55.rész-Nyeregbe!

Fél éjjel gondolkodtam a tervemen a lovassá avatás ügyében. Már megvolt az ötletem, mikor legyen, de először meg kéne oldani ezt a Széldárda-ügyet...
Hmm...ez olyan titkos ügynökösen hangzott!
Na jó, látszik, hogy nem aludtam ki magam...


Reggel felébredtem, elvégeztem a dolgomat, utána felvettem Dan-t Avokádóval, majd irány Hibbant-sziget. A sikló most is az Arénában volt, ahogy a csapat nagy része is.
-Hogy van?-kérdeztük egyszerre a fiúval, amikor megérkeztünk.
-Hát...már nincs olyan rossz bőrben, hála a csodakencédnek-jött felénk Hablaty.
-Jó tudni, hogy hatott-sóhajtottam.
-És a szigetbeliek gyűjtöttek még gyógyfüveket, csak van egy kis bökkenő-vakarta meg a tarkóját Halvér.
-Hogy Fogatlanból csak egy van-válaszoltam.
-Pontosan...jó lenne, ha ismernénk másik Éjfúriát, nagyon jól jönne a nyála.
Bólintottam, és félrevonultam egy darabig. Ha odaadom a többi nálam lévő üvegcsét is, akkor el kell majd mennem Willowhoz...mondhatom azt, hogy régebben fejtem le, végül is eddig Sugárét használtuk!
-Nálam van még néhány adag nyál-mentem a nyeregtáskához, és elővettem. Felmutattam, majd odavittem Halnak.-Viszont ezekben nincsen semmilyen növény.
-De jó! De mégis honnan?-nézett rám elképedve a féllábú barátom.
-Még régebben kértem a sárkányodtól ilyen alkalmakra-válaszoltam, és vállat rántottam.
-Legalább egyikőnk felkészült-sóhajtott, majd az ikrek felé nézett, akik hol értelmetlen vigyorral bambultak, vagy összefejeltek.
-Mit csináltak?-súgtam oda neki.
-Böffnek és Töffnek adták az összes sárkányfüvüket!-láttam, ahogy a Cipzárhát nos...hogy szépen fogalmazzak, eléggé érdekesen viselkedett.
-Inkább nem mondok semmit-kuncogtam magamban. Őrültek, de bírom őket.
Észre sem vettem, hogy Dan már Széldárdával van. Tényleg nagyon jónak tűnt a kapcsolatuk. Aztán a figyelmem Hablatyra terelődött, aki eléggé el volt mélyülve. "Integettem" az arca előtt, mire majdnem felugrott.
-I-itt vagyok!
-Oké, csak elbambultál egy kicsit-vigyorogtam rá. Áh, nem hinném, hogy Astridot bámulta, aki pont akkor lépett be :P
-Biztos...
-Mikor tud majd repülni a kis barátunk?-mutattam a siklóra.
-Hmm...-vakargatta nem létező bajszát.-Ha engem kérdezel, akkor úgy egy hét.
-Igen, téged kérdezlek, ha nem tűnt volna fel, és kösz-mondtam pimaszul, majd elmentem ellenőrizni a gyógyszert.

Így teltek a napok mostanában. Szinte már rutin volt, hogy mikor kell felvenni Dan-t, aki még mindig fél a repüléstől. Szerencsénkre (vagy inkább az övére) nem kotyogott el semmit, így a titkunk biztonságban van. Rengeteg kérdést kapok tőle a sárkányokat, na meg a srácokat illetően, de megértem, hogy kíváncsi. A skacok kezdik megkedvelni, legalábbis úgy érzem. Azóta sem mentem vissza Valkához és az unokahúgához, azt hiszem, kijár egy kis pihenés. Pihenés...nem is hangzik rosszul...már ha a vikingeknél létezik olyan...
Lassan eltelt az a hét nap. Széldárda egyre elevenebb és nagyobb életkedvű lett. Mára tartogattunk Hablattyal valami igazán merészet: megreptetjük. De nem én, nem is ő, az ikrek meg végképp nem, vagyis maga a "gazdája".

Aznap ugyanúgy az arénában voltunk. Széldárdát indultunk sétáltatni a falu körül. Egy ideig egy apró kötelet kötöttünk a szárnyára, hogy tudja, merre tartson, de már hozzászokott, hogy kövessen minket. Nem csalódtam benne: igazán ügyes sárkány volt.
-Gyere, pajtás!-szólt neki Dan, mire a sikló odasietett hozzá, és megnyalta.
-Széldárda, ne! Ül!
Felnevettem, majd végre elindult a "menet". A Nagyterem előtt, a kovácsműhelytől nem messze, és a házunk közelében sétálgattunk, hogy ezzel is erősödjenek a sárkány izmai.
Még jó, hogy Valka sok ilyenre megtanított!
Valójában a tervről csak én és a Haddock-fiú tudott, így néhányan értetlenek voltak, amikor a falu egy távolabbi szirtjéhez vezettük őket.
-Hová megyünk? Erre nem is voltunk eddig!-szólalt meg Fa.
-Ja, ez nagyon nem baró!-helyeselt a testvére.
-Jajj, ugyan már, Trixi vezet minket!-legyintett Takonypóc, én pedig gondolatban fejbe vágtam magam. Hablaty oldalba lökött, amit vissza is kapott tőlem.
-Na meg Hablaty-tette hozzá Astrid, amitől elvigyorodtam.-És higgyétek el, hogy nem csalnak minket rossz helyre.
-Nyilván nem-néztem hátra.-Nem vagyunk ellenségek.
-Tényleg?-hallottam megint egy bizonyos Jorgenson hangot.
-Legalábbis a többséggel.
Ahogy elértünk oda, levettem a kezem a sárkány szárnyáról.
-Kész vagy, nagyfiú?-súgtam oda neki, mire morrant egyet. Lehet, hogy sejti a következő eseményeket.
-Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy repüljön-kezdte Hablaty.
-Ó, így már mindjárt más!-mosolygott Astrid, és Halvér összecsapta a tenyerét.
-Re-repülni?!
-Aha. És te fogsz vele menni!
-MI?! De én még Avokádón sem tudok...én még nem repültem egyedül!
-Majd most fogsz!-mondtam félvállról, majd elővettem a nyerget Avó táskájából.
-Wáó...-nézett nagyot, amíg én ráoperáltam a siklóra.-Na, milyen?-kérdeztem a többiektől.
-Jól néz ki!-tartotta fel Dorci a hüvelykujját.
-Együtt kell megtennetek ezt a repülő-kört. Csak egy kicsit.
-D-de én...
-Ne próbáld kihúzni magad! Ez most nagyon fontos...Újra használnia kell a szárnyait, különben...bajok lesznek!-pirítottam rá a fiúra, aki nagyot nyelt.
-Rendben, érte megteszem. De, mégis hogyan?
A sikló lehajolt, és felpakoltuk a hátára a srácot.
-Ez megvan. Kapaszkodj a szarvába! Igen, úgy. Az elején mondogasd neki, merre induljon, aztán már néhány mozdulatból is meg fogjátok érteni egymást-magyarázott a sárkánymester-Ha menni szeretnétek, Trixivel megoldjuk-fordult a többiekhez.
-Ki nem hagyom, ahogy pofára esik!-nevetett fel Kő, mire kapott tőlem egy gyilkos pillantást.
-Tudod, ez nem igazán segít-mondtam.
Mi is felszálltunk a sárkányainkra, és lassan felszálltunk. A fiú megkapaszkodott, így nem kellett aggódnunk, hogy esetleg baja esik. Egy helyben voltak.
-Jó. Én is itt tanultam meg repülni-mosolygott Hablaty, ahogy végignézett a sziklaoszlopokon, ahol először szlalomoztak Fogatlannal.
-Először csak lassan, be kell járatni az ízületeit. Ja, és bízz benne!-mondtam bátorítóan, mire bólintott.
-Mi is itt leszünk, ha kell. Akkor mehet?
Dárda (szerintem így fogom hívni :D) csapkodni kezdett a türkizzöld végtagjaival, és eléggé lassú tempóban, de repültek.
Nem saját, de szerintem a szín is nagyjából stimmel...ezt nem tudom pontosan... :)
Két oldalról körülfogtuk őket. Az látszott, hogy a gyík élvezte, de...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Nyugodj le,-szóltam rá-vagy még a végén hatással lesz rá!
-ÉN ÉRTEM, DE AKKOR IS!!!
Egész jól ment...egy darabig. Mikor Dan már azt gondolta, hogy megszokta, egy nagy sziklaoszlop közeledett feléjük.
-Ó, nenene!
-Kerüljétek ki!-mondtam.
Úgy is tettek...majdnem. Már úgy is mozdultak, amikor Dárda megijedt.
-Mi a baj?-kérdeztem a tűzhányónak szegezve a kérdést.
-Nem tudom!-kiáltottam, mert élesen lefelé kezdett siklani.
Huncut ez a gravitáció!-gondoltam egy pillanatig, de el is vetettem.
-SZÉLDÁRDA!!!-ordítottam. Mivel mellettük repültem, láttam, hogy nem a lovas volt a hibás. Valami történt.
Hablattyal gyorsan összenéztünk. Mivel a többiek sokkal messzebb voltak tőlünk, ők nem tudtak segíteni. Mindketten arra ösztönöztük a hátasainkat, hogy szintén a tenger felé induljanak.
-Ne félj, jövünk!-szóltam a fiúnak, aki végképp elvesztette kedvence felett az irányítást.
-SZÉLDÁRDA, ÁLLJ!!!-értünk be elé Avóval.-Nyugodj meg, pajtás!-mondtam neki, mire nagy levegőt vett. Lassan felé nyújtottam a kezem, és megérintettem az arcát.
-Jól van, ügyes vagy-simogattam.
-Huh...ez meleg volt!-mondta Stone.
-Menjünk ki a szárazföldre!-javasolta az Éjfúria tulajdonosa, és úgy is tettünk. Leszálltunk az egyik nagyobb oszlop tetejére. A többiek is nemsoká mellénk értek.
-Nekem úgy tűnik, hogy valami nincs rendben.
-Felszakadhattak a sebei?-kérdezte a mellettem álló Dóra.
-Nem hiszem-néztem végig az állaton.
-Vegyük le róla a nyerget!-mondta Halvér.
Észrevettem, hogy hibás a nyereg. Egy hatalmas vasdarab állt ki a hasát átfogó hámból, ami szépen bele is vágott...de nem túl mélyen.
-Hablaty...
-Jó Odin, ez meg hogy történt?!-képedt el.
-Azt nem tudom...de nem hiszem, hogy direkt csináltad volna-néztem rá komolyan.
-Soha nem bántanék egy sárkányt sem!
Lefertőtlenítettük a sebet, de az előző kijelentésem ellenére Dan egy kicsit mogorván nézett Hablayra. Ő nem csinált volna ilyet! Sosem! Igaz, hogy nálam volt, de magát a nyerget a fiú készítette...szóval ezért lehetett ez a feszültség iránta.

-Szerintem megpróbálhatjuk még egyszer. Megoldottam a hibát.
Egy jó tíz perc múlva ismét a levegőben voltunk.
-Akkor gyerünk!-bátorodott neki a páros.

Másodjára már mindketten magabiztosabbak voltak. Könnyebben vették az akadályokat, még én is megirigyeltem volna, mikor kezdő voltam a Szörnyennagyommal. Igaz, az körülbelül egy éve volt.
-Ez hihetetlen!-ámultam, mikor leírtak egy kört a magasban.
-Az...azt hiszem igazad volt vele kapcsolatban. Ilyen bizalom a hibbantiak és a sárkányok között sem mindennapi....
Erre elmosolyodtam.
-Ne nézz így!-mosolygott vissza. Már nem mentünk utánuk, csak figyeltük őket. Egy idő után úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Nem messze találtam meg őket, és épp nagyban űzték új kedvenc sportukat.
-Szép volt, pajti!-simogatta meg Dan.
-Úgy látom jól megy-tettem karba a kezem elégedetten.
-Hát...azt hiszem.
-Ne hidd, hogy megbabrálta a nyerget. Nem olyan-mondtam.
-Igazad van...eléggé bunkóság volt tőlem.
-Mindegy.
-Tudod mit? Ez...ez minden farkasnál jobb...
-Hehe, csak nem jobbak a sárkányok?-vigyorogtam.
-De...azok a legjobbak!

Aztán én és a sárkányom fogtuk magunkat, és mi is úgy tettünk, mintha egy igazán különleges alkalomból lenne a repülés.


















Sziasztok!
Sajnálom, hogy egy egész hétig tartott...rá kell jönnöm, hogyha megígérem, milyen időközönként lesz, akkor BIZTOS, hogy nem jön össze. A másik oka pedig az, hogy az összekötő részeken gondolkodtam, de már kidolgoztam őket a füzetecskémbe...remélem, hogy a következő epizód már hosszabb és élménydúsabb lesz. Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett :)
Sziasztok!

Megjegyzések

  1. Persze, hogy tetszett, amit te írsz az mindig jó ;) Igaz rövid, de attól még nagyon szuper lett. Egyetértek, a sárkányok a legjobbak! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezdem érezni, amit te boldogságrohamnak hívsz :D Köszönöm szépen, és én is egyetértek :)

      Törlés
  2. Egyet értek amit eddig írtál mindkettő blogodban az szuper volt és így is lesz. Várom az új részeket ^.^

    VálaszTörlés
  3. Igen a sárkányok királyak! Nagyon várom a kövit!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok! Nem tudjátok, milyen jól esik nekem egy-egy ilyen komment. Köszönöm még egyszer, és sietek velük! :)

    VálaszTörlés
  5. Nadon szuper lett!A sárkányokat ceretjük, ez nem kérdés! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése