35.rész-Meleg helyzet

Nagyon gyorsan akcióba lendültünk. Itt az alkalom, hogy bosszút álljunk...vagy csak segítsünk kiszabadítani a sárkányokat...Na igen, ez most esélyesebb.
Közéjük indultunk, majd amikor eléggé közel jártunk, elkiáltottam magam:
-AVOKÁDÓ, TŰŰŰŰŰZ!!!
A hátasom szavaim szerint cselekedett, és hozzájárultunk egy kicsit a csapdászhajó rombolásához. Igen, éppen egy sárkánymentés kellős közepére csöppentünk be, Valka és Felhőugró éppen próbáltak elengedni néhány rab sárkányt, de ha jobban megnézem nincsenek is olyan kevesen...
Már egész közel jártunk a fedélzethez, de persze most már semmiféle képpen nem tudnak elkapni minket, hisz eddig külön voltunk, de együtt jó csapatot alkotunk.
Megint elmerültem volna a tűz lobogó látványában, ha nem lett volna feladatunk. Nem sokkal mellettünk lelőttek egy Nyögdöcöt, mire elkezdett zuhanni lefelé olyan nagy sebességgel, hogy lehetetlenség lett volna repülés közben leszedni. Hirtelen támadt egy ötletem.

-Segítek neki, menj a többiekhez!-suttogtam a sárkányom fülébe, erre felhorkantott.
Felálltam a hátára, (majdnem leestem), majd átugrottam a Nyögdöcére.
-Mindjárt megvagy!
Az állat erősen próbált csapkodni a szárnyaival, de nem ért semmit. Nemsoká landoltam, és így még jobban megijedt.
Elkezdtem lerángatni a kötelet, persze puszta kézzel elég hosszú folyamat lett volna, így előkaptam a kardom és elvágtam, pont mielőtt a fedélzetre érkeztem volna.
-EZAZZ!!!-kiáltottam.
-Gyerünk fiúk, ezúttal nem engedjük el!-hallottam.
-Gyorsan!
Elkerülve néhány meleg helyzet elől felrepültünk Valkához.
-Szép volt!
-Köszönöm!-pattantam vissza az "eredeti nyeregbe".
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Jókor voltam jó helyen!-intettem, majd megint támadni kezdtünk.
Láttam a sok megkötözött Siklót és Szárnyáltót.
-Ki kell hoznunk őket onnan!-beszéltem magamhoz (régi szokás;))
-Roaaaarrr!

Terv, terv, terv, miért nem vagy itt, amikor kellenél??

Más nem jutott eszembe, mint a frontális tüzelés. kockázatos, de kérlek, vikingek vagyunk, a kockázatért élünk! (foglalkozási ártalom :p)
Pár másodperc múlva már ismét száguldottunk.
-Itt a lehetőség!
De még mennyire!-gondoltam.
-Rikó, lőj már!-ordítozott valaki, mire elvigyorodtam, majd Avokádót megállásra késztettem, így egy helyben csapkodott szárnyaival és ez mindössze négy-öt méterre volt a hajótól.
-Na mi az? Lőj le!
Még mindig nem csinált semmit, csak egy helyben állt és ha jól láttam remegett és a hátasomat bámulta.
-Ő...mi...hogy a...mi???
*nevetés*
-Amikor elárultál annak a rusnya képű fazonnak nem voltál ilyen ideges.
-Hogy mered?-fogott rám néhány férfi fegyvert.
-Mit hogy merek? Igazat mondok, és egyébként is, belefolyni mások beszédébe nem szép dolog. Szóval? Csak nem berezeltél? Csak nem félsz?
-É-n?! De...hogy!!!
-AKKOR LŐJ MÁR LE AZ ISTENEK SZERELMÉRE!!!
Odafutott a katapulthoz és megragadta, de még mindig nem tette meg.
-Mire vársz még?
Az arcomat kémlelte és mélyen nézett a szemembe. Most valami más volt. Furcsa mód abbahagytam a kiabálást és én is csak meredtem...Mintha...mintha nem akarná...Ugyan már, Trixi, ne dőlj be neki megint!
És eldöntöttem, hogy hallgatok a hangocskára a fejemben. De mikor idáig eljutottam nem ügyelve a személyzetre egy másik ember telibe talált minket és leestünk.
Rángatni kezdtem a kötelet.
-Na, gyerünk már!
-Úgy tűnik én nevetek a végén!-tartotta felém a fegyverét Eret.
Abban a pillanatban leszedtem. A sárkányra néztem, körülbelül ez a szemkontaktussal való beszélgetés zajlott le köztünk.
"Menj gyorsan!"
"Nem hagylak itt!"
"Ne félj, tudom, mit csinálok!"
"Kétszer is rosszul sült el!"
"Mégis itt vagyunk mindketten."
"Akkor is!"
"Bízz bennem!"
Tudta, hogy ezt kell tennie...bízni bennem, de néha ez nagyon is nehéz. Biccentettem, mire elrepült vissza Valkához.
-Az nevet, aki utoljára nevet!-válaszoltam a fiúnak, majd előrántottam a fegyveremet.
Nem volt célom a harc, először is ki kell hoznom a rabokat.
Körbenéztem a terepen.
-Hatan egy ellen? Ez gyerekjáték lesz!
-Úgy hiszed?
-Talán rosszul teszem?
-Ebben biztos vagyok.
Akkor a szemem sarkából az égen egy Éjfúria alakját láttam meg.
-Alkut ajánlok: nem uszítom rád és a béna kis hajócskádra a sárkányokat, ha elengeded azokat.-mutattam a lekötözött kupac felé.
-Alkut? Azt hiszed, hogy te itt alkudozhatsz?
-Akkor hát...-néztem fel a nagy halom tűzokádó felé.
-Várj, ugye csak viccelsz?
-Miért viccelnék? Legalább építhettek egy szebbet, mert ettől még a sulim is jobb, már ha túlélitek persze.
-Az előző akciódat is túléltük-legyintett.
-És a keresztapád? Belfegor?
A fiú elsápadt.
-Honnan tudsz te erről?-kérdezte kidülledt szemekkel.
-Ott voltam...ott voltam, amikor erről beszéltetek. Ott voltam, amikor sárkánykajának akartátok bedobni azt a szerencsétlent!!!
-Miről beszélsz?!
-Nagyon jól tudod! De inkább azt mondom, hogy meg is érdemelné!-kicsi hiányzott már, hogy elmondjam Rikó segítségét és Fanta megmentését.
-Mi SENKIVEL nem tennénk ilyet! Egy csapat vagyunk!-válaszolta.
-Hát persze.
-Soha nem csinálnák ezt!-merészkedett elő a srác a vitorla mögül.
-Tényleg?
-Tényleg!
-Miért hiszed? Csak kihasználnak, hogy legyen még egy csatlósuk.
-Nem igaz! Hazudsz! MINDIG HAZUDTÁL! Ők elfogadnak, te csak a hibáimat látod. Ne hazudj!
-Hazudni? ÉN? Majd meglátjuk, ki az igazi csaló-akadtam ki.
-Legyen!

És akkor egy plazmabomba süvített el mellettünk.
Majd felkapott és eltűntünk a láthatárról.
-Kösz Hablaty!
-Szívesen!-szólt le valaki, de a hang gazdája nem a féllábú barátom volt, hanem egy fiatal lány...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése