39.rész-A gleccser-szigeti kaland /1

Jobbra! Felfelé! Szlalom! EZAZZ!!!
Épp egy kis repülésre mentünk, jobban mondva a jéghegy felé tartottunk, mivel tudtam, hogy egy olyan tárgy van nálam, ami az övék, és talán szükségük lehet rá. Nálam volt a Sárkányszem, ami elengedhetetlen Valkáék számára. Még néhány titkos dolog...Fantasztikus! De legalább nem fogok unatkozni a közel jövőben ;)
Remélem, hogy Willow is meg fog bízni bennem, de tudom, hogy ehhez idő kell. Már csak azért is jó lenne, hogy feljegyzéseket készíthessek az Éjfúriákról. Vagy képzeljetek csak el bébi fúriákat!!! Így már nem is olyan nyomasztó, hogy titkolóznom kell, ugye?

Lassan meg is találtuk a helyszínt, ahol épp etetés folyt. Mi is becsatlakoztunk, amit mindkét ott lakó mosolyogva fogadott. Még sosem voltam itt ilyenkor. A Gnúvad szarvát vettem észre a víz alatt, de nem értettem, hogy mit csinál itt a sárkánykirály. Talán ő is reggelizik? o.O
Láttam még néhány Tengerrázót (Seashocker), akik körkörös mozgást végeztek, ezzel körbekerítve egy egész halrajt.
 Aztán az óriási sárkány aztán kiemelkedett, a halak a szájában landoltak, majd egy nagy lélegzettel kiköpte őket. Halak repültek szerte az égen.
-Hűűű!-csodálkoztam, mire Valka felnevetett.












"Ugye lehet?!"-nézett rám hatalmas szemekkel.
"Most mit is mondjak erre? :)"
"Lécciléccilécci!!!"
Persze hagytam, hogy falatozzon egy jót.
Nemsokára leszálltunk egy havasabb részen, mikor minden pikkelyest visszavezényeltünk.
-Szia, Trixi! Már üzenni akartunk neked-köszöntött Valka.
-Úgy tűnik, hogy nem lett rá szükség-mosolyogtam.
-Nálad van a Sárkányszem?-tért a tárgyra Willow.
-Persze!-vettem elő a nyeregtáskából.
-Remek! Meg kellene vizsgálnunk valamit.
-Tudok segíteni?
-Természetesen. Jobb, ha mi is bemegyünk-invitált be a nő arra a helyre, ahol ettünk, amikor itt éltem egy pár hétig.
-Hallottunk néhány érdekes dolgot. Van néhány új sárkányfaj a fészekben, és ez-kérte el a Szemet-megmutathat nekünk sok dolgot róluk.
-Tényleg?! És milyen fajták?
-Még nem adtunk nevet nekik-válaszolt Willow, aki mintha most jobb kedvű lett volna.
Még tovább sétáltunk, míg egy olyan helyre értünk, ahol elég sötét volt, de látszódott, hogy csillámló jégszilánkok szolgálnak a "szoba" "fala"-ként.
-Ki kéne próbálni előtte. Ha valami történt vele, akkor rosszat is kivetíthet.
-Igaz. Amikor ott voltam, könnyen meghibásodhatott.
-Szóval? Egy lelkes vállalkozó?-nézett körbe a szőke hajú lány.
Sugár és Avokádó épp egymást havazták össze, Felhőugró pedig csak figyelte a fiatalabbak játékát. Mindegyik felénk kapta a fejét, majd az Éjfúrialány odaugrált a gazdijához és megnyalogatta.
-H-hééé!!!-nevetett-Teljesen összekensz!
Azután én is kaptam egy adag nyálat, de azt a saját hátasomtól.
-Bleah! Köszi!-kezdtem el leszedni magamról.
-Hmm...Mindkettejüket láttuk már. Miért ne lehetne most egy Szörnyennagy rémség az alany?
-Rawk?
-Miért is ne?-vont vállat a fiatalabbik, majd egy kis jégtömb elé vezettem a "tesztalanyunkat".
-Nyugi, kislány-tettem a fejére a kezem. Inkább izgatott volt, mint ideges, biztos a mókázás miatt az új baráttal.
Néhány kést szúrtak oda, amire rátették a tákolmányt.
"Ez micsoda?"-szagolta meg Avó kíváncsian.
-Ez a Sárkányszem. Leírások vannak rajta-suttogtam.
-Rendben. Mehet!-intett.
-Lassú tűz!-adtam ki a parancsot. Úgy is tett a sárkány, de semmilyen kép nem jelent meg a szilánkokon.
-Mi a baj?-kérdeztem.
Willow felvette a tárgyat, és alaposan megvizsgálta. Észrevettem, hogy nehezen lát a majdnem koromsötétben, így ara kértem a pikkelyes barátomat, hogy adjon egy kis fényt.
-Mindjárt más! Hmm...valami hiányzik...-egyszer-kétszer megforgatta, majd egy ponton megállt a keze-Eltűnt a Hólidércfog!
-Micsoda?-léptünk oda Valkával, aki szintén szemügyre vette.
-Tényleg! Biztosan kiesett.
-Hólidércfog?!-néztem értetlenül a két társamra.
-Igen.
-Sosem hallottam még ilyen fajtáról...-gondoltam, hogy egy sárkány lehet.
-Azt elhiszem. Ritka faj, és innen északabbra él. Viszont anélkül ez használhatatlan. De van még tartalékban.
Néhány perc múlva rájöttünk, hogy ez nincs így.
-A múltkori volt az utolsó.
-Hogy szerzünk olyat?-kérdeztem kíváncsian.
-El kell mennünk a szigetükhöz. A barlangrendszerükben biztosan találunk elhullott darabokat.
-Induljunk máris!
Felpattantunk a nyeregbe, majd észak felé vettük az irányt.


(Megjegyzés: A vikingek régen Európa északi részén éltek, legalábbis ott biztosan. Onnan északabbra vannak a fagyos sarkköri részek, a Jeges-tenger, és ilyesmi. Ott egy kis kimagasló jégből álló szigetet képzeljetek el.)


Körülbelül két óra múlva pillantottuk meg a gleccsert.
-Itt vagyunk!
Igazából örültem, de nem azért, mert majd meg fagytam. Komolyan, ahhoz képest, hogy nem vagyok viking! Ez meglepő...Talán csak hozzászoktam. Ami nyomasztott az az volt, hogy a sárkányom nagyon idegesnek tűnt. A nyakát veregettem, hogy nyugtassam egy kicsit, de nem értem el sok sikert.
Pár perccel később leugrottunk, majd megindultunk egyenesen.
-Te voltál már itt?-súgtam oda Willownak.
-Egyszer. De majdnem végzetes volt-válaszolta.
Ahogy így hatan előrenyomultunk megláttunk egy fehér sárkányt, ami nem tűnt túl barátságosnak.

















-Aha. Értem a célzást...
-RRrrrrrr!!!-morgott Avó.
De nem tudtam figyelni rá, mert közeledni kezdett.
-Gyorsan! Sárkányhátra!
Nem soká már a levegőből figyeltük az állatot, mai nemsoká eltűnt a szemünk elől, mert hirtelen feltámadt egy hóvihar, és így nem volt már olyan jó a látásunk.
-Hová lett?
-A Hólidérc lesből szeret támadni. Biztosan minket figyel valahonnan-felelte a lány.
-MIT MONDTÁL?!-kiabáltam.
-AZT, HOGY A HÓLIDÉRC LESBŐL SZERET TÁMADNI ÉS BIZTOSAN MINKET FIGYEL VALAHONNAN!-ordította a szélben.
-JA, ÍGY MÁR ÉRTEM!
Már egymást sem láttuk.
Valahogy közelebb kéne mennünk! Csak Avokádó ne lenne ilyen ideges! Csak tudnám mi baja!
-SZERINTEM VÁLJUNK SZÉT! TALÁN ÍGY NAGYOBB ESÉLYÜNK VAN!
-NEM ROSSZ ÖTLET! EGYSZERRE CSAK KEVESEN VANNAK ÉBREN, ÍGY TALÁN NEM FOG TUDNI KÖVETNI MINDANNYIUNKAT!
-AKKOR GYORSAN!

Amilyen sebesen csak lehetett megindultunk, és leszálltunk a földre. Úgy látszik, nem minket fogott ki magának. Halla Luya!
-Szerinted merre lehet a barlang bejárata?
Beleszagolt a levegőbe, majd gyorsan felszállt. Egy szélvédett helyen értünk földet.
Megint morgott egyet.
-Mi a baj, pajti?
-Mrrrrgh!


*Avokádó szemszöge (visszaemlékezés)*


(Mondjuk azt, hogy már eleve ezek voltak a neveik, és amikor a gazdáik elnevezték őket, beletrafáltak :))

Menekülnünk kellett... és ez mind miattuk van! Most hová mennyünk? Merre tartsunk? Oda a fészkünk!
-Kampó, nem hiszem, hogy jó felé tartunk...-mondtam sárkánynyelven a páromnak.
-Ne félj, tudom, hol vagyunk!
-Na és velem nem osztod meg?
-Hát...ööö...Látod ott azt a gleccsert? Onnan már nincs messze!
Nehezen csapkodtam a szárnyaimmal. Sérült voltam, nem igazán bírtam a repülést.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-J-jól...csak elfáradtam egy kicsit.
-Szálljunk le!
Nem ellenkeztem vele. Miért is tenném? Tényleg lazítanunk kellene.
(Körülbelül így néztem ki:)
Lefeküdtem a hóba.
-Megfagysz!-futott hozzám ijedten.
-...
Betakart a szárnyaival és lángba borította magát. Ő is kapott jó néhány csapást, de kevésbé fontos helyeken.
-Köszi Kam-pó!
-Ne aggódj, találunk egy új helyet magunknak!
-Ésss a többi-ek? Ők hol le-lesznek?
-A jég hátán is megélnek. Apropó jég, körül kéne nézni itt, talán találunk valami élelmet.
-Egyedül kell menned...
-Nem hagylak itt! Idefagysz! Gyere!
Valahogy felvett a hátára és elindult velem.
-Lehet, hogy nem kéne itt lennünk...-fordult felém.
-Miért?-kérdeztem.
Szimatolni kezdett, majd így válaszolt:
-Érzek valamit.
-Mit?
-Egy...SÁRKÁNY!
Egy fehér sárkány ugrott felénk.
-Mit kerestek a területemen?!
-Csak átutazóban vagyunk...-hőkölt hátra Kampó.
-Tűnjetek el innen, amíg szépen mondom!!!
-Bocsáss meg, hogy bejöttünk ide, de a párom sérült, nem tudnál segíteni valahogy?
-TŰNÉS!!!-kezdett el tüzelni.
Kampó próbált felemelkedni, de hát még engem is cipelni...
Lefordultam a hátáról és nagy nehezen újra verdesni kezdtem a szárnyaimmal.
Elkezdődött a hajsza. Menekülni próbáltunk, hogy ne szerezzünk még több sebhelyet.
-ARRA!-ordítottam hátra neki.
Ahogy hátra figyeltem látva, hogy a két hím sárkány verekedni kezd, majd Kampó a földre zuhan, teljesen elvonta a figyelmemet.
-KAMPÓ!!!!!-kezdtem el felé száguldani, közben pedig nekimentem a fehér rémnek.
-ÁDÁZ BESTIA!-löktem meg, és már indultam volna a megsebzett társamhoz, de hirtelen kötelek fogtak körül.
-Mi?!
-Szép fogás, fiúk!-kiáltotta valaki.
Ahogy odapillantottam egy csapat embert láttam meg, akik diadalittasan kezdtek el húzni lefelé. Tűzbe próbáltam borítani magam, de már nem bírtam. Nem tehettem semmit...
-KAMPÓ, SEGÍTS!!! KAMPÓÓÓÓÓ!!!!!!
 


*Avokádó szemszöge (visszaemlékezés vége)*

 
-A közelben van...-próbálkoztam megértetni Trixivel, hogy mit szeretnék mondani.
-Mi a baj, pajti?
Felmordultam.
A lidérc feltűnt előttünk és fenyegető pillantásokat vetett rám.
-Nincsak, nicsak!
-Menj innen!-rivalltam rá és védelmezően álltam a lovasom elé.
-TE?! Összeálltál egy emberrel?!
-Bajod van vele?!
-Mi ez az egész, Avokádó?!-kérdezte Trixi értetlenül.
-Elárulod a fajod?! Az emberek annyi kárt okoztam nekünk!!!
-Megmentette az életemet! Kihozott onnan, ahová miattad kerültem!!!
-Ó, tényleg?! Na és mi lesz, ha elcsúfítom az arcát egy kicsit?!
-TE BÉLPOKLOS HÜLLŐ, TEEE!!!-vicsorogtam.
Trixi felé fordultam, aki még mindig nem értette az egészet.
Megnyaltam az arcát, és felrepültem, hogy megmérkőzzek ezzel a rémséggel.

Felszálltam, de hallottam, hogy lavina közeleg. A lány nem vette észre, mert még mindig engem nézett.
-TRIXI!!!!! NEEEE!!!!
Túl késő volt...Egy nagy szakadékba temette a hóvihar...

Megjegyzések

  1. Trix...tudom ám, hogy nem hótá' meg, ma már beszéltem veled chaten! XDD Amúgy meg nagyon tetszett Avó szemszöge.Ugye lesz még ilyen...? *-* Mindegy, olvasok tovább!Jó lett! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köcönöm *-* Nem hóttam meg XD Lesz még, lesz még :P Olvass XD

      Törlés

Megjegyzés küldése