38.rész-Sárkányversenyek hajnala

Szaladtam a főtér felé, ahol Astriddal volt találkozóm.
-Kész?
-Kész hát! Rám bíztad, nem? :P
-De igen, pontosan ezért!-adtam oda neki a megírt szöveget, ő pedig bólogatott, miközben olvasta.
-Jó lett. Akkor minden a terv szerint.
-Úgy legyen!-helyeseltem-Én megyek is.
-Sok sikert!
-Neked is. Még szerepet cserélhetünk!-fordultam hátra, mire ő mérges arcot vágott és elvörösödött.
-NEM!!! Te csinálod!
-Rendben :D

A tervünk legfontosabb lépése : A célszemély lefoglalása. Ez az én dolgom lesz egészen délig.

-Szia Hablaty!
A fiú rám nézett, és tükröződött az arcán a meglepettség.
-Szia...Trixi?-a hangja inkább kérdő volt.
-Ennyire meglepődtél, hogy megláttál?-kérdeztem, ahogy odasétáltam hozzá.
-Ja...Nem, csak...nem igazán láttalak mostanában...
-Oh...tudod, volt egy kis dolgom.
Összehúzott szemekkel nézett rám.
-Remélem nem keveredtél MEGINT valamibe!
-Hogy én? *nevet* Ugyan már, mikor kerülök én bajba?
Amolyan "ez most komoly?" arcot vágott, amiből le tudtam szűrni a véleményét.
-Oké, rossz kérdés volt, de nyugi, minden a legnagyobb rendben.
-Akkor jó.
Egy kicsit csalódottnak tűnt, biztos azt hiszi, hogy elfelejtettük a szülinapját.
-Óh!-csaptam magam fejbe-El is felejtettem, a banda ma nem ér rá.
-Hogy?! Miért?
-Dorci tanul, mert témazárót fog írni fizikából, (persze nem jut eszébe, hogy egy osztályba járunk XD) Halvér Bütyökkel van, Astrid dobálgat az erdőben, Takonypóc meg engem keres...-húztam be a nyakam.
-És az ikrek?
Csudába!
-Hát ööö...ők meg...nagytakarítást csinálnak, igen!
-Az IKREK?-nyomta meg.
-Ahhhhaaaa...
-Ha te mondod-vont vállat.-Na rendben, akkor én...
-Várj! Azon gondolkodtam, hogy repülhetnénk egyet...rég beszélgettünk.
-Oké...végül is most nincs dolgom. Mit szólsz, pajti?-válaszolta, de akkor is furcsa volt.
-Roooowoooowwkkk!
-Rendben-válaszolta, de akkor is furcsa volt.
(pipa! Reméljük a többiek teszik a dolgukat...)
-Hová megyünk?-kérdezte, amikor már szárnyra keltünk.
-Találtam egy nyugis helyet, szerintem neked is tetszeni fog.
-És hol van ez a hely?
-Hol is a térképem?-kezdtem el keresni, majd néhány perc múlva egy nyereg táskában akadtam rá.
-Hmm...itt!-mutattam rá egy távolabb fekvő szigetre.
-Kicsit messze van, nem?
-Másfél óra és ott leszünk!-suhantam el mellette.-Érj utol! Már ha tudsz!-öltöttem ki rá a nyelvemet.
-Jól van, te akartad!-indult utánam.
-Gyorsan kislány, mint a szél!
-Roarr!
Hátratekintve észrevettem, hogy erősen közelednek hátulról.
-Fel!-húztam a felhők felé a nyerget.
-Mi?
-JÁÁÁÁÁHÚÚÚÚÚÚ!!!-kiáltoztam.
-Hová mégy?
-Gyertek!
Követtek minket, majd szirtekhez értünk. Mire megszólalhattam volna, Hablaty és Fogatlan gyors szaltóba kezdtek, akárcsak az első filmben.
 (nem találtam megfelelő gifet, ezért elnézést kérek)

-Ilyenek a játékszabályok, mi?
A nyomukba eredtünk és így játszottunk macska-egér játékot. Hol mi, hol ők voltak a vezető szerepben, és nagyon élveztük.
-Ott a sziget!-mutattam előre egy idő után.
Leszálltunk és letelepedtünk egy fa alatt. Hátradőltem a termetes faóriás törzsére és felsóhajtottam.
-Igazad volt, tényleg nyugodt-csatlakozott.
-Mikor nincs nekem igazam?
-Ott a pont...De talán akkor nincs, amikor nekem van.
-Ezzel vetekednék, de legyen csak a tiéd a "dicsőség"
-Hahaha, csak nem hagytál nyerni?
-Dede.
-Mi történt?
-Passz...Talán a hideg levegő...
-Az biztos. Itt elég zord az időjárás.
-Na ja. Hablaty, lehet egy kérdésem?
-El is lőtted.
-Akkor egy másik?
-Azt is.
-Most komolyan!-húztam össze a szemöldököm.
-Mi az?
-Hogy reagálnál, ha kiderülne, hogy létezik más Éjfúria?
Kikerekedett a szeme.
-Nem tudom, de miért?
-...
-Trixi?!
-Csak...mert...láttam egy árnyékot és...fúria alakja volt,és...
-MIKOR?!-állt fel.
-Néhány napja, Nem is olyan sárkányé volt, csak érdekelt volna.
Szerencsére bevette, így visszaült mellém.
-Komolyan nem tudom. Örülnék, az biztos.
-Oké...Na és mi újság Astriddal?
-Mi lenne?-rezzent meg.
Elvigyorodtam, majdfaggatóztam még egy darabig. Annyit tudtam meg, hogy a lány adott neki egy puszit a randi után, semmi többet.
-ÓHHH MÁÁÁÁJ GÁÁÁÁÁD!-ugrándoztam.
-Egek -.-"
-Viszont ideje lenne visszamennünk.
-Máris?-lepődött meg.
-Aha. Van egy kis dolgunk-löktem oldalba.
-Na gyerünk. Vissza kell mennünk! (Valka hangsúly XD)
-Jóóó...


-Tekerjük az időt addig, amikor a medencébe érkezünk-  


-Na, és milyen dolgunk van?-kérdezte a srác.
-Gyere!-kezdtem el rángatni a felsője ujját.
-Ácsi, ácsi! tudok én jönni magamtól is!
-De így hatásosabb!
-Oh, Trixi!-ezután aznap először nevetett egyet.
Hagyta, hogy húzzam magammal, mígnem az erdő szélénél megálltunk.
-Miért álltunk meg?
-Csak!-elővettem egy vastag fekete szalagot, majd bekötöttem vele a szemét.
-Ez miért kell?
-Hogy ne láss, mi másért?
-De miért ne lássak?
-Mert csak.
-Miért csak?
-Mert?
-Miért?
-Mert.
-De miért?
-CSAK!
Pár perc múlva az én segítségemmel (na meg persze a sárkányokéval) felmentünk a dobogóra (ÍNAS 2-ben ahol Pléhpofa ül a verseny alatt). Intettem a csapatnak, na meg persze a közönségnek, akik mind csendben ültek, hogy itt az idő.
-Kész vagy?
-Mm...mire is?
Leszedtem róla, majd az egész sziget egyként dörögte: "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, HABLATY!!!!"
A fiúnak tátva maradt a szája, a tömeg pedig-velem az élen-tapsviharban tört ki.
-ÉLJEN!!!
Nem találta a szavakat, mozgott a szája, de nem jött ki rajta hang. Úgy mosolyogtam, mint a vadalma, mikor megkérdeztem tőle:
-Örülsz?
Lassan megfordult, így szemben állt velem.
-Ez a te...? Ezt te???
-Részben. Mindenki benne volt-mutattam a bandára (Dorci Viharbogáron volt)
-Sk-skacok, ez...ez...
És valahogy senki nem oltotta le, vagy nyögött be hülyeséget.
-Nem szeretnéd kipróbálni az ajándékodat?
-Mi? Milyen ajándékomat?
Felálltam egy jól látható helyre, majd Pléhpofára néztem, aki bólintott. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem.
-Vikingek! Ma először rendezzük meg a Hibbant-szigeti sárkányversenyt Hablaty Haddock tiszteletére!-egy percig nem tudtam folytatni, mert a nép ujjongott.
-A verseny szabályai nagyon egyszerűek: fehér birkák vannak szerte eleresztve a szigeten, amiket meg kell keresni. A megfelelőeken ott van egy festett jelzés. El kell őket hozni ide, és a versenyzőknek a saját kosarukba kell dobni. Minden egyes birka egy pontot ér. A legvégén, a kürtszó jelzi a fekete birkát, ami nem kevesebb, mint tíz pontot ér! Akinek a legtöbb pontja van, az a nyertes!
A versenyt hamarosan elkezdjük!

Aztán mind a nyolcan elmentünk az arénába, ahol sok színű festékesdoboz volt előkészítve. Miután elmagyaráztuk, mire való, mindenki kitalált egy festést magának. Én nem totojáztam sokat. Az arcomra húztam egy lila, egy sárga, majd megint egy lila csíkot, és egy ugyanilyen kombinációban hármat a bal szememhez, és ugyanennyit a jobbhoz. a lila csíkok az orrom felé kanyarodtak. Avokádónak pedig ugyancsak csíkokat húztam, a pofijára lila, a testére sárga csíkokat festettem, a hátán lévő szárnyvitorláit is beleértve. (Képeket fogok hozni, csak nem tudom mikor :D)
Mindenki készen volt.
Egész jól néztek ki (már aki, speciel  Takonypóc nem tartozott ide), de egyszerűen nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem:
-Halvér, az egy céltábla a fejeden?
-NEM! Ez az Ingerman családi címer!
-Ja! Ööö...bocsi!-mondtam, de nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak.
Aztán besétált Takonypóc (Kampó bekapta a fejét és kirepült vele).
-Hé, Halfej, mi az a céltábla a képeden?!
-Na ugye! Én is ezt mondtam!-súgtam oda neki.
-Ez egy családi címer!
-Az egy céltábla!
A fiú megsértődve arrébb ment.
-Ez azért durva volt!-vágtam oldalba erőből.
-ÁÚ!

Miután elsimítottuk az ügyet, végre elkezdődött a verseny.
A kürt után el is indultunk, amennyien voltunk, annyi fele.
-JUHÚÚÚÚ!!!!

Gothi háza felé repülve kiszúrtam egyet.
-Oda, kislány!
Gyorsan elkaptam, az ölembe szorítottam, majd a kosarunkhoz érve bedobtam.
-És az állás: Trixinek egy, Takonypócnak kettő...(a többire nem is figyeltem)
-Ezt hogy csinálod?!-vágtam fejbe.
-Könnyen. Figyeld a mestert! De...neked is szerezhetek néhányat, csak egy szavadba kerül!
-Álmaidban, Takony, álmaidban!
Elhúztunk onnan, és keresni kezdtünk még. Láttam is egy helyen kettőt, de egyszerre csak egyet szabad vinni! Ahj, most mit csináljak?
Ahogy felrántottam az egyiket, kicsúszott a kezemből, és Hablaty elrabolta előlem, még mielőtt visszaszerezhettek volna.
-ATTÓL, HOGY 16 VAGY, MÉG NEM KELL MENŐSKÖDNI!!!!
-Ó, BOCSÁNAT!-kiáltott vissza a válla mögül vigyorogva.
-MEGÁLLJ CSAK!!!
De legalább ott a másik!-jutott eszembe, majd nem sokkal később bevágtam a helyére.
Még benyomtunk kettőt, vagy hármat-ha jól emlékszem.
-Trixi átveszi a vezetést!
-Mi a...?-repült el mellettem a Jorgenson fiú.
-Figyeld a mestert!
láttam, hogy Halvér és Astrid is bevisz egyet-egyet. Egy szegény párát egy háztetőről hoztunk le, majd még egyet egy bokor mögül ragadtunk el. Az ikrek pont akkor mentek el mellettünk, majdnem lelöktek Avokádó hátáról.
-Hé! ne ilyen durván!
-Hehehe!
-Argh! >:(
-Astridnak hat, Hablatynak hét, Takonypócnak is hat, az ikreknek négy, Trixinek pedig szintén hét pontja van!-hangzott a tudósítás.
-Fej-fej mellett?-szálltunk be Fogatlanék mellé.
-Jah, de tegyél le róla, hogy nyersz!
-Micsoda? Majd meglátjuk!
-Jó!
A sárkányainkon kezet fogtunk, és akkor szólalt meg a kürt:
-A FEKETE BÁRÁNY!
A falu népe majd' leugrott a nézőtérről izgalmában.
-Gyerünk, kislány, még megnyerhetjük!
-Rawk!
Repült a birka! Az a Bettsy, vagy melyik...
Az enyém lesz!-tökéltem el.
Már nagyon közel jártunk, de akkor az ikrek megelőztek, és ők kerültek előnybe.
-MI?! NEMÁÁÁÁR!!!
-Ennyi, tökfejek!-kiáltott Kőfej hátra.
-ADOK ÉN NEKED TÖKFEJET!-indultunk utánuk.
-Grrr....-morgott a hátasom.
-Mi az, hogy nálad van?-akadt ki Fafej.
-Tény?
-Add csak ide!
-Hagyj békén!-rángatták szegény állatot, így nem vették észre a vészesen feléjük közeledő
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
cölöpöt.
Jajj, az még nekem is fájt!
A bárány elkezdett zuhanni, de mi megszereztük.
-YEEEEAHHH!!!
Már közel jártunk, amikor Fogatlan felettünk pördült egyet, és a szülinapos kivette a kezemből. Tátott szájjal figyeltem, ahogy az Éjfúria fellöki,


Majd Hablaty bedobja.
-Hablaty nyerte a versenyt!
A tömeg ismét tapsolt, ami megint meghatotta a féllábú fiút.


*    *    *
-kicsit később az arénában (csak mi nyolcan)-

-Nagy voltál!
-Szép volt!
-Nekem kellett volna nyernem!-akadt ki Takonypóc.
Felmutattam az öklömet, mire csendben maradt.
Én lassan bekapcsoltam egy számot.
-Boldog Szülinapot!-léptem előre, majd átnyújtottam neki a műfarkat.
Látszott rajta, hogy nagyon tetszik neki, majd mindenki csatlakozott és átadta az ajándékát. Övcsatot, halas kosarat, egy üveg kólát (tőlem persze XD), aztán még egy üveg kólát (összebeszéltünk Dorcival), meg még sok dolgot kapott, a legjobb Fogi nyálbombája volt. Mindnek nagyon örült!

Aztán együtt kezdtük énekelni a dalt:

  "Vi széj Heppi Börszdéj tu Jú,
  Tudéj ól jor dzsrímsz kám csrúúú!
  Heppi-heppi Börszdéééééj!
  Ooooooóóó,
Disz iz jor börszdéj szong!
  Ooooooóóó,
 Celöbrésön ól nájt long!!!!"

(a vikingeknek így kellett lebetűzni, hogy tudják XD)

És így folyt a buli egész este...

Egyszer csak Hablaty köhögni kezdett.
-Jó Odin, mi ez az izé??????
Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Az-aa-z a kóla!
-A mi?!
Aztán végül is megitattuk vele, meg a többiekkel is, aminek az lett az eredménye, hogy két napig nem tudtak aludni!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése