45.rész-Tökéletes védelem

A sziget határánál találkoztunk össze.
-Miért erre jöttél?
-Így ide követnek minket, már ha egyáltalán jönnek. Menjünk tovább, itt nem maradhatunk!
-Keresztül vezetjük őket az én szigetemen??!!
A lány ledermedt.
-Ez a te szigeted? De hiszen itt harcolnak a sárkányokkal!
-Már másfél éve nem. És most nem vagyunk felkészülve egy háborúra.
Furcsa, hogy ennyire meglepte...egészen elsápadt!
Vártunk egy-két órát, de nem láttunk senkit. Nemsoká megindultunk vissza, és meglepetésünkre nem követtek minket. Na mindegy, csak siessünk!

Ahogy biztonságos távolságba értünk, elővettem a Szemet, aminek igazából semmi értelme nem volt, csak meredtem rá.
Hol Willowra pillantottam, hol Avokádóra. Körülbelül félútig csend uralkodott rajtunk, amit a lány tört meg:
-Figyelj, én...sajnálom, hogy olyan rideg voltam veled, csak...
-Semmi baj...-válaszoltam sóhajtva-Azt hiszem ez most a legkisebb gondunk, szóval felejtsük el.
-Rendben...

Amikor visszaértünk, Valkától kaptuk a hegyi beszédet, de szerintem még mindig jobb, hogy tudjuk, mit akarnak.
-Tehát most te vagy a célpont. Nem tehetünk ki ilyen veszélynek. Add vissza a Sárkányszemet, és menj, amíg nem késő!-mondta a nő, de én ellenkeztem.
-Nem!
-Trixi!-szólt rám, és kinyújtotta a kezét.
-Nem! Nem fogom...Ha akarnak tőlem valamit, úgyis megtalálnak. Nem érdekel, hogy veszélyesek, már olyan közel vagyok! Egy lépés, semmi több. Meg fogom tenni...
-Fogalmad sincs, mit csinálsz!
-Nagyon is van! Bosszút állok azért, amit velünk tettek. Csak azt kapják, amit jogosan megérdemelnek!
-Kérem a Szemet!
-Na és attól, hogy nálad van, még ugyanúgy engem fognak keresni! Jól hallottam, két hetük van. Semmi nem változik...Így borul minden!
-Bocsánat, Valka, de Trixinek igaza van-kapcsolódott a vitába Willow-Ő kell nekik. Van nála még valami, ami után kutatnak...
-De ötletem sincs, hogy mi-fejeztem be-És csak azért, mert nálad lesz, én ugyanúgy megyek majd utánuk! Veletek, vagy nélkületek, de bevégzem, amit elkezdtem! Gyerünk, kislány!-pattantam fel Avóra, majd visszafelé vettük az irányt.

-Most mondd meg, kislány, miért nem bíznak bennünk?
Válaszul csak mordult egyet.
-Hát...úgy tűnik, most már csak ketten vagyunk...csak te meg én. De te sohasem mondanád, hogy hagyjam az egészet...te hiszel bennem-vakargattam meg a nyakát, amit egy jóleső morajjal jutalmazott, vagy éppen helyeselt a mondanivalómra.

















A szigetre visszaérve ismét egy nehéz nap elé néztünk: a csapat fele, vagyis Takonypóc, Halvér meg az ikrek az istállókat kezdték helyrepofozni, a többiekkel pedig fegyvereket éleztem, meg nyergeket, bőreszközöket csináltam a műhelyben. Mondhatom, hogy semmi kedvem nem volt hozzá a kis incidensem miatt Valkával, úgyhogy egész végig ezen járt az eszem. A viking férfiak és nők sorra hozták be kardjaikat, hogy megélezzük őket, amikor váratlanul megérkezett az a Sárkánylovas, amelyik egy Gronkel hátán lovagol.

-Halvér, te mit csinálsz itt? Neked az istállóban kéne lenned!
-Tudom, de Bütyök nagyon rosszul van!-sétált mellé a hátasa, aki-mit ne mondjak-eléggé ramaty állapotban volt.
-Mi történt?-adtam oda az éppen a kezemben lévő pörölyt Astridnak.
-Nos hát...tegnap este egy kicsit elragadtattuk magunkat...
Furán néztem rá.
-Szóval sokat evett. Azóta ilyen?-vettem szemügyre szegény párát.
-Igen. Nagyon aggódom miatta!
-Mi a baj?-jött ki Hablaty.
-Bütyök telezabálta magát, és rosszul van-magyaráztam el.
-Hmm...-vizsgálta meg a fiú-Mondd, a sárkányod csikis?
-Igen, nagyon is, de miért kérdezed?
A srác kotorászni kezdett egy kosárban, majd egy madártollat vett elő.
-Szerinted ez használni fog?-kérdeztem kíváncsian, ahogy a sárkányhoz közeledett.
-Hát, csak egy módon tudhatjuk meg!-válaszolt, majd lehajolt a Grigolin hasához, és megcsiklandozta. Bütyök nemsoká rázkódni kezdett, és elkezdett...lávát okádni (?)
-Ömm...ez normális?
Az egész kovácsműhelyt ellepte a forró anyag, csoda, hogy nem kapott lángra minden.
-Na jó, azt hiszem, mára bezárt az üzlet!-mondtam elhúzva a számat.
-Mi folyik itt?-kérdezte Dorci, és utána jött ki a többi három viking.
-Láva, nem látod?-kapta vissza.
-Azt én is látom!
-Ez belőle jött ki!-mutattam a Gronkelre.
A barátnőm hátrálni kezdett, mire elesett egy rossz kalapácsban.
 -A csudába!
Felállt, és kifutott a hátsó ajtón, és mi is kikecmeregtünk valahogy. Elővettem egy kanalat (mert nálam az is van) és kimertem a folyadékból egy keveset. Lassan megszilárdult és egy fehér fémes anyag maradt vissza.
-Hmm...érdekes.
Ez benne volt a sorozatban, ha jól emlékszem. Ez egy nagyon tartós fém, ami könnyű, mégis éles.
-Mi lehet ez?
Elmagyaráztam nekik, amit tudok.
-Szóval kardot is lehetne csinálni belőle?
-Szerintem igen-válaszoltam, majd vállat vontam.
-Ki is próbálhatnánk!
Néhány perc múlva egy használható darabbal tért vissza a kovácsunk, és mosolyogva lengette a fegyvert.
-Nem is rossz!-dobta Astridnak.
-De hisz alig nyom valamit!-nézett a lány értetlenül.
-Az lehet, de elég masszív.
Az öreg feltartott egy régi széklábat, mire a penge kettévágta!
-Hűűűű...
-Tudjátok mit? Szerintem ezt ne mutassuk meg az ikreknek!-mondtam a csodálkozás után.
-Szerintem se!-nevettek fel a többiek.
-Ezt fel kell jegyeznünk! Ki gondolta volna, hogy ilyet is tudnak a Gronkelek!
Hát én biztos nem...:D
 -A falubeliek hamar le fognak csapni rá...mégis mit etettél vele?-kérdezte Hablaty a szőke fiútól.
-Hát...ömm...nem tudom!-adta fel.
-MI?!
-Nem figyeltem...le voltunk sújtva a sok munkától!
-De hisz csak fél napig dolgoztunk-vontam fel a szemöldököm.
-...Akkor is!
-Akkor minden követ ki kell próbálnunk!-csapta össze a tenyerét Dorci.
-Menjetek, nekem úgyis fel kell takarítanom...-cserélt mancsot, mi pedig megkerestük a sárkányainkat, akik épp egy elszaladt csapat birkát kergettek vissza a helyükre. Felültünk rájuk és izgatottan indultunk a felfedező utunkra.
-Melyik szigeten voltatok?
-A Kristály-szigeten. Nagyon finom bogyók vannak ott!
-Szóval nem csak ő falt be annyit...-mosolyogtam a kisit nagydarab barátomra.

Nemsoká meg is érkeztünk, és lementünk a partra, ahol a múltkor aludtunk. A kezembe vettem egy darab mészkövet, ami nem használt, mert a sárkány visszaköpte a követ. Aztán próbálkoztunk gránittal, és egyéb alapanyagokkal is, de semmi nem használt. még a homokot is kipróbáltuk (?!), de nem kaptuk meg a megfelelő eredményt. Közben rájöttem, hogy azok a bogyók tényleg nagyon jók, úgyhogy én a félútnál lemaradtam, amikor át készültünk menni a másik partvonalra. Avokádó finnyáskodó tekintettel kísérte, ahogy eszek.
-Próbáld ki!-adtam neki egy marékkal, amit megkóstolt, aztán rám köpte. Telis-tele volt az arcom lila foltokkal, és összehúzott szemöldökkel kezdtem el dorgálni.
-Pfúj! Rossz sárkány! Nesze!-szedtem le a kezemmel magamról és ráfröcsköltem.
Akkor már ő sem volt rest és elment valahova, amíg én tovább falatoztam. Néhány perc után vigyorogva megállt előttem, én pedig gyanakvó ábrázattal figyeltem rá. Lassan elfordítottam a fejem, és pont amikor lespriccelt volna vízzel elugrottam egy fa mögé.
-Háh! Mellé!
Akkor pedig feldöntött és úgy fürkészte az arcomat. Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, mire a szájában maradt vízzel szépen megöntözött, aztán elrepült.
-Megállj csak!!!

Sajnos nem sikerült több ilyen "izét" előállítani, este még benéztem Bélhangoshoz. Már sikerült feltakarítania, és a fém ott pihent egy kupacban a földön. Erről eszembe jutott egy ötlet, és kértem belőle. Bevittem a szerszámokkal együtt egy adagot és páncélt kovácsoltam belőle, és a melegnél a ruhám is megszáradt.
-Nem is rossz!-fogtam a kezembe a már kész tákolmányomat, és fel is próbáltam. Mivel nem volt láncingem (ami nem is kell), így egy barnás felsőt vettem alá, meg egy szürke nadrágot. Az volt a célom, hogy ebben a cuccban minél felismerhetetlenebb legyek, hogy ne tudják meg a csapdászok, ki vagyok, így valamivel az arcomat is takarnom kellett. Találtam egy anyagdarabot, ami elég nagy volt ahhoz, hogy csuklyát csináljak belőle, mint a Willowé.
Tényleg nagyon könnyű és egyszerűen megmunkálható volt, és amíg volt bőven, addig Avónak is készítettem egy védőréteget. Egész éjjel dolgoztam rajta, de megérte. Ahogy végeztem, felvettem az új szettet. A kürtömet az oldalamra kötöztem. Na, ha most látna valaki, nem találná ki, hogy én vagyok Trixi Dragons!
-Tökéletes...

Megjegyzések

  1. Jó rész lett! Várom a kövit! :-)

    VálaszTörlés
  2. Bauxitot próbáltatok? Abból lesz az alumínium, ami:
    -könnyű
    -egyszerűen megmunkálható
    -nem rozsdásodik
    Szóval olyan mint a gronkelvas :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halvér: Hű, ez eszembe se jutott...csak az a baj, hogy sok fajta követ ehetett...Talán bauxitot etethetnénk Bütyökkel, meg mást is, így sikerülni fog! Hallottad ezt, kislány?
      Bütyök: Rawk!

      Törlés
  3. Nagyon jó lett! :D (Gronkeelvaas *-* )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése