61.rész-Ez aztán az éjszaka!

*Külső szemszög*


Éjszaka volt. Csípős, hideg éjszaka. Abban az időben a nem fázós természetűek is jobb szeretett volna a meleget árasztó tűz mellett tartózkodni, vagy a szőrmebundájuba takarózva aludni az igazak álmát. Na, de vikingek vagyunk, foglalkozási ártalom!
Ha ez időtájt szétpillantunk a nyílt tengeren, akkor bizonyára csendességre számítunk. Azonban ez sem stimmelt akkor. Egy nagy hajó horgonyzott le éppen, hogy rakományt, fát, egyéb nyersanyagokat szerezzen a nem túl messze lévő szigetről. Egész barátságosnak tűnik így elsőre, ám hadd közöljek egy tényt: csapdászhajó volt...
A fedélzeten lévők leengedtek egy csónakot. "Ma ő a soros, hátha talál valami ehetőt!"-hangzott. Végül egy alak foglalt helyet benne, az evezőkhöz nyúlt, és megcélozta a szigetecskét. Nem volt túl nagy, nem ígért nagy reményeket, de be kellett érniük vele. A csónak közelített a parthoz, lassan elérte. Az emberünk kiszállt belőle, és körbenézett. Először egy termetes fát pillantott meg, gondolta felmászik rá, hogy jobban belássa a helyet. Így is tett, pár perc múlva már a magasból figyelt. Olyan dolgot pillantott meg, amit egy nagy valószínűséggel lakatlan szigeten nem szokás: fényt. A fiú akaratlanul is lemászott, és elindult az irányába. Felkészült rá, hogy talán egy vad sárkány barlangjából pislákol, így önvédelem céljából magához vette a szekercéjét.

Eközben fentebb egy másik árnyékba burkolózó alak figyelte őt. Ő nem a hajóról jött. Ahogy messzelátójával kivette a mozgó alakot széles vigyor terült szét fedett arcán. Ám nem akarta, hogy észrevegyék. Aki látogatni jött, előbb az mondjon "Jó Napot!". Behúzódott hajlékába, és várta az idegent. Lépteket még nem hallott, de mégis úgy tett, mintha a legkevésbé sem számítana valakire. Táskájában pakolt, matatott, és elővett belőle valamit. Ahogy szemügyre vette, ismét csak vigyorgott. Egy fehér ronggyal letakarta, hogy ne látszódjon, mi az, és a barlangja egy kiálló kövére helyezte.

Eközben a fiú vágta maga előtt a magasra nőtt aljnövényzetet, -ami pechére nem egyszer megszurkálta- és egyre inkább közelített a világossághoz. Hajtotta előre a kíváncsiság. Lassan, de biztosan már a kőfalat érintette a kezével. Egy pillanatra megállt, és közelebb emelte magához fegyverét. Akkor márt tényleg tudni akarta, mi várja odabenn. Nagy levegőt vett, és besétált. Ám nagy meglepetésére nem egy fészekre való sárkány, hanem egy másik figura volt ott, testalkatából ítélve egy saccolva vele egykorú lány. Az gyorsan megfordult a tengelye körül, és hátrahőkölt, látszólag nem számítva egy árva lélekre sem ilyen késői órán. Egy valami azonban furcsa volt a fiúnak: nem ijedt meg... 
-Elnézést a kellemetlenségért, nem számítottam rá, hogy találok valakit ezen a szigeten-mondta, és már indult is volna el, de a lábai mégis földbe gyökereztek. A figura volt az, ami megállította. Gesztenyebarna* szemei egykedvűen meredtek rá, arcát sötét csuklya fedte, még a testtartása is ismerős volt valahonnan...mégis, a szemei! Valahonnan nagyon jól ismerte őket... Ez adta meg a löketet ahhoz, hogy jobban megnézze a lányt. Az egész öltözéke sötét volt, néhol egy-két barna, vagy szürke szín is megjelent benne. Teljesen átlagosnak mondható, de...miért takarta az arcát?
Nem furcsa ez egy kicsit? Barna szemek, a csuklya...
Ugyan! mindenki tudja, hogy meghalt a robbanásban...! Nincs rá esély, hogy túlélte volna...!
A fiúnak kikerekedtek a szemei. A kard volt az, ami végképp beigazolta volna helyes gondolatmenetét, és miután a hüvely is stimmelt, másra már nem tudott gondolni, mint hogy egy régi ismerős áll vele szemben...
-A-azt hiszem, jobb, ha megyek...-rázta meg a fejét, hogy kizökkenjen, és a kijárat felé indult, de nem bírta megállni, és még visszaszólt.
-Bocsáss meg a t-tolakodásért, de nem ismerlek valahonnan?
A lány felvonta a szemöldökét. Tekintete már nem volt olyan unott, inkább kíváncsi. Hátat fordított a jövevénynek.
-Az könnyen meglehet, csapdász...
A hangja...a srác teljes mértékben megvolt győződve az igazáról. Nem tudta, mit kéne mondania, vagy hogy kell-e egyáltalán valamit. "Talán jobb lenne elfutni!"-szántotta át elméjét a gondolat, de ezúttal sem ment neki. Túl kíváncsi volt.
A lány visszafordult. Most pedig szemrehányást tükröztek íriszei. Igen, tuti, hogy ő az...
-Úgy látom, nem látnak itt szívesen-jegyezte meg. Ezt nem csak arra a helyzetre, hanem a kettejük viszonyára is értette. A lány karba tette a kezeit.
-Mondja ezt az, aki ismeretlenül rám tör az éjszaka kellős közepén.
-Igen, ez igaz...-helyeselt.
-Hát jó. Segíthetek valamiben, vagy eltalálsz innen magadtól is?-váltott gúnyosabb hangnemre. A fiú összehúzta szemöldökeit. Igen, régen nem mert volna ilyet tenni vele...de az emberek változnak, formálódnak. Ahogyan ő is.
-Nincs értelme rejtegetni magad...tudom, kivel állok szemben.
Ismét csak egy szemöldök-felrántás volt a válasz.
-Azt hiszed, hogy tudod. Még csak nem is sejted, ki vagyok. De, talán igazad van-nyúlt az anyaghoz, és lassan lehúzta, ezzel láthatóvá téve arcát. A fiúnak el kellett ismernie, hogy tényleg... változott. Nőiesebb vonásai voltak. Haja bal vállára omló. Valami különleges volt benne, az egész lényében. Így már megértette azokat a szemeket...amikben még mindig látszott a büszkeség, az elszántság...
-H-hogy élted túl a r-robbanást?-halkult el a végén, ahogy felidézte magában az emléket.
-Úgy, ahogy az összes többi kis terveteket...elég gyors voltam.
A srác hallgatott. Egy része nem akarta elhinni, hogy tényleg életben van.
-Gondolom itt rejtőzik a többi lovas is valahol...-nézett rá komolyan.
Amaz hümmögött.
-Látom, kezdesz logikusabban látni. De közölnöm kell veled a fájdalmas tényt, hogy a lovasok akkor sem jönnének ide, ha én magam hívnám őket.
Hangja szigorú volt, mintha rejtetten azt súgná "Ne hozd fel a témát!". Ő mindent feldolgozva csak bólogatott.
-És...még miért élek?-kérdezte kínjában. Ismerte, az első adandó alkalommal elszelné a fejét a nyakától. A másik vállat vont.
-Időt sem hagytál ahhoz, hogy megöljelek a buta kérdéseidtől. Akkor most én jövök! Mit keresel itt?
-Ömm...csak...pár dologra volt szükségem-válaszolta.
-Mint például?
-Fára, és valami ehetőre...
-Áh, szóva...
Folytatta volna, de egy hangos, rémisztő zaj szakította félbe. Legalábbis egyiküknek kissé inába szállt a bátorsága tőle.
-Mi volt ez?
-Nekem Éjfúriának tűnik-válaszolta a lovas.
-Így...ilyen egyszerűen?-hitetlenkedett.
-Miért, mi más lenne?-vágott vissza.-Nincs olyan sárkány a földön azokon kívül, ami ilyen hangot ad ki!-indult el a lány.
-Mit művelsz?
-Szerinted? Mondjuk megnézem, mit csinál egy vad fúria a szigetemen. Te pedig-nézett végig rajta fintorogva.-Jobb, ha szeded a sátorfádat. Nem legyél itt, mire visszajövök-mondta, majd elszaladt. Ám amikor beért a sűrűbe, ahol tudta, hogy már a srác nem látja, visszafordult, és egy közelebbi fa törzséhez simult. Fülelt. Tudta, hogy egy helyben áll. Aztán tovább, és tovább lopózott, lassan belátott a barlangba. Feszült figyelemmel kísérte a betolakodó minden mozdulatát.
A fiú felsóhajtott, és kifelé indult, ám valamit meglátott a szeme sarkából. Az a valami egy fehér lepellel volt lefedve, és valamiért nagyon felkeltette az érdeklődését. Körbenézett, és bár nagyon jól tudta, hogy nem lenne szabad, de közelebb férkőzött a tárgyhoz.
-Ez az, közelíts csak!-motyogta maga elé.
Bámulta egy ideig. Nem mozdult, de végül levette az anyagot. Hátrált két lépést, mivel nem hitte el, amit látott.
-Hogy kerül ez ide?!
A lány mindeközben önelégült vigyorral kémlelte még mindig. A Sárkányszem kitűnő választás volt!-gondolta magában. Várt. A fiú nem tudta, mit tegyen. A kezével érte nyúlt, de egyből vissza is húzta.
-Nem leszek tolvaj...sok minden vagyok, de az nem-mondta halkan, de elég hangerővel ahhoz, hogy a másik meghallja.
-Mit hadoválsz? Még jó, hogy az leszel!-bosszankodott.
Látott még esélyt. Ismét arra fordította magát, és nézte a gondosan elkészített szerkezetet. Ellépett. Látszott, hogy vacillál, de végül csak megcsóválta a fejét, és kiment a barlangból.
-Ahj, Odinra!-csapta magát fejbe a lány.-A kénköves ménkű csapna beléd!-morgott.
Ebből a csapdász egy szót sem hallott. A másik irányba indult valami használható anyagért. Lehetett hallani a jellegzetes hangot, amit akkor szokás, ha épp kivágnak egy fát...biztos vitt fejszét is...A lány pár mély levegővel megnyugtatta magát. Bement a barlangjába, és a kezébe vette a Szemet. ez után a partra sietett, mint egy rejtőzködő állat, a sötétben, és a csónakban kezdett turkálni. Fél szemével a jövevényt kémlelte, de egy éppen kidőlő fa elég biztosíték volt számára, hogy van ideje. Két nagyobb zsákot különböztetett meg. Az egyikben némi faanyag volt, a másikból kikandikált pár darab gyümölcs, amik honosak erre felé. A csuklyás elhatározta, hogy keresztbe tesz: tőrét előkapva lyukat vágott mindkettőn, és úgy fordította őket, hogy a tenger felé nézzen az üreg...ennyit bőven megérdemelne, még ha nem is követett volna el semmit ellene...
-Ezért majd megráncigálják!-mosolygott magában. Pár perc múlva léptek zaját hallott, ám még nem tűnt fel a betolakodó. nem habozott, a fehér lepedővel bevont tárgyat a szőrmebunda alá helyezte (mert miért is ne lenne az egy csónakban...), majd tovább állt. Ismét figyelt. A srác hátán hozta a szerzeményét, és bepakolta. Körbeszaglászott, majd megvizsgálta a zsákokat. Ismét a környéket pásztázta.
-Okos...-húzta össze a szemöldökét.-A végén kiderül, hogy alábecsültem őt!
-Ennyivel nem jársz túl az eszemen...-vigyorgott most a fiú, és gyorsa megoldotta a problémát.
A rejtőzködő morgott. Lerítt, hogy könnyen ki lehet hozni a sodrából, és akkor...na, akkor kell gyorsan kereket oldani. Ám az esze már a következő mozdulaton járt. Előlépett, szívbajt hozva a másikra.
-Te még mindig itt vagy?!
-Váh! Hé, mondtam, hogy kell egy s más...
-Én pedig, hogy nem tűrlek meg sokáig. Öt másodperced van eltűnni!
-Ja, hogyne. Kösz a pazar vendéglátást!-ugrott be az apró hajóba, és evezőit előkapva az anyahajó felé igyekezett. A lány nem kicsit meglepődött ezen a határozottságon, ami egyébként nem volt eddig a srácra jellemző...de karba tette a kezét, és elmosolyodott: a terve sikerült.
Miután már a vadász eltűnt a horizonton, a lovas is elindult. A barlangban összeszedett minden tárgyat, összepakolta, és futni kezdett. A legsűrűbb, legbenőttebb részhez ért. A bokrok megrezdültek, ami vészjósló jel lehetett volna számára, de nem tágított. Ugyan, őt nem olyan fából faragták! Na meg pontosan tudta, kivel áll szemben. Ismét gyorsított a tempóján, amíg hirtelen le nem zuhant a szakadékból...pár másodperc után már a nyeregben pihent. Felsóhajtott, majd megsimította Szönyennagy rémsége nyakát. Várt. Susogás. Megérkezett.
-Mit is vártam tőled!-érkezett meg egy másik csuklyás lovas, egy fúria hátán.
-Na igen, jöhetnek a bókok!-kuncogott fel.-Ti is jókor csináltátok. Ha minden ilyen sínen megy akkor a csapdászok már nem okoznak bajt sokáig...
-Úgy legyen! Na, menjünk!-intett fejével az újonnan érkezett.-Vagy te magyarázod ki, miért késtünk!
-Á, ugyan! Csak átvertem valakit, akinek nagyon rég visszajár. És tudod mit? Nagyon élveztem!














A két lovas eltűnt a horizonton.






UI: Sziasztok!
Ez lett volna az első rész az új évadból, gondolom rájöttetek a szereplők kilétére (Igen, tényleg képes kivágni egy fát!). Igen, sok kérdés maradt még megválaszolatlanul, hisz vajon hogy élte/élték túl a robbanást? A következő részben választ kaptok! Remélem tetszett, és igen, az a bizonyos lovas még mindig képes leszedni bárki fejét XD Tudom, nem lett hosszú rész, de külső szemszögből ennyi tellett tőlem XD Viszont írásra!

*Nem hiszitek el, de fél óráig álltam a tükör előtt, és veszekedtem még annyit apával a szemem színén...a barátaimmal (Ady, Argusson, Munkácsy) kiegyeztünk, hogy poshadt gesztenye színű, nem vicc! Hát, jó ez így! XD

Megjegyzések

  1. Trikó, Trikó, oi, oi, oi!!! :D Nagy szuper lett, várom a kövit! ;)

    VálaszTörlés
  2. Trikó! Az előző bejegyzésedhez is írtam, csak kissé későn. Minden szempontból. Jó lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki Trikó lázban ég, ilyen zászló is kell XD Köszönöm, válaszoltam :D

      Törlés
    2. Azért egy kis húsgombóc mégis beleférhet... *könyörgő szemek* ;)

      Törlés
  3. Ügyes nagyon ügyes. Szép kis csel.
    Várom a kövit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, valakinek tetszik a terv XD De Trixi. tényleg. Odaadta. A. Szemet? :P Sietek vele!

      Törlés
  4. Jó rész lett!! Várom a kövit!!

    VálaszTörlés
  5. Okos Trix, nagyon okoss...ez is egy kiváló rész lett! *-* (Trikós zászlócskát nem gyártotok véletlenül? XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 Dehogynem, már rendelem Szibériából *-* Sok a megrendelő *-*

      Törlés

Megjegyzés küldése