64.rész-Bosszú vagy rosszabb?

Hablattyal este felé végeztünk.
-Huh, el sem hiszem, hogy megvagyunk!-terültem el az ágyamon fáradtan.
-Nekem mondod? Ez egy örökkévalóság volt!-dörzsölte meg a szemét Hablaty.-Te, meg a briliáns elméd!
-Parancsolsz?-kuncogtunk össze.-Nos, még most sem akarsz beszélni róla?
-M-miről is?-sütötte le a szemét, hisz valójában pontosan tudta, hogy mire gondolok.
-Hablaty,-vánszorogtam mellé.-Tudod, hogy bízhatsz bennem. Nőügyekben is-böktem vállon.
-M-mi van? Eh...nincsenek nőügyeim!-vágta ki magát.
-Majd lesznek, a nyakamat teszem rá!-kacsintottam.
-Aha, persze...-sóhajtott lemondóan.
-Na mi az, mi tört le ennyire?-vigyorogtam.
-Semmi, Trix...
-Nézd...csak hallgass meg! Ha nem értesz egyet, akkor befejezem az Astridozást...talán...így áll az alku?-kérdeztem.
-Igen, áll. Hallgatlak, Trixi, hallgatlak-húzta el a száját, mivel rájött, hogy nem velem versenyezhet hosszú távon.
-Oké, kezdem. Tehát, először is, szereted őt, mióta csak megláttad...
-Honnan...?
-Csend, én beszélek!-intettem le szúrósan, mire védekezésképpen felemelte a kezeit.
-Köszönöm! Ez az egyik indok. A másik az, hogy egyszerűen túl tökéletesek vagytok. Kiegészítitek egymás szavait, gondolatait...mindig számíthattok egymásra, mindegy, milyen rizikós dologról van is szó. Hablaty...ahogy ránézel, attól én olvadok el!-vigyorogtam önmagamon kívüli állapotban.
-Öhm...tényleg?-kérdezte fölvont szemöldökkel.
-Nem igaz, hogy ilyen vak vagy!-forgattam meg a szemeimet.-Hablaty, azzal a tekintettel...fel lehetne perzselni egy egész mezőt!
-É-én nem vettem észre...-vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Ő viszont igen...-mondtam, mire felkapta a fejét.-Épp ezért viselkedik furcsán. Tudja, hogy szereted...ő is szeret, de nem merné kimondani...
-Miből gondolod?
-Hogy is mondjam...értek Astridhoz. Nem szeretnék elmondani bármit, amiről úgy gondolom, hogy csak magunk között beszélt szívesen. De...egyszerűen más, ha a közeledben van, boldogabb, fölszabadultabb...olyankor mindig szabad...mert bízik benned. Mint ahogy a szerelmesek szoktak, gondolom-vontam vállat.-Szerintem azt várja, hogy te lépj.
Nagy szemekkel nézett rám, láttam bennük csillogni a reményt.
-Én...én nem gondoltam volna, hogy valaha is...hogy valaha is érezne i-irántam valamit.
-Miért?-lettem kíváncsibb.
-Mert...én voltam a fekete bárány, a gyenge, aki...mindig kilógott a csapatból...
-K-kilógni? Nem, Hablaty. Te vagy az, aki egyben tartja a csapatot. Nélküled mind csak szétszórt tinédzserek lennénk...ne becsüld alá magad! És igen, más vagy, mint a többiek, de ez sosem baj. Különleges vagy, legyél büszke rá! Aki pedig nem fogad el, az...az rosszul teszi. És akkor is ezt mondanám, ha nem lennél a legjobb barátom.
Néhány percig csend telepedett ránk. Emésztgette, amiket mondtam neki.
-Köszönöm, Trixi...ha te nem jöttél volna akkor, most...hát, most elég nehéz lenne.
-Nem rajtam múlt. Csakis rajtad-mutattam rá.
Elmosolyodott.
-Igazad van.
-Miben is?-kérdeztem.
-Mindenben...de főleg az Astridos dologban. Áhj, ha ilyen maradok, akkor...komolyan mondtad, hogy Astrid...?
-Nem szokásom a hazugság...csak ha azzal védek valamit, vagy valakit. De most nincs mit védenem, Hablaty!
-Értem...jó, rendben, megyek!-állt föl a székemből, és az ajtó felé indult, Fogatlan pedig egyből a nyomába eredt.
-Hová?
-Astridhoz! Beszélek vele, most rögtön!
Ökölbe szorítottam a kezeimet, az arcom fölvette a lehető legidiótább vigyort, beharaptam az ajkamat, és a lábaim önkéntelenül ugrálásba, a hangszálaim visítozásba kezdtek.
-Trixi, mi bajod van, beteg vagy? Hallod, nyugi, állj le, hívjam Gothit? Trixi, Trixi! Hé, elég, szétmegy a padló... Avokádó, ez nála normális? Nem tudsz kezdeni vele valamit?
-FANGÖRCS!!!!-sivítottam, majd egy drámai mozdulattal az ágyamra dőltem.
Hablaty mosolyogva megcsóválta fejét.
-Most mi van?! Legalább három éve várok erre!-vigyorogtam, mint a tejbetök.
-Semmi, semmi...hát...kívánj sok szerencsét!-sóhajtott, majd kiment az ajtón. Odaszaladtam, és utána néztem. Látszott, hogy izgatott, ahogy végigtrappolt a fadeszkákon. Az egész testem remegett.
-Avokádó, el sem hiszem! A kisfiúból végre férfi lesz!-mondtam nagyon vékony hangon. Az arca érdekes volt, nem tudtam kiolvasni, hogy ő is boldog, vagy épp "nem vagy normális, aludj egyet"...na, de a körömrágástól úgyse fogok pihenni.
-És hallgatott rám! Érted te ezt? Hallgatott rám!-rázogattam a szarvánál fogva. Egy idő után megunta, és lökött rajtam egy picit.
-Hé-hé! Most nem játszunk, szurkolunk Hablatynak!
"Ja, hogyne, mindegy, kit izgat a nyavalyátok?"
 -Hé! Most meg hová mész? A vacsorádat itt hagyod?-kérdeztem sunyin, amire egyből visszafordult, és megcsillant a szeme. Hozzám dörgölőzött, én pedig végigsimítottam pikkelyes bőrét.
-Jó sárkány!
Felhorkantott, én pedig előkészítettem az adagját. Füttyentettem.
-Fanta, gyere csak!-szóltam neki, mire rekordsebességgel repült a mellkasomnak. Már kezdtem megszokni, hogy őszinte legyek.
Végül ledőltem aludni. Ahhoz képest, hogy minden porcikámmal a gerléknek drukkoltam, egész hamar elnyomott az álom.


*Time Skip*



Reggel álmosan a Főházba siettem szemdörzsölgetés közben. Egyből feltűnt, hogy valami nincs rendjén.
-Trixi, nem tudsz valamit Astridtól?-támadott le egyből a Haddock fiú, ami meglepett.
-Ömm...este nem láttad?-vetettem rá egy titkos pillantást. Nem akartam, hogy kiderüljön a banda számára, hogy mi zajlik...még ne...
Megrázta a fejét.
-Viharbogár sincs a helyén. Azt gondoltuk, hogy csak egy repülésre ment, de azóta nem láttuk még színét se, hogy megérkeztünk.
-Ez furcsa. Astrid nem menne el ilyen sok időre a nélkül, hogy legalább egyikőnk ne tudna róla-mondtam. És ez igaz volt. Elmentek néha egy repülésre a siklóval, de mindig tájékoztatva voltunk a kis túráikról.
-Igen, épp ez az!-helyeselt Halvér.-Fogalmunk sincs, mi történhetett.
-Hmm...a cuccai itt vannak?-érdeklődtem.
-Minden, az utolsó szálig!-mondta Kőfej.-Nekem ez gyanús...
-Csirke, te láttál valamit?-rázogatta a szerencsétlen tyúkot Fafej.
-Nem hinném, hogy tudna épkézláb magyarázattal szolgálni-húztam el a számat unottan. Még ilyenkor is képes szórakozni?!
-Ahj, Fa, komolyan! Astrid odakinn van, és lehet, hogy segítség kellene neki, te meg itt...csinálod ezt a...
-Hülyeségedet?-fejeztem be Takonypóc mondatát. Még én is meglepődtem ezen.
-Igen, pontosan! Csak menjünk már!
-I-igen...gyerünk, keressük meg Astridot!-adta ki Hablaty aggódva.-Csak nehogy késő legyen-suttogta a végére.
-Ne félj, meglesz!-tettem a vállára a kezem.-Remélem...
Akkor már én is kezdtem érezni, hogy valami nem kóser. Én, és a megérzéseim...alapjáraton legtöbbször bejönnek. Trixi Dragons különös képessége...egy a sok közül...

Amikor a csapattal bemasíroztunk az erdőbe, akkor már szó szerint féltem. Azt éreztem, hogy baj van...nem kicsi...
-A s-sárkányok nem érzik a szagát?-kérdeztem.
-Eddig semmi...
-Itt sem-tették hozzá az ikrek.
-Szélpenge?
-Kampó?
-Avokádó?
-Fogatlan, valami? Pajti...
-Bütyök?
És erre az összes sárkány "Majd szólunk, elég már, fáj a fülünk!!" morgásban tört ki.
-Sárkányok -_- -forgattam meg a szemeimet.
Ahogy mentünk, hirtelen megállásra késztetett a lábam. A csapattól leválva jobbra egy kis ösvényen folytattam utamat. Körbenéztem. Egy pillanatra minden olyan más volt. Élesebb lett minden beszűrődő fény, a hangok...De nem ijesztett meg. Lassan lopakodtam, nehogy fölverjek egy vad sárkányt, vagy valami mást. Minden kezdett árnyékos lenni, sötétebb. Még éppen láttam egy bemélyedést a földbe. Rátettem a tenyeremet, és végighúztam az ujjaimat a körvonalán.
-Siklósárkány-suttogtam.-Megvagy!-vigyorodtam el egy pillanatra.
Hátranéztem. Nem veszíthettem el a nyomot, és ki tudja, hol vannak már a többiek. A mancsnyom irányából ítélve egyenesen előre ment, elindultam hát arra. Ahogy ismét fényár világította meg utamat, már tisztán láttam, hogy egy ember is volt vele, aki nem lehet más, csakis Astrid. Ekkor már biztos voltam a dolgomban. Félretoltam egy ágat. Itt a nyomok eltűntek.
Fölszálltak...
Feltekintettem az égre. Innen merre mehettek? Mindeközben még mindig haladtam előre. Percekkel később elértem a homokos partot, ahol döbbenetemre rengeteg nyomot véltem felfedezni. Avokádó jelent meg mögöttem.
-Szervusz, kislány! Ne haragudj, hogy eltűntem, hirtelen megérzés volt. De sikerült találnom valamit...-mutattam szerte szét.
Avokádó furcsán viselkedett. Engem kezdett el szaglászni. Mintha aggódott volna valamiért. Mélyen belenézett a szemembe.
-Van valami baj, pajti?-hajoltam le kíváncsian. Így maradtunk egy darabig. Azt hittem, hogy Astrid miatt ilyen, de mégis kételkedtem benne. Egy horkantás nélkül elindult a tengerhez.
-Ezek ketrecek nyomai-tettem a kezem a szemcsés homokra.
-Roarr!-morgott helyeslően. Odasiettem hozzá. A lábnyomok egyenesen a nyílt víz felé vezettek.
-Itt egy hajó volt...-kerekedtek ki a szemeim. A legmerészebb dolgok is eszembe jutottak. Attól tartottam, hogy...
-Trixi?
Hátrafordultam. A csapat nézett rám vissza.
-Srácok...Astridot és Viharbogarat...
Mielőtt kimondhattam volna, mint mellém száguldottak, és vizsgálódni kezdtek.
-Hogy találtál ide?-jött Dorcitól.
-Egy kis ösvény vezetett ide-válaszoltam.
-Trixi...arra gondolsz, amire én?-jött felém Hablaty félelemmel a hangjában és a szemében.
-Igen...elrabolták őket...
-TESSÉK????-hangzott az egyhangú kérdés mindenki mástól...ja, nem, mégsem...
-Mit hadoválsz itt össze?!-mutogatott Dan.
-Nézzétek!-lépdeltem oda, ahol egy hajó nyomai látszódtak.-Itt kötöttek ki.
-Trixinek igaza van-mondta a bandafőnök.
-És úgy látszik, több sárkány is járt erre...-tette hozzá Halvér.
-Avó, mi az?-suttogtam a sárkánynak. Olyan volt, mint aki szagot fogott. A fák felé ment, én pedig futva követtem. Nem értettem őt...
Megállt, és a levegőbe szippantott. Bevárt. az egyik fát kémlelte, lassan megértettem miért. Egy bőrpánt volt az egyik ágra akasztva. Érdeklődve leemeltem, hogy megvizsgálhassam, de egyből felismertem. Összehúztam a szemöldökömet.
-Trix, beszélj hozzánk!-szóltak rám hátulról.
-Willow talán már tudja, mi történt...fogjátok be a fületeket!-utasítottam őket.
-Mégis miért?-értetlenkedtek fölváltva az ikrek.
-Csak csináljátok!
-De Hablaty a főnök!
-Én nem vagyok főnök!
-Akkor nem vagy az! Szabadok vagyunk!-ujjongott Fafej.
-De...srácok!
-Én szóltam...-sóhajtottam, majd nagy levegőt véve belefújtam a kürtömbe.
-ÁÁÁÁ!!! MIT MŰVEEEEELSZ???!!!
-TRIXI, HAGYD ABBA, CSIRKE FINOM TOLLAI NEM BÍRJÁK EZT A BÁNÁSMÓDOT!!!
Mintha érdekelne!-gondoltam magamban. Visszatettem a tárgyat a helyére, miközben hevesen kapkodtam a levegőt.
-Várjunk egy kicsit.
Egyedül Hablaty értette, mit csináltam most. Biccentett, és elfordulva meredt a tengerre. Tudtam, hogy menne...szárnyalna, hogy megkeresse, de azt is, hogy nem teszi...nem teszi, mert veszélyes...és ha bármit is rosszkor teszünk, az rosszat jelenthet Astridra nézve.
Nem tudom, hogy telhetett az idő. Mégis miért kelhetett nekik Astrid? Ó, Thor... Lehetséges, hogy Rikó beárult, és bosszút akarnak állni rajtam? Erre gondolhattam volna... Idióta! Hogy a föld nyelné el azt a féltroll fattyút!
Morogtam dühömben. Ha a kezem közé kerül, búcsút mondhat néhány végtagjának...vagy az összesnek... Sosem akartam, hogy bárkinek baja essen miattam... és ha kiderül, hogy igaz, akkor...Ó, csak érne már ide!
Egy kis idő után egy Éjfúria szárnysuhogása ébresztett föl a gondolatmenetemből. Felálltam ültemből, és az irányába néztem. Fájdalmas mosoly jelent meg arcomon, ahogy a szőkeség leugrott a nyeregből.
-Tixi!-mosolygott.
-Szia, Willow!-köszöntem neki.-Jó, hogy itt vagy, szükségünk van rád!-támadtam le egyből.
-Történt valami? Ne válaszolj, a homlokodra van írva. Mondjátok hamar!-nézett végig mindannyiunkon. Néhányan értetlenül kérdezgették, ki a lány. Willow járt már Hibbanton többször is, de nem ismert meg mindenkit. Vagy inkább azt mondom, hogy a többiek nem ismerték meg őt...
A lány lehúzta csuklyáját. Épp meg akartam szólalni, mikor egy eléggé félreérthetetlen füttyszó csapta meg a fülemet.
Ó, ne...csak ezt ne!
Willow értetlenül meredt Takonypócra, én pedig ingáztam közöttük. Fejbe csaptam magam.
-Astrid Hoffersont elrabolták. De nem akárki-kerestem elő a hajpántot, és a lány kezébe adtam. Alaposan megnézte.
-Hmm...Ryker itt járt?-nézett fel rám végül.
-Ezek szerint igen. Avokádó is elég nyugtalan-mutattam a hüllőre, aki elhallatott egy halk morajt.
-Igen, azt látom-mondta, majd félrehúzott.
-Szerinted is?-kérdeztem egyből.
-Ki más lehetett volna? Ahj... Csapdászok! Habár erre számíthattunk-húzta el a száját.
-De azt nem tudhatják, merre vagyok, hacsak nem követtek. És Astrid mire kell nekik? Zsarolni akarnak?
-Te is tudod, mi történt a múltkori kis játékukkor. Többet ilyen nem fordulhat elő-tette a vállamra a kezét.
-Igen. Ha valakin bosszút akar állni, az én legyek! Ehhez a bandának semmi köze!
-Ismered Drákót...Vérdung! Nem túl sportszerűek a húzásai-közölte.
-Igen, tudom...
Ebben a pillanatban egy másik sárkány is csatlakozott hozzánk, méghozzá egy lovassal a hátán. A másik csuklyás lány leugrott a Világréméről, és egyből kiszúrt minket.
-Nadia!-kiáltottunk egyszerre.
-Jöttem, ahogy tudtam. Trixi, Astridot elvitték a sárkányával együtt, és nagy veszélyben van!
-Veszélyben? Mi történt? Kiderítettél valamit?-fogtam meg a vállait idegesen. A banda már semmit sem értett.
-Igen, és igen!-lihegett.-A táborba nemsoká egy vendég jön...nem tudunk sokat csak hogy valami fontos, és befolyásos férfi lesz. Egyenesen Drákó hívta! Ha ő megtudja, hogy lovas...
Összehúztam a szemöldökömet.
-Hmm...akkor jobb, ha te is vigyázol...-mondtam komolyan.
-Úgy is teszek. Ötletem sincs, mikor várjunk rá, de Dárkó már készül a fogadására.
-Már nem szimpi a pasas...
-Beszélnünk kell Johannal, és...-pattant fel.
-Nadia, várj!-kaptam el a csuklóját.-Rikó súgott be, igaz?-suttogtam, hogy kettőnkön kívül más ne hallja.
-Nem. Rikó egy szót sem szólt rólad. Azt mondta, hogy egy lakatlan szigeten találta a Szemet elrejtve. A hegynél találkozunk! Aruna [Áruná], gyorsan!-kiáltott, majd lassan elvesztek a fellegekben.

Én pedig álltam ott...megfagyva, mintha legalábbis a Világréme lefújt volna a párájával.
Mert egy elvem ismét kezdett dugába dőlni...

Megjegyzések

  1. Hicc...strid... szóval összegezzünk! Trixi meggyőzni Hablatyot, hogy vallja be végre az érzéseit. Erre Astridot elrabolják. Trixi. Ez nagyon jó, DE! Ez Hiccstrid ellen elkövetett bűncselekmény! Awwww, de kis cukik *-* És Rikó... ő is olyan awwwwww, hogy csak na! Szóval siess a kövivel, és kérem a Trikó zászlót, különben... éhes... dühös... fiókáját védő... megveszett siklók záporoztassák rád a tüskeesőt! ;)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Egen...szabályszegés! :P Küldjek neked Trikó zászlót? XD Na de...az csak igazi, létező shippeknek jár ;D Köszönöm szépen, sietek :P

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek kledirn véleményével. Hihetetlen. Végre sikerül meggyőzni Hablatyot erre Astridot elrabolják. Odinra. Imádlak Trixi IMÁDLAK!!!
    Én is kérek Trikó zászlót.
    Nagyon siess a kövivel mert beleőrülük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én is téged *-* Jól van, csak neked, csak most féláron XD Sietek, ha tudnád, mennyit fogsz még kiakadni ;)

      Törlés
  4. Hiccstrid... Trikó... Ember, lehet, hogy kinyírsz a baba sorsa miatt, de ez zseniális... Gyorsan hozd a következőt! *.*

    VálaszTörlés
  5. Trixi én nem tudok mit mondani. Komolyan. Ennél komolyabban soha nem beszéltem olyan emberhez akit nem is ismerek... Van olyan hogy nem te irányítasz... A kést szorító kezed van hogy reflexből indul... Olyankor nem én döntök... Más szóval siess ahogy csak a billentyűzet bírja.

    Dorana (ja én vagyok csak most telóról csesztetlek...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű... Aha... O-oké...
      (Ó, szóval Hajnal Shultz is te vagy! Jó tundi!)

      Törlés
    2. Ja ja szerény személyem (hülye ly XD), amm akinek még nem esett volna le lány vagyok. (Baranyi Lili blogján valakinek kicsit később esett le mint ártott volna...)

      Dorana

      Törlés
  6. Trixi, ez valami zseniális! Astridot elrabolják, itt egy Nadia, Hablaty végre összeszedi a bátorságát, és...van itt valami befolyásos személy! O.o Hű, de kíváncsi lettem, te lány! Nem lehet igaz, hogy már csak egy részem maradt...ez...ez szokatlan....mindegy, maradjunk optimisták,MÉG van egy részem! :D
    (U.i.: Aruna a Világréme *-* Nagyon bírom a Világréméket *-*)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése