49.rész-Azért vannak a jó barátok...

Ülök a Jéghegy egyik kis 'szobájában', és nem akarom elhinni, amit megtudtam...Pedig igaz. Túl sok a jel!  
Állj, gondoljuk végig még egyszer!
Először is: Hablaty igenis a legjobb sárkánylovas. Ez eddig hibátlan. Az édesanyjáról annyit tudok, hogy kiskorában elrabolta egy sárkány...de ez lehet véletlen is! Erről meg kell majd kérdeznem. Az apja utálja a sárkányokat? Már nem, de simán kitagadta a fiát, amikor rájött Fogatlanra. De akkor ezek szerint...Willow és Hablaty...UNOKATESTVÉREK???!!! Odin szakállára...
Viszont azt már én is észrevettem, hogy Willownak pont olyan zöld szemei vannak, mint Hablatynak, sőt, mint Pléhpofának...Ahj! És még titokban is kell tartanom előtte! Nem fogom bírni. Nem soká hajnalodik, ha nem szerzünk tudomást betolakodókról, akkor egy-két órát vagy Hibbanton, vagy a Kristály-szigeten töltök majd.

A gondolatmenetem ezzel lezárult.
-'Reggelt, kislány!-simogattam meg Avokádót, aki boldogan mordult fel erre. Aztán össze-vissza nyalt, majd kiszaladt.
-H-hé! Hová mégy?-kacagtam fel, majd siettem utána.
Amikor megláttam, már visszafelé száguldott, és volt nála valami. Ahogy jobban megnéztem, egy fakéreg darabja volt, és volt benne egy lábnyom, meg egy karomnyom. Rájöttem, hogy azok Avokádóhoz tartoznak.
-Ó, kislány! Köszönöm!-öleltem át.-Mit szólnál, ha benéznénk egy kicsit a Kristálysárkányokhoz? A tüskéik nagyon jól jönnének a harcban.
"Nincs akadálya, csak előbb kapjam meg a reggelimet!"
-Hogy te mindig csak a hasadra gondolsz!-nevettem fel, majd kirepültünk az éppen zajló etetésre. Nem tudom, de az előző éjszaka óta nem tudok ugyanúgy nézni Valkára...

Miután Avokádó teletömte a bendőjét, ellátogattunk Hibbantra, ahol egy ismerős vikinget sem láttam.
-Ó, csak ne csináljatok valami hülyeséget!-mondtam félhangosan sejtve mire készülnek. Aztán a semmiből előtűnt Takonypóc mosolyogva.
-Ömm...jó reggelt! Mi ez a nagy üresség?
-Neked is jó reggelt! Áh, még eléggé korán van, ennyi az egész.
Teljesen meglepődtem.
-Ennyi? Semmi szépségem, vagy ilyenek?-néztem furán.
-Ma van a te napod, és nem akarom elszúrni!
Azt hiszem, mégis szeretem ezt a napot, még akkor is, ha csak egyszer van egy évben.
-Hát, köszi!
Akkor jött elő a többi barátom, és egyből lerohamoztak.
-Trixi!
-Szia!
-BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!-ugrottak a nyakamba.
-K-köszi, de megfojtotok!
-Ja, bocsi!-mentek távolabb.
Mindenki az arcomba nyomta az ajándékát.
-Levegőt!-könyörögtem.-Áh, most jobb! :)
-Boldog Szülinapot!-adott a kezembe Dorci egy kis dobozkát, majd sorban mindegyikük valamit. Hablattyal próbáltam kerülni a szemkontaktust, amit csak remélni tudok, hogy nem vett észre.
-Gyerünk, nyisd ki!-mosolygott rám Astrid.
-Hát jó!-jöttem izgalomba én is, majd lehúztam a szép díszes csomagolást. Először a szőke barátnőmé akadt a kezem ügyébe, és egy hasonló ruházatot kaptam, mint az övé. Pont olyan karvédőt, csizmát, annyi különbséggel, hogy más volt a színük. Ezt fel kell próbálni!
-Köszi!!!-öleltem át.
Hablaty egy szütyőben adott valamit. Kibontottam és egy furcsa bőrruha volt benne. Tele leszek ruhákkal!
-Majd megmutatom mit tud!
-Rendben, kíváncsi vagyok! :D
Dorcitól egy nyakláncot kaptam, ami Pengeostor-tüskével volt díszítve. Tökéletesen megy páncélomhoz! Takonypóc egy jakpitét (?) nyomott a kezembe, amit az anyukájával sütött. Az ikrek ugyebár nem beszámíthatók, úgyhogy valamilyen robbantó-cuccot adtak nekem. Hmm...ha jobban belegondolok, ennek még hasznát vehetem!
Végül, de nem utolsó sorban Halvértől egy sisakot kaptam, amit tudtam, hogy nem fogok felvenni, mivel egy 'kicsit' nagy volt rám. Aztán elmagyarázta, hogy ez dísz, így eldöntöttem, hogy kerítek majd neki egy előkelő helyet. Nagyon örültem, hogy nem felejtették el.

Ünnepeltünk még egy ideg, ami kicsit meglepett, mert mindenki teljesen normális volt...még az ikrek is...vagyis nagyjából. Utána eldöntöttünk, hogy játszunk egyet. Kimázoltuk magunkat, no meg a sárkányainkat, és szóltunk a törzsfőnek, hogy hívja össze a falu népét. Körülbelül tíz perc múlva már a rajtvonalnál álltunk. Mindenki olyan boldog volt! Még én is...de csak félig. A szívemet mardosta a gondolat, hogy nekem el kell mennem, itt kell hagynom ezt a népet, hogy megvédjek egy másikat. Persze, ez így nem hangzik olyan rosszul, de ki tudja, mi fog történni!

-VIGYÁZZ!
-Hé, Trix!-súgta oda Hablaty- Ne hidd, hogy kesztyűs kézzel bánunk veled!
-KÉSZ!
-Nem is számítottam másra!
-Gyere utánam, ha vége!
-Igenis, igazgató úr!
De még mielőtt moroghatott volna egy sort, kimondták a "RAJT!"-ot, így heves verseny vette kezdetét. És most Dorci is beszállt! Most először! Nagyon izgatott volt, de hamar belejött.
-Háh!
A barátnőm az orrom elől kapott fel egyet, majd száguldott vele a kosarához.
-Ezért még számolunk, kisasszony!-kiáltottam.
-Hiszi a piszi!-hallottam vissza.
Hirtelen észrevettem két épp elbújni próbáló bárányt, akik közül az egyik nemsoká Avokádó karmai közt találta magát. Bevágtuk, majd mentünk a következő szállítmányért.
-Hány van?-repült be mellém Astrid.
-Három. És neked?
-Négy!-vigyorgott, majd el is tűnt a szemem elől.
-Aha, nekem is!-láttam meg még egyet, és visszafelé még megpendítettük az egyik szélsárkányt.
Astriddal és Hablattyal holtversenyben négy bárányunk volt, Dorcinak három, akárcsak Takonypócnak. Halvérnek kettő, és az ikreknek egy.
-Végső kör!
A kürt megszólalt, így tudtam, hogy a fekete bárány jön.
-Gyerünk kislány, még megnyerhetjük!-lódultunk neki.
A Szörnyennagy rémségem kitárta a karmait, hogy elkaphassa az állatot, de akkor egy nagy fekete valami csusszant el előttünk.
Felnéztem rá, majd nevetve megcsóváltam a fejem.
-Én megmondtam!-süvített a szembe szélbe a féllábú fiú hangja.
-Rosszul jársz, Haddock!-mondtam, de mindjárt meg is változtattam a véleményem. Az Éjfúria sebesen száguldott a kosarak felé, csak épp nem a sajátjához. A bárány Astridéban (!!!) landolt, ezzel győzelmet hozva neki.
-...Ezzel tizennégy! Astrid nyerte a versenyt!-mondta be Pléhpofa a tömegnek. Mindenki ujjongott, én pedig úgy éreztem, hogy ez volt az igazi szülinapi ajándékom.
-Vuhúúú!-élvezte ki Astrid a diadalát, majd leírt egy pacsi-kört, én pedig Hablattyal célba vettem a végtelen eget.

-Állj! Állj meg! magyarázatot követelek!-szóltam utána. Kicsit lelassított, ekkor pont a tenger fölött voltunk, és Hibbant még látható volt a horizonton.
-Mégis mire?-kérdezte.
-Szerinted?! Mi volt ez?
-De mi?
-Hát hogy bedobtad neki!
Felvonta a szemöldökét.
-Semmi nem volt! Vagy valami rosszat csináltam?-lett ideges.
-Azt nem mondanám, de rajtad tartom a szemem! :D-vigyorogtam rá.-Szóval miért is vagyunk itt?
-Hát...-vakarta meg a tarkóját-Kísérleteztem egy kicsit, és elég jól sikerült., így neked is készítettem egyet.
-Erre gondolsz?-vettem elő a furcsa ruhát.
-Pontosan! Gyere!-indultak meg. Nagyon izgatottnak tűnt, így én is az lettem. Az út közben lemostam magunkról a festéket.

-Itt jó lesz!-fékezett be egy szigetnél, és leszálltunk.
-Ha te mondod-vontam vállat, majd leugrottam a sárkányom hátáról.
-Innen nem messze van egy barlang, vedd fel!-mutatott a ruhámra.
-Mi van?! Ezt nem lehetett volna otthon?!
-Akkor nem lett volna meglepetés! Amúgy meg a sziget teljesen elhagyatott, csak néhány sárkány van itt, tehát csak ketten vagyunk emberek. Én addig itt maradok Fogatlannal. Ugye pajti?-simogatta meg.
-Oké, oké!!-mondtam, majd elindultam megkeresni azt a barlangot, amiről mesélt.
Elég nehezen, de sikerül magamra rángatni azt a valamit.
-Miből van ez?-nyöszörögtem.-Na végre! Mehetünk vissza.

-Szerinted tetszeni fog neki?-hallottam meg a fiú hangját, majd Fogi izgatott moraját.
-Ömm...ennek így kell kinéznie?-léptem elő.
Összehúzta a szemét.
-Igen, csak ezt itt...-jött mellém-így kell-fordított el a karomon valamit. Most vettem csak észre, hogy volt rajta egy kés, iránytű, és még rengeteg dolog, na meg rajta is volt egy ugyan ilyen!
-Wáó! Ez egy modern utazótáska!-nevettem fel.
-Nem vicces! Tessék, ez még a tied!-dobott ide egy sisakot.
-Ez tök menő!-forgattam meg-Te csináltad?
-Aha. Örülök, hogy tetszik, de most már ideje indulni!
-Biztos...
Felszálltunk a levegőbe, a felhők fölé.
-Miért ilyen magasra?-kérdeztem.
-Itt!-mondta, mintha nem is hallott volna.-Figyelj! Ez egy amolyan repülős-szerkó, amivel siklani is lehet a sárkány mellett...
-KOMOLYAN??!! Miért nem ezzel kezdted?-vágtam a szavába.
-...viszont le kell másznunk a nyeregből. Mehet?
-De mégis hogy?
 -HABLATY!!!!
-Vuhúúúúú!!!
-AHJ! Ömm...akkor most...én?-kérdeztem meg a sárkánytól, mire biccentett.
"Nem tudom, de miért ne?"
-Igazad van! Egyszer élünk! :)
Én is levetettem magam, és az áramlat nem soká a fiú mellé sodort.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Mi tartott eddig?
-Ha elmagyaráztad volna...
Lassan megláttam a tengert.
-Akkor most úszunk, vagy mi lesz?
Megfogott két kötélszerű valamit a lábán, majd meghúzta. Én is így tettem, és egy szárnyhoz hasonló bőrredő pattant ki a ruha hátsó részéből.
-Hűűűű!-ámultam.
-Ugye milyen szép?-kérdezte-Még húzd ki azt a pöcköt!-fogott meg valamit a mellkasán, amitől szó szerint 'vitorlát bontott'.
-Ez...ez...ESZMÉLETLEN!!!-kiáltottam előre neki.
-Az! Mindig is tudni szerettem volna, milyen érzés repülni!
-Én is!-mondtam őszintén, hisz kiskoromtól szerettem volna szárnyakat...
Épp a felhőrengeteg alatt siklottunk, és nagyon elszomorított, hogy nem tudom megérinteni...Avokádóra néztem, akinek furcsa volt, hogy 'sárkány lettem', de gondoltam, majd megszokja. Új hobbi! :)

Egy kicsit repültünk még, majd visszamentünk az előző szigetre. A fiú megmutatta, hogy kell a bőrt lehámozni magamról és visszaakasztani.
-Nem is rossz így elsőre!-mondta a sisakja alatt, ami eltorzította a hangját. Szó szerint olyan volt, mint egy ajtó nyikorgása.
-Hát...köszi! A mestertől tanultam!-löktem oldalba.
-Nem kell megköszönnöd!
-Nem is akartam.
-Miért?
-Ahj, vedd már le ezt az izét!-nyúltam a sisakjához, de arrébb lépett.-Rosszabb vagy, mint amikor Bélhangos fürdik!
-Oh, tényleg?!-kérdezte, majd levette a fejfedőjét:
-Na jó, annyira talán nem.
-Na azért!
Nem tudom miért, de minden rossz érzésem elszállt egy kis időre. Jó volt egy kicsit úgy nevetni Hablattyal, mint mielőtt elkezdődött volna ez a nyomasztó helyzet...
-Mit nézel annyira? Van rajtam valami?-kezdte el lesöpörni magát.
Elvigyorodtam, mire egy félő pillantást kaptam.
-Nem szeretem, ha így nézel!-kezdett el hátrálni.
-Hmm...-a sziget peremére ért, és ijedten nézett le a mélybe. Én megböktem egy kicsit, (TÉNYLEG csak egy kicsit!), mire leesett...
-MI?! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG!
-Rajtad van a szerkód, nyisd ki!-kiáltottam le neki.
-DE ÍGY NINCS LENDÜLET!!!
-MIIII?! VÁRJÁL, JÖVÖK!!!
Avokádó hátára pattantam, és felszállásra ösztökéltem, majd le a mélybe...sikerült elkapnunk, mielőtt beleesett volna a tengerbe.
-Bocsi!-húztam össze magam.
-Na jó, most az egyszer elnézem neked, mert most vagy 14, de ez az első és az utolsó ilyen alkalom!-mondta, de a hangján tükröződött, hogy azért nem haragszik rám annyira.
-Micsoda megtiszteltetés!-mondtam szarkasztikusan.
-Az bizony, érezd kiváltságnak!
Nyelvet öltöttem rá, mire elkezdte játszani a hattyú halálát:
-Mi ez, kérem? Én annyit fáradoztam ezért a napért, a hibáidat is megbocsátom, és te így viselkedsz!
Rám jött a nevetés, de próbáltam visszafojtani.
-Mert én megtehetem!-húztam ki magam.
Erre ő vékonyra változtatta a hangját, és ezeket mondta: (ezt most képzeljétek el! :D)
-Ó, igen, miért ne? Én vagyok a nagy Trixi Dragons! Jobban szeretek harcolni, mint levegőt venni! A legjobb szórakozás, ha bolondot csinálok magamból, vagy a barátaimból, mert én megtehetem!-fejezte be a mondókáját, majd meghajolt, mintha egy művészi előadást mutatott volna be. Ekkor már nem bírtam, és kitört belőlem, átragadva Hablatyra is.
-Ni csak, ki beszél!-kezdtem most én mély hangon-Ki akarna Trixiről diskurálni, mikor itt vagyok én, Harmadik Hablaty! Ó, én vagyok a nagy sárkánygyőző, boruljatok földre a lábaim előtt! Ó, hupsz, csak egy lábam van, de kit érdekel, akkor is!-mutogattam hozzá.

Már a könny is majdnem kifolyt a szememből, ugyanis ehhez még hozzájött Fogatlan és Avokádó, akik a fogócskázás közben fellökték azt a szerencsétlen fiút. Fél perc múlva már muszáj volt tudatnom vele, hogy még mindig a földön van.

-Nem akarsz felkelni?-kérdeztem.
-N...*nevetés*nem tudok!
-Mi az, hogy nem tudsz?!
-Segíts!













-Köszi!
-Rád káros a röhögés!-csóváltam meg a fejem.
-Miért lenne?-kérdezte.
-Elveszi a mozgásérzékedet!
-Próbálj meg egy lábbal élni!
-De nagy ötlet, okostojás!-böktem meg.
-Hé, engem te ne bökdöss, én vagyok Harmadik Hablaty!

*     *     *

A nap már lemenőben volt. A peremen ültünk és néztük.
-Hé...
Felém fordította a fejét.
-Köszi mindent...ez egy jó szülinap volt!
-Ezért vannak a barátok, nem?-mosolygott rám.
Ekkor Avó is simogatásért könyörgött, így egy időre csend volt közöttünk, amit kicsivel később én törtem meg.
-Mesélj csak nekem arról a bárányról!


Halihó! ^.^
Habár a szülinapom szerdán volt, úgy gondoltam kell most a harc előtt egy nyugisabb rész, így összemostam a kettőt. Remélem tetszett!

Sárkányos Szép Napot! (vigyázzatok, ez a macsek figyel minket!)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése