40.rész-A Gleccser-szigeti kaland /2

*Avokádó szemszöge*


-TRIXI!!!
Egyből segíteni próbáltam rajta. Kapartam és megolvasztani is megkíséreltem, de hiába...túl sok volt a hó és a jég, hogy sikerüljön.
-Na mi az? A kiscsaj úgy tűnik még sem olyan erős viking, mint ahogy gondoltad.
-FOGD BE!!!-ordítottam rá, és még mindig hevesen azon voltam, hogy ki tudjam hozni onnan.
-Ó, szóval most már ideges is vagy!
-MI LESZ MÁR??!!
A mindenségét!
-Semmit nem változtál. Ugyanolyan gyáva és esetlen vagy...talán csak egy kevés színt szedtél magadra.
Erre nagyon dühbe gurultam.
-Neked meg csak a képed lett ocsmányabb!-vágtam vissza.
-Mit merészelsz?!-lökött oldalra, és egymásnak estünk.












-Mintha nem lenne igazam!!!
Belecsípett az oldalamba, mire fellángoltam és rátüzeltem.
-Szívás, lidércke. Most erőm teljében vagyok!


*Valahol a jég alatt...(Trixi szemszöge)*


-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!-kiáltoztam, ahogy a lavina miatt zuhantam. Pár másodpercen belül földet értem, de nem láttam semmit. Persze csak azért, mert több méter vastag hótömeg volt alattam, amibe belesüppedtem egy "kicsit".
-Király...-másztam ki.
-H-hol vagyok?!
Az egész hely fehér volt, és nagyon tágas. Ahogy körülnéztem, olyan volt, mint egy nagy terem. Jobb kéz felől tovább vitt az út.
-Ez lenne a barlangrendszer?-suttogtam magam elé.
Lassan elindultam az út felé. A következő ilyen teremféleségben már jég is volt. Nem olyan, mint a Gnúvad fészkénél, hanem amolyan...normális. 
Nem tudtam mire vélni Avokádó viselkedését. Talán ez a Hólidérc egy régi ellensége? Hallottam már ilyesmiről...
Így elkerülte a figyelmemet, hogy egy nagy üreg szájánál sétáltam. Az utolsó pillanatban észrevettem, így nem estem bele.
-Huh...
Viszont ha tényleg ez lenne a barlangjuk, akkor itt találhatnék fogat! 
Ahogy beljebb haladtam szembe tűnt néhány ugyanolyan sárkány. Villám gyorsasággal elbújtam egy jégtömb mögé. Lassan kiemeltem a fejem (mint Hablaty az első filmben, csak nem találtam gifet :/), és nagy meglepetésemre mindegyik aludt, csak egy volt ébren...
Willow mondta, hogy csak kevesen vannak ébren...igaza volt.
Az az egy odajött hozzám és megszaglászott.
Te jó ég!
Nem tűnt olyannak, mint aki bántani akarna engem, amin egy kicsit meglepődtem. Ha a szarván jól látom, akkor nőstény volt, mivel a Szörnyennagyoknál is ez van. 
Elfogadta a jelenlétem.

Lassan a többiek közé lopóztam fogakat keresve. Viszont véletlenül megcsúsztam a jégen egyenesen egy behemót mellé.
-Légyszi ne ébredj fel, légyszi ne ébredj fel!!!-sutyorogtam, és szerencsére bevált.
Felálltam és tovább keresgéltem. Egy helyen szalmával volt kibélelve a hó, gondoltam megnézem. 
Két kis fióka játszadozott benne.
-De édesek vagytok!-hajoltam le és megsimogattam őket. Azok is szelídek voltak, nem bántottak.
-Vajon melyik az anyátok?-néztem hátra, mire az előbbi Hólidérc megjelent mellettem.
-Ööö....bocsáss meg!-vettem el a kezem, de nem kapott felém vagy féltette volna tőlem a fiókáit.
-Honnan vagy nekem ismerős?-kérdeztem inkább magamtól mintsem tőle.
Egy halk "rawk" volt a válasz.
Aztán eszembe jutott. Amikor Drákóéknál voltam akkor láttam egy pillanatra megkötözve, de csak a szemem sarkából. Tehát ezért nem támad! látta, ahogy Kampó elé ugrottam!
Tőle már nem kell félnem.
A fészekben viszont találtam pár fogat!
-EZAZZ!!!-ujjongtam egy kicsit túl hangosan, mire az egyik hím kinyitotta a szemét.
-O-ó...


*Avokádó szemszöge*


Már egy jó ideje marakodtunk. Nem hagytam magam, és ő se. Egyszer csak sikerült lenyomnom a talajra.
-Nem adod fel?!
-SOHA!-lökött rajtam egy termeteset.
Most én kerültem a nem túl nyerő helyzetbe, de egy gyors plazmabomba süvített el mellettünk. Aztán még egy...és megint.
-Mi ez?!-kezdte el kerülgetni őket.
-Sugár!
Az egyik eltalálta a repülő végtagját.
-Tűnj innen!-szólt rá, mire a szárnyát fájlaló Hólidérc feladta és elkullogott.
-Jól vagy?-szállt le mellém.














-Igen, köszi!-tápászkodtam fel.
-Régi ellenség?
-Olyasmi...
Aztán eszembe jutott Trixi. Szólni akartam a fúriának, de észrevettem, hogy vele sincs lovas.
-Willow-t hol hagytad?
-Lehúzta magával a lavina.
-KOMOLYAN? TRIXIT IS!!!
-Ne aggódj, itt pont a barlang bejárata van. Mindegyik alszik, alul pedig méteres hó van. Kutya bajuk.
-Huh...Nem kéne megkeresni őket?
-Először Felhőugrót és Valkát kerítsük elő, itt láttam őket a közelben pár perce.
-Hát jó...de siessünk!


*Trixi szemszöge*


 -Ez nem túl jó...-kezdtem el futni.
 -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!-sikoltoztam.
A bestia nem tágított mögülem, sőt, még ketten csatlakoztak hozzá.
-Hárman egy ellen? Nem túl tisztességes!
Befutottam egy olyan részbe, ahol kicsi a nyílás. Reméltem, hogy ott nem találnak meg, de persze tévedtem. Elkezdtek morogni a rés előtt, és néhány másodperc múlva már fel is olvasztották a tüzükkel.
-Nenenene!!!
Ismét menekülőre fogtam, de nem figyeltem, merre megyek, mert végig azt kémleltem, hogy mennyire vannak lemaradva. Az egyik szárnyra kelt és megtámadott, de kicsúsztam, így nem ért el. Aztán szépen nekimentem a falnak.
-Zsákutca...-néztem körbe.
-Nem is írtam végrendeletet!
A háromból kettő már csak öt méterre volt, de a harmadik elment.
Az egyik épp le akart lőni, de akkor...
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hirtelen fellökte az a lidérc, amelyiket Drákónál láttam! Aztán elém állt, hogy megvédjen...
A két hím el akarta ijeszteni, de az nem hagyta magát. Tüzelésre nyitotta a száját, és el is sütötte. Gyorsan feladták és elmentek.
Odafordultam a megmentőmhöz.
-Köszönöm!
-Roaaaaarrr!
Lassan a fejére tettem a kezem. Megbízott bennem. Elárulta a fajtársait miattam...
-Ki tudsz juttatni innen?
-Rawkrrrawk!
-Remek. Remélem nem esek le rólad...
Felültem a hátára, és erősen belekapaszkodtam. Nem is volt rossz.
Felszálltunk, és a két fióka is jött velünk, követték az anyjukat.
Már láttuk a fényt az alagút végén, de egy sikoly csapta meg a fülünket.
-Ez nem olyan volt, mint...?
Még egy hang.
-WILLOW! GYORSAN!
A hang irányába eredtünk, ahol csakugyan a szőke hajú lányt találtuk meg.
Körbefogták a Hólidércek.
-TŰZ!-kiáltottam el magam, mire a sárkány a falba lőtt. Hótorlasz keletkezett, és amíg a többi felfogta, hogy mi történik, én elkaptam a lány kezét és felhúztam.
-Egyben vagy?
-Ja...azt hiszem...De ki ez?-utalt a fehér jószágra.
-Hosszú történet! Most ki kell jutnunk innen!

Sikeresen kiértünk, de a szárnyas rémek utánunk jöttek!
-Ennek nem lesz jó vége!
-De nem ám!-helyeseltem.
-Támadjunk!-jeleztem a lidércnek, de nem sikerült neki.
-Kifogyott a tüze!
-Jajj ne!
Abban a pillanatban, amikor elég közel értek ahhoz, hogy végezhessenek velünk, hirtelen egy tüzes bőrű Szörnyennagy rémség tűnt fel és lőtt rá a rosszfiúkra.
-AVOKÁDÓ!!!
Aztán megláttuk Sugárt, majd Valkát és Felhőugrót, akik segítettek nekünk. Aztán a két fióka is beszállt a harcba, és kicsi lövedékeket küldtek az ellenségre. A sok támadást nem tudták kivédeni, így elmenekültek.
-SZÉP VOLT!!!
-EZAZZ!
-NAGYOK VOLTATOK!
Átugrottam a hátasomra és megvakargattam.
-Jól vagy?
"Soha jobban"
Megnyalt, amin felnevettem.
-Ugye tudod, hogy jössz egy magyarázattal?-súgtam a fülébe.
-Rawk!
-Ti hárman visszamnetek, igaz?-kérdeztem az új barátoktól.
A sárkányok egymásra néztek, majd a fészkükre. Nem éppen úgy tűntek, mint akik akartak.
-Elárulták a fajtájukat, hogy megmentsenek-magyaráztam el a többieknek.
Valka Willowra, ő rám pillantott, aztán egyszerre bólintottunk.
-Nálunk mindig van hely.
-Eljöttök velünk?
-Rorrrr!
Ezt igennek vettük. El is neveztük az anyát Havasnak, a kicsi hímet Szelesnek, és a kérésemre a nőstény fiókát Ciklonnak.

-Egy ilyen kaland megszokott nálatok?-kérdeztem a két embertől.
-Még szép! Talán beijedtél?-kérdezte Willow kuncogva, de nem gúnyosan.
-Én? Ugyan! Én sosem!
-Kíváncsi vagyok! Biztos félsz valamitől!
-Nem, rosszul gondolod!
Aztán mi el is búcsúztunk és hazaindultunk, remélve, hogy nem jön rá, hogy falra mászok a pókoktól.

Megjegyzések

  1. A naagy Trixi semmitől se fél, kivéve a...áh, na jó, nem vagyok gonosz! :P Nagyon jó lett! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D Olvass tovább XD Háááát...

      Törlés

Megjegyzés küldése