44.rész-Willow titka

Ahogy végeztünk másnap estére az aznapi tennivalónkkal, egyből loholtunk a jéghegybe Valkához és Willowhoz.
-N...nagy baj van!-ugrottam le hűséges sárkányom hátáról, és akkor láttam meg Johannt is.
-Hallottuk!-nyújtotta át a jelzőkürtömet a lány.
-Trixi kisasszony! Azt hittük, elkapták önöket!
-Nem, Johann. A szigetemen van egy kis kavarodás-válaszoltam a férfinak, majd kitekertem a pergamenlapot, és olvasni kezdtem.:
"Jobban teszitek, ha nem ártjátok bele magatokat a dolgainkba. Még egyszer a hajóink körül látok egy sárkánylovast, és örökre elbúcsúzhattok a fészketektől, meg a bolond gyíkjaitoktól.
          Drákó Vérdung"

 Lassan felemeltem a fejem, hogy láthassam a reakciókat. Pont az volt, amire számítottam.
-Drákó komolyan azt hiszi, hogy ennyivel megfélemlíthet minket? 
-Nem hiszem-kezdtem-Szerintem tudja, hogy nem ér el vele semmit.
-De akkor mégis miért küldte ezt az üzenetet?-érdeklődött a hajós barátunk.
-Készül valamire!-szorítottam ökölbe a kezem.
-Ezt nem nézem tétlenül!-mondta Willow dühödten, majd Sugárra pattanva elszárnyalt.
-Willow, várj! Állj meg!-iramodtunk utána-WILLOW!
Nemsoká sikerült a közelébe férkőztünk.
-Trixi, ez az én ügyem! Maradj ki belőle!-hajtotta le a csuklyáját, majd megcélozta az eget.
-Mi az, hogy a te ügyed?!-csattantam fel és száguldottunk utána. Megragadtam a karját, de nem esett le a hátasáról-Szerintem mind a négyen benne vagyunk, és nem hősködnöd! 
-Mit tudsz te?-mondta gúnyosan, amit nem igazán értettem.
-Neked mi a bajod?!-emeltem fel a hangomat.
-Eressz! Ne üsd bele az orrodat abba, amihez semmi közöd!-tépte ki a kezét az enyémből, majd eltűntek.
Mekkora egy bunkó! Nem tudom, miért kell itt adni a menőt. Persze, majd ő megmutatja! Az egyesség NEM erről szólt!
Összeráncoltam a szemöldököm, és gyorsulásra ösztökéltem volna Avokádót, ha nem éreztem volna, hogy egy kéz pihen a vállamon.
-Nyugodj meg, nem tudja, mit csinál. Csak remélni tudom, hogy nem keveri bajba magát.
Elhűlten néztem hol Valkára, hol a páros irányába, de nem értettem az egészet.
-Utol kell érnünk őket!
-Egy Éjfúriát?-tette fel az ésszerű kérdést.
-De...Mégis hová megy?
Ő is utánuk tekintett, és csak kis idő múlva válaszolt:
-A saját feje után...mindegy. Nem nyugszik, amíg el nem éri, amit akar.
Ezen elgondolkodtam. Talán a csípős éjszakai levegő, vagy ez a furcsa kitörés következtében jutott eszembe egy emlékfoszlány. Amikor Willowtól kérdeztem, miért utálja annyira a csapdászokat, még néhány hónapja.:
"-...A testvérem miatt, de inkább hagyjuk ezt..."
"-Haza nem...megígértem, hogy nélküle sosem térek vissza."
Tudtam, hogy nem mondd el valamit, de nem is firtattam, biztosan magánügy. Már jó ideje érdekesen viselkedik egy srác körül aki az egyik hajón rakodó és lövész. Ismét lejátszódott bennem az a két mondat, amíg össze nem raktam az egészet. Meg akartam kérdezni a nőtől, hogy valóban ez a fiú-e a testvére, de nem tudtam biztosan, nem mondok-e ezzel valami rosszat. Visszamentünk a megszokott helyre.

-Tervet kell kieszelnünk. Ha Drákó tényleg akar valamit, azt meg is próbálja megszerezni, akár komolyan vesszük a fenyegetését, akár nem-kezdett bele az eredeti témába.
Johannal mindenféle ötletet felvetettek, de nem tudtam igazán odafigyelni. A szőke lányon gondolkodtam, meg azon a fekete hajú fiún. Így minden értelmet nyert! Emlékszem...valamikor úgy három hete:

~Visszaemlékezés~

Épp én voltam őrségben, hisz egy ideje éjszakánként mindig ügyel valaki arra, hogy az ellenség ne háborítson bennünket. A horizonton lassan feltűnt egy hajó. Egyből visszarepültem a leshelyemről, felkeltettem, és tájékoztattam Willow-t és Valkát. Azóta, hogy beléptem közéjük, sokat harcolunk Drákó seregeivel, mi kiszabadítjuk a rabjaikat. 
Az Éjfúria repült elől, mögötte én, majd az idősebb asszony után a hegy összes sárkánya, kivéve a Gnúvadot. Tüzet nyitottunk, ők pedig hálókat küldtek ránk. Lefogtak egy pár példányt, akiket siettünk visszalendíteni a csatába.
Willow és Sugár mozdulatlanul repdesett a levegőben, ami több volt, mint furcsa. 
-Willow! Gyere, segíts!-kiabáltam a lánynak. 
Erre én kaptam egy-két lövedéket, de mindet kikerültük szerencsére. Láttam, hogy még mindig Avokádó az egyetlen társaságom. Akkor használtuk először a legújabb taktikánkat: Avó elkezdett felmászni a hajó oldalán, én pedig a nyakán felosontam, így már a fedélzeten is voltam. Akkor szedtek le egy Pengeostort. Amint feljutottam, szembe jött velem egy srác, akit hamar legyűrtem. Megláttam Eretet, a hajó kapitányát (a legtöbbször ez a két hajó jön mifelénk: a Király és a Gyilkos 2.), így befordultam egy doboz mögé, hogy ne vegyen észre.
Kikukucskáltam, és láttam, hogy nem figyel. Kaptam az alkalmon, elosontam a leláncolt sárkányokhoz, hogy segítsek rajtuk. A csuklyámon keresztül nem látták, melyikük vagyok. Rosszkor voltam rossz helyen: egy fekete hajú srác, aki közel 17 lehetett elkapta a vállamat és rántott rajta egyet.
-Hiányoztam, hugi?
Megpróbáltam kirúgni alóla a lábát, ami nem sikerült. Akkor szállt le Sugár.
-Ethan, hagyd őt békén!-vette le a fejét fedőlepelt, hogy láthatóvá váljon az arca.
-Oh, te vagy az?!
Willownál csak egy kis tőr volt, mert íjjal szokott harcolni, mégis nagyon jól forgatta. Erre a hangzavarra feltűnt az egész legénység, és egyből le akartak szerelni minket.

Végül kitörtünk és nyertünk velük szemben, de nem értettem a lány viselkedését.

~Visszaemlékezés vége~

Hát ezért szólított a húgának! A sötétben nem vette ki, hogy a másik vagyok...Igen, most már biztos vagyok benne...Az a fazon a testvére. Tehát, ez a srác egy közveszélyes sárkánytolvaj, akinek bivalyerős a szorítása. Ha vele olyan barbár módon akart bánni, akkor ki tudja mi lesz most, ha találkoznak?!
-Trixi, minden rendben?-kérdezte a nő.
-Nem...nem! Már hogy lenne rendben, mikor ma senki sem őrködik?! Lehet, hogy most támadnak!
-Igazad van, erről teljesen megfeledkeztem!
-Indulok!
Előtte Valka még jelentőségteljesen a szemembe nézett, egy amolyan "semmi trükk, maradj a helyeden!" nézéssel, amire nem válaszoltam, csak elindultam. 

Láttam, hogy Hibbant felé indult, remélem, hogy eltévesztette az utat. Mi lesz, ha azok a némberek a szigetem közelébe jönnek? Baj...Nagy baj...
De nem, nagyon messze voltak, egy másik szigetcsoport körül találtam rá három rabhajóra is. A két ismerősön egyforma szimbólum díszelgett, de a harmadik máshogy nézett ki.
Szövetkezhetnek valakivel? 
-Maradj közel!-suttogtam.
-Raaarr!
Lopózni kezdtem feléjük. Az egész "kikötő"-nek a középpontja egy sátor volt. Az egyik árnyékos helyen kiszúrtam egy sárga szempárt, ami egy Éjfúriához tartozott. Nyilván a fiú után kutattak. Odarepültünk hozzájuk.
-Hát itt vagy!-mondtam halkan.
-Mit keresel itt?!
-Ha tudni akarod, téged! Nem hagyhatjuk, hogy valami őrültséget csinálj, hisz most így is nagy a baj, nem kell még rákontráznod!
-Nem kellett volna idejönnöd!
-Tényleg, te akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak?!
-Ccccsss!-fogta be a számat.
Valaki kijött abból a sátorból. Nem ismertem az embert. Tüskés vállvédőt, innen úgy tűnt, hogy kemény bőrruházatot visel, és a hátán volt egy jókora kard.

 -Mester, mi a parancs?-lépett oda hozzá...Rikó? A sötétben nem vettem ki könnyen. Meggyújtottak egy lámpást, így megláttam az arcát.
 -Tartsuk készenlétben a tűzbiztos ketreceket és a tüzelőegységeket. Ide fognak jönni...előbb, vagy utóbb.
-Miért jönnének? Hisz nem is tudják, hogy itt rejtőzünk...
-A bátyám szerint van eszed...hát mutasd meg! Miért ne jönnének? Drákó üzenetét nem fogják sokba nézni, és ellenőrizni akarják, hogy készülünk-e.
Megdermedtünk. Ez a fickó érti a dolgát, azt meg kell hagyni. Csendben hallgatóztunk tovább:
-Azt hiszik, nem tudjuk, hogy annál a viking fruskánál van a Szem...
Csikorgatni kezdtem a fogaimat idegességemben.
-Milyen viking?-nézett a fiú értetlenül.
-Mintha nem tudnád! Az a lány, akivel valahogy meggyűlt a bajod az utóbbi időkben.
-Nála van a Sárkányszem?-nézett nagyot.
-És nem csak az...hanem valami más is, ami nekünk kell-elkapta a fiú gallérját, és felemelte-Két hetetek van. Hozzátok elém élve, vagy halva. Mehetsz!-engedte el, mire a fiú leesett.
Nem tudom, milyen tárgyról beszélt, hiszen nálam csak a Szem van. Összenéztünk Willowval, mindketten lesújtva. Engem akarnak...
-Menekülj!-súgta-Siess!
-Dehogy megyek! Nem adom meg magam egy ilyennek!
-Mi ez?!-nézett fel az a furcsa pasas.
-Menj!
Sugárral kiszáguldottak a biztonságot adó helyről, és nagy erőkkel tüzelni kezdtek. Tudtam, hogy mennem kell, mert meg kell óvnom a tárgyat. 
-Tüzet neki!
Ebből baj lesz? Mit csináljunk???!!!
Aztán a fúria az égben cikázva elindult a jégheggyel ellentétes irányba, vagyis...HIBBANTRA??!!
Kisettenkedtünk utána, és nem vettek észre...azt hittem. Gyorsan magához hívott a gravitáció, valaki a hátamra vetette magát. Hamar kapcsoltam, megfordultam, és megrúgtam a hasát.
-Ahh!-nyögött fel, de én már nem bántottam a szerencsétlent. 
Felpattantam Avokádóra, majd villámgyorsan elszeleltünk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése