36.rész-A lány és a fúria

Ki ez?-gondoltam magamban, de nem volt alkalmam megkérdezni, mivel ismét a saját sárkányom hátán ültem.
Nem hittem a szememnek! Létezik másik Éjfúria? Hisz egy éve keressük már! De biztos nem Fogatlan, hisz megvan a farka...Te jó ég! Ki tudja, mit tudhatunk meg így róluk!

-Szép volt, Willow!-mondta Valka, és erre eszméltem fel.
-Fantasztikus voltál, kislány!-veregette meg a fúria nyakát, mire az jólesően felhorkantott.
-Trixi, te mégis mit csináltál a hajón?-fordult hozzám.
-Ömm...volt egy elintézetlen ügyem valakivel...-válaszoltam.
-Értem...az a lényeg, hogy jól vagytok és a sárkányok is szabadok!
Erre körülnéztem, és a rabok mind körülöttünk cikáztak...Ez a csaj nem semmi...Meg a hátasa!
-Ideje visszamennünk.
Nem tudtam, hogy a "mennünk" rám és Avóra is vonatkozik-e, de a kíváncsiságom arra késztetett, hogy kövessem őket.

Lassacskán elérkeztünk az ismerős helyre, a lány egész közel repült Valkához...nem értem! Nem igazán tudok más szigetről, ahol békében élnek a sárkányokkal, és nem éppen úgy néz ki, mint aki a 21.századból jött...

Beérve a nő a lányhoz sétált és a vállára tette a kezét.
-Öröm téged újra látni!
-Téged is, Valka!
-Hadd mutassam be egy jó barátomat, és a sárkányát.-intett felém, mire odamentünk.-Ő itt Trixi Dragons és a hátasa, Avokádó.
-Szia. Örülök, hogy megismerhetlek. A nevem Willow, ő pedig itt mellettem Sugár.
-Trixi.-fogtunk kezet.
-Ne haragudj, hogy ennyire leköt az Éjfúriád, csak már egy teljes éve kutatunk több után.
-Kutattok?-kérdezte.
-Igen. Tudod az én szigetemen béke honol, és egy jó barátomnak is épp ilyen fajtájú társa van, mint neked. Csak ő hím.
-Hmm...nem is tudtam, hogy valahol még elfogadják őket.

(A lány így nézett ki)
-Pedig nálunk igen.
Sugár megszaglászott, én pedig megsimogattam. Olyan volt, mint Fogatlan, csak a szeme sárga volt.
-Aranyos sárkány!-mondtam.
-A tiéd is!-válaszolta, amint a Szörnyennagy rémségemhez közelített. Elhátrált tőle és vicsorgott.
-Hé, hé, nyugalom! Semmi baj!-tettem a fejére a tenyerem.-Tudod sok ember bántotta és idegenekkel nagyon bizalmatlan...
-Ó, szegénykém! Sajnálom, nem tudtam!
-Semmi baj.
-Tényleg, még látszanak is a sebhelyei!
Én csak bólintottam.
-Gyertek beljebb, nem vagytok éhesek?
Willow-val egyszerre válaszoltunk:
-NEM!
-Hát jó...
Ezután gyorsan egymásra néztünk, és felkuncogtunk.
-Látom nem csak én vagyok ezen a véleményen.
-Nem bizony!-helyeseltem.

Rokonszenvesnek tűnik, és ha Valka bízik benne, akkor nekem is kell!

Leültünk abban a kis jeges térben, ahol enni szoktunk (legalábbis Valka), és beszélgetni kezdtünk.
-Honnan ismeritek egymást?-kérdeztem Willowtól.
A két másik egymásra nézett és elmosolyodtak.
-Willow az unokahúgom.
Kikerekedtek a szemeim.
-Tényleg?!
-Bizony!
-Nem azt mesélted, hogy senkivel nem tartod a kapcsolatot a szigetedről?-billentettem oldalra a fejem.
-Valójában vele is egy éve találkoztam. Tudod, ahonnan én származok, ott harcok dúlnak a vikingek és a sárkányok között.
-Hmm...igen, ezt mesélted.
-Én egy távolabbi helyről származok, ahol béke van. Épp ezért költöztünk el, mert ott Valka férje a törzsfő, én pedig az ő bátyjának a lánya vagyok. Összevesztek a kérdésen.
-Ó, értem. Szóval rokonok vagytok.
-Igen. Na és ti? Hogyan találkoztatok?
-Ez már mást tészta-kezdtem.-Épp egy csapdászhajón raboskodtam...
-Raboskodtál?
-Igen, tudod...rosszkor voltam rossz helyen. Szóval ott voltam, amikor feltűntek Felhőugróval és még sok szárnyassal. Ha ők nincsenek, akkor már a tenger fenekén lennék vele együtt.-utaltam a behemót szárnyas gyíkomra.
-Hű! Ez érdekes! Hogy érted...ezt?
-El akartam engedni néhány megláncolt pikkelyest, és rajtakaptak.
-Ez nem túl jó...Ezek szerint te sem vagy túl jóban a csapdászokkal.
-Az nem kifejezés!-válaszoltam.
-Én is. Kegyetlenek...főleg a vezérük.
-Drákó?-kérdeztem rá.
-Pontosan, de te ezt honnan tudod?
-"Látásból" ismerem.-mutogattam hozzá az ujjaimmal, hogy észrevegyék a szarkazmust.
És elmondtam, hogy milyen úton kerültem a kezeik közé, persze kihagyva egy-két részt.
-És röviden ennyi...-fejeztem be végül.
-"Szép" történet.
-Az. Na és te? Miért utálod őket ennyire?
(Miközben mi egyre jobban belefeledkeztünk a beszélgetésbe, Valka etetésre vitte a jégbarlang lakóit)
Egy ideig csöndben bámult maga elé.
-Valami...rosszat mondtam?
-Nem...nem, dehogy, csak...nehéz erről beszélni.
-Nem kell, ha nem szeretnél.
-...A testvérem miatt, de inkább hagyjuk ezt...
A testvére miatt? Nem igazán értem, de nem akarom megbántani. Jól gondoltam, ő tényleg egy jó ember, de nem mondhatok el mindent!

-Rendben.
A csevej többi része arról szólt, hogyan ismerkedtünk meg a hátasainkkal. Ki gondolta volna, hogy Willow sebesülten találta Sugárt néhány éves korában és azóta együtt nevelkedtek?


                                                                         *    *    *
                                                                         -Este felé-


-Azt hiszem ideje lenne mennem, már biztosan hiányolnak minket.
"Na igen, kezdek éhes lenni"-mondta a barátom a tekintetével. (ők nem mentek a nővel és a többi fajtársukkal)
"Neked mindig csak a kaján jár az eszed? -.-""
"Ma még nem is ettem lazacot!"
-Vigyázz magadra!
Miközben a nyerget igazítottam, ennek a párbeszédnek lettem a tanúja:
-És te, lányom? Hová fogsz menni?
-Haza nem...megígértem, hogy nélküle sosem térek vissza. És már csak azért is, mert a Sárkányszem rossz kezekbe került, és meg kell találnom.
-Nálam mindig van egy hely még egynek, tudod jól. De mégis hogyan történt?
-Ethan eltette. Amikor legutoljára húztam keresztül a számítását, kiesett a tartószíjból...
-Sárkányszem?-fordultam hátra kíváncsian.
-Az egy olyan tárgy, amin keresztül nagyon sok titkot tudhatunk meg a sárkányokról. Mindegyik tüze más képet vetít ki. Lehet az egy leírás a fajtáról, vagy egy másik módon egy térkép.
Elgondolkodtam, majd megjelent egy emlék a fejemben.
-Hogy néz ki?
-Barna színű és egy sárkányfejben végződik, aminek rubinból vannak a szemei.
-Ez lenne az?-vettem elő a furcsa tárgyat a tarsolyomból és tartottam feléjük:
Meglepődött arcot vágtak, és egy kínos csend állt be.
-Ömm...
-Ez hihetetlen! Hogyan kerül hozzád?
-Találtam...az erődjükben...
-El sem hiszem! Attól féltem, hogy megsemmisítik!-állt fel a lány.
-Szóval ez a tied?
-Nem. Azoké, akik védelmezik ezeket a lényeket.
-Te veszítetted el-adtam a kezébe.
A szemével félig engem, félig a tárgyat kémlelte, majd a tekintete rajtam állapodott meg.
-Mondd, mennyit tudsz a sárkányokról?
-Hogy? Ez most hogy jön ide?
-Fontos!
-Hát...régóta tanulok és olvasok róluk, sokat...
-Mennyire?
-Eléggé...
Valkára pillantott, aki megértve unokahúga "kérdését", bólintott.
-És a csapdászok?
-Mi van velük?
-Ők mennyire ismernek?
-...Sokszor láttak már.
-A nevedet tudják?
-Nem.
-Ez biztos?
-Igen.
Valka felállt.
-Trixi, te jelentheted a megoldást!
-Mi-milyen megoldást?-néztem furán.
-Ha te őrzöd a Sárkányszemet, akkor nem olyan biztos, hogy hozzájuk jut. Eddig nyitott könyv volt számukra, hogy magunknál tartjuk.
-De...? Láttak veletek elrepülni!
-Az nem számít. Egy kevés időt nyerhetünk vele, ha nem is sokat.
-És miért pont én?!
-Figyelj-kezdte a fiatalabb-, ez mindannyiunknak megfelelő. Te bosszút állhatsz, a mi titkunk pedig titok marad.
-Mit felelsz?
Talán okosabb lett volna kiszállnom, de nem tettem. A bosszúvágy túl naggyá nőtt bennem.
-Hát jó...
Ebben megállapodtunk...

Már fel is ültem Avokádó hátára, amikor Williow megállított.
-Remélem bízhatunk benned...Ha ez kitudódik, abból HATALMAS baj lesz. Ne kelljen csalódnunk.
Bennem csalódni? Csak egy egészen kicsit jöttem dühbe, de én beszélek? Én vagyok az, aki bizalmatlan az új jövevényekkel, így megértettem, majd visszarepültünk.

Megjegyzések

  1. Fúriaaa *-*
    Jó rész lett!
    (Egy picurka kérdés: Valkáék fognak Hablattyal találkozni?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!
      (egy picurka válasz: fognak, csak még nem most :))

      Törlés
  2. Wilow. És még egy Éjfúria.Hű! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megjött Willow :D Egen, mégegy fúria :D

      Törlés

Megjegyzés küldése