71. rész-Mozgalmas ünnep

EI: Sziasztok, vikingek! Végre valahára elkészült a snoggletogi rész, sajnálom a csúszást! Szerencsésen túl vagyok a felvételin, de a szóbeli vizsgáim csak ezután következnek, nem beszélve a nyelvvizsgáról, így április végéig ugyanilyen kihagyásokkal tudok majd írni. Ezt kompenzálva megpróbáltam egy humorosabb és hosszabb epizódot összeütni, remélem tetszeni fog Nektek! :D
Jó olvasást! :)


*Avó*


Sötétedik. Legalább ötven sárkány van körülöttem. Mindenki ismerős. Minden hüllőarccal találkoztam már. Most mind egykedvűen, megbabonázva mered előre. Velem együtt.
De hová?Senki sem tudja. Csak sejthetjük, hogy a fészektől nem messze lévő kis szigetre hív minket az éj. Érzem, ahogy végigbizsereg a hátamon a hideg. Minden olyan idegen volt itt. Az egyetlen emlékem ezekről a vizekről a szenvedés és a fájdalom. Nincs megállás, menni kell, mindig csak előre, szakadatlanul...
Az előttem lévő Siklósárkány élesen lefelé repült, én pedig gondolkodás nélkül követtem. Nem volt magánál, de tudtam, hogy igyekszik jó felé terelni minket. A tenger felett a legtöbb társam lebukott a víz alá, én is kénytelen voltam megtenni. A csípős, jeges víz szúrt, mintha kést döftek volna a mellkasomba.
A szemeim hirtelen felpattantak, ahogy egyre sodródtam. Egy halraj tartott élesen felém, egy másik sárkánytól menekülve. Nem bírtam.
Fel kell úsznom...
Nem tudtam mit tenni. Úgy éreztem, megfagyok. Még Ő sem lehet olyan kegyetlen, hogy az északi éjszakába hajtja a sárkányait. Hiába, Róla beszélünk. Sosem volt a kedvesség, és a kíméletesség híve...
Amikor a felszínre értem, nagy levegőt véve repültem fel. Remegtem. De nem tudtam használni a képességemet, amivel felmelegedhettem volna magam.
~ Jól vagy? - kérdezte halkan a mellettem elsuhanó Suttogó Halál.
~ Minden rendben. Csak hideg van odalenn... - biccentettem a sárkánynak. Fiókakorom óta ismertem.
~ Talán jobb, ha kinn maradsz valameddig - mondta. ~ Nem messze innen van egy sziklabérc, ott leszállhatsz.
~ Nem, csak egy perc - sóhajtottam. A Suttogó Halál elrepült, én pedig figyeltem, ahogy halásznak. Nem az első volt, hogy legyengültem az elmúlt napokban, kezdtem megszokni.
Fájt végignézni a társaságon. Emlékeztem a régi szép időkre. Amikor még a mi földünk volt a Keleti Fészek, nem a vadászoké, és gigászi alfáké... azok voltak ám a jó idők! Versenyezni a sziklák közt, vagy csak dörgölőzni a friss fűben... mindennek vége van. Ekkor jön rá a sárkány, hogy milyen felnőni. Egyszerre jó, és szörnyű egyszerre.
~Gyerünk, vigyük vissza a zsákmányt...
Megadóan sóhajtottam, és követtem a többieket.


*Trixi (a Szörnyetegtől számított következő nap reggele)*


Bántotta a szemeimet a napfény. Hunyorogva nyitottam ki őket. Ásítottam, és pislogtam néhányat, majd körülnéztem. Pár másodpercnyi merev bámulás után rájöttem, hol a csudában lehetek. A medencében feküdtem, abban, ahol Hablaty és Fogatlan találkoztak.
Hogy kerültem ide?
Nem emlékeztem semmire. Az utolsó emlékem, hogy reggel felkeltem, és Hablatyhoz indultam az Arénába. Igen, biztosan onnan jöttem ide... Egyáltalán miért fekszek a földön?!Feltápászkodtam a jeges fűből, és leporoltam a hátamat. Magam sem tudtam, hogy mi, de valami nagyon bűzlött. Egyetlen állat sem volt a közelemben, még a halak is elhúzódtak. A sziklafalban volt néhány hosszú karmolásnyom. A szemeim kikerekedtek. Követtem a nyomokat egészen a tóig. Mintha sárkányok verekedtek volna itt. Vagy hurcoltak volna egy embert...
Odin nevére... ezeket én csináltam...A karomnyomok az enyémek voltak... nem is karmokkal csináltam, amit csináltam. Remegve felemeltem a kezeimet. A bőröm vörös volt, és nem a hidegtől. Éreztem, hogy pokolian fáj mindkét kezem, egészen a csuklómig. Az ujjaim véresek voltak.
Jóságos Asgard... Mi történt?!
Szép lassan eszembe jutott minden. A veszekedésem Hablattyal, aztán, hogy hirtelen minden vörös színűre változott, és elborult az agyam... ahogy elvágtam a nyerget, majdnem megsebesítve a fiút... Én... én ezt nem akartam! Az istenek a tanúim, hogy... én nem...
Letérdeltem a víztükör elé, és fölé hajoltam. Az arcom vörös volt, egyre jobban éreztem magamon a hóban fekve töltött órák "jótékony hatását". Nem érdekelt, mennyire lehetett fagyos az a víz, beledugtam a kezeimet. Felszisszentem, mintha ezer tű szúrt volna egyszerre. Gyorsan megmostam magam, és amikor végeztem, csak figyeltem magam a víz tükrében. Kerestem az arcomon valamit, ami magyarázatot adhatna a történtekre. Mit csináltam és miért?
Azonban a képem ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. A fogaim vacogtak, a hajam kócos volt, a szemeim vizesek... a tenyerembe fújtam, hogy melengessem. Tudtam, hogy vissza kéne mennem, és első feladatként bocsánatot kérni Hablatytól. Nem fog velem beszélni, de egy próbát megér...

Végül győztek a röpködő mínuszok, és eldöntöttem, hogy hazamegyek. A térdeim még mindig remegtek. A számat harapdáltam, ahogy egyre közeledtem a faluhoz, zsebre tett kezekkel kullogtam valahol a határban. Nem akartam, hogy bárki is meglásson ilyen állapotban... Bár sokáig nem lehettem távol, hisz a Nap még alacsonyan járt, pont, mint amikor eljöttem... vagy futottam... mellékes. Szerencsémre nem volt messze a házam, de az utcákon mindenhol emberek járkáltak. Nagy meglepetésemre már állt a Snoggletog-fa. Pedig azt nem szokták hamarabb felállítani... ez fura, de mindegy is. Gyorsan benyitottam a házamba, de meglepetésemre az nem volt üres.
- TRIXI! Hol a két méteres, megnyúzott, agyontaposott istennyilában voltál?!
Leblokkoltam. Dorci szemei szikrákat szórtak, de egy pillanat alatt lenyugtatta magát, ahogy végigézett rajtam.
- Netán hóangyalt csináltál a kölykökkel, hogy tiszta jég vagy? - jött egy kicsit közelebb, és leporolta a vállamat. Kissé megilletődve húzódtam arrébb.
- Nem fogok pókot dobni a hajadba, és nem foglak megenni sem, becsszó, de ha ez itt leolvad nekem, akkor takaríthatunk Snoggletogkor!
- S-snoggletogkor...? - kérdeztem értetlenül, figyelmen kívül hagyva az első tagmondatot, amire ennyi lett volna a válasz: "Addig élsz!"
- Már megint elhagytad a naptáradat? - vonta fel a szemöldökét, majd sóhajtott. - Hány éves is vagy, drága barátnőm? Tizenhat?
- Még csak tizenöt...
- Akkor sem szoktunk napokat elszámolni! Oké, téli szünet van, de...
- ÁCSI! - tettem ki elé a kezeimet. - MA van Snoggletog?!
- Igen. És jó lenne, ha elcsicseregnéd, hol voltál egy teljes napig, igazán számítottam volna rád a mézeskalácssütésnél!
Kikerekedett szemekkel bámultam a lány zöld íriszébe.
- Egy. Teljes. Napig...? - ismételtem.
- Pedig nem jött ki új Rise of Berk frissítés, hogy eltűnj huszonnégy órára. Tudtommal.
A kandallóban lobogott a tűz, így idebenn sokkal melegebb volt, mint az utcán. Felsóhajtottam, ahogy kicsit közelebb mentem hozzá.
- Szinte meg sem szólalsz... beteg vagy?
Tudtam, hogy szórakozni próbál. Félig felé fordítottam a fejem.
- Csak szeretnék kiolvadni, és szorosan magamhoz ölelni a kályhát... - válaszoltam.
- Baj van?
Ezzel a két szóval megfogott. Egyenesen elém jött, hogy ne tudjak menekülni. Fürkésztük egymást egy darabig. Dorci elmosolyodott.
- Hé... tudom, hogy neked ez az időszak nem könnyű... így meg főleg nem... - kezdte, és kihúzta a csuklómat a zsebemből. - Te meg mit műveltél?!
- Nekimentem egy háznak - vontam vállat, mire ő összehúzta szemeit.
- Nem is te lennél... legalább Penészé volt az a ház?
- Nem tudom, csillagokat láttam, nem a házszámot...
Dorci felröhögött, és a konyha felé indult.
- Gyilkos a humorod - mondta.
- Apától örököltem! - válaszoltam büszkén. - Egyébként minek köszönhetem a látogatást...?
- Erm... Átkutattam a terepet, hátha megtalállak.
- A lépcső alatt, mint a Harry Potterben, nem igaz? - indultam fel a lépcsőn, hogy kerítsek valami száraz ruhát.
- Három pont a Griffendale-nek! - kiáltott utánam.

Amikor visszajöttem, a barátnőm egy tálca mézeskaláccsal várt. Leültünk a kanapéra, és eszegetni kezdtünk. Jól esett, hogy velem volt. Ő tudta, mi fáj ennyire, de nem is próbáltam titkolni.
- A csapat nagyon dühös rám, igaz...? - kérdeztem hirtelen.
- Ugyan már! Csak aggódnak.
- Azon sem lepődnék meg, ha tegnap óta hivatalosan nem tartoznék a Sárkánylovasok közé... - vettem el egy süteményt, mire Dorci a kezemre csapott.
- Héj, nekem is hagyj! Nem hinném, hogy igazad van. Hablaty tudja, hogy kivagy, csak őt is felidegelte az utóbbi néhány hét.
- Vagy én.
- Igen, ez a másik eshetőség. De akkor is! Azt csinálod, mint egy nyűgös bébisárkány! Te vagy a bennfentese, a drága hugicája, lassan kezdek féltékeny lenni, hogy elvesz tőlem! - nevetett.
- Te olyan hülye vagy! - löktem oldalba. - Csak azért szeret, mert hasonlítok Astridra.
- Ne beszélj teli szájjal! - förmedt rám.
- Nyugi már, anyu! Szóval... beszéltél Hablattyal...?
- Igen. Azt kérte, hogy keressünk meg titeket.
- M-minket...? - értetlenkedtem.
- Ja. Takonypóc is eltűnt... azt hittük, együtt vagytok valahol.
- És én még élek? - vontam fel a szemöldököm.
- Hidd el, nem rajtam múlt.
- Sejtettem...
- Na, mindegy... - sóhajtott. - Most pedig, ha tetszik, ha nem, ki fogsz jönni a vásárba.
- Erről nem volt szó! - tiltakoztam.
- Trixi... lazulj egy kicsit! Ez még Hablatynál is jó pont lehet! - kacsintott.
- Nem felvételizünk, hogy gyűjtsük a pontokat... (Elnézést, ezt muszáj voltam, a saját életem kifigurázása XD)

Végül rávett, hogy kidugjam az orrom a házból. Kelletlenül, de belementem a dologba, bár még mindig határozottan nem volt kedvem találkozni senkivel. Szereztünk magunknak egy-egy bödön forrócsokit, nehogy Astrid rábeszéljen minket a díjnyertes jaklikőrjére, amit mi annyira, de annyira szeretünk... Nem kellett sok idő, hogy észrevegyük az ikreket. Épp jakokat ijesztgettek Swen farmján, ezzel kívánva nekik "Kellemes Ünnepeket!". Nem tudom, miért szórakozás nekik ártatlan állatokat zavarni, de ha ettől jobb kedvük lesz...
Halvér a Snoggletog-fánál volt, és feljegyzéseket készített. Észrevett minket. Arra számítottam, hogy elhúzott szájjal odébb áll, de ehelyett izgatottan rohant felénk, kezében lobogtatva a noteszét.
- Az idei fa még a tavalyinál is nagyobb! Egyszerűen káprázatos, mennyi lovas jött segíteni! Lassan minden készen áll! Megyek is! Boldog Snoggletogot! - mondta izgatottan, majd elszaladt.
- Ja... ömm... neked is! - mondtuk egyszerre. Dorcival vállat vontunk, és jobban szemügyre vettük a fát:
Tényleg magas volt. Pajzsokkal díszítették, amik különböző színűek és mintájúak voltak. Egy pillanatra elámultam, milyen gyönyörű lett a Főtér. Kicsit fájt, hogy ehhez idén nem túl sokat tettem hozzá...
Felsóhajtottam, és összehúztam magamon a felsőmet. A következő pillanatban az ikrek majdnem elsodortak minket.
- Áu! Nincs Loki nap!!! - szóltam rájuk dühösen. - Nem tudnátok mást felborítani?!
- Mi csak Hablatyot keressük! - mentegetőztek.
- Itt és rajtunk? - mordult fel a fekete hajú lány.
- Igen, mivel Hablaty titeket keres - válaszolta Kőfej.
- Én pedig titeket, tökfejek! - jelent meg Astrid. - Swennek nem lesz túl szép Snoggletogja, ha felborogatjátok az állatait!
Az ikrek nyavalyogni kezdtek, amiből nekem, és a szőkeségnek nagyjából egyszerre lett elegünk. Ő Fát, én Kőt vágtam vállba. Astriddal összenéztünk. Ő felnevetett, amibe kisvártatva én is becsatlakoztam. Nem gondoltam volna, hogy a srácok ilyen kedvesek lesznek velem... talán még Hablattyal is tudnék beszélni...
- Az erőszak erőszakot szül! - mondták az ikrek egyszerre, majd egymásnak ugrottak.
- Öhm... nem tűnik fel nekik, hogy mi ütöttük meg őket...? - kérdeztem a többiektől.
- Nem hiszem... akkor most két választásotok van: egyedül visszamentek a farmra segíteni, vagy elráncigállak titeket! - szorította ökölbe a kezeit Astrid. Odinnak hála nem volt nála jaklikőr...
- Astrid, ne legyél már ünneprontó! - igazította meg sisakját Fafej. 
- Srácok, ha rám hallgattok, nem szívóztok Astriddal... - kottyantottam közbe.
- Jobban jártok, ha hallgattok Trixire! - válaszolta Astrid, majd elkapta az ikrek grabancát. - Takonypócról van már valami hír? - kérdezte rám nézve.
- Rám ne nézz, nem ástam el! - emeltem fel a karjaimat védekezésképpen.
- Ebben azért kételkednék... - csóválta fejét a szőke. - Na, én viszem ezt a kettőt. Kellemes Snoggletogot! Ne féljetek, délutánra készítek jaklikőrt! - mondta, majd mindhárman elindultak.
- Köszöntsenek a valkűrök, és vezessenek át Odin csatamezején... - hebegtem üres tekintettel, amint elég messzire értek.
- Harsogják szeretettel telve a neved, hogy a Valhalla mélyéről is felzengjen a fülünkbe...
- Mert két nagy ember esik ma el... Jé, ott van Takonypóc! - mutattam hirtelen az egyik ház felé.
- Tényleg! - helyeselt Dorci. - Nem tűnik túl jókedvűnek...
És valóban: Takony lehajtott fejjel bandukolt, a vállán tartva fegyverét. Valami nem stimmelt vele.
- Pedig úgy emlékszem, tényleg nem ástam el... - pislogtam.
- Menjünk oda hozzá - javasolta a barátom. Gyorsan bólintottam, majd gázolni kezdtünk a térdmagasságig érő hóban.
- Takonypóc!
A fiú nem válaszolt. Ez már önmagában is elég fura.
- Takonypóóóóc... - termettem előtte egy ugrással. - Te meg hová mész?
- Haza - válaszolta lemondóan. Egy percre sem állt meg, így ki kellett térnem az útjából, nehogy elüssön.
- Történt valami? - kérdezte Dorci.
- Láttátok Kampót...? - állt meg végül, és felénk fordult. Fegyverét levette válláról. Kék szemei búsan csillogtak. Nem lehet, hogy Kampó is...
- Nem - válaszoltam. - Kellett volna, igaz...? - kérdeztem, mire a fiú bólintott.
- El... eltűnt...
Mindhárman leszegtük a tekintetünket. A helyzet egyre furább lett. nem volt normális, hogy a sárkányaink egyik napról a másikra eltűnjenek! Évek óta mellettünk állnak, és szeretnek minket!
- Valami baj lehet. Egyre több sárkány tűnik el! Kampó száz százalék, hogy nem költeni ment!
- Ebben mertem reménykedni - mondta Takonypóc. - De... nem hagyhatott itt csak úgy! - hadonászott.
- Srácok, valami itt nagyon nincs rendben! - kapcsolódott be a barátnőm. - Mindkettőtök sárkánya eltűnt!
- Pontosan mikor ment el? - fordultam a köpcös fiúhoz.
- Tegnap délben. És... nagyon furán viselkedett! Úgy nézett ki, mint amikor a Vörös Halál hipnotizálta a sárkányainkat!
Elhallgattunk. Összehúztam a szemöldökeimet.
- De hiszen... az a Vörös Halál meghalt a robbanásban...
- Trixi, mire gondolsz? - kérdezte a lány.
- A sárkányaink maguktól nem mentek volna el, igaz? Vagyis valami kényszerítette őket... Avó pontosan úgy viselkedett, mint Kampó. Ha szerencsénk van, egy helyen vannak.
- Egy másik alfa?! - fakadtak ki mindketten.
- Nem tudom... más ötlete nincs... de a legfurább, hogy nem minden sárkány ment el.
- Igen! De amelyek mégis, azok ismerték egymást, nem? Van egy olyan érzésem, hogy ez nem sárkány-migráció...
- Azt hiszem, igazatok van, lányok! De... azt sem tudjuk, hol keressük őket!
- Nem, de valamit tennünk kell! Azonnal keressük meg Hablatyot!
És ezzel mindhárman futásnak eredtünk...

Hablaty sehol sem volt, Fogatlannal egyetemben. Nagyon sok sárkányt láttunk, amikkel látszólag minden rendben volt. A banda legtöbb tagjával összefutottunk, de senki sem tudta, merre keressük a Haddock fiút. Az Aréna kongott az ürességtől, az utcákkal együtt, pedig egy fekete Sárkányt a hóban elég könnyű lenne észrevenni.
"Repülni mentek?" "Gyűlés van?" "Pléhpofa elrángatta?" "Astrid és a jaklikőr ismét színre lépett?!" - folyt a tanácskozás. Gyűlés nem lehetett, hisz a Nagyterem ajtaja nyitva volt, Pléhpofa Bélhangossal beszélgetett a műhelyben, így az első, vagy az utolsó eshetőségre gondoltunk. Imádkoztunk, hogy élve megtaláljuk a fiút arra az esetre, ha az Éjfúria nem tudta volna megmenteni gazdáját a Hofferson lány kotyvalékától.
Bekapcsolódott Halvér is, akinek, mint sárkányszakértőnek, elmondtuk az ötletünket. Osztotta a véleményünket, bár ő sem tudhatta biztosra, mi történik a sziget pikkelyeseivel. A Sárkánykönyv az Arénában volt, így a mai napon sokadjára, de elfutottunk odáig. bírtam a futást, de én is ott tartottam, hogy kiköpöm a tüdőmet, ha még egy métert meg kell tenni. Két legyet ütöttünk egy csapásra: Hablaty és Astrid benn beszélgettek valamiről, amikor megérkezett hat kifeküdni készülő Sárkánylovas, persze sárkány nélkül.
- Hablaty! - Takonypóc.
- Nagyon! - Dorci.
- Fontos! - Fafej.
- Beszélnünk! - Halvér.
- Kell! - Kőfej.
- MOST! - fejeztem be.
A két viking felpattant, és ijedten szaladtak elénk. Láttam rajtuk, hogy minimum azt hiszik, hogy kigyulladt az egész sziget, és költözünk...
- Mi történt?! Miért néztek ki úgy, mintha körberohantátok volna a szigetet?! - kérdezte Astrid.
- Erm... mert így is volt? Hányszor is? - kérdeztem vissza.
- Háromszor...
- Háromszor!
A két fiatal összenézett.
- Ki halt meg?
- Még senki - mondtam, és előre léptem. - De, ha nem találunk valami megoldást, én megölök valakit...
- Mire kell megoldást találnunk?
- A s-sárkányok! - lihegett Halvér.
- Kampó eltűnt! - mondta Takonypóc.
- És még több sárkány! - futott be Dan. - Az előbb két Siklósárkány szökött el a Főtérről!
- Óh, ne... - hebegtük egyszerre.
- Hablaty, ez már több, mint gyanús! A sárkányaink nem hagytak volna itt minket csak így!
A Haddock ráncolta a homlokát, és Fogatlanra nézett.
- Igazatok van... de miért csak Avó és Kampó tűnt el? - értetlenkedett, és kinyitotta a Könyvet.
- Halvány lila gőzünk sincs, ezért keresünk téged... mióta is...?
- Másfél órája...
- Másfél órája!
- És... tudunk valamit azokról a sárkányokról, amik elszöktek? - kérdezte, lapozgatva a Könyvet.
- Több fajta is elszökött, és mind jól kijöttek egymással... és furán viselkedtek, amikor elrepültek.
- Összehúzott pupillák, furcsa mozgás, talán idegrángás...?
- Ez... ez nagyon furcsa...
- Én megmondtam, hogy valami nincs rendben! - hebegtem ijedten. - Hablaty, mi lesz most?!
A fiú sóhajtott.
- Várjunk egy kicsit. Kampó Avó után is mehetett. Talán visszahozza őket...
- Félre ne értsétek - kezdte Dorci. - De egyetlen Szörnyennagy rémségre bízunk több tucat sárkányt?!
- Ha tudnánk valami okot, amiért elmehettek...
- Azzal is tudunk szolgálni. Trixinek az az ötlete támadt, hogy talán egy alfa van a közelben... Ha pedig ez így van, akkor félthetjük Hibbant-szigetet!
- Trixi, ezt mégis miből gondolod? - kérdezte Hablaty.
- A viselkedésükből. Amikor összehúzódnak a pupilláik, mintha erősen fájna a fejük... pontosan, mint amikor egy felsőbbrendű sárkány át akarja venni felettük az irányítást...
- Az a Vörös Halál meghalt...
- Igen! Épp ezért van baj...
- Trixi, a Gnúvad?
- A mi vad? - kérdezte Fafej, de rajtunk kívül senki sem értette a beszélgetést.
- Békés Sárkánykirály, a légynek sem ártana... - válaszoltam.
- Jó... akkor mi Fogatlannal ellenőrizzük a vulkánt. Ha megérkeznének a sárkányok, küldjetek egy rémet! - ült a nyeregbe, de mielőtt felreppenhetett volna a fekete gyík, eléjük álltam.
- Ki tudja, hol vannak a sárkányaink! Tudod, hogy titeket is könnyen befolyásolhat egy alfa!
- Tudom... de Fogatlannal eddig sem történt semmi.
- Miért csinálod ezt?!
- A csapatért... - mondta, majd Fogatlan hátán messzire repült. Bűntudatom volt. Hablaty képes lett volna feláldozni magát a csapatért, én pedig úgy beszéltem vele, mint egy...
- Mire várunk még? Menjünk utána! - javasolták az ikrek.
- Nem - mondtam. - Nem megyünk sehova. Hablaty azért ment egyedül, mert ebben az esetben többen sebezhetőek vagyunk. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de most tényleg igaza van... várunk!
A csapat nehézkesen, de kisvártatva beleegyezett....

*    *    *

Esteledett, és egyedül róttam az utcákat. Hablatyról még semmi hír nem volt, a többiek pedig hazamentek, hogy eltereljék a figyelmüket. Nem ez volt a legjobb Snoggletogunk, arra mérget vennék. A gyerekekre gondoltam, akik most a sárkányaik nélkül ünnepelnek. Sajnáltam őket. Én már megtanultam, milyen az egyedüllét, de nekik igazán nem kéne!
Aztán eszembe jutott a sárkányom. Ő vajon holt tölti a Snoggletogot...? Abban nem kételkedtem, hogy a jég hátán is megél, hisz erős állat. Meg tudja védeni magát, ebben Hablatynak igaza van... de, ha tényleg egy új alfa tűnt fel, akkor ki tudja, mi van most vele...

Sóhajtottam. A sarokról már láttam a házamat. Hazamegyek, és megpróbálok én is másra gondolni - tervezgettem az estét.
- Bár ne lennék most ilyen egyedül... - suttogtam. - Ha lehetne, helyrehoznék mindent, csak gyere haza... gyere haza, Avó...
Nem sokkal messzebb szárnysuhogást hallottam. Kíváncsian hátrafordultam, és a lábaim földbe gyökereztek. Csak néztem, nagy szemekkel fürkésztem a megtört arcú, fáradt Szörnyennagy rémséget, aki lihegve szerezte vissza az egyensúlyát. Attól féltem, hogy elfelejtem azt a sárkányarcot. most azonban nem tudtam mást csinálni, mint odafutni, és szorosan átölelni a sárkány nyakát...

Megjegyzések

  1. Végre! Avó, ugye te vagy az? Úgy aggódtam...
    Trixi, így, hogy 99%-ban biztos vagyok, hogy Avokádó tért vissza, nem öllek meg... Még... De igen, hogyha nem hozol hamar új részt! ÉRTVE VAGYOK?! (Most, hogy kiolvastam, sok sok fenyegetésnek nézhetsz elébe... És ne akard, hogy befejezzem a vudubabát!)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó rész lett! Csak így tovább! Már várom a következő részt! És sok sikert a többi vizsgához!

    VálaszTörlés
  3. Omg, omg, omg. Megérdemled azt a sok megtekintést, nem megmondtam?
    Hmm.... Gnúvad, Akármilyen Halál... Kíváncsi vagyok! *-*
    Sieess!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett! Avó ugye te vagy az....legyél az...
    Astrid-Trixi ütés *-*
    Nagyon siess a kövivel vagy megkereslek és leültetlek a gép elé!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Trix, ez nagyon szupi lett! *-* Avóóó viisszatééért!! :D

    VálaszTörlés
  6. AVÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! *-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*
    Oké. Én kihaltam a humorodon XDDD Ez, ez... egyszerűen kihaltam XD
    Takonypóóóóóóóóóóóóóóóc *-----------------*
    Habi *-* Jaklikőr XD Dorci *-* ;) Astrid XD Ikrek XD Avóóóóóóó *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KLEDIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
      Köszönöm, hogy elolvastad XD Takonypóc csak neked ;) VIGYÁZZ A JAKLIKŐRREL!

      Törlés
    2. Amúgy.... Dorci a konyhában? Komolyan? XD

      Törlés

Megjegyzés küldése