65.rész-Kezdődik a sötét játszma...

EI: Sziasztok!
Csak azt szeretném mondani, hogy az elkövetkezendő egy-két hétben majdnem biztos, hogy nem lesz rész. Ennek az az oka, hogy a hétvégén egy hétre távozok külföldre, és még mindig nem kötöttünk szövetséget a mobilbloggerrel. Igyekszem még előtte összehozni a folytatást, mivel sajnos betegszabadságra kényszerültem, de nem ígérek semmit...
Köszönöm a megértést, és jó olvasást :D 



Leszálltam Avokádó hátáról, és rohantam. Futottam, mintha egy sereg farkas kergetne, és az életemért küzdenék...küzdök is, de nem a sajátomért. Már mélyen a hegyben jártam. Lihegtem, ahogy kezdtem kifulladni attól, hogy folyamatosan Nadia nevét kiáltoztam.
-Trixi!-hallottam ekkor a sajátomat.
-Nadia, na végre! Már azt hittem rossz helyre jöttem!-támaszkodtam a térdemre. A lány mellém jött, és szelíden a vállamra tette a kezét.
-Szerencsére nem-mosolygott, majd beinvitált. Megköszöntem neki, és első dolgom volt, hogy kerítsek egy korsó friss vizet.
-Te aztán kimerülhettél...-jelentette ki, amikor már a másodikat húztam le.
-Igen-töröltem meg a számat.-Nadia, kérlek, mindent mondj el!
Bólintott.
-Rendben. A Király Hólidércet keresett, csak egy kicsit eltévedtek.
-Kicsit...-húztam el a számat.
-Ryker siklószagot érzett, és Astrid Viharbogárral pont ekkor volt az erdőben. Nem tudod, miért lehettek egyedül?-nézett rám kíváncsian.
-Öhm... csak egy kis szerelem bánattal megspékelve, semmi komoly!-legyintettem.
-Oh... az... nem lehet kellemes-szegte le a tekintetét. Nem igazán értettem, miért csinálta.
-Nadia...minden rendben?-kérdeztem, mikor mellé értem.
-I-igen, persze! Hol is tartottam? Ó, igen! Hajóra pakolták, és elvitték őket. Nem tehettem semmit, sajnálom...-sóhajtott bűnbánóan.
-Nem a te hibád, Nadia. Nem szabad, hogy a vadászok rájöjjenek, hogy velünk vagy-mondtam őszintén, és rámosolyogtam.


*Avokádó szemszöge*


Hallottam, ahogy a lányok beszélgetnek, de őszintén, nem tudtam rájuk  figyelni. Még mindig éreztem... Valami nagyon nem stimmelt. Meg kellett tudnom, hogy mi. Trixi furcsaságai az elmúlt napokban... már itt lenne az idő?
Nem... túl korai lenne. Tudtam, hogy a sorsa jó kezekben van, de féltettem. Hogy miért? Egyenlőre... legyen elég annyi, hogy többet tudok, mint ti...

Éreztem, ahogyan valami átsöpör az elmémen. Összehúztam magamat. Ismertem már, egészen fiókakoromtól jelen volt, mégis, mióta Trixivel élek, mintha megszűnt volna. És hetekkel ezelőtt újra megjelent...
Ha itt van, akkor válaszolnom kell. Nem vagyok elég erős, hogy kitartsak. Nincs olyan sárkány a földön, ami kitartana... vagyis igen... az alfák. De én nem vagyok alfa. Egy egyszerű alárendelt csupán, aki nem tehet semmit...
-Kislány, minden rendben?-sétált mellém a lovasom. Végigsimította a pikkelyeimet. Szerettem volna elmondani neki, hogy mi történik... de nem tehettem. Egyszerűen arrébb mentem.
-Avokádó, mi baj? Mi történik?-kezdett egyre jobban aggodalmaskodni. Megráztam a kobakom, de megnyugtatni nem tudtam.
~El... mennem... sziget... - nyüszítettem. Egyre erősödtek a hangok. A falba dörgöltem a fejemet. Megpróbáltam mindent... hasztalan volt. Hallottam, ahogy a nevemet kiáltozzák. Azt is, hogy rajtam kívül több száz sárkány szenved.
~Avó, mi az?-jött mellém Sugár.
~N-nem... tudok... nem...
~Avokádó!-érkezett mellém a másik.
~Aru...S-sugár...n-nem...
A tudtukra akartam adni, hogy bajban vagyok. Ennyire erős hívószót nem éreztem eddig. A pupilláim kezdtek összehúzódni.
~Eressz el!-sivítottam.
~Térj vissza, Szörnyennagy!-szólalt meg a hang... évek után... azt hittem, sosem fog már kísérteni. Hogy elveszett.
~Nem! Soha nem megyek vissza oda!
~AKKOR SZENVEDJ!!!!-ordított, majd még inkább letepert. Kezdett szétfeszíteni. Összekuporodtam a fal tövében, és úgy nyüszögtem. Nem akartam hagyni. Nem akartam úgy élni, mint eddig... az a hely volt az otthonom, ahol a családommal éltem, de már máshol találtam önmagamra. Ha pedig engedelmeskedek, sosem látok már senkit, akit szeretnék. Örök fájdalom, és szenvedés lenne az életem... és nem akartam anyám sorsára jutni...
Percek teltek el. Remegett mindenem. Ekkor egy ismerős sárkány morajára lettem figyelmes. Nem tudtam felnézni. Éreztem, ahogy betakar a szárnyaival.
Kampó...
Tudtam, hogy ő átérzi a fájdalmamat. Mert ő is jócskán benne volt a lekvárban.
Csendesedett... végre... felengedtem.
~Avó, egyben vagy?-kérdezte.
~I-igen, azt hiszem-álltam a mancsaimra.~Hogy kerülsz ide?
~Túl sok volt... idáig repített...
~Nem tehetik ezt velünk!
~És nem is fogják, arra mérget vehetsz! Nem hagyom, hogy bántsanak minket-mondta végszóként. Meg akartam nyalni az arcát, de egy emberke csimpaszkodott a nyakamba. Elmosolyodtam.
-Jól vagy, pajti? Megijesztettél! Mi volt ez?-nézett rám még mindig halálra váltan.
~Bár tudhatnád, Trix...-fújtam a hajába, így összeborzolva azt.
-Hé, rossz sárkány!-nevetett fel. Hiába takarta, félt. Meg akartam oldani ezt a problémát úgy, hogy őt ne keverjem bele.
~Rosszat sejtek...-lépett mellém Sugár.
~Én is-tette hozzá Aru.
~Hát még én, lányok...-sóhajtottam.
~Kampó, nem lenne jobb, ha...?-kérdezte a Világréme halkan.
~Ezen már én is agyaltam. De ha visszamegyünk, akkor csak rosszabb lesz. Nem akarok bajt hozni ránk... itt nincs helyes döntés-hajtotta le a fejét.
~Nem, én nem teszem le a szárnyam arra a helyre többet, ha ő is ott van!-tiltakoztam hevesen.
~Nyugodj meg, kérlek!-könyörgött a Szörnyennagy.~Ne izgasd fel magad...
~Jól vagyok, Kampó...-fújtam ki a levegőt. Biccentett.
~Takonypóc nem fog aggódni, hogy eltűntél?-kérdeztem egy kis idő után. Mindeközben Trixi igyekezett kideríteni, mi volt az előző kitörésem. Végig közel maradtam hozzá, hogy érezze: már semmi bajom.
~Hadd aggódjon! És egyébként nem hinném... majd pár óra, vagy nap, esetleg év múlva.
~Azért szeret ő téged!-mosolyogtam.
~Tudom, én is őt...főleg szívatni...-vigyorgott.
~Nem is te lennél-forgattam meg a szemem.~Menj vissza... és add át a sárkányoknak, hogy keressük Astridot, rendben?
~Igen, persze. Sok sikert-dörgölőzött hozzám.~Vigyázz magatokra-nézett rám, meg a kelekótya lovasomra.
~Úgy lesz.
A Szörnyennagy rémség elrepült, otthagyva minket.
~Kedves, ahogy aggódik érted-mosolygott Sugár.
~Az, csak néha kicsit túlzásba viszi-horkantottam fel.
~Szerintem nem. Na jó, egy kicsit... de szerintem ez jó dolog-vont szárnyat a kékség.
~Én sem mondtam, hogy rossz. Na, szerintetek tanácskoznak még, vagy kezdünk is valamihez?
~Majd este. ismered őket, tudod, hogy kitalálnak valamit.
~Ja, igen...már kezd hiányozni a járőrözés, meg a csapdászok égetése...-éltem bele magam a gondolatba.
~Le sem tagadhatnátok egymást Trixivel...
~Aha, szerintem sem. Van valakinél egy hal?-szimatoltam körbe étel reményében.
~Én megmondtam!-kuncogott a fúria, majd kerített nekem egy kis harapnivalót.
-Valka... nem tudnád megvizsgálni Avót?-kérdezte a lovasom. Ekkor pillantottam meg az éppen belépő nőt.
-Mi történt?
-Fogalmam sincs... egyszer cs-csak valami történt, és...!
Valka vetett rám egy pillantást. Nem kellett megszólalnia, engedelmesen odamentem hozzá.
~Mondd csak, mi történt?-kérdezte sárkánnyelven. Nem lepődtem meg, már megszoktam tőle. Követtem minden mozdulatát.
~...


*Trixi szemszöge*


Nem értettem, mi történt a sárkányommal. Komolyan aggasztott a dolog, főleg, hogy az elmúlt hetekben tényleg nyugtalan volt.
-Látsz rajta bármi furcsát?-kérdeztem az asszonytól, aki most távolodott el a rémségtől.
-Igen, valami nem stimmel-ráncolta a homlokát.
-D-de mi az?-türelmetlenkedtem. Valka összehúzta ajkait, majd vállat vont.
-Nem tudhatom, min megy keresztül. Lehet, hogy sok izgalom érte mostanában-sajdított a gyíkomra, aki játékosan oldalra biggyesztette a fejét.
"Jobb, ha nem leszel beteg, te bolond gekkó!"
"Gekkó aki mondja!"
Ezek után igyekeztem félretenni ezt a furcsa eseményt, hogy Astridra koncentrálhassak. De őszintén, minek kellhet ő a csapdászoknak? Hisz a sárkány az értékes, őt egyszerűen kidobhatták volna a tengerbe, vagy... jujj...
-Hát, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha ez a... fazon megjön, Astridnak befellegzett...-húzta el a száját Willow.
-De optimista vagy!-forgattam meg a szemem.
-Sajnálom, Trixi, de igaza van... volt alkalmam beszélni néhánnyal a legénység emberei közül, és... úgy félnek tőle, mint a tűztől! De nem hinném, hogy azért, mert olyan nagy harcos. Ethan szerint egész fiatal, nagyjából egy-két évvel lehet idősebb nála.
Mindkettőnk szeme kikerekedett. Nem értettünk semmit sem.
-N-nadia... te beszéltél a bátyámmal?!-fakadt ki a szőkeség. A másik elsápadt.
-Eh... i-igen... hisz ő is ott van, és...
-De ismer téged! Nem jöhet rá, hogy kémkedsz!-mondtam halál komolyan. Megint kezdődnek a gutaütések... már megvolt ma három, mehetek meghalni...
-N-nem jött rá, ki vagyok!
-Honnan veszed?
-W-willow...t-tudom! 
Összenéztünk. Láttam a lány szemében lobbanó hirtelen dühöt. Tudtam, mit gondol, de még idejében leállítottam.
-Nincs ennek így semmi értelme, menjünk, és keressük Astridot! Ki tudja, mikor jön Drákó vendége? Gyorsan, nyeregbe!-jelentettem ki. Willow vetett rám egy sötét pillantást, amit én álltam. Végül felsóhajtott, igazat adva nekem. Egy apró mosoly jelent meg szája szegletében, majd az Éjfúriája mellé lépett. Én viszont maradtam Nadiánál.
-Tudod milyen, ha a bátyja szóba kerül...-súgtam neki. Bólintott.
-Ne vedd a szívedre. Tudjuk, hogy nem árulnál el minket. Te sosem. Meg hát... úgyis tudod, hogy annak nagyon rossz vége lenne-nevettem fel. Egy kis idő után ő is csatlakozott, igaz, sokkal félénkebb hangnemben...
-I-igen tudom...
-Akkor jó...de komolyan...nem lenne jó rád nézve, ha kiderülne...légy óvatos!-léptem el tőle már teljesen, és Avokádóhoz sétáltam.
-Azt hiszem, mi ezt most kihagyjuk-suttogtam, és a nyereghez nyúltam, hogy levegyem a gyíkról. Ám Avó kitért előlem, és komolyan nézett a szemeimbe.
-Nehogy azt mondd, hogy ezek után te még el akarsz indulni! Nem! Pihenj csak...-nyúltam a csathoz, de ismételten nem jött össze.
-Avokádó! Kérlek...
"Á-á!"
"Hogy lehetsz te ilyen..."
"Kutya bajom!"
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Fejbe csapott a farkával.
-Héj! Biztos...?
-Rawr!
-Hát jó... de ha bármi baj van, akkor hazamegyünk, rendben?-kérdeztem tőle. Egy elégedett morgással nyugtázta. Óvatosan felmásztam rá.
"Nem vagyok cukorból, és te sem betonból!"
"Na ne mondd! -.-" "
Megpaskoltam az oldalát, ezzel jelezve, hogy mehetünk. A Szörnyennagy lassan felreppent, a többiekkel együtt egyenesen ki a jéghegyből.
Takonypóc nem lényeg, bocsi, Kled XD




*    *    *


Alkonyodott. Feloldott, ahogy a szél a hajamba kapott. Őszintén, ez hiányzott. A rosszak megleckéztetése... a hiánya már komolyan kezdett fájni. A tervem beteljesüléséhez (azaz a tényleges bosszúálláshoz), viszont még egy ideig nem szabadna a táborba mennem... hadd tudják csak, hogy töröm a fejem valamiben... ami nem történetesen az asztal sarka.
-Nadia, merre?-kérdeztem a mogyoróbarna hajú lányt.
-Nyugatnak!-mutatott a megfelelő irányba.
-Eh... melyik nyugatnak?-kérdeztem értetlenül. Épp ekkor érkeztünk egy sziklaszoroshoz, ami sokfelé ágazott el. Willow megvakarta a fejét.
-Hááát...nekem az a nyugat elég szimpatikus!-mutatott az egyik útra.
-Nekem nem tetszik.
-Na, látod, ez a te véleményed.
-Akkor menj arra. Én erre tartok-böktem a másik felé.
-Jobb, ha különválunk. Úgy nehezebb rajtunk ütni-helyeselt Valka. Ez ilyenkor mindig mosolygásra késztetett. Felnéztem a nőre, aki csak biztatóan biccentett.
-Itt sem vagyok!-jelentette ki a szöszi, majd Sugárral el is tűntek.
-Akkor én sem!-indult el a Világrémés.
-Ezek szerint megint mi vagyunk az utolsók -.-" Gyerünk, kislány!-iramodtunk neki. Avokádó már tényleg nagyon jó formában volt, nem is értem, mi volt a délutáni. Nem volt elég jó móka a sima repülés, vad szlalomba kezdtünk. A Szörnyennagyom olyan sebességgel manőverezett, hogy egyszer én is majdnem leestem a hátáról...majdnem...

Fél óra repkedést -és vagy hét eltévedést- követően egy halászhajót pillantottam meg. Egy sziklába volt akadva, elég romosnak látszott, de elég erősnek tűnt ahhoz, hogy elbírjon minket. Összehúztam a szemöldökömet.
-Nézzünk szét!
Leszálltunk.
-Maradj közel!-súgtam a sárkányomnak. Az egész elhagyatottnak tűnt, így nem aggódtam. 
-Mégis kié lehet ez a hajó?-kerestem bármiféle címert. Találtam is. Egy anyagdarab lógott a törött fapallóból: egy hosszú pengéjű kard. A kék rongyra ezen kívül élénkvörös lángokat hímeztek. Ahogyan figyeltem, éreztem, hogy az a jelkép örökké a lelkembe véste magát... valamiért tudtam...
Avokádó fenyegetően morgott.
Felálltam, még mindig az anyaggal a kezemben. Óvatosan belecsúsztattam a nyeregtáskába, és az oldalánál lapulva figyeltem. Akkor már én is tudtam, hogy nagy valószínűséggel nem vagyunk egyedül. Füleltem, ki nem hagyva egyetlen apró neszt sem. Fél percig semmi sem történt. Fellélegeztem. Abban a pillanatban valami a vízbe rántott. Avokádó nem nézte tétlenül, hanem finoman elkapva a csuklómat visszatartott. Egy kötél volt a lábamon. Értetlenül néztem, amikor lépések zaja ütötte meg a füleimet. Gyorsan, mint a villám, felkaptam a fejem.

Egy férfi állt velem szemben. Az arcát nem láttam, csuklya fedte, mégis, totál tuti biztosan nem ismertem. Szemeimmel a kötél, és a jövevény között ingadoztam.
-Ki vagy?-kérdeztem ingerülten. Mégis hogy beszéljek valakivel, aki nagy valószínűséggel meg akart ölni?!
Nem válaszolt, csak lassan közelített felém. Tekintetéből valami sötét, gonosz dolog áradt.
-Válaszolj! Ki vagy?!-emeltem a hangerőm.
Bámult egy darabig, de még nem tett semmit. Előrántottam a kardom, és elvágtam az engem tartó kötelet. Ám ahogy vissza akartam helyezni, kesztyűs kezével elkapta a pengét. Felvontam a szemöldököm. Egy szót mondott. Hangjával az összes vért kikergette belőlem:
-Holgerson...
Megremegtem. Ezt a szót, vagy nevet már oly sokszor hallottam, mégsem kaptam meg a választ arra, mit jelent. Avokádó jelezte, hogy nem sokáig élvezheti ki a bal keze előnyét, mert vérre szomjazik...
-Ismeretlen...-mondtam szúrósan, mire erősen méregetni kezdett.
Egyáltalán mit keres valaki egy ilyen romos hajón?
-Talán a vesztedet ünnepled itt?-tette fel a kérdést. Nem értettem, ami biztosan látszott rajtam. Karjait széttárva körbemutatott a halászhajón.
-T-tudnom kéne, hogy ki vagy?-kérdeztem rá, ha már ő itt le Horgersonozott.
-Talán igen... 
Most rajtam volt a sor, hogy végigmérjem. Ránézésre tizenkilenc körülire saccoltam volna az életkorát. És őszintén, még lövésem sem volt, ki lehet ő.
-Barát vagy, netalántán ellenség?
Lenéző pillantásaival bombázott.
-Arról bizonyosodj meg magad...-sziszegte, és elém állt.
-Nem tűnsz a jótevőmnek... ez a hajó a tiéd?
-Már legalább három évtizede-mondta egyszerűen.
-Nem tűnsz harmincnak-mondtam.
-Nem tűnsz beavatottnak...
Ismét egy szemöldökfelrántás volt a reakcióm.
-Miben is? M-mit tudsz rólam, ismeretlen?-hátráltam, ahogyan ő közeledett.
-Többet, mint amennyi neked kedvező...
-Mit akar ez jelenteni?-lettem egyre türelmetlenebb.
-Azt hogy... -húzta elő a kardját a hüvelyéből.-jobb, ha nem tartózkodsz a közelben...
Egy pillanatra megrázkódtam. Nem is ismerem, mit ártottam én neki? Mit akar tőlem?!
Avokádó felé kapott. Láttam, hogy védelmezett. mintha... talán neki lenne fogalma kivel, vagy mivel állna szemben... de ez csak egy kósza gondolat volt.
-És a hüllőd sem...
A sárkány elé tartottam a kezem, hogy visszatartsam. Amíg nem tudtam, kivel állok szemben, nem akartam ráengedni.
-Mutasd magad!
-Nem lesz rá szükség...-lódította meg a jobb karját, amiben a fegyvere volt, majd pengéjével egy éles csapást mért rám...

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. (Először is emlékeztetlek rá, hogy meg kell csinálnod majd AZT) Most jöjjön a második reakció! MIVAN??????!!!!!!!! Trix, te, te....! Ha így kiakasztod azt a személyt, aki (remélhetőleg) mindent tud a történetedről, szerinted mit teszel a többi olvasó lelki világával, hogy ITT hagyod abba????!!!! Ahogy hallhattad a reakciómat... kiakadtam... nagyon... mint hallhattad, (miután becsuktam az ajtót) sikízva ugráltam a szobában, eztán pedig reménykedtem, hogy a szomszéd néni nem hallotta, és nem hívja a mentőket... Én-én... nem találok szavakat! Wííí-t nem kapsz, ez a rész néma sokk... Egyszerűen... legyél szappanopera író... Még egyszer kérdem! Pont itt????!!!! Ha nem sietsz a kövivel....! Én...én...megöllek! (Ennél jobb most nem jön XD)

      Törlés
    2. .........
      Igen, itt hagyom abba! Mert én megtehetem, MUHAHAHAHA!!! Igen, eddig is fájt a fülem, de most...ha pedig hívja a mentőket, remélem a diliházban van wifi XD Sietek... :P AKAROM A WÍÍÍ-MET!!! És...remélem észrevetted a neked szánt megjegyzést ;)

      Törlés
    3. Hogy ne vettem volna észre?! Én kértelek rá XD

      Törlés
  2. ...
    Ember... Azt mondtad, ki fogok akadni. Hát... Nem kifejezés. MOST KELL NEKED IS ABBAHAGYNI, MI?! *Gimely hangsúlya* Hogy... Ehh! Beavatott? A beavatottak nem öregszenek? Miamenyét? Mi történt Trixivel? Mi történt Avokádóval? Ki ez a mókus? Mi a sárkánykloáka-váladékot akar? Mit tud Trixi? Mit tud Avokádó? Mi ez az egész? MI VAN?
    Trixi, válaszokat, MOST! Ismersz, ritkán szoktam ennyire eldobni az agyam a kommentszekcióban, de ez... De ez...
    Most rajtam a sor: fúúúú, teeeee!
    Szóval. Idehallgass, gyármek! Leteszed a popsid, és nekiülsz a következő fejezetnek ebben a szent büdös pillantban, mert ha nem, Odin szakállára mondom, nem sárkányok fognak kergetni, hanem magam megyek el, és szedem ki belőled! Csak hogy tudd, nem lesz belőle sok kószönet XD
    Ennyi bőven elég volt belőlem mára, de... SIESS!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű... Ez...komment volt a javából... Igen, ismerlek... Hááát... minden kérdésre a válaszom: majd kiderül! Eh... nagyon félek...Sz-szerintem...k-költözök Szibériába... de ott is van wifi >:D

      Törlés
  3. ,,Sötét volt. A múzeum kihalt. A biztonsági őr lámpája alig világított már. Hirtelen egy árny surrant. Majd megvillant valami fényes. Egy kés pengéje volt. Egy ordítás. Majd csönd. Halálos, fagyott csönd." Ezt 12 évesen írtam (most 14 vagyok). Utólag nézve nem is lett olyan rossz. Ha nem értenéd a célzást... Ha nem sietsz nyissz. (ez is fene értelmes mondat XD)

    Dorana

    VálaszTörlés
  4. Ha az a fazon megöli Trxit kicsinálom. Egy csomó kérdésem van amire remélem hamarosan megadod a választ.
    Siess a kövivel ahogy csak tudsz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért Trixit sem olyan fából faragták ;) De vajon ki ő? Ha van kérdésed, itt, vagy akár e-mailben is nyugodtan fölteheted őket, szörnyen kíváncsi vagyok rájuk! :D (Flake-nek csak azért nem írtam ezt, mivel ő már amúgy is zaklat Hangouts-on XD)

      Törlés
  5. TRIXIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!Most. Most...izé, nem tudom, mit csináljak.Fú te.Nem hiszem el, hogy ez az UTOLSÓ RÉSZ!!! EZ.Mért, mért kell itt abbahagyni?!És nincs itt a folytatás.Nincs itt.Lehet, hogy eddig el voltam kényeztetve, de ez most nekem sok.Fogod azt a nyomorult billentyűzetet most azonnal, és úgy kezdesz el pötyögni, hogy a kezed csak egy elmosódott foltnak látszik, különben hozom Steve-et és nem lesz jó vége, hallottad!!?
    Huh. Én...én most meghótam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...........................................................
      Steve-től félünk...
      Köszönöm, hogy végigolvastad, Skira :D Nagyon örülök neki, hogy spoilerezhettem neked, meg minden *-* Meg a hajfonás *-* És nyugi, meglesz a kívánságod :D Remélem, továbbra is az olvasóm maradsz ;) (Nem lesz bajuszakasztás, itt van Holgi!) <3

      Törlés
    2. Ez meg micsoda kérdés..?!Hát persze, hogy az olvasód maradok, és igazán nincs mit! <3
      Izé...most mondanám, hogy örülök, hogy eljutottam ide, de határozottan nem ez van, mert nincs kövi rész, szóval...XD Na egen, hajfonás a köbön! *-* (ajánlom, te jól járjál, ne úgy mint én, de ebben nem is kétlkedek XD)

      Törlés
    3. Nyugi, Ő tud majd hajat fonni ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése