63.rész-Hogyan rabold el a másik hasonmását?

Először is: Nagyon köszönöm nektek a 8000+ oldalmegtekintést...komolyan, néhány résszel ezelőtt még 6000 volt, egek! Nagyon köszönöm mindenkinek! :)
Nagy valószínűséggel az iskolakezdés előtt már nem lesz rész, szóval jó tanulást mindenkinek!
Jó olvasást!


*A csapdásztáborban


Egy lány suhant el két ketrec között. Végül megállt egy Gronkelé mellett, és figyelte. Egy ideig meredten néztek egymásra, majd a lány lassan kinyújtotta a kezét, ami lassan összetalálkozott a sárgás sárkány pikkelyes bőrével.
-Jól van, pajtás. Látod, nem is olyan rossz-mosolygott.
-Khrm...-köszörülte meg a torkát valaki. A lány megdermedt, minden izma megfeszült.
-Megzavartam valamit?-kérdezte egy hang. Kifújta a levegőt, és elmosolyodott.
-Igen, de...ettől eltekintve is eléggé megijesztettél-mondta.
-Oh, nem volt szándékos-vakarta meg a tarkóját.
Hátrafordult az őt tetten érő fiúhoz, aki fülig érő szájjal, és csillogó szemekkel figyelte. Mindketten mosolyogtak. Néhány másodperc múlva a srác körülnézett, majd miután megbizonyosodott arról, hogy nem figyeli őket senki sem, egy gyors mozdulattal magához húzta a lányt, és megcsókolta.
-Tudod, hogy nem szeretlek itt látni. Menj haza-mondta szelíden, amikor elengedte.
-Ethan...tudod, hogy nem teszem! Nem foglak itt hagyni...
-Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam. Csak azt kérem, hogy biztonságban tudhassalak. Nyisszanton tudnám, hogy nem fenyeget veszély!-érvelt.
-De nem megyek haza nélküled.
-Olyan vagy, mint a húgom-csóválta meg a fejét.
-Lehet, hogy ezért jövünk ki jól-kuncogott.
-Nos, ezt nem tudom. De kérlek...-nézett rá szinte könyörgő szemekkel.-Ha Drákó rájön, hogy...!
-Shh!-csitította a lány.-Nem fog, hidd el, vigyázok magamra. Én vagyok az, akinek itt aggódnia kéne. Nézd meg ezt a helyet! Mi a jó ebben?
-Itt önmagam lehetek. Senki nem zavar meg azzal, hogy készüljek, mert egyszer én leszek a vezető...senki nem szól le, vagy piszkál. Itt a magam ura vagyok-sóhajtott fel.
-És a családod?
-Willow úgysem hagy békén, apám nem hinném, hogy keresne, és...te...
-Mert én már családtag vagyok?-kérdezte cseppet meghatottan.
-Mindig az leszel. Csak ezt a többiek még nem tudják-kuncogott.
-Akkor miattam-fogta meg a kezét, és felemelte.
-Hidd el, érted tűzön-vízen is átvágnék, de meg kell találnom a helyem a világban. Kérlek, ne félts ennyire-tűrte félre a lány egyik hajtincsét, aki felsóhajtott.
-Te mit tennél a helyemben?
-Ugyanezt, csak...kétszer ilyen keményen.
-Hajnalodik, jobb ha megyek. Mindjárt őrségváltás-sütötte le a szemét egy pillanatra.
-Légy óvatos. Ne lássanak-mondta ki a végszót. Még egy szoros ölelés, és egy búcsú választotta el a lányt attól, hogy a táborból óvatosan kilopózva a sárkányát hívja. Másodpercekkel később egy világoskék (akárcsak a szeme színe) Világréme ereszkedett le, a viking a nyeregbe pattant, majd el is tűnt, mire a Nap első sugarai megvilágították a rémséges helyet.


*Trixi szemszöge*


A reggelem körülbelül ugyanúgy alakult, mint az előző annyi különbséggel, hogy most Avokádó kapott egy nagy vödör hideg vizet a nyakába, hogy érezze a szeretetet a tegnapi kis ébresztése után. Loholtunk az arénába.
-Sziasztok, késtünk?-estünk be lihegve.
-Ömm...nem, nem hiszem-kuncogott Hablaty, mivel még csak ő volt benn.
-El sem hiszem!-csaptam össze a tenyereimet örömtelien.
-Trix, mi történt két napja?-változtatott hirtelen témát. Láttam, hogy komolyan kíváncsi rá.
-Oh, ha arra gondolsz...ideje már visszatérnem-vigyorodtam el, mire ő csak felvonta a szemöldökét.
-Csak óvatosan, nem akarlak megint megmenteni-öltött rám nyelvet.
-Te megmenteni? Csak rontottál a helyzeten! Egy emberrel többet kellett "irányítani"! Sőt, csak nagyobb bajt csináltál!-böktem mellkason játékosan.
-Tényleg? Na és ki könyörgött segítségért, há?-bökött vissza.
-Én nem könyörögtem!
-De bizony!
-Nem, sosem!
-Dehogynem!
-Valld be!
-Soha!
-Nem vagyunk idióták, hogy ezen veszekszünk?
-De, kicsit-vettem lejjebb a hangerőn. Meredtünk egymásra egy darabig, majd felnevettünk.
-Ó, és...mi volt az Dorcival tegnap?
-Hogy az...nos, az igazság!
-M-micsoda? Trixi, te miről...? Astrid sosem...-hajtotta le a fejét egy kis idő után.
Kíváncsian oldalra fordítottam a fejem, és nagy szemekkel néztem rá.
-Astrid mi nem?-kérdeztem.
-Ő sosem szeretne belé...
-Ömm... jó reggelt!-jött be a szőke lány a kapun. Láthatóan zavart volt egy kicsit.
-Neked is!-köszöntünk vissza. A fiú megragadta a karomat, és minél messzebb akart húzni a jövevénytől.
-Mi az?
-Szerinted hallott valamit?
-Hablaty, ez nyilvánvaló-mondtam egyszerűen.
-Ahj!-túrt bele barna hajába.-Ez nem jó!
-Hablaty, hé! Örökké ezt fogjátok csinálni?-váltottam komolyabbra.
-Mit?
-Hogy kerülgeted, ő is téged, úgy tesztek, mintha csak jó barátok lennétek, közben pedig az egész csapat tudja, hogy több van köztetek ennél!-húztam össze a szemöldökömet, és tettem csípőre a kezem. A fiú csak nézett ki a fejéből. Tudom, hogy tiltakozni akart, méghozzá hevesen, de azt is, hogy ebben az esetben tényleg igazam van. Nem kelhet vele versenyre, ő is érzi, és Astrid is, erre a nyakamat tenném, ha kellene.
-Trixi...
-Csak...gondolkodj el ezen. Nem prédikálni akarok, de...
És természetesen az ikrek pont mellettünk csapódtak a falba.
-Mindegy-forgattam meg a szemem.-Megyek, szólok Avokádónak, hogy ne perzselje meg Fafejet-jelentettem ki, majd az elmondottak szerint is cselekedtem.
A csapat már teljes létszámmal pakolni kezdett. Néhány napra eltűnünk Hibbantról (reményeim szerint többre is), így szereztem takarót, meg egyebeket.
-Gyerünk, banda!-adta meg a vezényszót a féllábú vezetőnk, de a hangjából is éreztem, hogy erősen el van mélyülve. Na, az úton majd ellehet magával...
Hogy meddig repültünk? Sokáig...és amikor azt mondom, hogy sokáig, akkor tényleg. Nagyon. Sokáig...mert természetesen mindig meg kellett állni valaki miatt, meg vagy hatszor fordultunk vissza, mert Buzgó a szigeten ragadt, és Csirke eltűnt...
Hogy ki az a Csirke? Nem akarjátok tudni...Fa beszerzett magának egy társat, akivel körülbelül megegyezik az IQ-szintje...oké, ez gonosz volt, de komolyan...ki tart kiskedvencként egy tyúkot?!
Azon gondolkodtam hogy mit fogunk csinálni ott... Ideje lenne ellenőrizni néhány dolgot. Kibővíteni a térképem, levezetni a noteszembe a Sárkányszem részletes működését... és akkor Hablattyal is tudok beszélni, ha nem is erről.
Igen, a fiú sokszor besegít nekem ilyen helyzetekben, ő a sárkánymester, jobban ért a pikkelyesekhez. Oké, lovasként én sem állok messze tőlük, nagyon nem, de így legalább ő is érzi, hogy nem titkolózok, és bízom benne. A kapcsolatunk ha lehet mondani még jobb lett azóta, hogy közösen szenvedtünk anno, mindent megbeszélünk. Tudunk együtt nevetni, szakadni a röhögéstől, meg ilyesmi. Mint két idióta kisgyerek, akik egymás haját tépik. Igen, ez a ránk illő leírás.
-Föld hívja Hablatyot! Vétel!-kuncogtam, ahogy berepültünk melléjük.
-Ja, ömm...igen, persze.
-Mi igen?-vontam fel a szemöldököm.
-Amit mondtál az előbb.
-Nem tettem fel kérdést.
-Oh...
-Csak nem elbambultunk egy kicsit?
-Dehogy...na jó, de...-válaszolta.-Ott a Perem!
És elénk tárult a sziget. A hibbanti sárkánylovasok legnagyobb, legféltettebb titka. A Sárkányperem. Ez egy amolyan klub helység, mindenkinek van saját háza, úgy díszíti ki, ahogy a kedve tartja, és elvileg nem szabad a máséhoz nyúlni (hangsúlyozom ELVILEG, mert hát...vannak, akik a szabályszegésre születtek). Sok új fajta él a közelben, akiket már be is vezettünk a Sárkánykönyvbe.
-Végre itt vagyunk! Ugye milyen jó, Csirke?
Az állat kotkodácsolt egyet.
-Fa, jobb ha sietsz, falusi lányként tudom, hogy ez azt jelenti, hogy tojá...
-Hogy boldog!-vágott a szavamba.
-Nem, Fa, azt jelenti, hogy...
-Trixi, Csirkét csak én értem! Csak. Én!
-Jó, akkor ne csodálkozz, ha valami a markodba esik-gúnyolódtam, majd megcéloztam a házamat. Kinyitottam az ajtót, aminek a külsejére egy lila Tüzes osztályú szimbólum volt festve. Egyből ki is szaladtam köhögve.
-Nincs mese, ki kell takarítanom -.-"
Seprűt, lapátot elő, aztán hajrá...nos, szembetalálkoztam néhány ijesztő méretű pókhálóval, amit nem akartam látni, de amikor a gazdáját is megpillantottam, ismételten elhagytam a lakosztályomat.
-A-avó s-segíts!-nyöszörögtem toporzékolva. Morrant egyet, besétált, és szénné égette a bestiát.
-Köszi, pajti!-simogattam meg, majd a Főházba mentünk, ahol gyülekeztek a bandatagok.
-Trixi, mi tartott eddig?-kérdezte a féllábú karba tett kézzel.
-Megküzdöttem egy betolakodóval.
A sárkányom unott arccal pislogott.
-Oké, nem egyedül...
Ismét ugyanaz a fej.
-Jó, Avokádó megküzdött egy betolakodóval-vallottam be, majd leültem enni egy keveset. Jól esett a sült hal, amit időközben a két siklólovas hozott.
-Jó. Ma pihenünk, aztán majd meglátjuk.
A csapat feloszlott, volt aki lyukat robbantott a falba, aki betömte, aki nézte...
-Hablaty, segítenél egy kicsit?
-P-persze, miben is?
Intettem a fejemmel. Ő biccentett. A házam felé sétáltunk szótlanul. Becsuktam az ajtót magunk után, hogy ne jöjjön be csak úgy akárki.
-Miben lehetek a szolgálatodra?
Elővettem a Szemet, és letettem az asztalomra.
-Az az igazi?
-Igen. A hamis most a csapdászoknál van.
-Nem rossz!-dicsért.
-Tudod, hogy Willow is benne volt.
-Igen, tudom.
-Jó. A másikban az a pláne, hogy megbütyköltem, hogy rossz helyszíneket, és értéket mutasson. Okozunk nekik egy kis fejtörést.
-Ühüm-dönnyögött.
-Azoknak a helytelen jelöléseknek a nagy része itt van. Hasonlítsuk össze.
-Jó, rendben. Mivel kezdjük?-kérdezte,
-Fogatlan, megkérhetlek?-néztem kedvesen a fúriára, aki jólesően felhorkantott, majd halvány fényt varázsolt nekünk.
-Jó, rendben-nyitottam ki a könyvecskét.-Tehát Éjfúria. Olvasnád, kérlek?
-Természetesen. Támadás 15...
-Támadás 12...
-Gyorsaság 20...-folytatta.
-Gyorsaság 24...
-Miért feljebb vitted?-jött a kérdés.
-Így kevesebb esélyt látnak elkapni a sebessége miatt, nemde? És amúgy is...mert csak! Hadd kavarodjanak össze.
-Te tudod. Páncél 18...
-Páncél 20.
-Tűzerő 14...
-A másiknál 10.
-Lövések száma 6.
-Lövések száma 4-mutogattam az ujjammal.-Oké.
-Olyan radarral rendelkező sárkányfaj, amivel képes a sötétben kiszűrni, hogy vannak-e a közelében.
-Ezt benne hagytam. Szerintem ennyi elég. Avokádó?
-Ravoarr!-lépett a fúria helyébe, és ugyanígy az értékeket kezdtük ellenőrizni.
-Támadás 15...
-Támadás 14.
-Gyorsaság 16...


*Eközben*


A sziget túlsó felén kikötött egy hajó. 
-Rakodjunk!-kiáltotta el magát a vezetőjük.
A legénység lesietett.
-Várjatok...érzek valamit!-szagolt a levegőbe.-Egy Siklósárkány közeleg. Fegyvereket elő!

Astrid sétálni indult a sárkányával. Erősen gondolkodott. Fél mondatot csípett el két barátja beszélgetéséből, de neki hetekre elég gondolkodni valót adott. Hablatyon járt az esze.
"Ő sosem szeretne belém"-visszhangzott a fejében.
És ez fájt neki legbelül. Miért gondolja ezt a fiú? És miért vívódik ő most ezen?
Viharbogár oldalba bökte a szőkeséget.
-Nincsen semmi baj, kislány-nyugtatta egy erőltetett mosollyal. Nem akarta, hogy aggódjon, amiért neki kéne. A sikló szimatolni kezdett. Valami nem volt rendben.
-Mi az, kislány?
A sárkány elindult egy irányba, a gazdájával szorosan a nyomában. Megállt.
-Lábnyomok?
Idegenek voltak számára. Ráadásul egy hónapja senki nem járt közülük a szigeten.
-És még frissek! Ki lehet itt?-suttogta. Ő is tudta, hogy ez nem jó. Egy bokor megrezzen. Baljós jelek. A lány fölszállt a hátasára, hogy az égből nézzenek széjjel.
-Látsz valamit?
Egy morgás volt a válasz.
-Gyorsan, szálljunk le!
Egy szikladarab mögé telepedtek, és figyeltek. Egy hajót pillantottak meg. Néhány ember állt előtte. Íj, és valami furcsa színű nyíl volt mindegyikük kezében.
-V-vadászok?-hebegte.
Elől egy furcsa bajszú férfi állt, kék karddal a hátán. A tekintete fagyos volt.
-Ha meglátjátok, egyből jelezzetek!
-Értettem, főnök!-válaszolta legelőször egy lány, akit Astrid még csak akkor vett észre. A vezetőjük körbekémlelt. Végül a felé a kőhalom felé fordulva maradt, ahová a lovas, és az állata lerepült.
-Ott vannak!-mutatott egyenesen előre. Astrid nem tétovázott, Viharbogárra vetette magát, és ismét a levegőbe szálltak. Elkövettek egy végzetes hibát: nem egyből eltűntek a horizonton, mint ahogy kellett volna, hanem tüzet küldtek az ellenségre.
-Lőjétek le!
-Gyerünk, kislány!
Tüskék érkeztek Ryker lába elé. Erre ő dühödten a saját kezébe vette az irányítást: célzott, és lőtt.
-Áh!-sikoltott fel. Két nyíl is érkezett, az egyiket sikeresen kivédte, ám így a másik mélyen a combjába fúródott. A fájó végtagjával törődött, kihúzta belőle a hegyes fegyvert, és nem figyelt arra, hogy a sárkányát is megsebesítették.
-VIHARBOGÁR!!!!!
Ereszkedni kezdtek. Mintha Viharbogár nem lett volna a maga ura. A repülése megbénult, nem menekülhetett. Astrid másodpercekkel később a csapdászok lábai előtt találta magát.
-Sárkányt megkötözni!
-NEM!-állt elé a szöszi védekezésképpen.
-És a lányt is! Hofferson, szép trófea lesz a húgicája mellett!
Annyi fegyveres ellen nem tudott védekezni, és akárhogy küzdött, erősebbek voltak nála. Annyira erőt vett rajta a félelem, és az idegesség, hogy az elméje is elborult. Jelezni is képtelenség volt...és nem is akarta, hogy belekeveredjenek a srácok...
...főleg nem Hablaty...

A foglyokat a fedélzetre szállították.
-Felszállás!
A lány a vezér felé fordult, ám elindult az ellenkező irányba. Körbetekintett, majd gyorsan leemelte fejpántját, és egy fa kiálló ágára akasztotta. Ezután csatlakozott a legénység többi tagjához, és a táboruk felé vették az irányt.

Megjegyzések

  1. Ha nem elég a szóbeli reakcióm! :P Nagyon izgi :D Szegény hugica... és még valami...ROMANTIK! :) Olyan cuki ez a két értetlen XD Siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, az sosem elég :P Köszönöm! HICCSTRID! (Nehogy már csak az EHHEM ship legyen XD) Azok hát! Oké, sietek, de holnap kinyírod "pár" agysejtem, nem tudom, hogy fog menni XD

      Törlés
    2. Én kelek fel holnap (reményeim szerint) hajnali háromkor, szóval te csak ne sajnáltasd magad! XD

      Törlés
    3. Jól van már, te akarsz akkor kelni XD De remélem az 5-ös vonattal jössz :P

      Törlés
  2. Nagyon jó lett. Szegény Astrid.
    Oh ehy kis lágy Hiccstrid. :D

    VálaszTörlés
  3. Jújj amint megláttam hogy úk rész van el is olvastam. És lemaradtam egy részről úristen😱😱😱 Folytasd ahogy tudod és neked is jó suli kezdést ( már ha az lehet jó. Csak a bevásárlást szeretem xddd)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, köszönöm?! Micsoda, bűntett! XD Sietek vele, habár boldogít az én nemtudommilyen barna szemű lélek szerinti tesókám, de sietek! :)

      Törlés
  4. ,,Hogyan rabold el a másik hasonmását" kérdőjel és felkiátltójel. Teljesen korrekt. Siess Trixi!!!!

    Dorana

    VálaszTörlés
  5. Trixi ez is nagyon jó lett, de ezt gondolom már mondanom sem kell. Hicstrid! *-* Az mindig kell! *-* Bocsi a rövidke kommentért, azért van, mert most olvasni akarok tovább! XD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése