42.rész-Egy újabb alfa legyőzése

Hablatyot vette először célba.

















-HABLATY!!!!-kiáltottuk kórusban, és utána iramodtunk.
-ELCSALOM, ADDIG TI FÉKEZZÉTEK MEG A SUTTOGÓ HALÁLOKAT!
-Mégis hogy akarja elcsalni?-kérdeztem a többiektől, mintha ők okosabbak lennének.
-Ööö...nem tudom!-mondta Fafej.
-Na de kérlek, ő Hablaty! Ki tudja megcsinálni, ha nem ő?!
És ebben igazat kellett adnom neki.

A Suttogó Halálok felforgatták az egész szigetet. Ó, de reméltem, hogy nem találkozok ezekkel többet!
A házak nagy része már nem is volt ház...
Az egyik épp az enyém felé tartott, de azt lesheti, hogy megint egy teljes hónapot várok, hogy megjavítsák! Az ott az enyém, az "lepett meg" a barlangban!
-Avokádó, kapjuk el!
Küldtünk felé egy jó adag tüzet, mire idegesen forgatni kezdte a fejét.
-Jössz le a házamról?!
Akkor látott meg. Először rám "ordított", majd lőni kezdett.
 Egy gyors kanyarral ki tudtuk kerülni.
-El kell vinnünk őket a falutól! Mindent úgy, ahogy az úton megbeszéltük!-súgtam a fülébe. Egy morgással válaszolt.
A Suttogó Halál célba vette Halvért és Bütyköt. Takonypóchoz repültem.
-Takonypóc! A sárkányok közül csak Kampó találkozott ezekkel! Hagyd, hogy most ő irányítson
téged!
-Mi?!
-Hallgass rám! Rajtad a világ szeme, nagyfiú!-mondtam a hím sárkánynak, mire bólintott. Avokádó az ő nyelvükön elmondta a tervünket, legalábbis azt hiszem...
-Takony, indulj, segíts Hablatynak! Ahogy mondtam, Kampó a főnök! Mi addig a többiekkel leszedjük a maradékot!
-Miért én?!
-Ne kérdezz, hanem csináld!
Láttuk, hogy Halvér már a földön van.
-Ó, Thor! Még a végén szívbajt kap az ijedtségtől!
-HALVÉR!!!-kiáltottam, hogy magamra vonjam a bestia figyelmét. El is kezdett suhanni felénk.
-Avokádó...SZÉTVÁLUNK!!!
Leugrottam a hátáról, és mindketten zuhanni kezdtünk. Ilyenkor jön jól a gyakorlatozás!
Amikor már közel voltunk, én megfordítottam a testem a levegőben, hogy biztonságosan landoljak. Egy még álló ház oldalán csúsztam le, és talpra érkeztem.
És most jön Halvér!
Csak remélni tudom, hogy ARRA nem lesz szükség...

Amíg a sárkányom Astridékkal összeterelte a behatolókat, addig én a sráchoz szaladtam.
-Egyben vagy?
-De jó, hogy jöttél! Bütyök teljesen kikészült!
-Rmmm!
A Gronkelhez siettem, és a hasát kezdtem nyomogatni.
-Mit csinálsz vele?!
-Menj, segíts a többieknek, mindjárt megyünk!
Úgy tett. Ezt a módszert Valka tanította. A fiú hátasa megijedt egy kicsit, és megpróbálom megmutatni neki, hogy biztonságban van. Masszíroztam a hasát, mire kinyújtózott, felállt, majd megnyalt.
-Máris jobb, igaz?-kérdeztem tőle-Na gyerünk! Felmásztam a hátára, és elrepültünk a barátainkhoz.
-Szép munka!-mondtam őszintén, amikor megérkeztünk.
-Ó, kislány!
Visszacseréltük a pikkelyeseket. Már velünk volt minden viking, akinek megmaradt a sárkánya.

-Jó. Ki kell vinni őket innen!
-Hogy?
-Hát...gyorsan! Nekem most máshol van dolgom...
-Trixi?!
-Én láttam már, hogy mozog ez a szörnyeteg! Nektek kell ezt megoldani!
-Jó, de...!
-Mint mindig!-válaszoltam a ki nem mondott "Vigyázz magadrára!

Kis idő múlva meg is láttam a három lovast, plusz az otromba fehér valamit. Valahogy még változatlanul a sziget körül köröztek.
-Trixi! Kedves tőled, hogy VÉGRE megjelensz!-mondta Takony gúnyosan.
-A fény semmit nem használ! Úgy tűnik nem ez a vak foltja...
-Mi?! Hogy érted, hogy nem?!
-Nem tudom! Inkább vonzza!-válaszolta Hablaty, majd megmutatta, hogy követi a rémség, ha a szemébe világít a pajzsával.
-Aha...értem. És akkor most?-kérdezte a másik fiú.

Ahj...tudom, hogy nem szabadna, de a sziget biztonsága a legfontosabb!

-Bízzátok rám.
-HOGY?!
-Elviszem innen! Tudom is, hova. A Suttogó Halálok követni fogják! Így mindenkinek jó lesz.
-MAGADÁL VAGY??!!
-Képzeld el, IGEN!-válaszoltam a féllábú fiúnak-Van egy hely, ahol nem fog ártani senkinek. Amúgy is, te is egyedül voltál vele, amíg nem küldtem őket utánad!
Tudta, hogy igazam van.
Mindeközben az óriáson látszott, hogy mindjárt kiereszt egy sikolyt.
-GYORSAN! Minél távolabb van, annál inkább visszatérnek majd a szökésben lévő sárkányok...azt hiszem. De Odin szerelmére, menjetek már!
-Hát jó, de...!
-Tudom, tudom, észnél legyek!-vigyorogtam rá.

-Hát akkor már csak te, meg én vagyunk. TŰZ!
Egy kis forróságot csináltunk, hogy felhergeljük a behemótot. Ordított egy hatalmasat, amitől Avokádó furcsán kezdett viselkedni.
-Jól van, kislány!-öleltem át szorosan, hogy le ne essek.
Nemsoká megnyugodott.
-Ideje eltűnnünk!
Felrepültünk a felhők közé. A gond csak az, hogy ez nem jött be.Úgy tűnik, ez a valami gyorsabban mozog, mint a Vörös Halál (mert ugye ez Hablaty technikája), így beért minket. Tüzet lövellt ránk,

















és így egy pillanatra elveszítettük az egyensúlyunkat...zuhanni kezdtünk.
-NEEEEEEE!!!!
Felrántottam a nyerget, hogy más irányra ösztökéljem, de nem hatott. Nem azért, mert engedetlen, hanem mert nem bírt.
-GYERÜNK, PAJTI!!!
És csak közeledtünk a mély tengerhez, és tanácstalanok voltunk, amikor...

Egy ismerős sárkány bombája süvített el mellettünk, ami elterelte a fenevad figyelmét.
-Hablaty?!
-Gyere! Kapj el!-világított a szemébe, ami hihetetlenül felbőszítette.
Kihasználva a helyzetet együtt visszakormányoztuk magunkat a levegőbe.
-Te mi a jó Freyát keresel itt?!
-Egy csapat vagyunk!
Körülnéztem, de csak őket láttam.
-Ne is keresd a bandát, nekik a szigeten akadt tennivalójuk. El kell űzniük a ...-kerülte ki az alfát- többi sárkányt. Elkezdtek visszajönni a szökevényeink!
-Akkor te...-manővereztem én is-minek jöttél utánam?!
-Hogy segítsek!
-Hidd el, hogy mi is meg tudjuk csinálni!-lőttünk rá.
-Elhiszem! Mi a terved?
-Miért akarsz annyira segíteni?!-próbáltam elbizonytalanítani, hogy ne derüljön ki a titkom.
-Te SOSEM hagytál ott engem, soha. Akkor én miért tenném?!
Ezen akaratlanul is elmosolyodtam. 
Egy ideig hallgattam, amíg a bestiával foglalkoztam, majd így feleltem:

-Na jó. Északnak tarts, ott le tudjuk kapcsolni.
-Mert?
-Csak-indultam meg.

Majd kimagyarázom...valahogy...

Már vagy fél órája szárnyaltunk előre. Gyors volt, erős volt, minden baj volt vele...és még csak félúton vagyunk!
-Nem bírunk el vele!-kiáltotta a srác a szembe szélbe.
-De!-kiáltottam, majd az előttünk lévő sziklára mutattam.
Egyre gondoltunk. Amikor pont felénk kapott a fejével, akkor nekiütközött a termetes kőtömbnek.
Megrázta magát, és felnyögött.
-Szerinted ez használt valamit?
-Azt hiszem!
De be kellett látnom, hogy ő nekünk túl nagy falat. Nem akartam ezt megtenni, felfedni magam, de talán megúszom majd.

Elővettem az oldalzsebemből a kürtömet, majd erősen belefújtam.
-Mit csinálsz???
Nem válaszoltam, igaz, nem is tudtam volna.
Felnéztem az égre. Nemsoká egy Éjfúria tűnt fel, hátán egy maszkos lánnyal.

-De örülök nektek!-köszöntöttem-Na és...?
-Ment. Utánanéztem egy-két régi iratban. Már pont erre tartottunk. Ez a dög nem kímél semmit.
-Mennyire erős?
-Egy Vörös Halálnál valamivel kevésbé.
Mondanom sem kell, Hablaty csak kikerekedett szemekkel bámult minket, csak tudnám, miért. Hisz csak egy lány van itt, nem egy egész sereg...Ja, persze. Sugár...
-Azt találtam, hogy az Éjfúriák ellenségei. Ketten elegek leszünk rá.
Hablatyra néztünk.
Willow rám sandított.
-Mi a baj?
-Fogatlanon kívül még nem látott Éjfúriát.
-Aha, értem. Na de mire várunk még?
-Akkor én?
-Ha jól emlékszem...Akkor a nyakán érzékeny a hőre.
-Vettem!-szálltunk fel.

Szóval a nyakán!
Olyan közel suhantunk hozzá, amennyire élve meg lehet úszni.
-LÖVÉS!
-Szép!-mondta Willow.
-Kösz!-válaszoltam.
-Ez után magyarázatot kérek!
--.-"

Egy plazmabomba itt, egy plazmabomba ott...
Egy kis tűz a sárkány nyakán...
Gyors mozgás...
Most már minden adott volt, hogy legyűrjük.
-KIFOGYTUNK!-szóltam nekik.
-MI IS KEZDÜNK!
Láttam, hogy Willow mondd valamit a fiúnak, aki bólint.
Ellentétes irányban indulnak el, és körözni kezdenek körülötte. Jobbnak láttam most kívülállóként figyelni a dolgokat. Aztán befejezték, amit mi ketten elkezdtünk. Az érzékeny pontját célozták, ami meg is tette a hatását. A sárkány ereje alábbhagyott, amikor három Suttogó Halál repült felénk. Ők felvették a hátukra a legyengült alfát, majd elvitték onnan. GYŐZTÜNK!!!

-EZAAAAZZZ!!!
-JUHHHÚ!!!
-SIKERÜLT!!!

Leszálltunk egy szirtre, hogy kipihenjük magunkat.
-Ez hihetetlen. Sose láttam még másikat.Sz-szabad?-kérdezte, ahogy odalépett hozzá.
-Persze. Barátságos.
-Az látom!-simogatta meg, mire Fogatlan meglökte.
-H-hé! Tudod, hogy te vagy a kedvencem! Hogy hívják?
-A neve Sugár.
-Szép példány-állt fel mellőle-Szóval ezért kérdezted, hogy mit tennék, ha látnék még egy Éjfúriát?!
-Ömm...ig-gen.
-És te...ki vagy?-fordult a lányhoz.
-Én...Trixi barátja. Egyszer segített rajtam, és így találkoztunk.

Ezer köszönet, hogy kihúztál a bajból! Inkább te mentettél meg engem, nem igaz? :D De miért nem mondja a nevét?

-Mennem kell!-ugrott fel zavartan a hátasára. De még mielőtt megtehette volna, Hablaty elkapta a csuklóját, ezzel kényszerítve, hogy ránézzen.
-Nem ismerlek valahonnan?
-N-nem hiszem-mentek el végül.

-Megkért, hogy ne meséljek kettejükről senkinek!-magyaráztam meg neki a múltkorit.
-Így már értem. Most pedig induljunk haza, mert fel kell takarítanunk ezek után!
-Ó, Thor!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése