56.rész-Tervek, és könyörgések



-EZAZZ!!!-kiáltottam fel, ahogy megpördültünk a levegőben.
Azon a délelőttön szárnyalni támadt kedvünk. Még a hajnali órákban indultunk, de nem tudtunk betelni a szabadsággal. Csak én, és az én hűséges sárkányom.

"Amikor hív a hideg szél,
És az ég tiszta, és napos,
A hegyek dalolnak, szólítanak, és
Kivezetnek engem a fénybe.
Lovagolni fogok,
Repülni fogok,
Kergetem a szelet, 
És megérintem az eget.
Repülni fogok,
Kergetem a szelet,
És megérintem az eget!"

Olyan jó érzés volt bennem. A szél az arcomba fújt, és vadul kócolta a hajamat. Számomra ez volt a legjobb időtöltés mind közül: a repülés. Most, hogy nem kell mindig attól tartanom, hogy támad valaki, igazán nyugalomban telnek a napjaim. 
Az elmúlt héten (amikor Dárda nem igényelte az ápolónőjét) dolgoztam valamin, amiről senkinek sem szóltam: egy röppályán a Kristály-szigeten. Ez egyfajta meglepetés volt tőlem Dorci számára, aki nemsoká sárkánylovas lesz. Kíváncsi vagyok a véleményre.

-Nézzünk szét arra!-mutattam egyenesen előre, ahol egy szigetet pillantottam meg. Első látásra gyönyörű volt, zöld erdővel, és homokos parttal. Arrébb még hegyek is magasodtak. Lassan leszálltunk ott, ahol a fák kezdődnek.
-Nem is rossz. Ezt a többieknek is látniuk kéne!-mondtam boldogan. A ruhámból elővettem a térképem, és nagyjából besaccoltam, hol lehetünk. Dél felé jártunk, ahol eddig még nem volt sok azokból a helyekből, amivel már kibővítettük a szigetvilág rajzát.
Elkezdtem rajzolni (ami köztudottan NEM az erősségem).
-Ahj, ez nem is így néz ki! Igazán meg kéne kérnem Hablatyot, vagy Halvért, hogy tanítson-morogtam magamban.
"Mi a baj?"
-Az, hogy...á, na végre! Szerinted kilátszik, hogy ez egy sziget, vagy inkább egy furcsa madárra hasonlít?-vettem fel a papírt, és néztem meg közelebbről.
"Egy madárra."
-Tényleg? Köszönöm szépen a bókot!-tettem karba a kezem.
"De egy szép madárra!"
-Hmm...mindjárt más-mosolyogtam.
Ahogy végeztem, elkezdtük körüljárni a szigetet. Amin megakadt a szemem, az egy vízesés volt. Elég tisztának tűnt, és egy kis tavacskában ért véget. Mindketten ittunk egy keveset, és a kulacsomat is megtöltöttem. 
-Ez lehetne a titkos helyünk!
-Roarr!-morogta, ami annyit tesz: "Benne vagyok!"
Nagyjából bejártuk a terepet, mikor lihegés csapta meg a fülemet. Hátranéztem, és egy ismerős Rettenetes rémet pillantottam meg.
-Fanta? Hát te? Csak nem levelet hoztál?-kérdeztem a kis jövevénytől, aki látszólag nagyon el volt fáradva. Ahogy elért engem, bele is esett a karjaimba.
-Mi az, kispajtás?-vakargattam meg a hasát, mire kinyújtóztatta a mancsait. 
Na igen...mostanában elég sokszor kellett igénybe vennünk a rémeink munkáját, hogy megtaláljuk egymást.
Levettem róla a pergament, és kibontottam:

"Szia Trixi!
Jó lenne, ha szíveskednél visszafáradni Hibbantra, elkélne egy kis segítség.
Utóirat: Siess, a csapat kezd kikészíteni!
                                                                              Hablaty"

-Annyira szeretlek titeket -.-" 
A másik szokványos dolog manapság az, hogy Hablatyot kikészítik a bandatagok. Hol ez nem jó, hol az, meg ilyesmi. 
Felpattantam a nyeregbe, és visszafelé vettük az irányt.
-Pedig még el se neveztük ezt a helyet...nem baj, majd legközelebb!
Körülbelül fél óra múlva értük el az arénát, ahonnan már messziről kiáltozásokat hallottam. 
-Mi van itt?-repültünk be. 
-Végre, hogy itt vagy, Trixi! Hablaty azt hiszi, hogy csak mert betanított egy Éjfúriát, ő a nagymenő!-panaszkodott Takony.
-Ahj! Ez nem igaz! Nem vagyok 'nagymenő'!
Megcsóváltam a fejem.
-Mégis miben nincs egyetértés?-kérdeztem.
-Ha szabad-kezdte Hal-Takonypóc nem akarja kivenni a részét a munkából.
-Még szép, hogy nem! Egyfolytában csak dolgoztatni akar bennünket!-tiltakozott.
-Takonypóc, ez nagyon fontos. Egy új lovast kell befogadnunk, és ennek meg kell adni a módját.
-Ó, igen? Mégis ki tett téged vezetővé?
-Mi voltunk...-mondta Astrid helyette.
-És mégis miért?-tette fel, ami már igazán felhúzott mindenkit, így kapott is tőlünk egy-két csúnya pillantást.
-Oké, ennek nem volt semmi értelme-látta be.-De akkor sem kéne ugráltatni bennünket!
-U-ugráltatni?-nézett nagyot a fiú.
Nem hiszem el, hogy ezt csinálom!  
-*sóhaj* Takonypóc, ha szépen megkérlek, képes lennél együttműködni?-léptem oda hozzá.

Láttam, hogy ez gondolkodóba ejtette egy kicsit.
-Ömm...
-Légy szíves! A legjobb barátnőm beavatásáról van szó, és sosem bocsátanám meg, ha azért nem sikerülne, mert nincs meg az összhang-mondtam halál komolyan. Közben végigtekintettem a társaságon, akik vagy egyetértően, vagy mosolyogva, vagy éppen (az ikrekre vonatkozóan) nem néztek sehogy.
-Oké...
-Köszönöm.
-Remek!-csapta össze a tenyerét Astrid.-Akkor VÉGRE elkezdhetnénk a tervek megbeszélését.

Furcsa nekem Takonypóc...van két oldala. Az egyik ez a 'bizonyos' kibírhatatlan, de a másik egy együttérző, és normális. És én a másodikat bírom, az elsőtől a falra mászok. De láttam, hogy a rendes oldalát is megmutatja, vagy legalábbis próbálja. Nem tudok kiigazodni rajta. Na mindegy...

-Jó. Mint mindenkinek, itt tartjuk majd az arénában a beavatását. A 'jelvényét' már elkezdtem, és ha így haladunk, pár napon belül kész is lesz-kezdte a féllábú fiú.
-Ez jó hír.
-Trixi, te állsz hozzá a legközelebb. Valahogy el kell vonnunk a figyelmét aznap is, meg addig, amíg tart a tervezés is.
-Igen, tudom. Valójában van pár ötletem rá, de egyedül nem tudom csinálni. Rájönne.
-Igaza van-helyeselt Hal.
-Hát, akkor majd váltogatjuk a szerepet. Egyébként hol van most?-szegezte nekem Hablaty a kérdést.
-Ha jól tudom, az öccsére vigyáz-válaszoltam.
-Á, értem.

Egy ideig beszéltünk még erről-arról, majd Hablaty kiadta, hogy takarítsuk ki az arénát, majd elrepült Fogatlanon, hogy segítsen az apjának, mert valami gond akadt a faluban.
-Nem hiszem el! Miért ad nekünk ilyen munkát?!-dobta el a seprűt Kőfej.
-Ez kínzás!-tette ugyanazt Fa.
-Csak azért is!-engedte el Dan is, aki nem rég érkezett csak meg.
-Na jó, benne vagyok!-követtem a példájukat nevetve, majd sorban mindenki.-De azért el kell végeznünk a munkát!
-Olyan vagy, mint Hablaty!-gúnyolódott Takonypóc.
-Szívd vissza!-trappoltam oda hozzá.
-Nem fogom!-öltötte rám a nyelvét.
-Dehogyisnem!
-Úúú, de romantikus!-szólalt meg az ikerpár.
-Ó, igen? És az romantikus lesz, amikor titeket foglak felmosórongynak használni?!
Erre mindkettő csendben maradt, és a többiekkel felnevettem.
-És ha már ilyen szép csend lett, dobjuk fel egy kicsit ezt a takarítást!-vigyorodtam el.
-Ó, ismerem ezt a nézést!-mondta a Jorgenson fiú. Általában mi ketten voltunk azok, akik versenyt kezdeményeztek, hát...MINDENBŐL.
-És mégis hogy?-kérdezte Astrid, aki úgy tűnt, benne van a mókában.
Amíg a többiek épp a részletekről fecsegtek, addig én elővettem a telefonomat, meg a hangszórómat, és csatlakoztattam őket.
-Perzseljük meg egy kis zenével!-mosolyogtam, majd benyomtam egy jó gyors számot. Aztán mindenki kapott egy részeleget a helyből.

-Aki a leghamarabb végez, az a nyertes!
-VUHÚÚÚÚÚ!!! BULI VAN, GYEREKEK!!!!-kezdett el Fafej villámgyorsasággal söpörni.
-HÉÉÉ!!!-kiáltottunk utána, és mi is belelendültünk a dologba. Egy régi ketrec volt az enyém, ahol régen a Gronkeleket tartották. Felhúztam a kart, majd berohantam és elkezdtem leszedni a pókhálókat, amik időközben szépen benőtték ezeket a "kőszobákat". Azzal hamar végeztem, és fél szemmel azt figyeltem, ki mit csinál éppen, és majdnem leesett, az állam, amikor az egész csapat úgy sikált, mintha hirtelen az vált volna a legjobb időtöltéssé a világon.
Ó, Hablaty igazán el lesz ragadtatva :)
-Siess, Trix! Még a végén beelőz valaki!-kiáltott nekem Kőfej az aréna másik feléből.
-Kösz a tippet!-cipeltem be egy vödör vizet, meg a szivacsot, és magamban dúdoltam az épp benn lévő dalt.
Jó a sárkányainknak!
Szabadon elmehettek erre az időre, gondolom Avokádó Kampóval van, a többieket meg nem tudom.
Megvizeztem a szivacsot, és elkezdtem lemosni a ketrec oldalát. Hát, ami onnan lejött, az nem volt kispályás...
Körülbelül fél óra alatt mind a három oldal meglett, és az ajtó is félig. Ne kérdezzétek, hogy csináltam, pedig a szobám takarítását is képes vagyok órákig elhúzni...
-Jobb, ha belehúztok, mert nekem csak pár perc!-ösztönöztem gyorsaságra a csapatot valójában csak azért, hogy hamar végezzük. Akkor állított be Dorci.
-Hát itt meg mi folyik?-nézett végig a társaságon.
-Gyere ide, elmondom!-szóltam neki. levette a válláról a táskát, és szó nélkül elvette a másik szivacsot.
-Hablaty megkért minket, hogy takarítsunk, és...most megtapsolhatsz!
-Brávó!-csapta össze a tenyerét.
-Köszönöm :D

Egy jó tíz perc múlva egyszerre futott mindenki középre a vödrével.
-Én leszek az első!
-Nem, mert én!
-Nem ér!
Addig lökdöstük egymást, hogy Takonypóc hasra esett.
-Ömm...te most elestél?-kérdeztem közelebb lépve hozzá.
-Mi? Dehogy! Csak...csak a padlónak kellett egy ölelés!
-Akkor miért sírsz?-kérdezte Dorci.
-Ez...most egy nagyon megható pillanat!-feküdt még mindig.
Mindenki hangosan nevetett, és felhúztuk a földről.

Pár perc múlva megérkezett Hablaty.
-Nem hiszitek el! Suttogó Halál járatokra panaszkodtak a falubeliek, és nem is volt ott semmi! Áh, én ezt nem...Wáó!-nézett végig a csillogó arénán a fiú.-Ezt...ezt hogy csináltátok?!
-Összedolgoztunk!-kacsintottam rájuk.
-Igen...
-Na jó, versenyeztünk!-adta meg magát Halvér.
-Igen...
-Ja, úgy volt...
-Mi tagadás...-húztam be a nyakam.
-Srácok...büszke vagyok rátok! Ilyen szépen még sosem festett a suli!
-Komolyan?-ugrottam egyet örömömben.
-Hát...igen! Igaz, hogy a takarítás nem verseny, de...őszintén, ki vette még rá az ikreket is arra, hogy dolgozzanak?!
Mindenki ellépett, csak én és Takony maradtunk ott.
-Hát...azt hiszem ez a kettőnk ötlete volt-mondtam.
-Komolyan, Takonypóc?
Vállba böktem a fiút.
-Ömm...igen. DE akkor is azt gondolom, hogy agyonhajszolsz minket!
-D-de miért? Egy sárkánylovasnak feladatai vannak, amiket...
-Ne haragudj, Hablaty, de valamilyen szinten igaza van.
-Mi?!
-Sok volt a munka mostanában, ideje lenne egy kis pihenésnek-helyeselt Dorci. Ha nem is a saját avatójából, de a sziget körüli feladatokból jócskán kivette a részét.
-Nem azt mondom, hogy azt csinálod, mint egy hajcsár. Egyszerűen fáradtak vagyunk!
A fiú lehajtotta a fejét, és láttam, hogy erősen gondolkodik.
-Csak néhány napig!-szállt be Astrid is, ami megadta a löketet.
-Tényleg túlzásba vittem. Sajnálom, srácok. Rossz vezető vagyok...
-MI?!-mentem mellé, és a vállára tettem a kezem.-Ez nem igaz! Te egy fantasztikus főnök vagy, és leszel is majd egyszer. Igen, kicsit messzire mentél, de mindenki vét hibákat, nem, srácok?
-De...
-Akkor? Mehetünk?-kérdezte Hablaty.
-Hová?-kérdeztük egyszerre.
-Egy kicsit lazítani.
 Mindenki az arcához kapott, és ujjongani kezdett.
-Komolyan?
-Halál komoly-válaszolt.-Gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, hogy erősödjön a csapatszellem egy kicsit...
-Ezazz!
-Király!
-Atom!
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Holnap hajnal megfelel?

Nem tudom a többiek véleményét, de szerintem Hablaty igenis nagyon jó vezérünk. Talán néha kicsit szigorú, de össze akar tartani minket, és erre büszkének kell lennünk. Egyszer még nagy törzsfő lesz belőle! De ezt nem mondanám meg neki, mert teljesen kiakadna :P

A végszó után mindenki elment pakolni, persze miután megtaláltuk egy szomszédos szigeten a csellengő sárkányainkat.
-Avó, megyünk nyaralni!!!!!-öleltem át a nyakát.
"Az meg mi?"
-Majd meglátod, gyere, sietnünk kell!

Felpattantam rá, majd Magyarország felé siettünk.

"Lovagolni fogok,
Repülni fogok,
Kergetem a szelet, 
És megérintem az eget.
Repülni fogok,
Kergetem a szelet,
És megérintem az eget!"



UI: Tudom, elég furcsa vagyok :D Van, hogy egy hétig nem jelentkezek, aztán meg (összeszámolva) ma ez a negyedik cikk. remélem tetszett nektek. Sziasztok! 

Megjegyzések

  1. Juppi! Látom most belelendültél :D Folytit :) Amúgy megjegyezném, hogy nagyon jól választasz dalokat egyes részekhez, a Battle Cry-t, meg a másik blogodról a Walking on Air-t azóta is folyton hallgatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Valójában az ihletet én leginkább zenékből szerzem. Örülök, hogy tetszenek :) Az a jó, hogy a kedvenc együttesemnek (Skillet, a Battle Cry-t is ők írták) minden dala passzol valamelyik sztorihoz, szóval velük még fogtok találkozni ) :)

      Törlés
  2. Úristen! Ezt nem hiszem el. Te... ismered és szereted a Skilletet. *szívrohamot kap* azt tudtam, hogy jó blogos vagy, de hogy még a zenei ízlésed is a helyén az már nem semmi.
    Ui: Várom a folytatást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juppi, még egy Skillet fan *-*
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett várom a kövit!!

    VálaszTörlés
  4. Szia! Tervezek elkezdeni egy blogot és mivel az ebben a blogban lévő főkaraktered (Trixi) a kedvenc blogos karakterem gondolkoztam azon hogy beleépíteném. Természetesen csak akkor ha beleegyezel és a történéseket is megisztanám veled. Ha beleegyeznél kérlek írj nekem egy üzenetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez hatalmas megtiszteltetés! Nagyon köszönöm az ajánlatod, és szívesen elfogadom! Tudnál nekem küldeni a részletekről egy em-ailt ide: rekadragons@gmail.com
      Nagyon köszönöm (örülök, hogy tetszik a karakterem) :D

      Törlés
  5. Nagyon jó lett, Trix! Nyaralás, juhéj! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése