37.rész-Előkészítés

Sziasztok! Hosszúra nyúlna, így két részbe vágom azt, amit egybe terveztem...Jó olvasást!




Miután hazaértem (nem mondtam senkinek semmit), ismét előkerült a "Mi legyen Hablaty szülinapjával?" dolog...
Hát bevallom őszintén, hogy nem tudtam, mihez kezdjünk...
A bandát áthívtam hozzánk, Magyarországra, hogy megvitassuk a témát. Az erdőben telepedtünk le, mert nem tudtam, mit szólnának most odahaza ennyi emberhez...
-Szóval?-csaptam egy fatönkre-Ötleteljünk!
-Miért kell "ötletelni"?
Körülbelül hatodjára kaptam ma meg ezt a kérdést, így fejbe csaptam magam.
-Először is, mert Hablatynak szülinapja lesz, másodszor pedig, mert ÉN AZT MONDTAM!!!!-vágtam rá morcosan.
-Jaaaa....-értette meg végre Fafej.
-Király. Szóval?
-Megtaníthatnánk kosarazni...már annyiszor mondta, hogy szeretné kipróbálni...
-Nem rossz, Dorci! Csak egy a baj....a lába...
-Tényleg...
-De nem rossz. Más valaki?
-A verseny?
-Nem szereti a versenyeket!-javította ki Halvért Takony.
-Talán neked van jobb ötleted?-kérdeztem gúnyosan.
-Hát öööö...talán.
-Tényleg? És mi az?
-...Azt mondtam talán!
--.-"
-Hülyén hangozhat, de egy új műláb?
-Vagy egy új farok Fogtalannak?
-Ez...egész jó! Mármint a műfarok-helyeselt Astrid.
-Van is ötletem!-jöttem izgalomba-Azt én vállalom.
-Mondjuk csinálhatnánk egy bulit!
-Bulit?
-Jah! olyan...izékkel, amiből jött az az izé!-mutogatott az ikerpár.
-Vagyis hangfalakkal, amiből hallatszik a zene!
-Tudtam én!
-Igaza van, nem emlékeztek? A szilveszteri partin is milyen jól érezte magát!
-Aha, és még táncolni is tud!-nevettem el magam.
-Akkor eddig egy buli és egy új farok. Egyéb?-jegyzeteltem le a dolgokat.
-Egy nagy kosár hal? Mindenki adhatna egyet!
-Hááát, az a baj, hogy én így is alig győzöm, mivel két ilyen torkos hüllőt kell tartanom!-vágtam be az ál-durcit, mire kaptam egy tarkón csapást és egy morgást-De aki úgy gondolja, ez sem rossz.
-Kezdetnek ez sem rossz.
-Nem ám!
-Akkor azt javaslom, oszlassuk fel a gyűlést, én és Dorci elmegyünk partikellékeket venni, ti pedig repüljetek vissza Hibbantra, és azt mondanom sem kell, hogy mi most nem voltunk itt?!
-De hiszen itt voltunk!-vakartál meg a fejüket néhányan.
-Feladom!
-Jól vagy, édesem?-kérdezte a Jorgenson srác egy idő múlva, mivel még mindig Avó szárnyán pihentettem a fejem. Eszem ágába sem volt onnan elvenni, mikor mások mikroszkopikus agyán kikészülök, ezt szoktam csinálni.
-Csak...menjetek!
-Rendben vagy?-kérdezte a barátnőm, amikor már csak ketten voltunk.
-Hát hogyne! Amúgy csak én vettem észre, hogy Takonypóc nem akadt ki, hogy ajándékot akarunk adni Hablatynak?
-Nem...


*    *    *


Dolgozok már néhány napja, de egyesek birkái nagyon kiakasztóak! De most komolyan! Kezdem azt hinni, hogy Swan direkt engedi ki a nyájat, hogy mi begyűjtsük neki őket...
Szóval épp a falu felett cikáztunk körülbelül ilyen unottan:


















És azokat a fránya izéket kerestük.
-Meeeeeennyi van még?-nyöszörögtem.
-Sok...
-Mennyire?
-Valami azt súgja, hogy nagyon sok!-mutatott Dorci a kerítés felé, ami el volt törve, és mindegyik nyavalyás állat, amit visszavittünk újra játékban volt.
-De jó!-mondtam gúnyosan.
-Ez nem igazán jó!
-Én is úgy értettem!-válaszoltam.
-Oké, oszoljunk!-monda Astrid.
Mindenki kapott egy oldalt, majd egyszer csak Takonypóc érkezett meg mellém.
-Ne most kezdd el, légy szíves!
-Mit?
-Tudod te azt!
-Mennyid van?-kérdezte.
Lenéztem Avokádó karmaira.
-Kettő.
-Nekem három!
Leellenőriztem, és igaza volt.
-Mi??? Ezt hogy csináltad???
-Ügyesen?-felelte, majd egy puszit dobva elszárnyalt.
-Bleah!
Elkaptunk még néhányat, már az én ölemben is volt néhány.
-Héé! Mássz le rólam! Nem látok!-kapálóztam, mert a képembe mászott néhány rosszcsont bárány-Nem értesz a szép szóból??-löktem meg egy kicsit, mire megrúgta a fejem.
-ÁÚ!!!
-Trixi?!-jött szembe valaki.
Már Avó szemei előtt is volt néhány (ne kérdezzétek hogy nem estek le, ezek mágikus birkák!), így szépen nekimentünk valaminek...csak tudnám minek!
-Magasságod Odin! Egyben vagy?-segített fel Hablaty (akkor ő is velünk volt).
-A-ha-álltam lábra...a SAJÁT HÁZTETŐMÖN???!!!
-Te jó ég!
A tető teljesen tönkrement! Összetörtek a cserepek, és ha lenéztem, láttam a szobámat...szép nagy lyuk volt!
-Hát, ezt idő lesz megjavítani...
-Pontosan?-idegeskedtem.
-Ha jól tudom, nemsoká lesz egy nagy hóvihar, addig biztos nem, így utána még nehezebb lesz...
-MIII??!! ÉS ÉN ADDIG HOL FOGOK LAKNI????!!!!


*    *    *


Azóta csak otthon tudok dolgozni, és a házi is a fejemre nőtt...
-Nem értem én a politikát!-csaptam az asztalomra a töri füzetet, mivel nem egy kellemes anyagot vettünk.
-Lássuk csak, mi van még?-néztem a többi közé-Hmm...ezzel még ráérek...ez elmarad...ez nem lesz holnap...csak ennyi. Na, ugorjunk neki még egyszer!
Úgy egy jó óra múlva végeztem is, mondjuk abba beletartozott a muffin evés és a festés megtervezése. Eddig mindig vörös színű farka volt Foginak, jöhet az újítás!

Már egy ideje benn voltam a műhelyben (Hibbanton, gyorsan átrepültem), és neki is láttam...volna.
-Fanta, szerinted hol tartják a festékeket?
"Nem tudom."
-Hát én se...pedig jó lenne.
A kis sárkány a vállamról átmászott az asztalra és a félkész művemet kezdte szagolgatni érdeklődve.
-Ez szülinapi ajándék lesz.
Erre elrepült, és csörömpölés hallatszott.
-Hé!
-Elnézést, Bélhangos!
Megkerestem az aprócska barátomat, aki épp egy nagy doboz valamit próbált kihúzni egy munkapad alól.
-Mit találtál?
Ez volt a felirat: "Kék festék"
-BINGO! Te egy zseni vagy!-simogattam meg, majd visszatettem a vállamra.

-Kész!-emeltem fel ujjongva.
Ismét megszagolgatta,
de most fintorogva húzódott el.
"Phű, de büdös!"
-Még nem száradt meg a festék!-nevettem fel.
Mivel elkezdtem unatkozni, így nekiálltam kovácsolni valamit.
-Talán megélezem a kardomat.
Ahogy elővettem és rá akartam fektetni köszörűre, amikor megláttam egy furcsa dolgot: a nevem bele volt vésve a pengébe.
-Ez meg mi?
Lehet, hogy valaki a csapatból megcsinálta? Na mindegy. Ez most a legkisebb gondom.
Inkább felhagytam vele és elkezdtem lemosni (remélve, hogy nem rozsdásodik be), mert a kard hegyén még mindig Rikó vére árulkodott a harcunkról az megmentésem napján. Miután eltüntettem, keresgélni kezdtem valami érdekeset, mivel tudtam, hogy ha valahol, akkor itt találok olyat. Egy pótlábat láttam meg, ami bizonyára Hablatyhoz tartozott. Levettem a tartójáról és poénkodni kezdtem vele elmélyített hanggal:
"Én vagyok Fertelmes Hablaty, a nagy sárkánygyőző! Hajoljatok meg előttem! Én vagyok a leghatalmasabb, a legbátrabb, a legtántoríthatatlanabb...! Igen...ömm...Van egy Éjfúriám, ami nagyon ritka faj, úgyhogy menő vagyok! Bizony! Az apám a sziget törzsfője! Tiszteljetek, ha mertek!"
Kitört belőlem a röhögés, és velem tartott az újonnan megérkezett hátas állatom is. (a farok olyasmi, mint a bal felső sarokba, csak Fogatlan egész testét ábrázolja)


*    *    *

Nem normálisak a birkák, de adtak számunkra egy nagyon jó ötletet.
-Mit szóltok hozzá?
-Dilis!
-Agyament!
-Elmegy...
-Jó ötlet ;)
-Aha!
-Próbáljuk ki!
-Jó, akkor már meg is van a legnagyobb ajándék!
Pacsiztunk mindenkivel, majd nekiálltunk az előkészítésnek, mivel holnap lesz a várva várt nap! Vajon hogy fog reagálni, ha kicsúszik a számon, hogy létezik még Éjfúria?

Megjegyzések

  1. Szió Trixi!
    Lenne egy kép, amint rajta vagy:

    https://m.facebook.com/1548197192176787/photos/a.1548199848843188.1073741827.1548197192176787/1549495775380262/?type=3&source=48

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MAGASSÁGOS THOR!!!!! KÖSZÖNÖM!!!! :D
      Megtisztelő!

      Törlés

Megjegyzés küldése