43.rész-Kristálylények

Előszó:
Igen, ahogy a cím is mutatja, ez egy különkiadás, köszönetképpen ezekért:

  • Az öt feliratkozóért
  • A nézettség meghaladta a 3000-rt!
  • A blog féléves születésnapja holnap lesz! (április 12.) :'D Odinra, ez aztán hosszú idő! De nekem még rengeteg ötletem van, és eszem ágában sincs abbahagyni az írást.
  • Megvolt a 40.rész!
  • Több, mint 50 cikk lett közzétéve
  • És a kedves és bátorító kommentekért, amiket TŐLETEK kapok! Nem is gondolnátok, milyen sokat jelent egy-egy "Várom a kövit", vagy "Jó rész lett!" nekem! :')

Köszönöm!


Tudom, az jött fel, hogy mi lenne, ha megnéznénk az ÍNAS-t együtt, de rájöttem, hogy ez most nagyon nem passzolna ide. Először is, az én történetemben a kiképzés előtt összebarátkozott Fogatlan és Hablaty, és előtte repültek már együtt, másrészről ha Astrid és Hablaty most látja a közös részeiket, akkor már most rájöhetnek, hogy mindketten szeretik egymást, de egyenlőre még nem szeretném összehozni őket. És már az is furcsa lenne, hogy a végén már én is ott voltam, meg egyéb ilyen apróságok...(pl.:csók se volt a végén) Szóval remélem ez is tetszeni fog nektek, és azért tartott ilyen sokáig megírni, mert az egészet újra kellett kezdenem. Ezért elnézést kérek és...


Jó olvasást!:


Napokig a Suttogó Halál után pakoltunk, rakodtunk, sőt, még házakat is építettünk. Sokszor még éjszaka is segítettünk valakinek, így nem sok pihenésünk volt. Már pár napja arról sutyorogtunk titokban, hogy milyen jó lenne lazítani egyet valahol...messze innen. Még Hablaty is benne lett volna a dologban, mert mint a törzsfő fia, neki is rengeteg volt a dolga. Mondanom sem kell, miután a szökött sárkányaink visszajöttek, egyből nem találták a helyüket, így még a maradék házakat is szétrombolták. Hogy úgy mondjam, egyikőnknek sem volt háza jelenleg, én pedig inkább maradtam a barátaimmal, mint kuksolni otthon, így az arénába kapkodtunk össze néhány meleg szőrmét és takarót, hogy mi ott fogunk aludni. Rossz azoknak, akiknek nincsen lakhelyük, de mi elvoltunk valahogy, csak szörnyű fáradtan.
Korán keltettek minket a vének, hogy kezdődik a nap. Megdörzsöltem a szemem, majd összeszedve az energiámat én is kiindultam a többiek után. Ásítozva pakoltuk a szálfát, én Halvér mellett hordtam kedvetlenül.
-Igazán kijárna nekünk egy kis nyugalom!-kezdtem "lázadni".
-Ne...*ásít* nekem mondod?-kérdezte a jobb oldalamon jövő fiú.
Nagy nehezen elcipeltük a Nagyteremig, ahol lepakoltunk, és mentünk Pléhpofához a hírrel. És hogy miért nem a sárkányaink hátán hordtuk a fát? Mert őket befogták más munkára! Hihetetlen, hogy még ennyi jó sincs a dologban!
-Itt a következő szállítmány!-jelentettük ki egyhangúan, mögöttünk pedig kettesével felsorakozott a banda, mivel egyszerre két fő ment együtt. Csak azért érdekelt, ki-kivel van a nagy félálomban, mert Takonypóc Dórival ment...
-Hmm-dünnyögött a vezér-Jó, elég lesz mára.
-B-bocsánat...rosszul hallottam? Azt értettem, hogy elé...-pislogtam a meglepettségtől.
-Azt hiszem, hogy tarthattok egy kis szünetet.
Szörnyen megörültem, és persze a jókedvtől már teljesen kijózanodtam.
-Mennyi szünetet kapunk?-érkezett meg Hablaty izgatottan.
-Holnap délig gyertek vissza-mondta egyszerűen, majd elsétált.
Holnap délig?! Én azt hittem, hogy egy jó húsz perces pihenőt tartunk, de úgy látszik, hogy Odin megkönyörült rajtunk!
-Hallottátok, srácok?!-néztem hátra.
-Mondd még egyszer, nem akarom elhinni!-válaszolta bágyadt képpel Fafej.
-Akkor, mit csinálunk?
Mind vállat vontunk, majd a féllábú fiú állt elő egy ötlettel:
-Elmehetnénk egy szigetre.
Szigetre, szigetre...Jó, de milyen szigetre?
-Hát...majd keresünk egyet.
Ebben megegyeztünk. Mi vikingek vagyunk, még holtfáradtan sem alvással töltjük az időnket!

Fél óra múlva indultunk.
-Áh, ez már annyira hiányzott!-dőltem hátra a nyeregben.
-Nekem is!-követett sorra mindenki.
Kemény izomlázam volt, amitől nem gondoltam, hogy valaha is vissza tudok majd ülni.
-Az ott egy hajó?-hallottam meg Kőfej hangát, amitől felpattantam. Az nem lehet, ma én voltam a soros!
-Az ott Kalmár Johann!-mondta Dorci, és leszálltunk a szigetre, ahol megláttuk.
-Hablaty úrfi!-örült meg a férfi.
-Johann, mit keresel itt?-kérdezte.
-Ó, micsoda balszerencse! Utoljára akkor történt ilyen velem, amikor húsz éve egy pénzéhes fűúr rendelt tőlem egy...
-Johann!-szóltam a férfira, akivel gyorsan egymásra néztünk, és egyből tudtam, hogy komolyan beszél.
-Mi történt?
-Barbárok! Majdnem elsüllyesztették a hajómat! De elsodorta az áramlat, így itt ragadtam...
Ettől féltem...
A barbárok...nos hát...kitalálhatjátok, hogy kiknek a fedőneve...
-Mégis mikor?!-kérdeztem idegesen.
-Úgy egy órája-válaszolt.
-Akkor gyere velünk!
-Várjatok! Nem kéne körülnéznünk előbb? Talán itt rejtőznek!-javasoltam.
-Igazad lehet, Trixi! Gyorsan fésüljük át a terepet.
Miután eltűntek, Johannhoz fordultam.

-Egyet sem láttunk!
-Az lehetséges, de...
-Melyik hajó volt?
-Kettő jött...A Király és a Gyilkos 2.
-Sejthetnek valamit...-vakartam meg a fejem-Talán rájöttek, hogy információt szállítasz nekünk!
-Igazad lehet! Nagyon összehangoltak voltak...
Avokádó morogni kezdett, én pedig nyugtatásképpen végigsimítottam a fejét.
-Bármilyen fenyegetés?
-Ezt dobták utánam-adott egy tekercset a kezembe.
-Semmit nem találtunk!-szállt le Takonypóc, mire gyorsan a nyeregtáskámba tettem a papírt.
A kezébe nyomtam a kürtöm.
-Tudod, mit kell tenned!-sziszegtem, mire biccentett.
-Mi sem!-válaszoltam Takonynak, majd sorban a többieknek.
-Ne haragudjatok, de nekem itt kell maradnom. Egy kedves ismerősöm nemsokára a segítségemre siet!
-Ide?-kérdezte Astrid.
-Bizony ám, Astrid kisasszony. Ez egy igazán hosszú történet! Akkor kezdődött, amikor...
-Minden jót, Johann-repültünk el a távolba.
Úgy döntöttem, hogy majd csak este nézem meg. Igazából remélem, hogy semmi rosszat nem tartalmaz, de ebben kételkednék.


-Ahhoz mit szóltok?-mutatott rá Hablaty a huszonhatodik szigetre, ha jól számolom.
-Nem jó! Túl kicsi!-nyavalyogtak az ikrek.
-Az előzőkre is ezt mondtátok!-akadt ki Astrid.
-Mert azok sem voltak elég nagyok!
-Nem mindegy, hol töltjük a napot?-morogtam.
-Nem, nagyon nem mindegy, Trixi!-válaszolt flegmán Fafej.
-Akkor vezessetek ti-adta fel a fiú.
-Juhúú! Miénk a vezetés! Akkor...az ott!-mutatott rá arra a szigetre, amit az előbb leszóltak.
-De...azt az előbb...mindegy!-csaptam fejbe magam.

Leszálltunk, és végignéztünk az új földön.
-Nem is rossz...az ikrekhez képest-mondtam.
Azok ketten összefejeltek.
-Tényleg...egész jó!-helyeselt Dorci.
Ház nélkül képzeljétek el!



















Ahol leszálltunk, ott láttunk egy széles hasadékot, amit hegyek, dombok fogtak körbe. Siklósárkányok és Gronkelek repültek fölöttünk a szivárvány minden színében. Minden növény szép zöld volt, és valójában tágas helyre leltünk.
-Na, hol verjünk tábort?-kérdezte a csapatkapitány, mire egy kis idő után a partvonalra esett a választás. Lepakoltuk a kis motyónkat, majd elhatároztuk, hogy felfedezzük a területet. A rémeinket ott hagytuk, hogy őrizzék a tanyánkat, és a többiekkel bemasíroztunk egy erdős részre. A levelek között beszűrődött a napsugár, amitől mindenkinek jó kedve lett, és fütyörészve keresgéltünk valami új után. Ahogy így mendegéltünk, egyszer csak eltűnt a talaj a lábam alól, és pár másodpercnyi zuhanás után Hablattyal együtt egy veremben találtam magam.
-Mi ez?!
-Jól vagytok?-kiabálta le Dorci.
-Kutya bajunk!
Az üreg bejárata nagyon meredek volt, már attól féltem, hogy Suttogó Halál vájat, de ez jól láthatóan
valami más volt.
-Hogy másszunk ki innen?
-Várj, megpróbálom!-ajánlkozott a fiú.
-Műlábbal?!
-Jobb ötlet?
-Nincs!
A srác felkapaszkodott, de egy-két lépés után visszaesett.
-Ahj! Vacak!
-Én megmondtam...
-Ne mozduljatok innen, hozunk kötelet!-mondta Halvér.
-Szerinted mégis hova mennénk?! De hiszen nem is hoz...!
Mindenki szétszéledt valamerre, és persze nem hallottak minket.
-Szerinted mennyi idő kell nekik ahhoz, hogy észrevegyék, hogy nem hoztunk kötelet?!
-Ezeknek? Néhány óra...Inkább nézzünk körül!
-Nem rossz ötlet!
Elkezdtünk beljebb menni, de egy idő után vaksötétben haladtunk. Hátrálni kezdtem, mire nekimentem valakinek.
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!
-Ja, csak te vagy?-fújtam ki a levegőt, amikor rájöttem, hogy csak a féllábú barátom ijesztett meg véletlenül.
-Keresnünk kéne valami fényt...*puff*
-Hablaty?!
-Áu!
-Mit csináltál?
-Nekimentem valaminek...
-Várjál, segítek.
Elkezdtem keresni a kezét, hogy felhúzzam, de egyszerűen nem találtam, a levegőbe kapkodtam.
-Hol vagy?
-Én itt! Te hol vagy?
-Hát...itt!-válaszoltam értelmesen.
-De hol az az itt?
-Itt!
Tíz perc után találtuk meg egymást, de már nem tudtuk, merre megyünk.
-Merről jöttünk?
-Nem tudom.
-Akkor...arra!-adtam ki a vezényszót, mire egymásba fejeltünk.
-Na jó, most már menjünk!-fogtam meg a fájó testrészemet, majd sikeresen megindultunk...valamerre. Hála Thornak, már biztonságban vitt minket előre a lábunk. Aztán valamit láttam megcsillanni. A fénye halvány volt, és kékes színű.
-Az ott mi?-suttogtam.
-Fogalmam sincs...menjünk közelebb!
Pár méterre merészkedtünk közel. Akkor már jobban látszott, mi is van előttünk.
-Olyan, mint egy kristály.
Akkor a kristály elüvöltötte magát (?), majd szárnya kapott, és elrepült (??).
-Mi a...?
Olyan fülsüketítően mondta a magáét, hogy az nem igaz! Ahogy egyre inkább dühöngött, úgy lett fényesebb is. Fél perc múltán egyre több ilyen lény csatlakozott, és már közel megsüketültünk, amikor feltűnt mögöttünk a banda lámpásokkal, és a furcsaságok elmenekültek.
-Mik voltak ezek?
-Olyanok voltak, mint a sárkányok!-tanakodtunk.
-Igen...de ilyet én még nem láttam!
-Tudjátok mit jelent ez? Felfedeztünk egy új fajt!-mondta Hablaty örömtelien.
-Meg kell szelídítenünk egyet!
-Jó, de mégis hogy?
-Te vagy a sárkánymester, mondd meg te!-mondtam neki.
-Nem vagyok sárkánymester! És szerintem legjobb lenne, ha halat adnánk neki.
-Na, ugye!
Takonypóc táskájában találtunk egy füstölt tőkehalat, amit a fi a kezébe vett, és lassan odadobta egynek, ami nem futott el előlünk. Körülbelül akkora volt, mint egy Fürge Fullánk, csak szárnyakkal, Siklósárkányhoz, vagy Szörnyennagy rémséghez hasonló fejjel és azokkal a fénylő pikkelyekkel, és nem volt fullánkja sem, vagy olyan nagy karmai. A farka tüskés volt, de tényleg inkább egy drágakőre hasonlított. Az a példány pirosas színekben pompázott, de furcsamód inkább halványodott. Ebből arra következtettünk, hogy nyugodt, mert akkor színes, ha valaki felbőszíti. Elfogadta a halat, majd Hablatynak dörgölőzött.
-Sikerült!-makogtunk hátrébb.
Békésebbnek látszott, mint a társai. Szép állat volt. Egy halk, mély, morajló hangot adott ki, mire előjött a többi. Akkor már azok is barátságosabbnak mutatták magukat, talán rájöttek, hogy nem akarunk bajt, vagy hallgattak a fiatalabb példányra.
-Mi legyen a nevük?-kérdezte Halvér kíváncsian.
-Hát...lenne egy ötletem!-mondtam-Mit szólnátok a Kristálysárkányhoz? Pont olyanok, mint egy kristály.
Mindenki beleegyezett, és továbbmentünk a barlangrendszerben. Egy jegesebb helyet is láttunk, és kezdtem attól félni, hogy ez a sziget kapcsolatban lehet a Gleccser-szigettel, de egy helyen véget ért az út, és csak lefele vezetett tovább.

Amikor kikászálódunk az üregből ettünk egy kicsit, majd rajzolni kezdtük az új fajt. Elhatároztuk, hogy amikor csak lesz időnk, tanulmányozni fogjuk őket, és tanítjuk is majd a sárkányokat, talán még repülhetünk is velük! A szép felszínből arra következtettünk, hogy ezek a teremtmények nagy szerepet játszhatnak az itteni életben. Hála az ikreknek, egy teljesen új világot találhattunk...úgy tűnik ez is eljött. Megvacsoráztunk, tábortüzet gyújtottunk (*-*), mert már későre járt, majd lefeküdtünk aludni.
ár Fogatlan is szunyókált a gazdájával,
amikor felültem Avokádó hátára, és elsuhantunk, hogy megnézzük a tekercset. A sejtésem beigazolódott, nagy slamasztikában vagyunk!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése