53.rész-Széldárda

 -Érdekes ez a Triple Stryke. Honnan is ismered?-kérdezte Valka, miközben vizet öntött egy kancsóba nekünk.
-Egy régi jegyzetet találtam róla Bork irataiban.
-Én is átnéztem, de nem volt benne ez a sárkány.
-Akkor lehet, hogy azóta írta bele valaki-vontam vállat Willow válaszára.
-Komolyan háromféle mérge van?-kérdezte a lány ámulva.
-Bizony! És mindegyik nagyon erős. Egyesek szerint a Triple Stryke felér egy Éjfúriával.
Erre Willow megállt az írásban, és becsukta a Könyvet.
-MICSODA??!!
Felnevettem, majd átvettem a szénceruzát. Ittunk egy keveset, majd végre befejeztük. Le is kellett rajzolni, de azt is meglett egy óra alatt.
-Kész-nyújtóztam ki magam.
-Akkor most mit csináljunk?-kérdezte a szőke
-Nem tudom, de nekem el kell mennem. Fogalmam sincs, mikor találkozunk legközelebb, de otthon szükség van rám. Holnap nagy nap lesz...
-Menj csak-tette Valka a vállamra a kezét.-Ha készen állsz visszatérni, mi itt leszünk.
-Köszönök mindent-mondtam, majd megsimogattam a sárkányokat.
-Szia Sugár! Viszlát Felhőugró!-szóltam nekik, de a Viharszelőnek, csak a szárnyát simítottam meg, mert elég nagy volt.
-Avokádó, indulhatunk!-pattantam rá, majd megcéloztuk a végtelen eget.

Nem hiszem el még mindig, hogy mi volt ez...miért adta vissza a Szemet? Lehet, hogy komolyan gondolja? Menj már, Trixi, pont ő? Nem fogok még egyszer megbízni benne. Már értem, miért ilyen ellenséges a csapdászokkal Avokádó...fájdalmat okoznak testileg-lelkileg. Elég nagy folt esett az önérzetemen, amikor hittem annak a barbárnak. Többször nem fogok ilyen hibába csúszni...!

Na mindegy...mint mondtam, holnap egy nagyon nagy nap lesz számomra. A ballagásom...bizony! Vége van nyolc évnek, és vár minket a középsuli. Odin szerintem lenézett ránk, mert Dorcival szerencsére egy suliba sikerült a felvételi, mindketten töri szakra megyünk. Bár itt egy kis bökkenő...Dan is ebbe az iskolába jön...csak ő más szakra. Csak remélni tudom, hogy az a távirányító elfeledtette vele a látottakat, különben nagy slamasztikában vagyok...
De azért elég kemény műanyagból volt...

Nemsoká hazaértünk Magyarországra, és a két sárkányomat az erdőben kellett hagynom.
-Holnap este találkozunk!-futottam el.
Otthon az első dolgom volt, hogy lefeküdjek aludni. Másnap reggel a telefonom csörgése ébresztett.
-Igen?-vettem fel álmosan.
-Jó reggelt, álomszuszék. Akkor mehetek?
Jó Thor, erről teljesen megfeledkeztem!
-Hát...ööö...mennyi idő alatt érsz ide?
-Tíz perc.
-Oké, akkor tíz perc múlva-tettem le a kagylót, majd villámgyorsasággal pattantam ki az ágyból. Ilyen gyorsan még sosem ettem, vagy csináltam bármit. Mire mindennel kész voltam, már kopogtak is.
-Gyere, nincs sok időnk!-húztam be Dorcit az ajtón.
-Nyugi, jövök én magamtól is!
-Jól van, na!-engedtem el, de aztán ő kapta el a karomat és rohant fel velem az emeletre. Már rajtunk volt a ballagóruha, csak a hajunk volt hátra.
-Mi a kívánság?-kérdezte a személyi fodrászom.
-Nekem mindegy, csak legyen benne valamilyen fonat-válaszoltam. A fonott haj annyira hozzám nőtt, hogy már rosszul érzem magam nélküle...
-Parancsolj!-fordította a székemet a tükör felé pár perc, vagy nem tudom mennyi idő múlva.
-Ez gyönyörű!-mondtam. A hajam göndörítve és leengedve volt, de egy kis része befonva hozzácsatolva díszelgett a frufrumból.
-Most te jössz!-cseréltünk szerepet. Neki is hasonló lett a frizurája, mint nekem. Elvégeztünk még néhány simítást, majd indultunk az iskolába.

*    *    *

Elkezdődött a műsor. Már az elején könnyek szöktek a szemembe, de próbáltam leplezni azokat. Nagyon jó barátaim lettek az évek során a többiek. Először a fiúk mondtak verset, majd vegyesen, később a lányok. Mindenki kapott egy vörös rózsát a kezébe, és tarisznyát az oldalára. A végén együtt mondtunk el egy búcsúszöveget, majd átmentünk a kapun. Ott kezdtek azok a krokodilkönnyek leperegni az arcomon.
-Köszönök mindent, remélem találkozunk még!-öleltem meg az épp felém jövő Ritát, majd sorban mindenkit. aztán az osztályfőnöknőkhöz mentem, akivel szintén folytattuk a gesztust.
-Sok szerencsét, Réka!-mosolygott rám, és megint megborzongtam a név hallatán. Nem szeretem, ha így hívnak...
-Köszönöm, tanárnő!
-Hát akkor...szia?-jött egy inkább kérdő mintsem kijelentő mondat a hátam mögül. Összerezzentem, mikor rájöttem, ki a hang tulajdonosa, majd filmbe illő lassúsággal megfordultam.
-D-dan? D-de mi egy s-suliba megyünk...
-Igen, tudom. Komolyabbra fordítva a szót, beszélnünk kell!
Végem van. Temessenek el Hibbanton, szórjanak szét virágszirmokat körülöttem, és a sírfeliratom lehetőleg Réka helyett Trixi legyen!
-Mégis miről?-kérdeztem, mintha fogalmam sem lenne róla.
-Ne itt, és ne most.
-H-hanem?-kérdeztem.
-A vasútnál.
-Mi?! Miért ott?!
Túl közel van az erdőhöz...csak vagy negyven méter!
-Mert miért ne?-kérdezett vissza.
-De nekünk közös ebéd lesz, és...
-Akkor utána. Mondjuk ötkor?-ajánlotta fel, majd meg sem várva a választ elsietett az öccséhez.
-Remek -.-"

Ahogy fél ötöt ütött az óra, már, a sínek mellett is voltam. Ez egy eléggé elhagyatott hely, csak a vonat halad át. Görcsösen szorítottam ökölbe a kezem. Ránéztem az órámra...mindjárt öt! Akkor vettem észre egy darab papírt egy fa ágára tűzve.
"Jó vicc volt, az erdőbe gyere!"
-Egyszer esküszöm, hogy...! Argh!-morogtam.
Csak ne találkozzanak, csak ne...!
Itt még sorompó sem volt, így gyorsan körülnéztem, és mivel a vonat áthaladásának legkisebb esélye sem állt fenn, gyorsan átmentem a síneken, majd beszáguldottam az erdőbe. 
-DANIEL STONE!!! JOBB HA ELŐJÖSSZ, VAGY!-kiabáltam, hogy Avóék észrevegyék, és még idejében elrepüljenek, ha eddig nem tették.

-Vagy mi?
-Fuh...ne csinálj ilyeneket!-fújtam ki magam, mivel még mindig nem voltam a toppon a plazmabomba után.
Felnevetett, mire felemeltem az öklöm.
-Jó, nyugi! Akkor beszéljünk...-kezdte-Mit gondoltál, meddig tart, amíg rájövök?!
-*nagy levegő* Én nem tudom...hogy miről...beszélsz-mondtam Hablaty hangsúllyal.
-Dehogynem! Beavathattál volna a kis játékodba!-mondta összehúzott szemöldökkel.
-Mégis milyen játékba?
-A sárkányokéba...
Nagyot nyeltem.
-Na jó...sajnálom, de gondolom érted, hogy titokban kellett tartanom, mert...
Nevetésben tört ki.
-Ömmm...nem vagy...mérges?
-Mérges? Hiszen erre vártam! Jó ideje tudni akarom, ki az a titokzatos lovas, és itt van! Sejtettem, hogy te vagy az!
-Várj...mi?! Te tudtad?-vesztettem el teljesen a fonalat.
-Nos...mondjuk úgy, hogy nem csak neked vannak titkaid!
Oldalra billentettem a fejem, mert nem értettem.
-*sóhaj*Akkor azt hiszem az elejétől kezdem. Egy este az erdőben kószáltam, mert az öcsém kizárt a házból... Hangokat hallottam, ezért figyelni kezdtem. Nem hittem a szememnek, mikor egy Szörnyennagy rémséget láttam meg...és vele valakit! Aztán...semmi! Mintha köddé vált volna! Nem láttam többet. Egyszer-amikor neked is írtam-nyomokat találtam, és egyből tudtam, hogy hozzá tartozik, de nem mertem kerek perec leírni, mert dinkának tartottál volna...
-De ahhoz nem kell lábnyom!-szakítottam félbe.
-Igazán köszönöm, Réka! Szóval tudtam, hogy az ő nyomai, de biztos akartam lenni benne, és mivel te is elég nagy sárkányszakértő vagy, a te  segítségedet akartam kérni...
-Akkor mégis miért mondtad azt, hogy farkasnyomok?
-A sárkányok titkát nem szabad továbbadni...vagy de?
-Megbízható embereknek igen-válaszoltam morogva.
-És akkor jött az a sárkány, és...ő volt az! És ott voltál te, és egész végig olyan furán néztél, és...rájöttem, hogy te  vagy a lány.
-Huh...de akkor miért ájultál el, ha láttál már sárkányt?
-De nem szaladt felém, mintha meg akarna ölni, és akkor nem volt ilyen közel, és... rájöttem, hogy ki a lovas...miért, te hogy reagáltál először?!
-Hát...-kezdtem visszagondolva-Teljesen lehidaltam, de nem ájultam el...pedig szerintem közel jártam hozzá.
-Jó, tudni :D Aztán arra emlékszem, hogy valami irdatlanul fáj, majd otthon ébredtem fel.
-Hoppá...biztos akkorát estél, hogy beverted a fejed, vagy nem tudom...-húztam össze magam, és próbáltam megállni egy vigyort.
-Réka...mégis mióta tudsz a sárkányokról?!
Most már nincs visszaút!
-Már közel két éve-mondtam, majd elkezdtem mesélni a történetemet. sokszor közbeszólt, vagy éppen tátott szájjal hallgatta. Mondjuk a titkomról még neki sem mondtam semmit...és nem is akarok.
-Wáó! Na ne, ezt csak most találtad ki!-ámult.
-Fogadjunk?
-Legyen!
Füttyentettem egyet. Nem telt bele pár perc, sárkányhangok hallatszódtak, majd leszállt mellénk a rémem és a Szörnyennagyom. Megsimogattam mindkettőt.
-Nos, úgy tűnik én nyertem-dörzsöltem össze a tenyeremet.
-A-ha...
-Nyugi, semmi hirtelen mozdulat!
Avokádó morogni kezdett, én pedig a fejére tettem a kezem.
-Látod, meg akar enni!-ment hátrébb Dan.
-Dehogy! Csak mint mondtam, sok ember bántotta már...és nem igazán szereti az idegeneket. De majd megszok. Hé, kislány, ő barát!
"Nem is tudom..."
"Adj neki egy esélyt!"
"Csak miattad...de ha valami gyanúsat csinál, megsütöm vacsorára!"-mondta a tekintete, én pedig felnevettem.
-Ne félj!-mondtam a fiúnak, megragadtam a karját, majd lassan közelítettem a sárkány fejéhez. A kettő lassan összeért.
-Sz-szia.
-Avó, ő itt Dan. Dan, Avokádó-mutattam be őket egymásnak.
-Te komolyan egy gyümölcsről nevezted el a sárkányodat?!
-Aha. Ő pedig Fanta-mutattam a rémre, aki egyből összebarátkozott a sráccal.-És mivel én nyertem a fogadást, beszélj csak arról a titokról, amit az elején kezdtél mondani!
-Na jó...gyere!-indult el valamerre, mi pedig hárman utána. Egy idő után egy barlang előtt álltunk meg.
-Nem is tudtam, hogy erre vannak barlangok!
-Halkan...-mondta.
-Maradjatok itt!
Ahogy beléptünk, nagyon meglepett a látvány: egy sárkány feküdt benn. Egy sikló!
-Micsoda?! Mit keres itt egy Siklósárkány?-kérdeztem suttogva.
-Megsebesült, itt találtam rá pár napja. Nagyon szenved, aggódom érte.
-Szegény pára! Én talán tudok segíteni. Szabad?-kérdeztem, mire bólintott.
-Szervusz! Mi a baj, nagyfiú?-kérdeztem, mire egy nyögés volt a válasz.-Nagyon csúnyák a sebek. Mégis kivel harcoltál?-kezdtem simogatni, majd kimentem a nyeregtáskához.
-Mit csinálsz?
-Egy kis éjfúrianyál majd megoldja a problémát-vettem elő az üvegcsét. Volt egy adagom Fogatlantól, meg egy Sugártól, de abban már gyógynövények is voltak. Egy sárkánymentőnek mindenre fel kell készülni. Elővettem a másodikat, és elkezdtem lekezelni. Pár perc múltán kész is voltam.
-Ezzel megvolnánk. Sokat kell pihennie. Mikor evett utoljára?
-Hát...tegnap csempésztem ki neki egy kis sült halat.
-Jó, akkor most eszik. Avokádó, kérlek fogj nekünk egy pár halat! Fanta, tudnál ebbe egy kis friss vizet hozni a patakból?-adtam neki  oda egy kulacsot. Mindkettő  bólintott, majd elmentek a dolgukra.
-Úgy látom, a sárkányaid szeretnek, ha így megteszik neked ezeket...
-Szoros a kapcsolatom velük...és én is nagyon szeretem őket.
Nemsoká megjött a szállítmány.
-Tessék-etettem meg lassan, amíg Dan nyugtatta, majd inni is kapott. Úgy látom, van köztük kapcsolat...
-Kész. Na és mondd, van már neve?
-Bizony!-mosolygott.-A neve Széldárda, igaz, pajti?
-Rawk...-morogta egy kicsit nagyobb életkedvvel.
-Pár nap múlva jobban is lesz.
A másik két tűzhányó is odakuporodott hozzá.
-Ismerik egymást?
-Lehet, mivel ők mindig itt vannak, ha nekem iskola, vagy valami más van. Talán csak aggódnak a fajtársukért.
-Köszönöm...Réka.
-Nincs mit. De kérlek, hívj Trixinek...
-MI?!
-A másik világban mindenki így ismer...így olyankor hívj inkább így, ha szabad kérni, már nagyon megszerettem.
-Hát...oké...
Holnap még ránézek. Sziasztok. Szervusz, nagyfiú!-köszöntem el, majd kijöttem.
-Este repülünk majd egyet, de még van egy kis dolgom.
-Roarr!-'mondták' egyöntetűen.

*     *    *

-Ezt nem hiszem el!-estem be Dorcihoz.-Dan emlékezett! És el kellett mondanom neki, és...
-Na ne! Tudtam, hogy keresni kellett volna még valamit a neten.... Hogy fogadta?-kérdezte, miközben leültetett az ágyára. Elmeséltem neki mindent, majd együtt visszamentünk az erdőbe a sárkányainkért. Szélnyíró bár nem volt ott, mert az a hely leginkább az én 'istállóm', de nemsoká ő is megjelent.
-Na, kész vagy?
-Abszolúte!-pattant fel a nyeregbe.
Amint a tengerhez értünk, belenyúltam a vízbe. Már késő volt, a tenger pedig hűs. Keringtünk egymás körül, és ahogy már az ismerős szobrokat pillantottuk meg, a szirtekhez érve szlalomozni kezdtünk.
Hmm...talán nem is lesz olyan rossz, ha lesz még egy sárkánylovas haverunk!




Sziasztok! Nos, én nem ballagok, csak a történet szerint, szóval részvétem azoknak, akik viszont igen. :D 
A másik pedig az, hogy a Dan és hibbant sziget, és az én blogom eltérő történetű, csak néhány dologban egyezik, csak ezt ő nem írta ki valamiért XD
Megütöttük az 5000(!!!) oldalmegtekintést, amit nagyondenagyon köszönök! Remélem tetszett a rész, sziasztok!
Valaki álmos...vagy unott.

UI: Nektek hogy tetszett az RTTE?

Megjegyzések

  1. Ez is nagyon jó lett, kíváncsi vagyok, hogy reagál Hablaty, ha tudomást szerez Valkáról. Mert nem titkolhatod a végtelenségig, Trixi! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Trixi: Tudom, egyszer biztosan ki fog derülni, de nem tőlem fogja megtudni, az olyan biztos, mint hogy Avokádó nem szereti a pisztrángot!
      (Mint író, azt kell mondanom, hogy csak a történet vége felé fog kiderülni, de az még később lesz...lehet, hogy még változtatok rajta :))
      És köszönöm!

      Törlés
  2. Nagyon jó rész lett imádom a blogod!! Az RTTE pedig szerintem elképesztően jó volt és várom a többi részt. Egyépként csak én könnyeztem meg majdnem azt a részt amikor Dagur eltűnik??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Nem, nem csak te. Már kezdtem megkedvelni Dagurt...és annyira látszott, hogy sajnálja, meg amikor Hanga elkezdett sírni...THE FEELS!!! De szerintem majd visszatér az Ölvészével. Legalább is remélem :)

      Törlés
    2. Én még nem láttam a sorozatot (akaratom ellenére), de ezt a spoilert sajnos megtudtam. De legalább most már van reményem, hogy nem hal meg! :)

      Törlés
    3. Ó, te szegény! :(
      Most lelőtted magadnak...
      Egy videó is van hozzá, amiben Hanga megtudja (a csudába, Trixi, hogy nem tudod az ujjaidat türtőztetni XD) Én tényleg bírtam a srácot...DON'T JUDGE ME!

      Törlés
    4. Én mindig kedveltem. Igazából minden karakter halála/eltűnése rossz, akár jó, akár rossz, mert mind a szívedhez nőnek. (Kivéve Drákó Vérdung. Azt nem bánnám, ha a 3. filmben vízbe fojtanák. :) )

      Törlés
  3. Igen a végére már a kedvenceim közé tartozott. (Mondjuk kicsit mindig bírtam a beteg humorát)

    VálaszTörlés
  4. Trix, ez szuper lett! :D Gratu! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése