52.rész-Szabadulási technikák

Sziasztok!
Bocsánat, hogy nem hoztam ezt a részt eddig, pedig tudom, hogy egyesek a meggyilkolásommal fenyegettek XD
Egyszerűen nem volt ihletem a felénél tovább megírni, mert most "suttogom" a második évadot, és azzal voltam elfoglalva, meg itt volt a sorozat is...
Nem tudom miért 23.-ára írja ki ezt a részt, nem engedte módosítani...
De ti nem a panaszkodásomra vagytok kíváncsiak, hanem az új részre, úgyhogy jó olvasást! :)


*Rikó szemszöge

Miután felpakoltak mindent a hajókra egy új és minél távolabbi helyet kezdtünk el keresni, ahová a lovasok nem találnak el. Nyertünk, de nem tisztességesen. Az ő alfájuk nem hipnotizálta volna a sárkányokat...
Drákó csalt...

A lányt bedobták egy cellába, és otthagyták. A zárka nagyon kicsi volt, épphogy elfért benne. Most már a nevét is tudom...Trixi...legalábbis az a másik lány így szólította. Ő is itt van, de messzebb innen.
Mindenki lemondott róla, de én nem. Én tudom azt a titkot, ami talán még Vigonak és Drákónak is elkerülte a figyelmét...de ez most nem lényeg. A rácsok előtt ültem és a gondolataimba merültem.
Csalódtam a vezérünkben...na jó, ezt nem merném akárkinek a szemébe mondani, de akkor is!
És én nem hittem el neki, amikor ezt mondta...!
Furcsa, de...mintha védeni kart volna...egy ellenséget. Például az első találkozásunkkor, amikor közel a vízbe estem, de ő elkapott. Pedig majdnem megöltem a sárkányát...
Miért? Miért mentett meg? 
Tudtam, hogy valamit tennem kell...de az volt a legokosabb, ha várok. Ha a legenda igaz, akkor túl fogja élni. Persze, hogy túléli, hogy aztán legyőzhessen!
Vagy talán mégsem...

Ahogy ültem ott bamba képpel egy gúnyos hangot hallottam:
-Mit ülsz itt?-szólt ide egy srác. 
-Szemmel tartom-válaszoltam.
-Egy halott lányt?
-Bármi megtörténhet...
-De kötelességtudó lett itt valaki! Bezzeg mikor harcos kell a gátra...-röhögött fel.
-Nevess csak...-morogtam, és szerencsére nem hallotta meg.

Nekidőltem a hajó oldalának.
Fáj ha így beszélnek, de én tényleg igyekszem! 
Lehet, hogy tényleg csal egy púp vagyok a hátukon, amit el kell távolítani?

*Trixi (tudatalatti) szemszöge*

Egy robbanás...és a földön vagyok. 
Érzem, hogy vonszolnak, de nem tudok védekezni.
Érzem, hogy kiáltanak, de nem tudok válaszolni.
Ez lenne a vég?
Nem így képzeltem...Valójában nem is gondolkodtam ilyeneken. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljöhet.
Sötét van...sajog az egész testem. Olyan, mintha ki akarnának tépni belőlem egy darabot...
Ne! 
Vissza kell kapnom a szabadságom...hogy küzdhessem magam a végsőkig, és repülhessek! Hogy azokkal lehessek, akik fontosak számomra...
Én élni akarok!
Minden részem megfeszül...látom, már látom a fényt!

Lassan kinyitottam a szemem. A plafont figyeltem, amíg megszoktam a világosságot, és nem volt ismerős...
Mégis hol vagyok? 
Ijedtemben fel akartam ülni, de nem tudtam. Amint megmozdultam erős fájdalom hasított a mellkasomba, ami egy felszisszenést követve visszahúzott az eredeti pozíciómba.
-Ez hihetetlen!-szólalt meg valaki, de nem vettem ki kicsoda.
-M-mi az?-kérdeztem erőtlenül.
-Azt hittük meghaltál-jött közelebb.
-Hát n-nem.
Körbenéztem, és eléggé lehangolt a tudat, hogy egy hajón vagyok...király! Ezek szerint ez a fiú egy csapdász. Ránéztem, és Rikót láttam magam előtt.
-M-mit akarsz? Menj m-ár in-nen!
-Nem!-válaszolta.
Furcsa...nem emlékszem, hogy ennyire határozott lenne.
-És miért nem?
-Mert csak-vont vállat.
Oké, ez felettébb furcsa!
-Mit ak-arsz?-kérdeztem.
Lesütötte a szemét, ami már nem volt olyan határozott.
Összeszedtem minden erőmet, hogy felüljek, legalábbis ez volt a terv. Nem jutottam el odáig.
-Vissza!-suttogta.
-Azt majd én eldöntöm! Ki vagy t-te, hogy...
Már értettem a célzást. Valaki közeledett. Úgy tettem, mintha még mindig kómában lennék. Egy férfi volt, aki Rikóval beszélt. Nemsoká elment, mire ismét felültem.
-Hallott valamit?
-Lehetséges.
Összehúztam a szemöldököm, majd úgy néztem rá.
-Ne gondold, hogy megint csőbe húzhatsz!
-Hogy érted?
-Gyanús vagy-feleltem.
Felsóhajtott. Valami bántotta, de mint az esküdt ellensége nem igazán furdalt a kíváncsiság. Elment valahova, és nem is jött vissza.
Remek, most már teljesen egyedül vagyok...Mi lehet a többiekkel? Ki nyert? Willow és Valka jól van?
A szemem sarkából megláttam valami csillogót. Nehezen a rácsokhoz húzódtam, hogy jobban szemügyre vehessem. Elég közel volt ahhoz, hogy kinyúlva elérhessem.
-Egy kulcs?!-néztem furán.-Hogy került ez ide? Biztos, hogy eddig nem láttam!
Eszembe jutott, hogy bele kéne próbálni a zárba...
*KATT*
-Sikerült!
Lassan kinyitottam az ajtót. Feltápászkodtam, de ahogy el akartam indulni megremegett a lábam, és majdnem összeestem. Kerestem egy biztos pontot a falban amiben megkapaszkodtam és úgy botorkáltam ki.

Nagyon fájt mindenem, de igyekeztem nem gondolni rá. Ahogy láttam a nagy csatahajó belsejében lehettem, ami sokkal másabb volt, mint egy egyszerű vadászhajó, amit már sokszor megjártam. Hangokat hallottam, ezért behúzódtam egy fal mögé. Várakoztam egy kicsit.
Sárkányok!
Előjöttem a búvóhelyemről. A látvány elborzasztott: megláncolt sárkányok mindenhol...Hirtelen egy aggodalmas gondolatom támadt: talán Avokádó is itt van? Vagy Fanta?
Lassan lépdeltem előre, de nem láttam a két szeretett szárnyas gyíkomat.
-Hozzátok a fenevadot!-jött valamerről.
Fedezéket kerestem magamnak, ahonnan láttam mire készülnek. Kinyitottak egy ketrecet, ahonnan kivonszoltak egy megkötözött sárkányt. Na de várjunk, az ott nem Sugár?! Éjfúria sárga szemekkel...Elkapták...
Bármit is tett, nem az ő bűne volt. Segíteni fogok neki, csak rá kéne jönnöm hogyan. Szívesen odarohantam volna és behúztam volna párat azoknak a némbereknek, de reálisan kellett gondolkodnom: sérült vagyok, nehezen mozgok, túlerőben vannak, és nincs nálam fegyver...
Sugár lopva rám pillantott, és kikerekedett a szeme. Mutattam neki egy kézjelet, ami azt jelentette: Minden rendben!
Boldognak tűnt, és engedelmesen ment a szíját tartó férfiak után, nehogy leleplezzen. Szegény...

Ismét a ketreceket fürkésztem. Jajj ne, mi van, ha már csináltak velük valamit?!
A kulcsra néztem, majd egy megkötözött Világrémére, majd gondoltam próba szerencse. Nem volt jó bele.
-Visszajövök értetek!-suttogtam, majd elmentem.
Nyögéseket hallottam valamerről. Lassan mentem, hogy bírjam a tempót.
-Tr...trixi?!-hallottam, mire felállt a szőr a hátamon.
-Willow!-szaladtam a rácsokhoz, ami persze nem jött össze, de ez most mellékes.
-Hát jól vagy? Én annyira s...
A mutatóujjamat a szám elé tettem, ezzel jelezve, hogy halkabban. Bólintott. Ott is kipróbáltam a 'csodafegyvert', és láss csodát: egy nyikorgással kinyílt.
-Ezt hogy csináltad?-kérdezte, miközben megölelt.
-M-egfojtasz!
-Ne haragudj!-engedett a halálos szorításon.
-Találtam a cellám mellett-mutattam meg neki.
-Szerencse-vont vállat.
-Igen, de most sietnünk kell! Sugárt elvitték!
-Micsoda?! Hová? Kik?-ijedt meg.
-Gyere!-fogtam meg a karját és húztam magam után.

Úgy siettünk, ahogy csak tudtunk, mire egy nagy terembe értünk.

Elrejtőztünk, és figyeltünk. Sugár megláncolva állt középen, és nem messze tőle...nem hittem a szememnek...A SÁRKÁNYSZEM???!!!
-Hogy kerül az ide? A nyeregtáskában volt!-mérgelődtem.
-Talán kiesett. Nem láttam itt a sárkányodat.
Nagyot sóhajtottam erre. Jó érzés, hogy legalább ő jól van.
-De ez nem azt jelenti, hogy nincs is itt, ki tudja?
-Kösz a nagy semmit!
-Szívesen!
-Psszt!-mutattam előre.

-Mivel nálunk van ez a szerkezet, megtalálhatjuk a legtávolabbi fészkeket is-kezdett beszélni egy férfi, akit nem ismertem.
-Hmm...tüzet!
-Gyerünk, te mihaszna!-vágott rá Sugárra valaki egy ostorral. Willow ijedten és meredten nézett előre.
-Megmentjük!-fogtam meg a karját. Fájón bólintott, és tovább figyeltünk.
Sugár nem volt hajlandó együttműködni, ezért megint bántották.
-Nem bírom!-készült odarohanni, de lefogtam.
Aztán Rikó szólalt meg idegesen:
-Hisz a lovasa is itt van, ő tüzelésre tudná késztetni!
Mindenki nagyot nézett, köztük mi is.
-A kölyöknek igaza van. Keressétek a Haddock lányt! Ti négyen nézzétek meg a Holgersont!
-Igenis!
Mindenki elszaladt, csak a fiú maradt ott. Egyenesen felénk jött.
-Nem volt jobb búvóhely, igaz?-kérdezte hirtelen.
Előmásztam, és arra készültem, hogy felpofozzam a pimaszsága miatt. Mi történt itt?! 
-Tudtad, hogy itt vagyunk?-kérdezte Willow.
Sugár felmordult.
-Kislány, hát jól vagy?-szaladt oda hozzá.-Kérlek bocsáss meg nekem! Nem a te hibád volt!-simogatta meg.
-Hol van a sárkányom, Rikó?-léptem oda fenyegetően tartva egy botot, amit a földről vettem fel.
-Ott!-mutatott ki az üvegen, ami ablakként funkcionált. Kívül egy sárkány repült.
-AVÓ!!!-siettem oda. A tenyeremet az üvegre tettem, ő pedig odafújt egy kis tüzet.
-ELTŰNTEK!!! MEGSZÖKTEK!!!-hallatszott messziről.
-Most mit csinálunk?-kérdezte a lány.
-A régi viking B terv.
Ahogy körülnéztünk, már kezdtek megérkezni az előbb kiment fiúk. Rikó felkapta a kardomat (nem is vettem észre, hogy ott van...), és felém tartotta.
-Soha nem győzhetsz le!-kiáltotta.
Összehúztam a szemöldököm. Az előbb mégsem támadott meg...
-Mit csinál?-súgta nekem a szőke.
-Nem tudom...azt hiszem megint át akar verni-mutattam egy kézjelet Avónak, aki a hajó tetejéhez repült és bombázni kezdett.-Ó, és ezt mégis miből gondolod?!-csaptam a fiú felé a bottal.
-Kapjátok el!-harsogta Eret.
Abban a pillanatban a hajó megdőlt, és mindenhonnan sárkánykiáltások hallatszódtak.
-MI EZ???!!!
-Hogy ez?-vigyorogtam-Ez a sárkánysereg aki értünk jött!-léptem előre.
-A hadseregeteknek legalább fele itt van! Az nem létezik-mondta a Gyilkos 2 vezetője.
-Bocsánat, de ki kell, hogy javítsalak: én sereget mondtam, egy sereg sárkányt, akik egyszer már a bizalmukba fogadtak. Nem nyugszanak, amíg porig nem rombolnak mindent!
-A katapultokhoz!-utasította a többieknek Eret.-Veled viszont most végzek!-vette elő a kardját, ám arra nem számított, hogy amíg én lefoglaltam őt, Willow egy kis eldugott helyre vitte Sugárt. Azóta már biztosan kész vannak a láncok leszedésével, és mindjárt itt lesznek...
Megláttam az eldobott kardom. Nem érdekelt, mennyire fog fájni, elfutottam érte és felvettem.
-Hagyd őt békén-hangzott egy kiáltás, majd egy plazmabomba-robbanás.
-Willow!-szóltam boldogan.
-Siess! Vár már rád valaki!-válaszolta, mire valami megbökött.
-Avokádó!-öleltem meg a Szörnyennagy rémséget.
"Úgy aggódtam miattad!"
"Tudom, de semmi bajom. Erre viszont most nincs időnk! Van mit égetni ezen a hajón!"
"Azt hittem már sosem mondod ezt!"-vigyorodott el, majd felmásztam a hátára. A Sárkányszem már nem volt az előbbi helyén, így még egy gonddal számolni kell. Kirepültünk a levegőbe, ahol láttuk, hogy a hajó már lángokban áll.
-Valka!-hebegtem, ahogy megláttam a nőt Drákóval harcolni. Felhőugróra egy háló tekeredett. Vérdung már majdnem lenyomta Valkát, amikor eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad segítek valahogy.
A földön megláttam egy jó nagy siklótüskét, és felkaptam. Amint elég közel értünk, és szerencsére Drákó háttal állt nekem, fejbe dobtam vele, ezzel elvonva a figyelmét.
-Ezt azért, amiért meg akartál ölni!-ugrottam le.
Ezt kihasználva Valka is megrohamozta, és szintén a fejére mért egy erős csapást a botjával, ami azt eredményezte, hogy Drákó leesett a vízbe. A Gnúvad biztos megmentette...
-Trixi!
-Valka, több száz sárkány van odabenn!
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk, Felhőugró!-szedte le róla a kötelet, majd elrepültek.
-*sóhaj* Akkor most mi jövünk!-ültem fel a nyeregbe, majd elszáguldottunk.
Mivel nem igazán tudok most harcolni, így Valka után indultunk. 
-Fedezz minket, pajti!-siettem be a ketrecekhez.
Ő az egyik oldalról, én a másikról kezdtem a ketrecnyitást, ami annyiból állt, hogy egy vasdarabbal kifeszítettem az ajtókat.
-Mondtam, hogy ne hagylak cserben!-simogattam meg a Világrémét, akivel még előzőleg találkoztam.
Az utolsó viszont teljesen más zár volt: az anyaga a gronkelvasra emlékeztetett, és az egész rács fedve volt vele. Biztos, hogy volt ott benn valami, mert hangos morgás hallatszódott.
-Nyílj már ki!-kezdtem rángatni, és minden egyes mozdulatnál felszisszenni. Akkor jött a felmentősereg: Fanta és Sugár szétrobbantotta, és nagy meglepetésünkre egy ilyen sárkány állt előttünk:
Nem tűnt barátságosnak.
-Mi ez?!-kérdezte Willow ijedten.
-Egy Triple Stryke!-válaszoltam.-Jobb ha eltűnünk!
-Honnan tudtad?
-Olvastam egy régi jegyzetben-válaszoltam, mikor kiértünk.-Nagyon veszélyes! Később elmondom.
Avokádó valamiért ellenségesen fordult felém, de amint megláttam, hogy csak én vagyok, lenyugodott.
-Mi a baj, kislány?
-Ravoarr!-rázta meg a fejét.
-Trixi, visszavonulunk!-mondta Willow, és az égre mutatott.
Valka épp összeterelte a sárkánycsapatot, még épp időben, mert a Gnúvad még nem jött elő. Nem voltunk készen egy nagyobb harcra.
És így visszaindultunk a jéghegybe...
A Sárkányszem nélkül...

*     *     *

Pár óra múlva hazaértünk. Ahogy leszálltunk, én szó szerint leestem a nyeregből, de egy sárkány elkapott. Ahogy felálltam Sugár bűnbánó tekintetével találtam szembe magam. A fejére tettem a kezem.
-Nem a te hibád volt. Te sosem bántanál-simogattam meg, mire boldogan összenyalt.
-Ne már, srácok!-szóltam rájuk, amikor már Avó és Fanta is becsatlakozott-Mégis hogy mossam ki ezt?!
Valka nevetve kihúzott alóluk, majd megölelt.
Aztán Willow jött felém.
-Jó, hogy itt vagy!
-Én is örülök neki!-mosolyogtam rá, majd ő is megölelt.
Beszélgettünk egy ideig, majd bejelentettem, hogy ki kell pihennem a napot. Mindenki benne volt, mert ők is elfáradtak, és a két kis sárkányommal elmentünk az alvóhelyünkhöz. Avokádó nyeregtáskájában tartottam a pokrócokat, így abban kezdtem keresni. Ám amit először megláttam, az teljesen más volt: egy fekete bőr tasak. Gyanakvóan kivettem, és jobban megnéztem.
-Ez nem az enyém!
Éreztem, hogy van benne valami. Az viszont nagyon meglepett, ami benne volt.
-MI?!
A Szem volt benne...
-Mégis h...?
Egy papírfecni volt mellette. Ahogy szemügyre vettem, rá volt írva valami:

"Remélem már nem hiszed, hogy át akartalak verni!" 

Megjegyzések

  1. Nagyon jó lett! Örülök, hogy Rikó végre elfogadta az igazságot, és nekik segített. De ha ez kiderül... És arra is nagyon kíváncsi vagyok, mi ez a Holgerson dolog, és miféle legendáról beszélt Rikó. Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész lett várom a kövit!

    VálaszTörlés
  3. Tök jó lett Trix!(Nemmondjukkianevét *-*) Ez. Nagyon. Jó. Lett.Tudod mit? Mégsem nyírlak ki. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése