59.rész-Vihar előtti csend

Éjszaka sokat forgolódtam. Részben Valkán, részben Willow-n, na meg a beavatáson...ezt végiggondolva sok mindenen rágódtam. Nagyon korán keltem Hibbanton, elláttam két éhes sárkányt, majd irány az aréna.
-'Reggelt mindenkinek! ...
A klubhelyszín csillogott-villogott, Hablaty pedig épp az ikreknek osztotta az észt a mai illendő viselkedésről.
-Nocsak, hétalvó!-karolt belém Astrid.
-Mi van? Még csak hat óra!-dörzsöltem meg a szemem.
-Mi meg egy teljes órája itt vagyunk!
-Oké, te nyertél-kuncogtam fel.-Minden készen áll?
-Ühüm-dünnyögte.-Ma együtt bulizunk, és este lesz a...
-Este?!
-Igen...miért?-kérdezte értetlenül.
-Mármint...ömm...mindjárt jövök!-kocogtam Hablatyhoz.
-Szervusz, Trixi!
-Szia! Tudnánk beszélni...négy szem közt?
A srác felvonta a szemöldökét, majd kisétáltunk az arénából.
-Semmi rossz, csak remélni tudom!
Felsóhajtottam.
-Nem tudnánk előbbre hozni a beavatást? Délután háromra egy fontos helyen kellene lennem...
-Ó...csak ennyi?-nézett rám kétkedve.
-Nem, közel sem. De ne most beszéljük ezt meg, hanem a ceremónia végén. Nem akarom ezzel lerontani az ünnepség fényét.
-Trixi...-tette a vállamra a kezét.-Nem tűnsz úgy, mintha ez a dolog várni tudna. Mi a gond?
-Ne...most...rendben? Ígérem, hogy mindent elmondok-néztem rá szinte könyörögve. A fiú bólintott. Kit akarok becsapni? Ilyen téren jobban ismer, mint a saját tenyerét, egyből kiszűri, ha valami nem oké...
-Srácok, változott a terv! A sárkányverseny után egyből kezdünk, szóval nagyon csipkednünk kell magunkat!
-Olyan hamar?! De hát az...
-Délben lesz, igen! Utána ceremónia. Körülbelül mikor várjuk a nyolcast?-fordult felém Hablaty.
-Máris mondom!-tárcsáztam a számát.
Hali!
Szia! Hogy vagy?
Tök jól, semmi bajom. Hogy-hogy ilyen korán hívsz?
Erm...ma korán kelő vagyok, és tudni akartam, mi van veled!
Ja, értem. Hibbanton vagy?
Neeeem...Hablatyék még mindig a vad sárkányok után takarítanak, és megkértek, hogy ne menjünk legalább tizenegyig.
Ó, az nem jó :( 
Nem bizony! Na, akkor majd Hibbanton!-köszöntem el.
-Tizenegyig meg kell oldanunk mindent, mert akkor itt lesz!-jelentettem be.
-Köszönöm! Akkor én megyek, és beszélek apámmal. Astrid, Trixi, kérlek menjetek el Bélhangoshoz az egyen-láncért. A festékek később kellenek, hagyjátok még.
-Vettük!-válaszoltuk egyszerre, majd vihorászva sétálni kezdtünk a kovácsműhelyig.
-Ez ma nagy móka lesz!-mondta Astrid.
-Az bizony! De szerintem mi is megérdemeljük.
-Hisz most voltunk nyaralni!
-Mintha amúgy nem járna nekünk-kacsintottam a lányra.
-Milyen igaz!-ütött vállon.
Nem vettem zokon, ilyen Astrid...na, meg alapjáraton én is. Nagyon jól kijövünk egymással, mert rengeteg bennünk a közös. A fegyverszeretetünk, az érdeklődési körünk...rengetegen mondják, hogy hasonlítunk. Igen, az arcforma, a vonások...de mi nem tulajdonítunk figyelmet ennek. Ki érdekel, hogy nézünk ki? Mi barátnők vagyunk, az a fő!
Beértünk a műhelybe, elmondtuk Bélhangosnak a "jelszót", majd megkaparintottuk a nyakéket.
-Az nagyon szép!-forgattam meg. Az egyik oldala pont olyan volt, mint a sajátom, a másikon viszont Szélpengét ábrázolta. Az egész medál szürkés volt.
-Ó, ha ezt meglátja! El fog ájulni...
-Igen-mosolygott.-Hablaty nagyon kitett magáért! Annyira a szívén viseli a bandát!
És nekem ebben kuncogás, gúnyolódás, vagy más egyéb nélkül egyet kellett értenem vele.
Visszamentünk az arénába, mindenki egyenként hatalmas szemekkel megnézte a láncot, aztán odaadtam Hablatynak, hogy vigyázzon rá.
-Oké, ez is megvan. Köszönöm mindenkinek a segítséget, remélem élesben is miden jól sül el!-miután befejezte a szónoklást, és elküldte a sárkányokat halászni, hogy a szigetnem is segítsen egy kicsit. Miután összeszedtünk egy jó adag halat, és el is vittük az élelemraktárba, ideje volt, hogy helyrepofozzuk a falut.
-Nyugi, pajti!-hozta egyenesbe a fiú Fogatlant, miközben faoszlopokat tartottak. Több házat újra kellett építeni, mivel sok rombolás történt...
-Tulajdonképpen miért is jöttek ide vad sárkányok?-kérdeztem mellé érve. Igazán jól nézett ki így öt méterre kiáltozgatni egymástól, mivel én egy másik házikónál segédkeztem.
-Szerintem csak éhesek voltak! És így lett kifosztva a raktár is...na, mindegy!
A fél csapat épített, a másik pedig fát hozott. Így hamar sikerült megoldani a problémát, utána átvette egy fiatalabb csoport a munkát, mi pedig az arénába mentünk vissza.
-Huh!-törölte meg Hablaty a verejtékező homlokát.-Idő?-nézett rám. Igazából egész nap figyelt...én pedig igyekeztem ezt nem észrevenni...de megértem őt. Titkolok valamit, ami még várhat, de nagyon komoly...
-Fél tizenegy!
-Oké, ideje elmenni a festékekért!
Ahogy visszaértünk, pontosan akkor reppent be Szélpenge.
-Sziasztok! Sikerült a renoválás?
-Hát, a nagy része-válaszoltam.
-Te már itt?
-Csak most jöttem. De ha már itt tartunk, mit szólnátok egy sárkányversenyhez?-lóbáltam meg a kezemben lévő vödröket. Mikor Dorci végignézett a csapaton a reakciókat várva, én jól láthatóan kacsintottam, mire a gyengébb felfogásúaknak is eljutott az agyáig, hogy ez a terv része, és vadul helyeselni kezdték az ötletet.
-Persze, miért ne?-mosolygott a lány, majd mindenki letámadott engem és Avokádót a színekért.
-Ömm...srácok, én is szeretlek titeket, de levegőt is akarok kapni!
Fél perc múlva már tudtam lélegezni, és el is kezdtem a festést. Dan és Dárda ebben most nem vesz részt, mivel valami családi dolog, vagy mit hadovált Fafej. Na mindegy, majd bepótolja. Elővettem a megszokott lilát és citromsárgát, és átmentem Picasso-ba. Mikor kész lettem a "mesterművel", nagyjából mindenki megvolt, Halvér kapott ismételten egy-két gúnyos megjegyzést a céltáblájára, de más egyéb érdemleges nem történt a verseny kezdetéig. Mikor Bélhangos bejelentette, hogy mindjárt itt az idő, és kezdhetnénk pingálni (nem látta, hogy mi már harckészültségben vagyunk), összeszemezett a társaság. Ez most nem egy szokványos verseny lesz, nem biza'!

-Versenyzők a rajtvonalhoz!-dörmögte Pléhpofa, és mi úgy is tettünk.
-Sok szerencsét mindenkinek!-kuncogtam magamban, ahogy egy embert kivéve mindenki.
-Neked is, Trix!-szóltak vissza, majd vártuk a jelzést. Visszaszámlálás után a kürtbe fújtak, mi pedig gyorsan akcióba lendültünk. Gyorsan pásztázni kezdtem a szememmel a falut, hol találhatnék egy-két birkát. Fél szemem az ellenfeleimen volt, akik szintén hasonló helyzetben voltak, mint jómagam. Végre valahára észrevettem egy gyapjúhengert ténferegni, és lesből támadva meg is szereztük.
-Szép fordulás!-veregettem meg a sárkányom nyakát, majd a kosarak felé iramodtunk. Ám de nem az történt, amire mindenki számít, hogy "Trixinek van egy birkája, hurrá!", nem bizony. A szerencsétlen jószág Dorciéban landolt. A lány nem volt a közelben, így nem is vehette észre a cselt. Viharbogár és lovasa épp utánunk szerezte meg a második birkát a nyolcasnak. Pléhpofára néztünk, aki elégedett pillantásokat vetett ránk, mi pedig már indultunk is a következő szállítmányért. egész végig így ment, minden birkát a lány kapta. A legutolsót, a feketét maga Hablaty passzolta be neki.
-Dóra nyerte a mai versenyt!-jelentette be a törzsfő, mire a tömeg, na meg a sárkánylovasok is ujjongani kezdtek.
-Sr-srácok, mit műveltek?!-nézett rajtunk végig dermedten, de mi nem csináltunk semmit, ami választ adhatott volna a kérdésére.-Srácok, komolyan?!
Összenevettünk, majd visszatértünk a klubhelyszínhez, hogy lemossuk magunkról a festéket.

-Miért dobtátok be nekem a bárányokat?!-tett fel egy újabb kérdést elképedve. Mindenki szótlanul takarította magát. Végül Hablaty (akin ugyebár a legkevesebb szín volt) megfordult.
-Semmi sejtésed nincs róla?-kérdeztem, még mielőtt elkezdődhetett volna.
-N-nem.
Mindenki végzett, és tejbetök vigyorral fordultunk felé.
-Én -és a többiek is- úgy gondoljuk, hogy megértél egy nagyon fontos dologra. Régóta ismerjük már egymást, mindig lehetett rád számítani-kezdte.
-Ez így igaz!-kapcsolódtam be.-A legjobbat hozod ki magadból, okos, eszes vagy. Akárcsak egy igazi sárkánylovas!-először összehúzta a szemöldökét, majd fehéredni kezdett. Elkezdtem olyan szemekkel nézni, hogy "Ha képes vagy elájulni, és én nem tudom, mit csinálok veled, tudod, mennyi időt fektettünk ebbe?!"
-Tudtuk, hogy ezzel várnunk kell, amíg jobban összemelegedsz Szélpengével, de úgy látjuk, hogy remekül megértitek egymást, és dolgoztuk együtt.
A társaság egyetértően bólogatni kezdett.
-Sk-kacok...
-Ez most halál komoly!-kuncogott fel Takonypóc.-Szerintünk tényleg...megérdemled...
Összehúzott szemekkel néztem a fiút. Mi ez a nagy lelkesedés Dorci kapcsán? 
-K-komolyan...ez most...-hebegett. Látszódott, hogy könnybe lábad a szeme.
-Szóval, szeretnénk, ha...te lennél a nyolcadik közülünk!-mosolygott Hablaty. Ismertem ezt az érzést, pontosan tudom, milyen nehéz beszélni ilyenkor.-Már, ha te is akarod.
-Eh...-tátogott. Nem jött ki hang a torkán egy ideig. Teljesen meghatottnak látszott.-HOGY A VIHARBA NE???!!!
Hablaty mellé lépett, megsimogatta Pengét, és átnyújtotta neki a láncot. Tátott szájjal nézte egy darabig, mi pedig füttyögetve gratuláltunk neki. Utána volt egy ölelésroham, mindenki átadta a jókívánságát.
-Nagyon k-köszönöm mindenkinek! Ez...ez hatalmas érzés!-mondta, mikor szétváltunk.-És nem is kellett tizenegyig...?
-Csak neked!-kacsintottam.
-Óh...nem tudom, mit mondjak!
-Nem kell semmit sem!-mondta Astrid.

És így lett ő a nyolcadik sárkánylovas...ha engem kérdeztek, igazán megérdemli. Körülbelül másfél óráig ünnepeltünk, mikor Astrid felvetette, hogy repüljünk egyet így nyolcan. Ámde nekünk sietnünk kellett...

-Nagyon jó ötlet, de nekem sajnos mennem kell...hazaparancsoltak.
-Ami azt illeti, nekem is.
-Ó, de kár! Akkor majd legközelebb...
Nagyot nyeltem. Már ha lesz legközelebb...
-Igen, majd bepótoljuk! Jó mulatást, srácok!-intett még nekik Hablaty egy utolsót, mielőtt a társaság többi tagja elszállingózott, ő pedig mélyen a szemembe nézett.
-Most ár megtudhatnám, mi történt?-kérdezte csendesen. Éreztem a hangján, hogy türelmetlenül várja a választ, de igyekszik ezt titkolni. Bólintottam.
-Csak...adj egy percet, hogy összeszedjem magam...
-Ennyire komoly a dolog?-aggódott.
-Igen.
Amikor összekapartam a gondolataimat, ismét a fiú felé fordultam, persze miután megbizonyosodtam róla, hogy nem hall minket semmi.
-M-mond neked az a név bármit, hogy Willow Haddock?
Pislogott néhányat.
-Persze, hisz ő az unokatestvérem! Mégis miért?-fordította oldalra a fejét.
-Ő most nagy veszélyben van...és csakis miattam.
-Várj...MI?!
-Nyugodj meg! Kérlek hagyd, hogy elmagyarázhassam-mondtam sóhajtva a végén.-Biztosan emlékszel, amikor azon a kiránduláson én a csapdászok kezei közé kerültem, és ott kellett hagynotok?-kérdeztem.
-Igen.
-Nos...azóta elég rossz a viszonyom velük. Találkoztam Avokádóval, ám amikor megszöktünk, és kisegített az éjjeli tolvaj,  abban a támadásban meghalt a vezérük. Ezt így nem mondtam el nektek...-sütöttem le a szemem, de amikor megláttam az arcát, az arra ösztönzött, hogy folytassam.
-Elmentem, kutatni kezdtem utánuk. Furdalt a lelkiismeret. Akkor találtam meg a jeget, egyre több dolog jött. Találkoztam a fővezérükkel, aki majdnem megölte Avokádót...a csodával határos módon megmenekült, ez mindegy is. Nem sokkal ez után találkoztam Willow-val. Tudnod kell még egy nagyon fontos dolgot: azóta harcolok ellenük.
-Hogy érted, hogy harcolsz?
-Ahogyan mondom. Összeálltam az unokatesóddal és az éjjeli tolvajjal...ez egy rész belőlem, amit ti nem ismertek...és nem is akarom, hogy ismerjétek.
Hablaty elképedve fürkészett. Az arca leírhatatlan volt.
-Annyira tartottam tőle, hogy belekeveredtél valamibe!
-Összeálltam velük...én őrzök egy bizonyos tárgyat, ami nagyon fontos számukra. Ez egy amolyan kis kézikönyv, amiben minden benne van a sárkányokról...néhány kombináció elég érdekes dolgokat mutat meg. Ám nincs nálam, a múltkori harc után egy kis pihenésre vágytam. Ennek két hete. Aztán...aznap éjjel nem csak téged és Astridot láttalak...mégsem Takonypóc volt, aki ijesztgetett. Annak a hajónak az új vezére hozott egy üzenetet, miszerint csak akkor engedik el Willow-t, ha feladom magam...
-MICSODA???!!!
-Shh!-csitítottam.-Hidd el, én sem kedvelem ezt a helyzetet. Kell egy terv...Ja, és ami még jobb, hogy két napot kaptam. Ami ma éjjel jár le...ha nem teszek valamit, akkor megölik! Nézd...tudom, hogy mit gondolhatsz most rólam...rólam, és erről az egészről...de segítened kell! Másra nem számíthatok. Csak egy Éjfúria bombája képes áttörni azokat a falakat...-fordultam el.-Sajnálom, hogy titkolóztam, hogy nem voltam őszinte...hozzád legalább annak kellett volna lennem! De nem voltam az...nem akartalak veszélybe sodorni sem téged, sem a többieket! Ha pedig feltűnik nekik, hogy velünk vagy, akkor keresni fognak...és előbb-utóbb eljutnak Hibbantig. És én NEM akarom ezt...-néztem ismét rá. Kezeit ökölbe szorítva, összehúzott szemöldökökkel nézett farkasszemet a földdel.
-Nem tudom, hogy miért kellett mindezt titkolnod-mondta ridegen.-Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy ezzel hatalmas bajt hozhatsz a fejünkre!
-Szerinted én miért harcolok? Hogy ez ne történjen meg...nem bírnám ki, ha veletek történne valami-haraptam be az ajkaimat. Nem akartam érzelgősködni...
-Mégis miért álltál be? Miért nem hagytad ezt az egészed, Odinra is?!
-Mert...mert bizonyítani akartam...
-Mégis kinek?!
Lesütöttem a szemeimet.
-Legfőképpen saját magamnak. Őszintén: sajnálom!--kerestem vele a szemkontaktust.
-A barátom vagy, Trixi...jobban kellene bíznom benned, mint a többiekben...
Lehajtottam a fejem.
-És ezt is teszem-mondta, mire felemeltem.-Értem, hogy mit próbálsz mondani...és fel is tűnt, hogy ennyit eljársz...de nem akartam szóvá tenni. Mindenkinek vannak titkai, de ha az másokra kihatással van, akkor tudniuk kell róla.
-Azon az éjen tudtam meg, hogy meg akarnak találni minket...de teljesen igazad van.
-Nem hiszem, hogy ez most a dühöngés ideje...eléggé fáj ez neked, nem kell hozzátennem semmit. Meg kell mentenünk Willow-t...
Meghatott mosoly jelent meg az arcomon. Akkor lettem volna képes sírni...Mivel érdemeltem ki egy ilyen barátot? Aki ennyi titok, hazugság után is kész mellettem harcolni. Hevesen bólogattam, és már indultam is volna, de elkapta a karomat.
-De...ezen túl, ha BÁRMI gond, baj van, amit szeretnél kiadni, én legyek az első, rendben?-kérdezte, és halványan elmosolyodott. Akkor szaladt le egy könnycsepp a szememből, és szorosan megöleltem Hablatyot.
-Köszönöm...-szipogtam a szőrméjébe.-És te leszel az, senki más! B-bocsáss meg...
-Ki vagyok én, hogy bíráskodjam feletted? És jobb, ha nem kezded el itatni az egereket itt nekem, mert akkor tényleg megharagszom!-mosolygott még mindig, mikor szétváltunk. Vállba bokszoltam, de jó erősen, majd felültem a sárkányomra, aki szintén vigasztalóan nézett rám.
-Egy órán belül ezen a szigeten kell lennünk!-vettem elő a térképem.
-Mik ezek a jelek?-mutatott egy sisakra.
-Arra vannak a csapdászok táborhelyei.
-Ez...ez ennyire ki van dolgozva?
-Ki bizony! Viszont ha ezekre a vizekre kerülsz, jobb, ha elrejted magad.
-Hogy érted?-kérdezte értetlenül.
-Vedd fel azt a repülős...hacukát, vagy mit. Én is átöltözöm. Tíz perc múlva a szobroknál!

A sziget előtti szobroknál találkoztunk. Furcsa fényes nappal a páncélban...Avokádó is abban volt.
-Nincs visszaút-suttogtam.
"Nem. De ez egy jó lépés volt!"
-Köszönöm!-simítottam meg.-Na, mehetünk?
-Azt hiszem igen...
-Bízz bennem!-mondtam, majd felvettem a vezető szerepét.
Az úton felvilágosítottam az alfáról, és hogy nem jó ötlet a vezér közelébe mennie.

Amikor átértünk a szigetre, már Valka is ott volt. Leszálltunk. Szemei egyből Hablatyra tévedtek, és ott is állapodtak meg. Amikor a fiú leszállt a nyeregből, és ő is jobban szemügyre vette az ismeretlent, a nő habozva félretekintett. Felsóhajtottam.
-Rendben. Ahogy ígértem, Hablaty segíteni fog nekünk.
A nő felnézett. Talán a fia nevének hallatán fogta fel igazán, hogy tényleg ő az...
-Örülök a találkozásnak! Hablaty vagyok, ön pedig bizonyára az éjjeli tolvaj...remélem, segíthetek, hogy Willow megmeneküljön!
A nő rám nézett, majd bólintott.
-I-igen, én l-lennék...
-Micsoda gyönyörű sárkány!-lepődött meg a srác.-Valami ilyesmi volt azon a rajzon (Megjegyzés: amit még jó pár résszel ezelőtt én készítettem). Milyen fajtájú.
-Viharszelő, és a neve Felhőugró.
Amíg ismerkedtek, Valka félre húzott. Fél szemét még mindig a fián tartotta.
-Sajnálom, Valka-csak ennyit mondtam.
-V-van már valami ötleted, hogy mit tegyünk?
-Ami azt illeti, tartogatok valamit-vigyorodtam el. Amíg pedig mesterkedtem, addig láttam, hogy azok ketten beszélgetni kezdtek. Nem, nem fogja felfedni magát előtte, de mégiscsak az egyetlen gyermekét látja annyi év után! 
-Kész!-emelkedtem fel a pergamen felől.
-Mit forgatsz a fejedben?-kérdezte Hablaty. Tekerccsé formáltam, és összekötöttem.
-Itt az ideje meglátogatni egy régi ismerőst!-dörzsöltem össze a tenyeremet, majd a fejemre húztam a csuklyámat.-Ezt bízzátok rám! Ha valami baj történik, vonuljatok vissza!
-Miért?
-Mert nincsenek itt a fészek sárkányai...
-Fészek?!
-Hosszú...menjünk!

*     *     *
 

-Trixi, biztos vagy te ebben?-suttogta Valka, amikor megtaláltuk Drákóék táborát. Beletellett egy kis időbe, ám volt némi sejtésünk arról, hol lehetnek jelenleg.
-Igen. Ne aggódjatok! És jobb, ha itt vártok...-javasoltam, majd egy olyan helyet kerestem, ahol nem vesz észre senki. aztán a vállamon ülő rémhez fordultam segítségért.
-Gyere csak, Fanta! Menj, keresd meg nekem Rikót!-simogattam meg. A kis sárkány el is repült, én pedig vártam. Elvileg ó megbízik a fiúban...ezek szerint csak ő. Megértem, ő mentette meg Fantát...amit azóta sem értek, de mindegy is. Karba tett kezekkel vártam az ellenség érkezését. nem tartott sok időbe, amíg a sárkányom elégedett morajlás jelezte, hogy itt van.

"You push me till I'm breaking,
And the anger turns to rage,
Why can't you just leave me alone?!"

-Hová vezetsz, há?-hallottam meg a hangját. Egy fél perc múlva meg is láttam azt az arcot...
-Tr-trixi!-hőkölt hátra a csapdász ijedten.-Te mégis mit...? Ha megtudják, hogy itt vagy..!
-Hidd el nekem, hogy pontosan tudom!-vágtam a szavába lekezelően.
-Miért vagy itt?
-Van egy üzenetem Drákónak...-vigyorogtam a csuklya alatt. A fiú meglepődve nézett rám. Fél szemével a környéket pásztázta.
-M-mégis mi? Miért kellek én ehhez? Mit akarsz tőlem?
-Azt, hogy add ezt át a gazdádnak-nyomtam a kezébe a levelet.
-Nem a gazdám-válaszolta egy kis fájdalommal a hangjában.
-Ez furcsa...pedig pontosan úgy viselkedsz, mint az ölebe...úgy táncolsz, ahogy ő fütyül, nem igaz? Mindegy, nem ezért jöttem. Ami pedig erre az...ocsmány helyre vezetett, azt már megtettem. Leszel szíves átadni neki.
-És mégis miért?
Kivontam a kardomat, és a nyakához szegeztem.
-Szerintem neked a rendes variáció jobban megéri.
-L-lehet, hogy igazad van...-hőkölt hátrébb.-Viszont...jobb ha eltűnsz.
Felvontam a szemöldököm.
-Mégis miért?
-Mert ha elkapnak...az fájni fog. Azt hiszem, nekem itt már nincs dolgom-szaladt el. Meglepődve néztem magam elé. Megráztam a fejem, hogy kizökkenjek, majd visszatértem Valkáékhoz, onnan pedig a szigetre repültünk vissza.


*Drákónál...*


Drákó ez egyik hajón volt. Nem sokkal mellette egy szőke lány volt megláncolva.
-Többször nem kérdezem...hol van már a kis barátod?! Miért nem jön, és ment meg téged?-ordított rá.
-Mert van esze, és tudja, hogy ez csapda!
-Óh...vajon akkor is ennyire határozott leszel, amikor meghalsz miatta?
-És te, amikor majd megtalál, és a sárkányokkal együtt véget vet a kis játszmádnak?!
-Elhallgass!-pofozta meg a férfi. 
 "Psycho, cho-co-co,
   Psycho, here we go!"

A lány úgy maradt egy pillanatig, de aztán ugyanolyan elszántan tekintett vissza Drákóra.
-Azt hiszed, hogy megtörhetsz ezzel? Akkor nagyon félreismered a lovasokat...
A férfi a lányhoz közelített, és szinte felrántotta az állát.
-Kislány...pár óra, és már nem lesznek lovasok...-engedte el végül.-Azzal csak a saját bőrödet mented, ha beszélsz.
-Hát, akkor én nem akarom menteni!-nézett elszántan a szemei közé. A vezér épp ismét kezet akart emelni a szőkeségre, ám akkor egy lihegő alak jelent meg.
-Dr-drákó! E-ezt egy hajóra tűzve találtam!-csúsztatta gyorsan a levelet a kezébe. A férfi felnyitotta.

"Ha már te ilyen nagynak képzeled magad, hogy csak így üzeneteket küldözgetsz, hát én is azt teszem. Veszélyes játékot játszol, aminek vége lesz. A mi harcunk vérrel fog kimúlni...itt már csak az a kérdés, hogy melyikőnkével. Én a helyedben vigyáznék a követeléseimmel, csapdáimal, mert könnyen lehet, hogy a saját fegyvereddel foglak letaszítani a trónodról! Ami pedig a nagylelkű ajánlatodat illeti, sutba vele! Ma éjjel megmutatkozik, hogy kinek nagyobb az ereje!
Trixi Dragons"

A férfi akkora dühvel ütött a hajó oldalába, hogy annak nyoma maradt...Habár az új felállás igen sokban hozzájárul a lány elfogásához, mégis úgy érezte, hogy tartogat valamit számára.

"Got your finger on the trigger,
You think that you're the winner,
But you're gonna get kicked
Offa your throne!"

-Micsoda meglepetés! Mutatkozik végre az az utolsó, nyápic, mihaszna kis pondró! Az egyetlen fegyvere, hogy képes megülni egy szánalmas gyíkot! Őrök! Tüzérséget a helyére. Szép volt, Rikó!-mondta elismerően, ám a fiú már nem örült ennek. Dühösen ökölbe szorította a kezét, és igyekezett nem gyilkos pillantásokkal elárasztani Drákót. Pedig legszívesebben azt tette volna... Pondró...pondró az, aki aljas csellel gyilkol!
Nem érezte magát jobbnak, mint azelőtt...elmúltak már azok az idők, amikor hitt egy ilyen megjegyzésnek. 
-Talán mégis nekem lesz igazam!-vigyorgott a szőke lány. 
-Lőjétek meg ezt a semmirekellőt!-utasított, mire az egyik őr beleeresztett egy lövedéket. Rikó elképedve nézte, ahogy a lány teste a földre hanyatlik a bénítástól...
Nem tudta, hogy ő változott meg, vagy a csapdászok. Mert ő ezt kegyetlenségnek tartotta. Kinek képzeli ez magát?!
A férfi távozott. Rikó azon gondolkodott, vajon melyik új lövedéket próbálták ki a szöszin, vagy jobban mondva melyik ellenszer használna neki...

"You think you're gonne hurt me,
Get ready to get dirty!
You created this beast inside! 
Pull the noose thighter,
Lift a little higher, 
'Cause you're killing me slow,
 I ain't ready to die!
Tonight
Get ready fo a fight!
So now you know it's time to ride
A circus for a psycho!"
Round and round we go,
Don't look below 'cause
I want off this,
I want off this...
Circus for a psycho!
Everybody down,
Gotta burn it to the ground!
Can't keep this beast inside!
Never again, never again,
You're killing me slow, 
And I ain't ready to die!"






Sziasztok!
Nemsokára elérkezünk a 60. részhez, ami az évadzáró lesz. Viszont én sajnos szerdától vasárnapig nem leszek elérhető, így csak utána tudok majd írni. Ám a 60 egy kerek szám, és osztható 20-szal, így megint itt az ideje, hogy ennek örömére játsszunk valamit. Arra gondoltam, hogy ismételten tehetnétek fel kérdéseket a szereplőknek, de ezt megtoldom annyival, hogy tőlem, mint írótól is egész nyugodtan lehet tudakolózni. Nyilván nem intim kérdésekre gondolok, a bloggerkedésről, a történetről, vagy amiről csak szeretnétek :D Ha van ötletetek, kérlek írjátok meg kommentben, az írogatás vasárnap, azaz augusztus 7-e délig menne. Nagyon köszönöm, ha megdobtok pár kérdéssel :D
UI: igyekeztem egy hosszabb részt összehozni, remélem kárpótol titeket a mostanában kissé már unalmassá válók miatt.
Sziasztok! ^.^

Megjegyzések

  1. Wááóóó....ez azok után is teljesen lenyűgözött, hogy tudtam róla :D És hidd el, itt sem menekülhetsz majd a kérdéseim elől! ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész lett. Várom a kövit.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem én mentem kérdéseket írogatni ;)
    Küldhetem majd Hangouts-ban?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett. Kérdéssel is megpróbálok majd szolgálni.

    VálaszTörlés
  5. Pompás, pompás :) agyalok a kérdéseken én is. Csak így tovább, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D Viszont senki sem küldött, szóval nem tudom, mi lesz...

      Törlés
  6. Sziasztok! Az új rész nem tudom mikor lesz, most eléggé fel kell zárkóznom, mivel ugye négy napig távol voltam...de igyekszem vele. Viszont senki nem küldött kérdéseket (Kledirnen kívül, köszönöm neki :)), és így nem tudom, hogy van-e értelme az egésznek...Ha végül hozzám vágtok néhányat, azt megköszönném, Astrid Halász, már Hangouts-on is elérhető vagyok. Csak valami visszajelzést arról, hogy le szeretnétek írni a kérdéseiteket, és ha igen, akkor hol...

    VálaszTörlés
  7. Én holnap az email-edre küldök pár kérdést csak még gondolkozom páran:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó rész lett, Trix! Ez a levél nem volt semmi! :P Na, de most érdekek a folytatás, olvasok hát tovább! *-*

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó rész lett, Trix! Ez a levél nem volt semmi! :P Na, de most érdekek a folytatás, olvasok hát tovább! *-*

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése