48.rész-Titkok tengere

EI: (előirat) Egy 'kis' világvége hangulat a vége felé, de úgy éreztem, hogy ennek most kell kiderülnie. Azért remélem tetszeni fog. Még egyszer bocsánat a késésért, és jó olvasást!



Dan-nel nem tudtuk, mit kezdjünk. A szigetre mégsem akartam vinni, és Dorci valószínűleg most otthon volt. Avokádót elbújtattam egy nagy fa mögé, és az ájult fiúval becsöngettem.
-Jövök...jövök már! Nem hallja, ne csengessen, nyitom már!-szólt ki, és el is felejtettem, hogy a csengőn hagytam a kezem.
-Igen?-nyitott ajtót.
-Szia!-köszöntem erőlködve.
-Ez meg ki?-nézett a srácra.
-Hosszú történet!-nyögtem.
-Várj, segítek!
Együttes erővel bevittük a fiút, és letettük a kanapéra.
-Fuh!-törölte meg a homlokát.-Szóval?
-Kövezz meg, de meglátta Avokádót!
-MI?!-az álla a piros szőnyegükig esett-Jó édes bébi Thor a szélviharban! Mégis hogy?!
-Hát...az úgy volt, hogy küldött egy üzenetet, hogy valami nyomot talált, ami kiderült, hogy Avóé.
-Ácsi, ácsi! Ismered egyáltalán?
-Igen, egy régi barátom. De ez most nem lényeg! Mit kezdjünk vele?
Megvakarta a homlokát.
-Hmm...egy perc!
Felszaladt az emeletre, majd egy-két perc múlva a laptopjával tért vissza.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megnézem, hogy lehet kitörölni valaki emlékeit.
Ettől hitelen egy akkora röhögőgörcs jött rám, hogy majdnem leestem a fotelből.
-Mi olyan vicces?
-Se-se..mmi! XD
-Nem...nem...aha! Na várj...Imperio! Nem, az Harry Potter...mit keres itt a Harry Potter?
-D-dorci! Fel fog ébredni!
És valóban, Dan a szemét nyitogatta.
-Nem! Még nem szabad!
-R-réka, hol va-
Azt vágtam hozzá, ami legelőször a kezembe került, vagyis egy távirányítót. A fiú visszaájult, így fellélegezhettünk.
-Huh, közel volt!
-Ühüm...nem találok semmit ebben a vacakban!-lökte arrébb a laptopot.
-Nem csodálom! Haza kéne vinni...-morfondíroztam.
-Jó ötlet! Hol lakik?
-Ömm...Kazinczy-tér 36., ha jól emlékszem.
-Akkor gyerünk!

A srácot hazavittük, szerencsére senki sem volt otthon. Lefektettük az ágyára, majd uccu neki!

*      *     *

Hibbanton gyorsan felkapkodtuk a páncélunkat, majd őrült sebességgel indultunk el a jéghegy felé. Már éreztem, ahogyan szétfeszít a stressz, a düh, de még inkább a harci izgalom. A kardom az oldalamon lévő hüvelyben lógott, és olyan volt, mintha a pengéje tűzforró lenne...vagy csak én voltam teljesen ideges. Avokádó is gyorsabban fújtatott alattam, és a szokásosnál is sebesebben siklott a levegőben. Ezzel a sebességgel hamarabb elértük az úti célt, de egy hajót, vagy megláncolt sárkányt se láttam. Berepültünk az alagútszerű bejáraton, és amikor beértünk, hangokat hallottam. Egy sárkány sem cikázott, hanem megfeszülten várakoztak valamire...

Lepattantam a hátasomról, de odabenn sötét volt. Elővettem egy lámpást (mindenre felkészültem).
-Lennél szíves?-kértem meg a sárkányomat, aki adott egy kevés tüzet.
(Bocsánat a képminőségért)
-Ki van ott?-süvített egy ismerős hang a levegőben.
-Drákó Vérdung! Szerinted?-válaszoltam unottan.

Akkor felgyulladt az összes fáklya, és egy csuklyás lány termett előttem. Egy ideig zord tekintettel néztük a másikat, majd lassan megindultunk egymás felé. Két méterrel tőle megálltam, és ő is ugyanígy tett.
-Mit keresel itt?-kérdezte szúrósan.
-Hívtatok, hát jöttem.
-Ha csak ez az oka, akkor jobb, ha el is tűnsz innen. Mi itt az életünkkel játszunk, nem szórakozunk, mint egy kisgyerek!-vetette oda félvállról, majd elfordult és visszaindult. Tudtam, hogy ez ismét egy próba.
-Addig jó volt a segítség, amíg nem álltam a sarkamra, ugye? Amíg nem akartatok kivonni!-vágtam vissza, mire ismét szembeállt velem.
-Te panaszkodsz?! Befogadtunk, és megmentettünk téged!
-Senki nem kért rá!
Avokádó morogni kezdett, de nem soká le is csitította magát.
-Gyerekek, kérlek, ne most marjátok egymást, amikor legalább magunk közt békét kéne őriznünk!-jött elő Valka kérlelő tekintettel.
Rá már egy cseppet sem haragudtam, hisz tudom, hogy csak jót akart nekem. Na de Willow! Oké, végül is meg akart menteni, meg bocsánatot is kért, de hogy...Jobban belegondolva miért is fújok most rá?
Nagy levegőt vettem, majd rámosolyogtam a nőre.
-Igazad van, ennek nem most van itt az ideje!-válaszoltam.
Ő is elmosolygott, majd megöleltük egymást.
-Bocsáss meg, amiért elmentem-mondtam őszintén.
-Már rég megtettem. Tudom, hogy te vagy a legmegfelelőbb ember a feladatra, egyszerűen aggódtam érted.
Biccentettem.
-Miért jön Drákó?-kérdeztem komolyra véve a figurát-És hol van?
Erre Willowtól jött egy mélyről jövő sóhajtás.
-Komolyan gondolta, amit a levélben írt. És...látott minket a kikötőben...-mondta a lány nehézkesen.-Nem kellett volna utánam jönnöd!-mondta, de most nem éreztem gúnyt a hangjában.
Bólintottam, de azért hozzátettem:-Neked meg nem kellett volna kitörnöd.
Viszonozta az előző gesztusomat.
-Mindegy. Most nem egymásban kell a hibát keresni, hanem megakadályozni, hogy eljussanak idáig!
-Igazad van, Trixi! Valamelyikőtöknek van ötlete?-kérdezte az asszony.

Bementünk abba a kis terem-részlegbe, ahol a Sárkányszemet szoktuk használni. Letettem egy jégszilánkra.
-Nem tudjuk, hogy merre vannak a hajóik-mondta a szőke lány.-Ki tudja, merre mentek azóta.
Gondolkodni kezdtünk.
-Mutasd a térképed!-szóltam neki, mire elővette.

A sisakos jelek a csapdászok táborait mutatták. A legtöbbet jól ismertem, kivéve egyet. Rámutattam a papírra:
-Még nem jártunk a Keleti sárkányfészeknél.
Amikor kimondtam, Avokádó izgatottan lökött meg, amit furcsálltam, és a térképet kezdte figyelni.
-Mi az, pajti?
-Rawr!
Az előbb említett helyet kémlelte.
-Te ismered azt a szigetcsoportot?
Hevesen bólogatni kezdett, mégis szomorkás volt az arca.

*Avokádó szemszöge* 

Hirtelen minden emlék előtört bennem. Az otthonom! Legalábbis az volt...amíg azok a némberek fel nem dúlták...és el nem elüldöztek minket onnan. Jól emlékszem, hogy majdnem otthagytam a fogam Kampóval együtt. De megúsztuk...megúsztuk, hogy utána mégis elkapjanak, és annyit szenvedjek! A sérült barátaim...ezért nem tudtam sokáig megbízni egy emberben sem!

*Trixi szemszöge*

Úgy látom, valami rossz emlék fűzi oda!-gondoltam magamban.
Inkább nem firtattam, majd később újra felvetem.
-Jó. Szerintem először is az Angolna-szigetre kell elmennünk, mert ott biztosan vannak néhányan.
-Már ha nem ijesztettük el őket múltkor-vigyorgott.
-Ott a pont. Onnan el kell csalnunk őket...
-Miért?-kérdezte Valka-elég messze vannak innen.
-Túl közel van Hibbanthoz. Nem akarom, hogy bajuk essen.
először Willowra néztem, aki egyetértően bólintott, de a szemem sarkából azt is láttam, hogy a nő falfehér lett.
-Jól vagy, Valka?
-P-persze. Folytassuk!

Végül kész lett a terv: egy helyre szorítjuk őket, és ott jöhet az a rész, amit csak úgy hívok: Kabumm!

*     *     *

Willow egy szigetre repült Sugárral, hogy kicsit körbeszaglásszon. Úgy döntöttem, utána megyek, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. Nem telt bele sok idő, míg egy kis szigeten tüzet láttam, körülötte pedig két ismerős figurát. Lassan leszálltunk. A lány világvége hangulattal faragott valamit, és kicsit meglepődött, amikor meglátott minket.
-N-nem találtam semmit-pattant fel zavartan.
-Én sem-húztam el a számat.-Leülhetek?
-Ja...ömm...persze. 
Kényelembe helyeztem magam egy farönkön, és beállt egy kínos csend. Én az ujjaimmal babráltam, és félig a tábortüzet (*-*) néztem, ahogy ő is. A sárkányok tőlünk távolabbra feküdtek.
-Szóval...bocs, hogy olyan durva voltam, egyszerűen...-kezdtük teljesen egyszerre, mire egymásra néztünk, és felnevettünk.
-Nem kellett volna belekontárkodnom a dolgodba. 
Furán nézett a szemembe.
-Ez most komoly? A nagy Trixi Dragons bocsánatot kér?
-Ez nem gyakori, érezd magad megtisztelve-válaszoltam.
-Hát, kösz. És...én is sajnálom. szerintem rosszul indítottunk. Már az elején elég mogorva voltam veled.
-Vettem észre-feleltem.-Nagyjából összeraktam a képet.
-Milyen képet?
-Hogy mi is a bajod valójában. De megértem, ha nem akarsz beszélni róla. Mindenkinek vannak titkai, amit inkább magában tart, ezt én tudom a legjobban.
Láttam, hogy csak mered, ezért én is visszaszegtem a fejem.
-*nagy levegő* A szigetemen, ahol élünk, békét kötöttünk a sárkányokkal. Volt egy hatalmas vita apám és egy másik sziget törzsfője közt, aki valójában a fivére volt. Ő sosem tudta volna elfogadni azt, hogy a népe ilyen 'szörnyű fenevadakkal' paktál-kezdte hirtelen.
-Gyűlölte a sárkányokat, mert egy elragadta a feleségét, ezért egyedül kellett felnevelnie a fiát. A harcuk azzal végződött, hogy el kellett költöznünk onnan, így kerültünk a mostani lakhelyünkre. Még csak úgy egy éves voltam.-tartott egy kis szünetet, de nem szóltam közbe, mert tudtam, hogy folytatni fogja.
-Kiskoromtól fogva sárkányok között éltem. Mindig is csodáltam őket-mosolyodott el-Tíz múltam, amikor találkoztam Sugárral. Az Éjfúriákat halott fajként ismertük, de aztán jött ő...és ő lett a legjobb barátom.
Én is mosolyogtam ezen.
-Van egy bátyám...
Itt felfigyeltem.
-...nagyon szeretem őt, még most is. Mindig együtt játszottunk, és úgy vigyázott rám, mintha egy kincs lennék. De aztán...valami megváltozott. Neki sosem volt sárkánya, de nem is akart magának. A nagybátyjára ütött. Amint meghallotta, hogy mi is történt azzal a szerencsétlen nővel, elkezdett furán viselkedni. Kerülte őket, még Sugárt is. Aztán egyszer láttam, hogy megpróbál megölni egyet...-a szemei könnyesek lettek. Szipogott egyet, majd tovább mesélt.
-Velem is egyre durvább lett. Gonoszkodott, egyre többet szökött el otthonról. Azt hittük, menyasszonya van, így nem faggattuk róla. Nekem kezdett gyanús lenni a dolog...és igazam lett. Csapdásznak állt, vadászott rájuk-gördült le egy könnycsepp az arcán-Láttam, ahogy egy hosszú fekete hajú férfival beszélgetett. Drákó volt az...Hallottam mindent. Észrevettek, és nem tudtam elmenekülni, elkaptak, de ő kihozott onnan. Azt reméltem, hogy végre önmaga lesz, de nem. Megfenyegetett, hogy bántani fogja Sugárt, vagy akár engem is, ha csak egy szót is merek szólni a szüleink-nek...
Hallottam, ahogy elcsuklik a hangja. Eltakarta az arcát a tenyerével, és hagyta, hogy a könnyek zápora lehulljon a szeméből. A vállára tettem a kezem, hogy nyugtassam egy kicsit. Nagyon megsajnáltam szegényt. Még a sárkánya is elszontyolodott, de ő sem tudta megvigasztalni a gazdáját. Pár perc múlva ismét megszólalt.
-Azt m-mondta, hogy elárult-tam a cs-családot! H-hogy a bácsikánk n-nem lenne büsz-ke rám!
Egy kicsit abbamaradt a zokogása még néhány percen belül.
-Végül anyámék is rájöttek. Egy nap nyomtalanul eltűnt, semmit nem hagyott maga után. Elment...azóta keresem őt. Megesküdtem, hogy nélküle sosem térek vissza...Aztán találkoztam veled a támadásnál. És a többit már tudod-fejezte be a történetet.

Csak üresen néztem ki a fejemből. Menny rosszat és mennyi fájdalmat átélt már ez a lány! Hogy én mennyire félreismertem!

Átkaroltam, mire a vállamra hajtotta a fejét, és sírt még egy darabig. Mindent kiengedett, ami a szívét nyomta. És én meghallgattam.
-Úgy fáj, Trixi!
-Elhiszem. Nagyon sajnálom, ami veled és a bátyáddal történt. Viszont, ha egyet tanácsolhatok: vigyázz vele! Engem is meg akart sebezni, amikor azt hitte, hogy te vagyok.
Biccentett a vállamba.
Felálltunk.
-Köszönöm, hogy meghallgattál. Jól esett elmondani valakinek.
-Nincs mit! Erre valók a...barátok.
Ez után megölelt.
Viszonoztam. Azt hiszem most már nem igen lesz konfliktusunk. Érthető, hogy így reagált egy idegen lovasra.
-Most már mindent értek!-mondtam, amikor szétváltunk-Csak egy dolog nem akar megvilágosodni...
-Mi?
-Valkának van egy fia?
-Igen.
-De...miért nincs vele?-kérdeztem értetlenül.
-Nem mer visszamenni. Fél, hogy reagálna a falu, ha meglátnák. De már ezen sokat gondolkodott mostanában, mivel azon a szigeten végül mégiscsak békét kötöttek a sárkányokkal.
-Komolyan?! Ez fantasztikus!-Apropó Fanta, kelleni fog a kisöreg!-Akkor végre együtt lehetne a családjával!
-Bizony!-válaszolta.-És a fia a szigetvilág legjobb sárkánylovasa!
Én csak legyintettem.
-Mi az?-kérdezte.
-Van egy nagyon jó barátom, akit Hablatynak hívnak. A Sikoltó Halálnál már találkoztatok. Ő teremtett békét Hibbanton vikingek és sárkányok között. Őt senki sem tudja felülmúlni!
Sunyi mosoly jelent meg az arcán.
-Tényleg?
Összehúztam a szemöldököm, majd csak annyi jött ki a torkomon:
-TE JÓ ÉG!!!!!

Megjegyzések

  1. Úristenem! Végre leesett nekik!
    Kövi részt, azonnal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. XD Na igen, de milyen nehéz lesz ezt a titkot megtartani! Sietek vele! :D

      Törlés
    2. Úgy siess mintha az életed múlna rajta! Mivel ha nem lesz kész nemsokára megöllek!

      Törlés
  2. Jaaj, Trix, ez nagyon jó lett ám!:D Folytatom is XD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése