha válaszol?! A korát meg főleg! De mivel én egy makacs fajta vagyok, egy délutánon így kibandukoltunk az erdőbe, pont oda, ahol Fogatlan és Hablaty összebarátkoztak,
és megpróbáltam kitölteni a lapot. Kit érdekel, hogy egy "icipicit" beteg vagyok, mert influenza járvány van otthon (mármint nem Hibbanton), én pedig a suliban szépen el is kaptam? Pfft...ugyan már!

-Szóval, kezdhetjük!-pörgettem meg a legújabb szénceruzámat a kezemben és vettem elő a noteszemet.
-Kérlek szépen ülj le!-mondtam neki, mire kíváncsi módon oldalra fordította a fejét.
Felálltam és felvettem egy hosszú botot, ami a tavacska mellett volt és rajzoltam a földbe egy nagy kört.
-Oda! Na, szóval a szokásaid, hááát...kirugdosni engem az ágyból, miközben épp aludnék...-erre odajött hozzám és megcsapott a farka végével-ezt is mindenképpen bele kell írnom...
-Szokásod, hogy nem eszed meg a pisztrángot.-körmöltem, mire Avokádó felmordult.-Hé! Én is ezt írtam le!
-Akkor úgy tűnik át is tértünk a szeret-nem szeret-re. Kedvenc ételed a lazac, de mindent megeszel, ha muszáj. Mi az, mi nem tetszik?-emeltem a tekintetem a sárkányomra, aki megint hangoskodott.
Ő csak felnézett az égre jelzésképpen.
-Én is szeretnék repülni, de ezzel reggelig végeznünk kell, te is tudod.
Avó még mindig az eget kémlelte.
-Mi a baj, kislány? Érzel valamit?-álltam fel.
Én nem vettem észre semmi különöset.
-Nem tudom, mi az, de én nem látom. Gyere, folytassuk.-leülve kifújtam az orrom aznap már sokadjára, majd néztem, mi a következő válasz.
-Szereted, ha az oldaladat vakargatják, bírod, ha agyonnyalhatsz engem...Hmm...mivel minden sárkány utálja az angolnát, ezért ez egyértelműen...aha...aha...ez is megvan...természetes...-motyogtam magamban, majd tüsszentettem egyet.-Na jó, ezt nem tudom. Mégis hány éves vagy??-kérdeztem tőle.
Megint félrebillentette a fejét.
-Nagyon is érted amit kérdezek, csak lusta vagy válaszolni, vagy legalábbis valami használhatót adni, igaz?




















-Miben is reménykedtem -.-"-mondtam ál-gúnyosan.
Odajött hozzám és az állával majdnem lefejelt.
-Igen, és mégis mit csináljak vele?-tettem a csípőmre a kezem, mire csak mordult egyet, majd ismét az eget kezdte kémlelni, amiről inkább nem vettem tudomást és írtam tovább a dolgokat.
-Jellem?-néztem rá-Azt hiszem...harcos vagy...az vagy, hisz mindig mindent megtettél a szabadságért. Pontosan! Makacs...megbízható...hűséges, hisz otthagyhattál volna aznap, de mégis magaddal hoztál...ez...ez...Ahj! Mégis hogy a jó nyavalyába mondjuk ezt?! (itt most elmondanám, hogy a valóságban is ezt csináltam, amikor a részt írtam XD)
-Talán jólelkű? Na mindegy, jóvan' az úgy.
Egy valamit még leírtam: hogy szeretetteljes. Talán néha azzal mutatja ki a kötődését, hogy kigáncsol, vagy valami ilyesmi, de...bármi történt velem, ő mellettem volt. Lehet, hogy még nem sok ideje vagyunk társak, de annyi mindenen mentünk már keresztül együtt, amiről álmodni sem mertem volna, amikor arról ábrándoztam, hogy egyszer nekem is sárkányom lesz. Ezek nem mindig voltak jó élmények, de ő akkor is ott volt nekem. Na igen..
-Most ennyi elég, folytatjuk később.-enyhültem meg végül ezen a gondolatmeneten, és már hasítottunk is.

-Vuhúúúú!!!-kiáltoztam, mikor a magasból villámgyorsan a tenger felé ereszkedtünk. Ez az, amit úgy hívok: ideális időtöltés.
Avokádó vidáman cikázott a a levegőben, majd keresett egy olyan pontot, ahol elég erős a szél, hogy ráfeküdjön, és amikor megtalálta, meg is tette, így siklott. Hátradőltem, és élveztem a pillanatot.
-Rég voltunk már így, nem igaz? Nyugodtan, sehol egy csapdász vagy egy ellenség.
-Rawk!
Megveregettem a nyakát és mint mindig, most is belenyúltam a felhőkbe. Nem tudom miért, de annyira élveztem ezt!
Úgy öt percig voltunk ebben a helyzetben, mire egy vad Siklósárkány elhúzott mellettünk, én pedig erre nem számítva leestem.
-ÁÁÁÁÁ!!! AVÓ, SEGÍTSSS!!!
A szárnyaival evickélve próbát elérni, de már nem volt elég erőm, hogy én is mozogjak. Gyorsan elkapott, mielőtt földet értem volna. Köhögtem.
Aggódva nézett rám.
-J-jól vagy-ok. Semmi...baj.
Látszott, hogy nem nyugtattam meg, így adott egy "haza kellene mennünk" arcot.
-Tényleg.
Akaratom ellenére elindult valahova, majd néhány perc múlva megérkeztünk a medencéhez.
"Legalább pihenj egy kicsit"-sugallta a tekintete.
-Ugyan, ku-kutya bajom!
"Kérlek!"-hajtotta az ölembe a fejét.
Nem csináltam semmit, csak megsimogattam a fejét, ahol még látszott egy heg nyoma. Annyit bántották már, de nem érdemelte meg sosem, ebben biztos vagyok. Ezekért a dolgokért még fizetni fognak!-ráncoltam össze a homlokom-Nagyon is fognak! 

Majd felállt és elsétált valahova, de rá kellett jönnöm, hogy csak halászik. Nemsoká megérkezett a vacsorával, amit meg is sütött nekem és így ettünk, vagyis ettünk volna, de nem volt étvágyam.
Nem értette, miért nem eszek, és pirította még egy kicsit, majd visszahelyezte az ölembe, petsze természetesen már amúgy is rendesen át volt sülve.
-Köszönöm, de nem kérek.
Elszomorodott és mindenáron próbálta a szám felé tuszkolni a halat.
-Hé! Avó!-toltam el-Nincsen semmi baj, csak nem vagyok éhes.-mondtam neki.
Azt hiszem egy idő után elfogadta, majd lekucorodott mellém, de ő sem evett, amin először csodálkoztam, de aztán eszembe jutott, hogy Fogatlan sem evett, amikor a Vörös Halállal való harc után Hablaty kómában volt.
Ismét megsimogattam, és próbáltam elérni, hogy legalább az ő gyomrában legyen valami.
-Hahó! Nézd csak mi van itt?-mutattam fel neki egy tőkehalat, amit igazából szeret is, de megrázta a fejét. Megcsóváltam a fejem, én is tudomásul vettem az ő álláspontját, legalábbis ő azt hitte. Egy sárkány erejéhez nélkülözhetetlen a megfelelő táplálék, és azért, mert aggódik értem, mégsem halhat éhen!

És akkor hirtelen eleredt az eső. Sejthettem volna, ez most a viharos időszak. Ilyenkor olvad itt el a hó (ameddig nem esik újra), és enged fel a föld. Nagyon felgyorsult, szinte azt kellett mondanom, hogy ránk szakad az ég.
-Remek!-tartottam ki a tenyerem, amibe egymás után érkeztek az esőcseppek.
Ezután akkorát mennydörgött, hogy én személy szerint majdnem szívrohamot kaptam, és egy villám világította meg az akkorra már sötét eget.
-Szóval erre akartál figyelmeztetni...Thor ideges -_-mondtam Fafej szövegét.
Avó "ideje menni" képet vágott, de én nem álltam kötélnek.
-Ne! Nem megyünk.
Néhány percig tartottam fenn az ellenállásomat, amikor egyszer csak megint köhögni kezdtem, de ez most más volt, egészen rohamszerű. Percekkel később sem tudtam abbahagyni, már a szemem is könnyes volt és a testem teljesen elerőtlenedett. A hátasom villámgyorsan megemelt a szárnyával.
Szerintem azt próbálta kitalálni, hogyan segítsen, de még nem fejeztem be. Végül én ráhajoltam az oldalára, mire ő óvatosan fellendített a hátára. Tudtam, hogy vigyáz rám, így rábíztam magam. Nem szállt fel, hanem gyalog mentünk, közben "ernyőt" tartott nekem.
Egy-két villámcsapás között már láttam a házakat, aztán végre elérkeztünk a sajátunkhoz. Fogával lenyomta a kilincset és bevitt. Nem engedett le, felvitt a szobámba, ott pedig lefektetett az ágyamra. Akkorra megállt a rohamom, de egy cseppet sem éreztem jobban magam. Eltűnt néhány másodpercre, majd egy ronggyal a szájában felém lépett és a fejemre tette. Jég hideg volt, de lehet, hogy csak a közben felszökő lázam miatt...
És egész éjszaka az ölemben pihentette a szarvas fejét, én pedig simogattam azt...

Megjegyzések

  1. Nagyon tetszik a háttér. Ha meg van még a kép átküldenéd nekem?

    VálaszTörlés
  2. Én is beteg vagyok. Lázzal, "alig kapok levegőt" dologgal, és nem utolsó sorban torokfájással. De legalább egy kicsit szüneteltetem a sulit.
    Kíváncsi vagyok a folytatásra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény, gyógyulj meg! Igazából én már nem vagyok, de amikor elkezdtem a részt írni, akkor még volt ihlet :)
      Köszönöm!

      Törlés
  3. Tök jó lett Trix! :D (az a szörnyennagyos rajz is szép, nem tudom, ki csinálta, de szép *-*)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése