60.rész-Áldozat a barátságért (ÉVADZÁRÓ!)

EI: Bocsássatok meg a késésért, egymásra találtunk az ikertesómmal XD Mindenki tegye félre a fegyverét, nem szeretném, ha kinyírnátok itt az évadzáró után! Habár...van rá esély, nem is kicsi...Ez után nemsoká érkezik az új évad előzetese. Jó olvasást! :D




*Drákó tábora*

Egy óra telt el, és a sereg készült az utolsó Holgerson elfogására. A csapdákat előkészítették, ha kellett, megjavították, és a befogott sárkányokat is előkészítették a csatára. Hogy miért ekkora munka egy lányért? 
-Mert ő kell nekünk! Addig nem lesz mindent elsöprő a Vérdungok hatalma, amíg egyetlen parazita is van még közülük!-morgott az éjfúriabőr köpenyes vezér az egyik hajó vezetőjének, aki minden bizonnyal új volt, és még nem tudta a járást errefelé...
-A szöszivel mi legyen, uram?-ugrott le egy ketrecről Eret.
-Hagyjátok gyengülni még egy kicsit...lassan végzünk vele. Majd ha a társa is megérkezett. Hé, te ott! Ne csak bámuld azt a sárkányt, hanem hozd már ki!-ordította el magát Drákó, majd szaporán a Gnúvadjához igyekezett.

Eközben Rikó egy régi, poros iratot tanulmányozott.
-Nem, ez nem az...ez sem...-lapozott.
A lövedéknek, amivel Willow-t lőtték eszméletlenre, a vége világos-lilás volt. Rikó pontosan tudta, hogy az egy erős méreg, és sietnie kell, ha el akar érni valamit.
-Na végre!-állapodott meg a megfelelő irománynál, és gyorsan olvasni kezdte. Olyan volt, mint amire számított, csak legalább ezerszer olyan rossz. Két lövedék képes végezni az áldozattal...Willow már kapott egyet. A fiú nagyot nyelt.
-Lássuk a gyógyírt...-suttogta, lopva hátrapillantott, hogy ellenőrizze, egyedül van-e. Miután megjegyezte a hozzávalókat, igyekezett gyorsan el is készülni vele, de nagy baj nem történt, csak egyszer rontotta el...amin ő maga is meglepődött. A tálat a kezében szorongatva, és még hozzá lopakodva szökött be oda, ahol a szőkét fogva tartják.
-Akkor...lássuk!-emelte fel egy kicsit a földre rogyott Willow fejét, hogy meg tudja itatni vele. Minden jól ment, a lány arca kezdett kicsit természetesebben, és egészségesebben kinézni. A fiú megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy sikerült, amit tervezett.
-Nagyon gyorsan hátrálj öt lépést a húgomtól!!!-ütötte meg a fülét. Rikó valósággal kiügyetlenkedte a kezéből a tálat, de még idejében elkapta, mielőtt kárba ment volna a gyógyszer. Felismerte a hangot.
-E-ethan?! Ömm...ez nem az, aminek...
-Még is mit művelsz vele?!-lépett felé, akárcsak egy vadállat, ami épp fel akarja öklelni. Félrelökte, és a szöszihez lépett.
-É-én se-semmit, csak megnéztem, hogy...
-Ó, igen?-mutatott a kis fatálra.
Csudába...miből is gondoltam, hogy megúszom...-gondolta magában.
-Add csak ide!-kapott érte a Haddock, és alaposan megnézte magának.
-Hmm...megtudhatnám, miért akarod megmenteni?
-Ne mondd, hogy te nem akarod...
A fiú felsóhajtott.
-Menj innen...majd...én befejezem...-mondta Ethan. Rikó összehúzta a szemöldökét, mivel igazán nem várta ezt...de nem ellenkezett. Ez családi ügy, ő nem szólhat bele. Gyorsan távozott. Ethan a húgához lépett.
-Mindig mindenhol ott vagy...igaz?-mosolyodott el. Egy kis habozás után megitatta vele a maradékot.-Jobb, ha nem keresel...csak rosszabb lesz...téged már nem akarlak elveszteni.
Ahogy végzett, ő is elment, hogy ellenőrizze a katapultokat. Viggo mellé sietett.
-Most mit teszünk, uram?
-Várunk...pihenj, katona!-intett neki, majd elment Drákó irányába.
A szürkület pedig vészesen közeledett...


*Trixi szemszöge*


-Kész!-mondtam. Gyorsan összeerősítettem még egy-két dolgot, majd felpróbáltam az új védőruhámat. Igazából csak felturbóztam a régit Hablaty segítségével. A csuklyámon gronkelvas darabkák védtek, erősebbé tettem a vállvédőt, és tanulva a hibámból a mellkasomra, és a hátamra is tettem néhány lemezkét.
-Hogy festek? Elég halálos?-sétáltam a másik két ember elé.
-Az...az jelent valamit, ha engem kiráz tőled a hideg?-kérdezte Hablaty.
-Ja, gondolom ezt vehetem bóknak-vigyorogtam a csuklya alatt.-Valka, a sárkányok?
-Nincsenek messze-tekintett le a nő a szirtről, ami alatt erősen bugyborékolt a víz.
-Áh, vagy úgy-tettem karba a kezem.
-Egy fújás, és itt van minden lény a hegyből. Már csak a megfelelő időre várunk, Trixi.
-Rendben...
-Akkor mi a terv?-kérdezte a fiú.
-A terv...? Amíg én elvonom a figyelmüket, menjetek Willow-ért. Egy valamit viszont ígérjetek meg-mondtam.
-Mit?
-Ha...engem elkapnak, akkor siessetek el Willow-val...hagyjatok hátra.
-Trixi...!
-NEM! Majd egy következő alkalommal...nem fognak megölni. Akarnak tőlem valamit, csak...csak tudnám, hogy mit. És tudni akarom, mi az...Valka, kérlek vigyázz a Szemre.
-Biztosan ezt akarod?-kérdezte Valka komolyan.
-Nem, Trixi, ezt nem csináljuk! Erről nem volt szó.
Felsóhajtottam.
-A harcom a csapdászokkal...az egyikőnk halálával fog végződni. Ez megakadályozhatatlan. Bármelyik csapat is fog elesni, így kell lennie. Érzem a zsigereimben. Csak azon kell mesterkednem, hogy ne én legyek az, aki csütörtököt mond...
Ezek után a szemeikbe néztem.
-Nem értem ezt az egészet, de...de remélem, hogy nem te leszel az-tette Hablaty a vállamra a kezét.
-Akkor kereshetnél új embert a sárkánysuliba-kuncogtam.
-Nem azért. Hanem mert a barátom vagy. És csak hogy tudd, nem fogunk hátrahagyni.

"And I could give you my devotion,
'Till the end of time,
And you will never be forgotten,
With me by your side"

-Ne is próbáljak veszekedni veled, igaz?-mosolyogtam rá.
-Jobb, ha nem teszed.
Bólintottam, majd megfordulva a távolba néztem.

"I've got nothing left to live for,
Got no reason yet to die,
But when I'm standing in the gallows,
I'll be staring at the sky"

-Induljunk...-mondtam egy kis gondolkodás után.
Mindkettő biccentett, sárkányainkra ülve pedig ismételten a tábor felé siettünk.

Esteledett...épp akkor kezdett, amikor a határhoz értünk.
-Adjatok egy kis időt!-kértem őket.
-Vigyázz magadra!-szólt utánam mindkettő. Biztatóan mosolyogtam.
-Mikor nem vigyázok?-kérdeztem pimaszul.
-Erre nem kellenek példák, nagyon remélem...-válaszolta Valka.
-Jó, az...az csak véletlen volt...mindegy, most megyek.
Avokádó szorosan jött mögöttem. Megálltam, és füleltem. Hangokat hallottam. A sárkányom egyszer csak megbökött, pont, amikor támadást szítottam volna a fiúk ellen.
-Mi az, kislány?-suttogtam.
"Azt ajánlom, hogy ne gondold komolyan, amit ezelőtt mondtál, mert..."
Mosolyogva végigsimítottam színes pikkelyeit.
-Ne félts engem...nem adom meg magam olyan könnyen. Fogjuk mi még együtt szelni az eget, ígérem!-fejeztem be. Hirtelen sárkányrobaj, csatakiáltások, és lövések zaja rázta föl az idilli pillanatot.
Észrevettek!-szalad át a gondolat a fejemen. Lépések...közelednek...az összes más zaj távolodik...
Egy kicsit megnyugodtam, ám lábak koppanása még mindig hallható volt. Néhány másodperc után az elhalkult.
-Huh...pajti, nézz körül, hol vannak a legtöbben!
-Roar!-mordult fel engedelmesen, majd óvatos mozdulatokkal, és hangtalanul fölszállt az égbe. Én pedig persze azért idegeskedtem, hogy ne vegyék észre...
-Okos sárkány!
Én viszont már nem voltam olyan okos. Ismét felerősödtek a lépések hangja, ám megfordulni már nem tudtam. A következő pillanatban kötél tekeredett a derekam köré, és húzást éreztem. A fejemet hátra kaptam. Egy férfi állt mögöttem, nem lehetett huszonötnél több.
-Eressz el!-indítottam meg az öklömet, ám nagy meglepetésemre elkapta a másik kezével.
-Ha megnyugszol, hamarabb szabadulsz!-készült egy ütésre most ő.
-Nem jellemző rám!-dühöngtem, és amíg egy rúgással elvontam a figyelmét, gyorsan elvágtam a köteleimet.
-Nem szabadulsz meg olyan könnyen!
-De te sem!-készültem elővenni a kardomat a hüvelyéből.
-A Holgerson kard...-röhögött.
-Mi van? 
Mindenki kezdi a Holgersonozást...Mi az egyáltalán?!
-Na, most megfeneklett a nagy tudásod? Azt hittem, Agenor szülöttjeit egy kicsit keményebb fából fara...
A férfi hirtelen egy elég érdekes pofát vágott. (kb. Mint Flynn rider az Aranyhajban, miután megtámadta a serpenyő...) Nem tudom, hogy grimasz volt, vagy hasonló, emellett pedig egy nagy koppanás/csattanás zavarta meg a mondókáját. Támolygott egy kicsit, majd egyenesen előre esett, rá a csizmámra...
Fölkaptam a fejem.
Ezzel meg mi a jó Thor pörölye történt?!
Távolabb tőlem, kicsit a mögött, ahol ez a fazon állt, egy másik figurát ismertem föl. Hevesen lélegzett, arca kipirult volt az ütéstől, és egy jó nagy pajzsot tartott a kezében. Na, akkor hittem, hogy rosszul látok, el kell mennem a szemészetre, vagy egyebek, de nem...
Nem szóltam semmit, ahogyan Rikó sem. Miért mentett meg? Miért tesz ilyen dolgokat?!-záporoztak a gondolataim.
Farkasszemet néztem a sráccal. Hátrálni akartam, menekülni a helyzettől, de nem tudtam. A tekinteteink összefonódtak, nem volt menekvés számomra. Fogalmam sincs, mennyi ideig álltunk ott...szótlanul...nem volt , ami akkor leírta volna a helyzetet. Végül is...csak megmentett az, akit én a Valhalla legmélyére kívánok...Megráztam a fejem, még mindig értetlenül. 
A teret közöttünk a semmiből tűz töltötte be, és megérkezett a drága sárkányom. Ordítozás hallatszódott...sikeresen észrevették. Eléggé rosszul vette ki az eseményeket, mivel hát...Rikónál fegyver, én pedig meredten, szinte már ijedten állok.
Lángba borította magát, és rátámadt. Egyből kapcsoltam, ám elborult elmémtől nem figyeltem, hogy eléggé megégethetem a kezem. Utána rohantam, megragadtam a két szarvát, és a meglepetés erejét használva a földhöz nyomtam. A sárkányom nem tudott reagálni. Eloltotta magát, én pedig felpattantam a hátára. Még utoljára a fiúra néztem, majd arra ösztönöztem Avokádót, hogy szálljunk fel.

A levegőben megráztam a fejem, hogy kitisztítsam, és csak a harcra tudjak koncentrálni. Bevallom, nem volt könnyű...de mi az?
-Koncentrálj, Trixi!-fordítottam a figyelmem Drákó armadája felé. Telihold volt. Elé kormányoztuk magunkat, és ismét egy kis fényt csalt ki magából Avó, hogy feltűnőek legyünk. Ekkor már nem a nyakán ültem, mint addig, hanem a hátán, és a szárnyai végébe kapaszkodtam. Térdeltem, ugyanis ott is páncél véd, így nem sülök pirosra. Egy pillanatra minden szem ránk szegeződött.
-Drákó Vérdung!-kiáltottam.-Hol vagy? Én betartottam az ígéretem. Állj készen megmérkőzni a lovasokkal!
Jól láttam, hogy vigyorogva a katapultokhoz, más nagy fegyverekhez lépnek.
-Látom, látom, Trixi Holgerson! De ne aggódj, vártunk már rád!-hozták egyenesbe azokat. Hálók, nyílzáporok tömkelege indult meg felénk. Ügyesen manővereztünk, ám elkerülte figyelmünket néhány nyíl. Mire észbe kaptam, nagyon közel értek hozzánk. Ám mielőtt nyársra szúrhattak volna bennünket, egy plazmabomba süvített el mellettünk, nem kis fülcsengést okozva...Fogatlanra számítottam, de nagyot tévedtem.
-WILLOW!!!!!!-kiáltottam fel őrült hangosan a boldogságtól, ahogy kivettem szőke haját. Körben forogtak, és épp felrobbantottak egy kisebb hajót. Kürtszó rázta meg még jobban a csatateret, megjelent a két másik lovas, meg még legalább ötszáz sárkány, na meg a Gnúvad, aki eddigre már teljesen felgyógyult.
-Gyerünk, Fogatlan!-segítettek be.
-Akkor már mi, is!-iramodtunk neki a robbantgatásnak. Igaza van az ikreknek, ez tényleg...fenomenális érzés!
Ekkor előkerült az ellenséges alfa is, és elkezdtek mérkőzni...ezúttal viszont biztos volt, hogy nem lesz olyan könnyen vesztünk. Rengeteg sárkányunk volt, és egy rabot nem lehet olyan erőre kényszeríteni, mintha szívből csinálná...szabadon! Néhány másodpercig teljesen elbíztam magam, de aztán visszarángattam magam a valóságba.
Még nem nyertünk, még bármi történhet!
Amikor ismét észrevettem a fúriát, aminek rendesen megvan mindkét faroklapátja, utánuk eredtem. Egyszerűen látni akartam, hogy jól van.
-Willow!-szóltam utána. Mosolyogva fordult meg a nyeregben.
-Trixi! Csak nem hiányoztam?-kuncogott.
-De, igen, ha tudni szeretnéd!-tértem ki egy felénk lőtt kő elől.-Nem bántottak?
-Hát...mondjuk úgy, hogy már összeforrtak a sebeim-kacsintott. 
-Kifejtenéd bővebben?-szálltunk mellé.
-Kisegített valaki...csak tudnám, hogy ki...
-Már téged is?-kérdeztem szemforgatva.
-Miért, téged?
-Ömm...részletkérdés! VIGYÁZZ!!!-szóltam neki, hogy térjen ki a felé tartó háló útjából.
-Hű, kösz!-tartotta föl a hüvelykujját.
-Nem is örülsz? Még egy meglepetés vendéget is tartogatok neked!-kuncogtam, majd a reakciót meg sem várva elsiettünk. Meg akartam keresni Drákót, és egyszerűen porrá égetni azt az...esztétikusnak nem nevezhető fekete fürtös fejét...

-Avokádó, tűz! Szép volt!-néztem egy elrohanó alak után, akit megpörköltünk. De valamiért megfogott, és rátapadt a tekintetem. Egy lány volt! Tizennyolc körüli...világoskék szemei még megcsillantak. Mit keres itt egy lány? Csapdász ruha, biztosan ide tartozik. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre Vérdung közeledését, már csak azt, hogy egy erős ütés éri a fejemet, én pedig szédelegve leesek a nyeregből. Nem ájultam el Thornak hála, de rendesen meglepődtem.
-Drákó!-sziszegtem, és megfeledkezve a bajomról fölugrottam. Ő csak vigyorgott.
-Hogy élik túl a szüleid ezt a szégyent?-nézett végig rajtam, mire összehúztam a szemöldökömet.
-Mégis miről beszélsz?! Honnan ismered a szüleimet?! Mit tudsz róluk? Mi ez az egész?!-zúdítottam rá. Mindeközben előhúztam a kardomat, de már nagyon furdalt a kíváncsiság...először a Holgerson izé...aztán az az Age-micsoda, és most a szüleim is?!
-Tehát élnek?-húzta össze a szemöldökét.
Hülyén néztem, az egyszer biztos.
-Miért...talán halottnak kéne lenniük...?
-Igen, legalább tíz éve. De kösz az információt, ez még hasznos lesz...remélem megszakad majd a  szíved, mikor rájössz, hogy ezzel küldted halálba őket!
-Mégis miről...?!-csaptam felé, de kivédte a botjával, amivel az előbb fejbe kólintott. Rúgtam egyet, amit már nem várt ennyire, de az arca nem mutatott fájdalmat. Meglökött, és a mögöttem lévő árbocnak nyomott, a botját a nyakamhoz szorítva.
-Tudod mi a te gyengéd? Hogy erősnek képzeled magad, amikor az egyetlen, amire képes vagy, egy nyavalyás gyík megülése! Ahogy mindenki a családodból!-nyomta hozzám közelebb...már nem kaptam levegőt...a kardom a földön hevert, ám arra nem számított, hogy tőrt is hordok magamnál. Elővettem, és védekezésképp belé szúrtam. Feljajdult, a mellkasához kapott ezáltal elengedve engem.
-És tudod, hogy mi a te gyengéd, Drákó? Hogy alábecsülöd az ellenséged!-rúgtam meg. Kicsit gyengének éreztem magam az oxigénelvonás után, de ez még eltalálta. Felkaptam a fegyveremet, majd levetettem magam a főhajóról, és elkapott egy Szörnyennagy rémség.
-Hol voltál eddig?
"Hívott a kötelesség...vagyis a Gnúvad"
-Áh, én Drákóval küzdöttem...sűrű a program!
Hányszor fog még megütni a guta a mai napon? Eddig ez volt a második!
-Trixi, jól vagy?-kérdezte Felhőugró lovasa.
-Nem de...ez most nem az a pillanat, ahol leereszthetek!-mondtam elszántan. Tudtam, hogy szükségem lenne egy alapos fejmosásra saját magamtól, de számítanak rám...és ez hajtott előre.
-Drákó kilőve...
-Miért?-kérdezte a nő.
-Nem hinném, hogy megöltem, de a tőröm benne maradt...mindegy! Hol vannak a többiek? Ugye nincs bajuk?-kérdeztem még mindig lihegve, mivel nem láttam őket.
-Minket keresel?-jött az ismerős fiú hangja, mellette pedig Sugár, és a lovasa voltak.
-Már nem! Úgy látom összeismerkedtetek.
-Igen, lehetséges...de mit ácsorgunk még itt? Nézzétek!-mutatott fel hirtelen ijedten Willow. A Gnúvadok nagyon elvadultak, és olyan erővel támadták egymást, hogy összezúztak egy, vagy két hajót...
-Meg tudjuk békíteni őket?-kérdeztem Valkára nézve.
-Remélem igen. Gyerünk, Felhőugró!-veregette meg a Viharszelő nyakát, majd egy nyaktekerő fordulattal a két alfa felé igyekeztek.
-Ügyesek...mennyi ideig tanulták ezt?-kérdezte Hablaty.
-Legalább tizenöt-tizenhat évig.
-Az...szép...
-Az! Na, gyerünk, fúriások!
Értem én, hogy nem fenyegetett minket közvetlen veszély, de nem állhatunk egy helyben, mégiscsak egy csata kellős közepén vagyunk!
Felégettünk egy katapultot (megérdemelte, majdnem lelőtt minket), és keresztbe tettünk néhány fogolyban reménykedő vadásznak. Úgy tűnt, a mi alfánk áll nyerésre, a rab sárkányok nagy része kitört, és a mi oldalunkon harcoltak fogva tartóik ellen. Tagadhatatlanul túlerőben voltunk.
Ez a nagy felkészültséged, Vérdung?

Hárman egy irányba tartottunk.
-Nézzétek!
Egy bébi Szénkarmot pillantottam meg. Félénken az anyját kereste. Épp mondtam volna, milyen édes, amikor megláttam, hogy vadászok tartanak felé...szám szerint kettő. Fegyvert fogtak rá.
-Ezt nem hagyhatjuk! Gyertek, srácok!-indult meg Hablaty.
-Kezdesz ráérezni a sárkánymentésre!-bókolt neki az unokatesója, de több szó nem esett köztünk. Pár méterre a hajó fedélzetétől leugrottam, és védelmezően álltam az aprócska sárkány elé.
-Ne merészeljétek!
-Úgy bizony! Én a helyetekben nem tenném!
Én lenn voltam, az Éjfúriások pedig a levegőben fenyegetőztek.
-Tűnj el! Ha nem mégy el onnan, akkor keresztüllövök rajtad!
Az a fazon nem biztos, hogy tudta, hogy Drákó számára értékesebb vagyok, mint egy bébisárkány.
-Tegyél próbára!-tártam szét a karjaimat.-Ne félj, kispajtás, nincs baj!-nyugtattam a picit.
Nem hittem el...az a fafejű (ezer bocs, Fafej!) íjat vett elő, a másiknak meg intett, hogy jelentsen. Képes lett volna komolyan meglőni. Ám én nem mozdultam. Sziklaszilárdan álltam, és vártam, mi lesz.
-Még dönthetsz!-illesztette be a nyilat.
-Nem ijedek meg egy csapdásztól!
-Hát jó, te akartad...
A szúrós végű vessző megindult felém. Nem fogtam fel, hogy ez ténylegesen megtörténhet. Minden olyan gyors volt...lepergett előttem az életem. Tudtam, hogy nem menekülhetek. Lecsuktam a szemem.
-TRIXI, MENJ ONNAN!!!!! GYORSAN!!!!! TRIXI!!!!!!
-TRIXI!!!!
-RAVOARRRRR!!!!!!!
Hablaty levetette magát a nyeregből, és felém rohant.
-Hablaty, mit művelsz?! TŰNJ INNEN!!!!
Végül elért, és félre lökött. Ám hallottam, hogy a fegyver célt ért. Hablaty megdermedt mellettem. Furán néztem rá. Nem kaptam lövedéket, az ijedtségen kívül semmi bajom nem volt. Szemhéjai lecsukódtak egy pillanatra, arca éles fájdalomról tanúskodott. A fiú néhány másodperc múlva összecsuklott. A számhoz kaptam.
-H-hablaty, NEEEE!!!!
A levegőt hevesen kapkodtam, és térdre rogytam mellette. A tekintetem a hasába fúródott hosszú nyílvesszőre terelődött.
-N-ne...
-HABLATY!!!!!-érkezett mellém Willow.-Óh, ne! Ne, ne, csak ezt ne!
-Hablaty...-hebegtem a nevét tehetetlenül. Egyszerűen sokkban voltam, hihetetlen űrt éreztem.-M-miért cs-csináltad?-folyt le egy könnycsepp az arcomon. Aztán még egy...és még sok...A fiú eszméleténél volt, de a beszéd nem ment neki...
-Csináljunk már valamit!!!
Willow a kürtjébe fújt. Az éjjeli tolvaj lassan megérkezett. Na, az volt még a fáklyás menet...
-Hablaty!-sietett ide a nő.-Mi történt? Mi ez? Gyerekek, mondjatok már valamit!
-M-megm-entett!-mondtam nehézkesen.
-Ezt ki kell vennünk!-próbálta őrizni a hidegvérét, de én átláttam a maszkon...neki fájt csak igazán.
Bólintottam. Hablatyból ömlött a vér. Azt hiszem az a pillanat örökké az emlékeimbe véste magát...ő...ennyi hazugság, és miegymás után...megmentett...nem értettem az egészet. Miért csinálta? Miért? Miért? Miért?
Az arcomról úgy folytak le a könnyek, mintha az eső zuhogna.
-T-tarts ki, H-hablaty! K-kérlek!-szipogtam. Elfordítottam a fejem, ahogy az anyja eltávolította a nyilat. Hallottam Hablatyot felszisszenni. Olyan...fájdalmas volt ez az egész. A testem remegett...szó alig jött a számra. Egyszerűen féltem. Nem akartam, hogy neki valaha bármi bajom essen. ahhoz ő nekem túl fontos ember...túl fontos barát...És nélküle semmi sem ugyanaz! Ezek a gondolatok pedig csak még inkább fájdították a szívemet...főleg az, hogy ez mind miattam van.
-M-megvan...-dadogott Valka.-Kérlek, tarts ki!-bátorította ő is. Igyekezett fogni magán...de a szemei mindent elmondtak.
-Viszont nagyon gyorsan el kell látnunk!
A következő pillanatban viszont még két csapdász jelent meg.
-Remek...szép volt, haver! Tömlöcbe vele!
-Micsoda?! ÉRZÉKETLEN FAJANKÓK!!!!! EZ A FIÚ HALDOKLIK, ODIN SZERELMÉRE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Bocs, kiscsaj, de megbízásunk van...és te ebbe nem fogsz beleszólni!-jött felém az egyik, és nem kis meglepetésemre megfogott a vállamnál, és a vízbe lökött. A társaimmal nem tudom, mi történhetett. Ahogy evickéltem, láttam, ahogy elviszik Hablatyot...
Hogy ordítottam-e? Torkom szakadtából...Hogy pokolba kívántam-e minden. Egyes. Létező. Csapdászt a világon? Nem kérdés... Imádkoztam, bárcsak tudnék úszni. Avokádó hirtelen felkapott. Willow és Valka a hajón feküdt...kezdem érteni, hogy mire értette Drákó a tervet...Gondolom Willow-val akarták ugyanezt...
A fedélzetre érve láttam, hogy altatólövedéket kaptak. Gyorsan eltávolítottam, és vártam, hogy felébredjenek. mivel kihúztam, így nem kellett sokat várni.
-M-mi történt? Hol van Hablaty?! 
-Elvitték, és szerintem jobb, ha sietünk!

Mikor összeszedték magukat, fölszálltunk...láttuk, ahogy egy hajóba viszik a fiút...
-Oda zárják be? Mégis mit akarnak vele? Most ő lesz a túsz?!
-Úgy tűnik...
-Nem hagyom!-szorítottam ökölbe a kezemet.
-Mit tervezel?
-Miattam sérült meg...én hozom ki onnan! Ellenvetés nincs!-mondtam, és rohanni kezdtem a lejárat felé, amikor már tiszta volt a terep.
-Állj!-kapta el a csuklóm Willow.-Eszednél vagy? És ha elkapnak? Akkor mi lesz? 
-Nem érdekel!-téptem ki a csuklómat.-Ő nem hagyna engem! Ő nem hagyna meghalni! Nem hagyna hátra...Te ezt nem érted! És sosem fogod...ennyivel tartozom!
-Jó, de...siess!-néztek rám komolyan. Nagy levegőt vettem, és lesiettem a lépcsőn a cellákhoz.


*Külső szemszög*
Valka és Willow megfeszülten vártak odakinn. Már percek óta benn voltak...tudhatták volna, hogy Drákó agyafúrtabb ennél...és ez be is igazolódott. Már csak reménykedni tudtak.

"Because no matter where they take me,
Death, I will survive!
'Cause I don't need this life...
I just need..."
Ám akkor olyan történt, amire senki nem számított...egy vadász lépett elő, és egy kart rántott meg. A két mentő már későn jött rá, mi az...A hajó, ahol Hablatyot tartják fogva, egy hatalmasat robbant...
"Somebody to die for...
Oh-oh-oh...
Somebody to cry for..."
És ők nem tehettek semmit...a hajó árboca letört, és leesve betörte a fedélzetet, ezzel maga alá temetve a két fiatalt... 

Megjegyzések

  1. Te jó ég. Trixi ez azért fájt. Hogy tudtad itt befejezni. Odi szerelmére.
    Jó lett.

    VálaszTörlés
  2. Első reakció: o.O
    Második reakció: ???!@#%*<~\>¥$#???!
    Istenek, nagyon szorítok Hablatyért! *nembőgninembőgninembőgni*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi, túléli :D Tetszenek a reakciók XD

      Törlés
  3. Trixi, hozom RidingLove vudubabáját!

    VálaszTörlés
  4. Wíííí!!!! Na, egy újabb fenomenális rész. Nagyon kíváncsi vagyok, (mintha nem tudnám :P) hogy ússzátok ezt meg, tesókám! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D Shh, mi az, hogy megússzuk? ;) Ne árulkodj itt nekem, tesókám! (XD)

      Törlés
  5. Reakció a címre: Ha bárki meghal vagy valami baja esik gyors halálod lesz? A rész végén: Szekerce,kard vagy íj?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fenyegetés a köbön XD Hát, gyors halálom lett! Nem is tudom, válassz helyettem :P

      Törlés
  6. Mákosrétes.@#$%&-@&#$%...! Odin almacsutkás mákosréteses alsógatyájára mondom, Trix....fú. Most....most....most....grrrrrr.HOGY LEHET VALAMIT ITT BEFEJEZNI?!! Szegények, akiknek nem volt ekkor itt a kövi rész...el tudom képzelni....Zombika!!!Teee!!!Grr.De szerencsére nekem itt a kövi, remélem, mindenki túlélte...bár nem tudom, EZT hogy oldod meg, de reménykedek! XD
    (Egyébként kijelentem, hogy hivatalosan is ez a kedvenc részem!Eddig! *-*)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És... Skira.exe fájl leállt... XDDDD Hát, így! Jájj, meg ne sajnáljam a drágákat XD Köszönöm, Skir, olvass :D

      Törlés

Megjegyzés küldése