54.rész-Így gyógyítsd a sárkányodat!

Másnap reggel siettem az erdőbe, nem, egyenlőre még nem Széldárdához.
-Szervusz, kislány!-vakargattam meg Avokádó állát, majd odaadtam neki a fejadagját. Szerencsére mindig van nálam, vagy valahol az erdőn belül eldugva egy kis élelem a sárkányaimnak.
-Neked is szia, kishaver!-simogattam meg Fantát is, aki szintén jóízűen falatozta be a halakat.
Miután mindkét hüllőnek tele lett a bendője, Hibbant-sziget felé vettük az irányt. Ahogy kiértünk a fák közül, valami nekünk csapódott, így visszaestünk a földre.
-Áú!-nyekkent valaki tőlem pár méterre, engem pedig szerencsére elkapott a Szörnyennagy rémségem.
-Külön felszállópályát kéne találnunk, nem gondolod?
-De!-állt fel Dorci, és leporolta magát.
-Egyben vagy?-kérdeztem.
-Aha, úgy látom te is.
Aztán végre sikerült elrepülnünk a szigetre. Út közben nagyokat ásítoztunk, mert múlt éjjel elég sokáig kimaradtunk.

Ahogy megpillantottuk a két szobrot, én felgyorsítottam, és a aréna felé mentünk. Le is szálltunk (mivel nem volt leengedve a vasrács). A csapat már ott volt, és éppen valami nagy tanácskozás folyt.
-Jó napot kívánok!-érkeztem le a nyeregből.
-Trixi, mi volt veled?! Nem láttalak egy egész hete!-jött oda Astrid.
-Áh, volt egy kis elintéznivalóm, semmi komoly-legyintettem egyszerűen, és erre mindenki lenyugodott.
-Már hiányoztál, Trix!-kacsintott rám Takonypóc, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy vagy hazarepülök, vagy elhányom magam. Ekkor érkezett meg a Pengeostor, és a lovasa is.
-Hablaty, segítened kell!-rohantam oda a fiúhoz kikerülve mindenkit.
-Miért tőle kérsz segítséget, itt vagyok én!-"féltékenykedett" a Jorgenson, mire csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem.
-Egy sebesült sárkány van az erdőben!
-Jó, akkor menjünk!-indult el.
-Várj...az én erdőmben!-szóltam utána.
-Ja, az már más! Akkor mihamarabb indulnunk kell!-ráncolta össze a homlokát.
-Igen, de nem jöhetnek ennyien! Szerintem jobb lenne, ha csak te meg én mennénk.
-Lehet, hogy igazad van-helyeselt Hablaty.
-Szerintem is-mondta Dóra.
-Mi?! Mégis miért?-állt közénk (szó szerint) Takony.-Miért kettesben? Há?!
-Grrr...-morogtam-mert ez most komoly!
-Hát persze! El is higgyem!-ment el durcásan.
-Hát...ez furcsa volt, mindegy! Astrid a főnök, majd jövünk!-pattant fel Fogatlanra, majd kiszálltunk az arénából, és a tenger fölött folytattuk utunkat.
-Tehát, mit kell tudnunk erről a sárkányról?-kérdezte gyanakodva. Nagyon jól tudta, hogy ha valahova egyedül akarok menni vele, akkor ott valami erősen bűzlik.
-*sóhaj* Oké, ezt nagyon eltoltam!
-Mégis mit?-kérdezte kíváncsian.
-Az egyik iskolai barátom meglátta a sárkányomat, és el kellett mondanom neki mindent.
-Odin minden egyes szál szakállára, MI VAN?!-akadt ki a srác, és megállította az Éjfúriát.
-Nem tehetek róla! De a helyzet nem ilyen rossz, nyugi, csak hagyd, hogy folytassam!-kértem, mire egy nagyot fújtatott, és bólintott.
-Nagyon jól tudod, hogy ezt titokban kell tartanunk!-indultunk meg újra.
-Igen, de nem tehettem semmit, és megtennéd, hogy végighallgatsz?! Szóval, a srác, merthogy fiú, ugyanolyan sárkányrajongó, mint én. Ráadásul talált egy sebesült sárkányt, akihez most megyünk.
-Oh...akkor ezer bocs az előbbiért. Csak tudod, hogy...
-Hidd el, én is eszem a hajamat miatta! De megbízható srác szerintem...mindegy, majd te megítéled, rád bízom a dolgot, de az a szerencsétlen sárkány nagyon csúnya sebeket szerzett. Amikor vizsgáltam, ő is segített, és láttam köztük a kémiát.
-Ennyi idő alatt?!
-Ahogy aggódott érte...ott volt a kapocs, ami a lovasuk és a sárkányok között is látható. Ez csak egy érv...a te döntésed.
-*mély sóhaj* Ha ez így megy tovább, Hibbantot ellepik a külföldiek. Ne vedd magadra, benned teljes szívemből megbízok, és Dorciban is. Viszont ez a srác...
-Még nem is ismered! Csak adj neki egy esélyt.
-Jó...igazad van. Nem kéne szavakról ítélnem. Bocsáss meg.
-Én aztán nem haragszok!-vontam vállat mosolyogva, mert ezt a "vitát" is én nyertem.
-Láttam azt a vigyort!-szólt rám a fiú.
-Ó, és most mi lesz, elmondod apádnak?-nevettem fel.
-Még az is lehet, aztán 'nyissz' a hetedik sárkánylovasnak!
-Most nagyon megijedtem ám! Apropó hetedik, Dorci beavatásának lassan eljön az ideje-hoztam fel a témát.
-Pont erről beszéltünk a srácokkal. Már csak a megfelelő alkalmat kéne megtalálni, de te jobban ismered, és biztos van legalább egy jó ötleted-nézett rám kíváncsian.
-Hmm...igen, van, de megjöttünk!-mutattam előre.-Erre majd visszatérünk.
"Leparkoltunk" az erdei tisztáson, és leszálltunk a hátasainkról. Megveregettem avokádó hátát, és hagytam, hogy Fogatlannal játszanak. Egy füttyszó, és így is-úgyis mellettünk teremnek.
-Még hol van az a sárkány? Nem is kérdeztem, milyen fajtájú?
-Hím siklósárkány, és itt kell lennie valahol egy barlangnak...azt hiszem erre volt-indultunk jobbra, és pár perc múlva szerencsésen megérkeztünk, leszámítva, hogy Hablatyot fejbe vágta egy jó nagy faág.
Besettenkedtünk, és láttuk, ahogy Dan ott ül, és nyugtatja a fájdalmakkal küszködő sárkányt.
-Dan?-kérdeztem halkan, szinte már suttogva.
A fiú akkorát ugrott ijedtében, mint én, amikor pókot látok...nem ítélem el.
-Ré-vagyis Trixi, jó, hogy jöttéÉÉÉÉÉÉÉÉ!!! Ez ott...az ott...?!
Felkuncogtam, mire a féllábú barátom előrelépett.
-Szervusz, Hablaty Haddock vagyok. Hallottam a sérült pajtásodról, meg kéne vizsgálnom.
-Ez most...k-komolyan Hablaty?! Nem hiszek a szememnek! Ömm...én pedig Daniel Stone, de hívj csak Dan-nek-vette észre magát.
-Örülök a találkozásnak-fogtak kezet.-Ő lenne?-mutatott a földön fekvő siklóra, habár gondolom sejtette a választ.
-I-igen, ő Széldárda.
-Széldárda?-nézett furán.
-Igen, elnevezte-válaszoltam a fiú helyett, mire Hablaty most már értve a helyzetet bólintott. Lassan közelített a siklóhoz.
-Szia, nem szeretnélek bántani. Segíteni jöttem, ne félj!-nyújtotta ki a srác a kezét, és meglepődve vettük tudomásul, hogy azonnal megtalálták a közös hangot.
-Jól van, jól van. Nagyon csúnyák ezek a sebek, dulakodásnak tűnnek. Van talán egy ellensége?-kérdezte Doktor Hablaty.
-Nem tudom, nemrég találtam csak rá-válaszolta Daniel.
A fiú tett valamilyen gyógynövényt a sebekre, majd ezt mondta megcsóválva a fejét:
-Itt nem tehetek érte sokat. el kell vinnünk Hibbantra.
-H-hibbantra?!-hitetlenkedett Dan.
-Van abban valami, amit mond. És gondolom nem akarod a végtelenségig itt rejtegetni egy barlangban!-mondtam.
-Jó, de...mi lesz, ha út közben megsérül?!
-Nem fog-nyugtatta az igazgató úr-Egy óra alatt Hibbanton vagyunk.
-De mégis hogy vigyük el odáig? Nem tud repülni!
Összevigyorogtunk Hablattyal, majd ezt válaszoltam:
-Azt hiszem, megtaláltad a tökéletes vikinget a feladatra!-mondtam büszkén, majd magamhoz hívtam a sárkányomat, és kotorászni kezdtem a nyeregtáskában.-Hát...itt van a hálóm, de nem hiszem, hogy elbírna egy sárkányt. Meg kell erősítenünk!-húztam el a számat.-Avokádó, letörnél nekem pár erős ágat?
-Rawk!
-Te is segítenél, Fogatlan?-kérte meg az Éjfúriát, akin a srácnak megint leesett az álla.
-Roarr!
A fával adtunk a jó öreg halászhálónak egy kis tartóerőt, így bár biztosan elég lenne több tonna elbírásához is. Két oldalról rákötöztük a végét a sárkányaink lábára, és együttes erővel felpakoltuk rá Széldárdát.
-Jó, kész van!-jelentettem ki örömtelien, majd Hablatyra néztem, aki gondolkodott egy darabig, majd biccentett a fejével.
-Dan, velünk tartasz? Valakinek nyugtatni kellene az úton-kérdezte.
-H-hogy én? Komolyan? Menjek veletek Hibbantra?!-kapott az arcához boldogan, mire felnevettem.
-Igen. szóval, mit mondasz?
-HOGY A JÓ THORBA NE?!*
Ő is felszállt a hálóra, és a sikló mellé telepedett.
-Indulhatunk?-kérdeztem, mire Dan feltartotta a hüvelykujját.
-Húzd meg, kislány!-ösztönöztem a Szörnyennagyot, és lassan, de biztosan felemelkedtünk a levegőbe.
-EZ FANTASZTIKUS!!!-kiáltotta a srác.
-Nem tudnád lehalkítani magad?! Azt akarod, hogy az egész falu tudja? Majd ha kiérünk a tengerre, akkor ordibálhatsz!-mondtam dühösen.
-Bocsi...-húzta össze magát, és erősen magához ölelte a sárkányát, hogy ne essen le.

Úgy egy óra múlva Hibbant-szigetére érkeztünk, és a klubhelyszínre tettük a pácienst.
-Na végre, hogy...ő meg ki?-szegeződött minden szem és mutatóujj Dan-re
-Ez most mindegy! Csukjátok le a ketrecet, nehogy baj legyen-kértem meg a skacokat, akik segítettek is.
-Szia, én Takonypóc vagyok, Trixi már biztos sokat mesélt rólam!-jött ide az a bájgúnár.
-Ömm, én Dan, és ami azt illeti, nem igazán.
-HOGY MI?!-akadt ki, mire belőlem és Dorciból is kitört a nevetés.
-Engem ár ismersz-jött ide a lány.
-Astrid vagyok!
-A nevem Halvér! :)
-Kő!
-Fa!
-Wáó...örülök a találkozásnak!

Kisvártatva lehívtuk Bélhangost és Gothit is, akik vizsgálni kezdték, és ott maradtam velük Hablattyal és Halvérrel.
-Ez itt-mutatott egy sebre a kovácsunk-Már kezd gyógyulni.
-Azt én kentem be.
-Mivel?-kérdezte Hal.
-Éjfúrianyállal, és kevertem még a kenőcsbe pár gyógyfüvet-vettem elő a tasakot.
-Ez nagyon különleges!-vette a kezébe a nagydarab fiú-Lehet, hogy új csodaszert fedeztél fel. Trixi, te egy zseni vagy!
-Tudom, sokan hívnak így-mosolyogtam.
-Zseninek?-hajolt felém Bélhangos.
-Nem, Trixinek-nevettem fel, majd sorban a többiek.
-Rendbe fog jönni?-kérdezte Dan, aki valószínűleg most jött be. Az öregasszonynak szórtunk egy kis homokot a földre, hogy tudjon írni, és így is tett.
-Mit ír?-kérdeztem.
-Ha lesz még ebből, akkor jó esélyei vannak-fordította a féllábú.
-Hű, ez remek. Könnyen készíthetünk ilyet.
Elmagyaráztam, milyen füvek vannak a keverékben, és néhány fiatal lovas a falu népéből vállalkozott, hogy segítenek beszerezni, így mi ott maradhattunk további munka nélkül.
-Azt hiszem, én hazamegyek-mondta Dorci-Még beszédem van az öcsémmel. Jó éjt mindenkinek!-repültek el Szélnyíróval.
-Neked is!-kiáltottam utána.-Téged pedig én foglak hazafuvarozni!-mutattam a fiúra-Itt nem maradhatsz, sajnálom.
Dan lehajtotta a fejét, de belátta, hogy igazam volt.
-Sziasztok!-pattantam fel a nyeregbe.
-Várj, Trix! Mi volt az az ötlet, ami a "briliáns" elmédből jött ki?-kérdezte Hablaty idézőjelet mutatva az ujjaival.
-Úgy teszek, mintha ezt nem láttam volna, és majd elmondom. Szervusztok!
-Heló!


Mivel már sötét volt, így a házáig vittem a fiút, aki eléggé sok galibát okozott nekem az úton. Belátom, nem repült még sárkányon, tehát nem az ő hibája.
-Ne félj, jól lesz.
-Remélem...Hibbant káprázatos!
-Tudom. És nagyon jegyezd meg, amit most mondok-néztem rá úgy, mintha megölném, ha ellenszegülne. Mi tagadás, ez volt a terv-Hibbant, és minden, amit tudsz a sárkányokról HÉTPECSÉTES TITOK! Ha megtudom, hogy eljárt a szád, akkor nem éled meg a hajnalt, világos?!
-I-igen! De mégis kinek mondanám el? Nyugi, tudok hallgatni.
-Jó, ezt vártam. De figyellek! Ne akarj visszaélni a bizalmammal...-húztam össze a szemöldökömet. Megmondtam neki, hol várjon ránk másnap, majd elrepültünk az éjszakában.

Jobb, ha tartja a száját, nem kell még egy áruló!





* Dan, remélem emlékszel erre a mondatodra :D

Remélem tetszett, sziasztok :)

Megjegyzések

  1. Már vártam a blog következő részét! :D Briliáns lett, így tovább! ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett, jobbulást Széldárdának! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett! A sokan hívnak így résznél rengeteget röhögtem sőt még most is😂

    VálaszTörlés
  4. Emlékszem erre az "áldott" mondatra, úgymond ez volt a kezdet.

    VálaszTörlés
  5. Csudijó lett!A kis zseni! :P Csak így tovább, Zombika! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése