73. rész - Betolakodó

EI: Sziasztok!
Elnézést kérek az újbóli késésért. Sajnos ez még így lesz egy darabig. Kijelenthetem, hogy már csak két vizsgám maradt *tapsvihar, örömtánc*, de ezek nincsenek túl messze, így a következő rész megint csúszni fog...
Köszönöm a 13 000+ oldalmegtekintést és a 18 feliratkozást!
Jó olvasást kívánok! :)



(El sem hiszem, van magamról képem XD)
Reggel a körülményekhez képest korán keltünk. Előkerült a régi páncél. Minden olyan volt, mint annak idején, csak az én öltözékem változott egy kicsit. Az eddigi szürke és éjfekete ruháimba csempésztem a kék néhány árnyalatából.
Ugyanúgy el tudtunk vegyülni az éjszakában, de legalább nem voltam egybefolyó paca... bár, volt egy olyan érzésem, hogy ha Dorci meglátna így, a képembe ordítaná, hogy "Te most léptél ki az Assassin's Creed-ből??!!"...
Avó látszólag jól érezte magát a páncéljában. Elégedetten megrázta magát, és ötvenhatodjára is feltette a kérdéseket:
~ Kész vagy már?! Indulhatunk végre?! Miért kell rád MINDIG várni?!
- Először rád csatoltam azt a valamit, és csak aztán kezdtem el magammal foglalkozni, szóval ülj le szépen a hüllőhátsódra, és foglald el magad! - mondtam, miközben azzal bajlódtam, hogy oldalra fonjam a hajam.
- Mehetünk. Irány az Aréna!
Furcsa volt a napsütésben hordani az éjszakára tervezett cuccokat, de igyekeztünk nem figyelni erre. Az Aréna üres volt. Nem tudtam, Hablaty és Fogatlan visszatért-e előző éjjel, de ekkor nem volt szándékom, hogy kiderítsem. A falhoz léptem, és az egyik karám ajtajára akasztottam üzenetemet:

"Srácok...
Sajnálom, de ez így nem mehet tovább. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki kezd beleőrülni ebbe a helyzetbe. A sárkányainknak szükségük van ránk, bárhol is legyenek most. Nektek könnyű, sem Viharbogár, se Fogatlan, se a többi sárkány nem tűnt el nyomtalanul úgy, mint Kampó vagy Avokádó. A saját kezembe kell vennem a dolgot. Avó tegnap éjjel hazajött, de nem maradhat sokáig. Amikor ezt olvassátok, már messze járunk a hely felé, ahol a Királynő rettegésben tartja őket. Nem akarom, hogy kockázatot vállaljatok miattunk. Csak vigyázzatok Hibbantra...
Ha nem térnék vissza néhány héten belül, akkor baj van. Nem leszek engedetlen, így elmondom: a célunk a Keleti-sárkányfészek.

~Trixi D."

Amint végeztem, felsóhajtottam, és Avóhoz fordultam.
~ Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Nem. De ismersz. Nem szoktam visszafordulni - válaszoltam, és a fejemre húztam a csuklyám, már a nyeregben ülve. Meglepetésemre egy alak tűnt fel az Aréna bejáratánál.
- Trixi...?
Takonypóc kezéből kiesett a szekerce, ahogy meglátta a sárkányt. Levontam a csuklyát. Kerestem a szavakat... mit mondhattam volna neki? Hirtelen szörnyű bűntudatot éreztem, hogy cserben hagytam...
- Takonypóc, én... ez hosszú.
- Mégis hogy került Avó vissza? Hol van Kampó? Mi ez a maskara? Mi folyik itt?!
- Tegnap késő éjjel repült haza. Fogalmam sincs. Erm... ez... egy izé... És semmi sem folyik! - válaszoltam meg minden kérdését. Végigpillantott rajtunk, fejét ingatta köztünk és az ajtó között.
- Elmész?
Lesütött szemekkel néztem a sárkányomra, aki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én.
- Takonypóc... - szálltam le a nyeregből. - Avó el tud vezetni a többihez. Kampóhoz. Minden eltűnt sárkányhoz! Én bízom benne! Hablaty elment... és nem tudom, mi történt vele. De, ha minden sejtésem igaz, egy Vörös Halál garázdálkodik Avóék régi szigetén, aki rettegésben tartja a sárkányokat. Nézd... ez most nagyon abszurd... de...
- De... Odin nevére! A te sárkányod visszajött, neked már nincs mitől félned, de Kampó kinn van valahol már. Egy. Napja! Nem fogok karba tett kézzel várni, amíg te, vagy a "Nagy Sárkánymester" végre tudtok valami normális infóval szolgálni! - csapkodott Takonypóc. Éreztem a benne lévő aggodalmat és dühöt.
- Én ezt elhiszem és meg is értem! Épp ezért megyünk el. Segítenünk kell azokon a sárkányokon...
- Mégis honnan tudnád, hová mész?! - kérdezte élesen. - Fogalmad sincs, mit csinálsz, csak mész előre, abból meg MINDIG csak a baj van!
- Lenyugszol, köpcöske, vagy két pofon helyrerak?! - emeltem föl a hangomat, de hamar le is nyugtattam magam.
- Miért vagy ilyen agresszív?!
- Mert ideges vagyok, Takonypóc... - morogtam fogcsikorgatva.
- Hát azt látom... - jegyezte meg.
- Ezt nem csak magam miatt csinálom. Nem engedem vissza Avót egyedül. Nekem se könnyű. Nem vagy egyedül, Takonypóc - mondtam.
- Jó, ez igaz... Bocs...
- Én is sajnálom. Igen, mindig csak a saját fejem után megyek. De mégis így jutottam el idáig.
Takonypóc sóhajtott.
- A többieknek ne szóljak, ugye?
- Szólj nyugodtan. Nem akarok még egy vitát Hablattyal. Visszajöttek, ugye...? - kérdeztem aggodalmasan.
- Azt hiszem, igen. De nem vennék rá mérget - mondta furcsa komolysággal.
- Remélem, hogy igazad van.
~ Trixi, indulhatnánk?
- Ma is példaértékűen türelmes vagy, kislány... - morogtam.
- Tessék? - vonta össze szemöldökeit Takonypóc.
- S-semmi! Nem mondtam semmit...
~ Kösz a bókot! Nem tudom, ki húzza egyfolytában az időt!
- Rosszul áll a szénád, sárkány! - sziszegtem.
- Ok-ké... ez fura. Fura vagy - fintorgott.
- Aha, ja, biztos... szóval... akkor mi most megyünk... - dadogtam idegesen. - Köszönök mindent, Takonypóc.
Felmásztam Avó nyergébe, és megveregettem a nyakát, jelezve, hogy készen állok (ülök) az indulásra, ő azonban nem mozdult.
~ Látod, hogy aggódik szerencsétlen? Megmondanád neki, hogy Kampó jól van...? - kérte a sárkányom.
- Biztos vagyok benne, hogy Kampó jól van. Ismered! Makacs, de nagyon erős sárkány. Nem kell őt félteni!
~ *szip* Nagyon szépen mondtad...
- Mi lenne, ha nem parodizálnád ki minden mondatomat?! - kérdeztem fennhangon.
- Mit ne csináljak a mondataiddal? - értetlenkedett Takonypóc, mire fejbe csaptam magam.
- Nem te!
- Akkor ki? Avokádó?
~ Szentséges Szörnyennagy...
- Egoista! - morogtam.
- Trixi... biztos vagy benne, hogy nem mentél neki valaminek...?
Már láttam magam előtt, ahogy leugrok Avó hátáról és halántékon vágom a vikinget, de aztán rájöttem, hogy talán egy kicsit tényleg őrültnek tűntem. Kicsit...
- Na jó, most már tényleg indulnunk kell.
- Ácsi, te komolyan elmész?! És mi lesz velünk?! És a...
A többit már nem hallottam. Avó kiröppent az Aréna ajtaján. Másodpercekkel később már villámgyorsasággal szeltük az eget.

Az út ezen része szótanul telt. Forgattam a térképet és próbáltam megkeresni a legrövidebb utat. (Itt Trixi a gép előtt előveszi a kézzel készített Trixi-térképét, és les XD) A jegyzeteim szerint nem állt ismert sziget az utunkba. Viszont, ha egy irányba haladunk, biztosan szembe találkozunk egy új kikötővel, ami most nem lett volna szerencsés. Nem vadászokat keresek, hanem az úti célt. Ritka az, amikor kerülöm a harcot, de megesik.
- Fárasztó napnak ígérkezik, kislány! - veregettem meg a nyakát. - Ha sietünk, talán odaérünk holnap reggelre...
~ Az biztos, hogy nincs túl közel. Remélem, jó széllel kicsit hamarabb megérkezünk.
- Nem vennék rá mérget... mesélj nekem erről a szigetről!
Avó felsóhajtott belátván, hogy nem hagyok neki csendet és nyugalmat. Feltűnt, hogy kissé furcsán viselkedett, de úgy gondoltam, csak az izgalom és az idegesség az oka. Ha lenne még valami, elmondaná, nem?
~ Amióta nem jártam ott, ismét elkezdte visszahódítani magának a természet. Minden zöld, füves, van egy erdő és egy széles folyó is. A kis sárkányok ott tanulnak úszni - kezdte. ~ Az erdőből magasodik egy hatalmas hegy, tele karmolásnyomokkal. Nálunk az a szokás, hogy amikor a fiókák először repülnek egyedül, a kőbe vésik a nyomukat. Amikor kicsi voltam, a föld alatt is voltak fészkeink - mondta, de hangja zilált, csak darálta a mondatokat.
- Kislány, minden rendben?
~ Miért? - kérdezte úgy fordulva, hogy lássa az arcomat.
- Nem tudom, kimerültnek tűnsz. Félsz ettől az egésztől, igaz...? Mármint, nem úgy értem, te egy nagyon erős és kitartó sárkány vagy, de az otthonod... volt... - mondtam. Az utolsó szó bűntudatot hagyott bennem, de reméltem, hogy nem bántom meg vele a sárkányomat.
~ Jól mondod, volt. De a hely, ahol felnőttem, örökké a részem marad. Nem hagyhatom, hogy... hogy elvesszen, érted...? - kérdezte fájdalmas hangon.
- Avó, nyugodj meg! - simogattam pikkelyes fejét. - Minden rendben lesz. Nem adjuk meg magunkat senkinek sem. Főleg nem egy ezer tonnás, pökhendi, gigász gőtének.
Avó lágy hüllőmosolyra húzta a száját és belesimult az érintésembe. Éreztem, hogy remeg.
~ Viszont arra ne számíts, hogy a fészekben kedvesen bánnak majd veled... - mondta hirtelen. ~ A vad sárkányok nem szeretik az idegeneket...
- Hehe... volt már szerencsém vad sárkányhoz! - mondtam a Szörnyennagyra utalva.
~ Ők nem biztos, hogy ilyen kesztyűs kézzel bánnak majd kiskegyeddel! - rázta meg magát.
- Tudtommal sárkányok számára még nem gyártanak kesztyűt...
~ Mi nem vagyunk fagyosak, mint egyesek...
- A lényeg lényege lényegében lényegtelen! Van bármi, amivel kicsit közelebb férkőzhetek a társaidhoz? Sárkányfű, tőkehal...?
~ Egy sárkányt nem az győzi meg, hogy megeteted. Oké, ez nem igaz mindenkire, de... a kivétel erősíti a szabályt! - mondta. ~ A szándék a lényeg. Ha úgy látják, megbízhatnak benned, nem lesz belőled roston sült Trixi Dragons.
- Igazán biztató. Ezek szerint megnyerőnek kell lennem...
~ Nem szeretik az embereket. Azok ott mindent tönkretettek... És még, hogy egy sárkány embert engedjen a hátára! Egyenesen felségárulás! - parodizált.
- Baj lesz belőle...?
~ Tudják, hogy nem lehet betörni. Ha erőszakoskodnál, egyszerűen belevágnálak egy tóba.
- Kösz... - morogtam.

Ismét a térkép felé fordítottam a figyelmem. Avó pontosan tudta, merre megy, én pedig csak megbizonyosodni akartam róla, hogy nem tévedtünk el. Órákon át repültünk hol szótlanul, hol egy kis beszéddel reptetve az időt. Dél körül megálltunk egy elénk kerülő kis szirten, mert Avó kimerült. Egyre inkább aggódni kezdtem a hátasom miatt. Nem szokott így viselkedni. De, ha kicsit elgondolkodtam, meg lehetett érteni: nem lehettek könnyű napjai mostanság és annyi mindenért aggódhatott. Inkább csak az oldalának dőltem a halaink eszegetése közben, hogy tudassam vele, megnyugodhat. Egy kis pihenés után ismét útra keltünk. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy közelebb vagyunk ahhoz a tengeri kikötőhöz, mint hittük. Egy óra újabb repülés után szerencsére még épp idejében vettem észre a távcsőnek hála, hogy feltűnés nélkül kikerüljük. Volt bennem egy kisebb inger, hogy visszamenjek és eljátsszam a megszokott "megjöttemésmostjólmeghaltok" játékomat, de tudtam, hogy fontos dolgunk van. A következő, amire rájöttem, hogy az átlagnál jóval kevesebb hajó volt a támaszpontnál. Reméltem, ez nem bajt jelent...

Már jóval dél után jártunk, amikor Avó felverte a rajtunk uralkodó csendet:
~ Azt hiszem, megérkeztünk.
Értetlenül kaptam fel a fejem, hisz több, mint egy napos úttal számoltunk.
- Ilyen hamar ideértünk?
~ Kerültünk egy kicsit... szerencsére találtam egy rövidebb utat a tábor után.
Meglepően hamar kirajzolódott előttünk egy sziget. A biztonság kedvéért megnéztem, de a térkép szerint semmi sem állt már az utunkba a fészekig, így biztos volt, hová jutottunk. Egyből láttam, hogy a sziget hatalmas. Láttam a magasodó hegyet, a zöldellő erdőket. Valahogy még a levegő is más volt itt. Nagy szemekkel, tátott szájjal bámultam körbe Avó pedig büszkén vigyorgott, hogy sikerült lenyűgöznie. A következő pillanatban azonban több tucat sárkány jelent meg, szinte a semmiből... És meg kellett jegyeznem magamnak, hogy a legkevésbé sem tűntek barátságosnak...
~ Trixi, bukj le! - szólt rám Avó hirtelen, én pedig kérdés nélkül a nyakához simultam. Ahogy a csapat elhaladt mellettünk, több sárkány megfordult. Éreztem, hogy Avó gyorsabb sebességre kapcsol, hogy minél hamarabb eltűnhessünk a közelükből.
~ Neked meg mi nőtt a nyakadra? - vetette ide az egyik. Hirtelen megijedtem az ismeretlen hangtól. Más sárkányt nem igazán hallottam még Avón kívül...
A sárkányom nem válaszolt. Kicsit lassított és egyenesen haladt tovább a sziget felé. Mintha az egész teste megmerevedett volna.
- Mit csinálsz? - suttogtam a lehető leghalkabban, de nekem sem felelt. Furán mozgott. Nagyon furán. Lassan hátrapillantottam, remélve, hogy a sárkányok más utat választottak, de csalódnom kellett. A csapat vezetője, egy kék Viharszelő a nyomunkba eredt, és a mozdulatommal felkeltettem az érdeklődését. Egyenesen felénk repült. Görcsösen kapaszkodtam Avó nyakába és szarvába.
- Észrevett, igaz?
~ Elég valószínű... - mondta halkan. Még mindig tartotta az érdekes testtartást. Rájöttem, hogy pont úgy mozog, mint Fogatlan tette régen a Vörös Halál hatása alatt. Viszont abból, hogy válaszolt, arra következtettem, hogy csak eljátssza az egészet. Okos... és még engem akartak színjátszó szakkörre íratni...
- Engem kicsit nyugtalanít, hogy követ minket.
~ Nem mondták még, hogy sokat beszélsz?
- Jó. Akkor most megsértődök.
A levegő suhogásából éreztem, hogy a hatalmas sárkány közeledik. Sőt, már az árnyékát is láttam. Nem volt akkora, mint Felhőugró, de hímnek tippeltem. Még így is sokkal nagyobb volt, mint Avó, és tudtam, hogy ebből hamarosan bajunk lesz... A következő pillanatban élesen elénk vágott egy Esőszelő és Avó megtorpant. Mögülünk jól ismert, zöld gáz szivárgott. A kis csapat körbefogott minket. Nagy, fehér fogakat csattogtattak, és úgy néztek rám, mint a következő vacsorájukra... vagy inkább, mint egy betolakodóra...
Biztosan miattam ilyen vadak...
Gondolkodni azonban nem volt idő. Avó a teste mellé szorította szárnyait és zuhanni kezdett. A vad sárkányok üldözőbe vettek minket.
- Ezek nagyon gyorsak! - sikoltottam a szembe szélbe. Már így is észrevettek, nem?
~ Megpróbálunk eljutni a szigetig, rendbe-
Ekkor szorítást éreztem a derekamnál, majd távolodni kezdtem Avótól. A Viharszelő hatalmas karmaival olyan erősen szorított, hogy levegőt is alig kaptam.
- Kicsit lehetne óvatosabban...? - kértem nehézkesen a sárkányt, mire rám nézett óriás bagolyszemeivel.
~ Ember...
Avó a víz felett kitárta szárnyait és azzal a lendülettel megfordult. Láttam a hüllőarcára kiülő dühöt, ahogy lángba borította pikkelyeit és fenyegetően repült a Viharszelő felé. Az engem tartó fenevad rázkódott a "nevetéstől". Igen, én is láttam, hogy elég egyértelmű a küzdelem kimenetele, de azért jólesett, hogy Avó visszajött.
~ Mit keres itt egy ember?! Miért hoztad őt ide?
~ Ereszd el... - morogta.
~ Miért kéne elengednem? Hisz betolakodó!
~ Velem van! Tedd le!
~ Hogyisne! Az Úrnő örülne egy kis desszertnek... - mondta az Esőszelő, mire nagyot nyeltem. Hallottam egy dörgő hangot.
~ Nem azért van itt, hogy vulkánba dobjuk! Engedd el a lányt!
~ Vagy? - húzta száját vigyorra a Viharszelő. ~ Vagy mit csinálsz, Szörnyen kicsi?
Avó szemei szikrákat szórtak. Most vagy menekülnek, vagy baj lesz...
~ Vagy szörnyen nagyon rémségesen megbánod, hogy kikezdtél a lovasommal... - válaszolta meglepően nyugodt hangon. A sárkányom pszichopata...
~ A middel? A lovasoddal? Pff... És mondd csak, ha megenni nem fogjuk, legalább tud repülni a drága lovasod? - kérdezte, és lendíteni kezdte a lábait.
Egyetlen pillanatig maradtam nyugodt. Aztán rájöttem, hogy a mókusruhám a nyeregtáskában pihen... Lassan néztem fel Avóra, aki szinte kiolvasta a szememből a gondolataimat.
~ Legközelebb én pakolok...
~ Akkor most meglátjuk... - engedett el a Viharszelő. Azzal még különösebben nem volt bajom, hogy nem volt szilárd talaj a lábam alatt, de amikor rájöttem, hogy a tenger felé zuhanok, kezdtem megijedni. Tudtam, hogy Avokádó el fog kapni... Vészesen közeledtem a víztükörhöz, már csak pár méter választott el, amikor szorítást éreztem a vállamon. Azonban túlságosan is szorosat ahhoz, hogy tudjam: Avó nem volt elég gyors...
A sárkány megállt a tenger felett. A tükörben láttam a saját ijedt arcomat, és az állaté is kirajzolódott.... A karmai pontosan olyanok voltak, mint egy Szörnyennagy rémségé, és láttam, hogy a többi testrésze is. De nem Avó volt és nem is Kampó...
Ekkor a Szörnyennagy megmozdult. Kitárta szárnyait és egy sárkánysikoly kíséretében felröppent. Hatalmasat rántott rajtam, de ekkor még csak a könnyebb felén voltam túl a dolognak. Hihetetlen sebességgel tartottunk az ég felé, ekkor azonban eldobott, pár másodperc múlva szilárd talajon értem földet. Gurultam egy ideig a sziget peremén, amíg meg nem találtam az egyensúlyomat. Felszisszenve kaptam a vállamhoz. A Szörnyennagy rémség leszállt. Ideje volt jobban szemügyre vennem a megmentőmet... vagy éppen a támadómat?
A szarvából ítélve nőstény Szörnyennagy rémség... Pikkelyei vörösek voltak, mint a vér. Szárnyait és arcát élénksárga foltok tarkították. Karmai éjfeketék, hatalmas termete pedig ijesztő külsőt kölcsönzött neki...
- Titánszárnyú... - suttogtam. Nagyobb volt, mint Avokádó, aki ekkor szállt valamivel mellettünk. Az idegen sárkány lassan közelített.
~ Mit keres itt egy ember? - kérdezte dühösen. Hangja mély volt, de nagyon szépen csengett. Az egész állat gyönyörű volt. Kevés sárkányt láttam még ilyen élénk színekkel...
A Szörnyennagy türelmetlenül nézett körbe.
~ Azt mi is szeretnénk tudni - jött közelebb hozzám a sárga Cipzárhát. Avó védelmezően mögém helyezkedett.
~ És te? - bökött fejével a hátasom felé. ~ Te hol voltál két napon keresztül? Miért nem szóltál senkinek, hogy elmész?
Avó egy kicsit behúzta a nyakát. Ezek szerint ő ismerte a titánszárnyút...
~ És egyáltalán hogy kerül ide egy emberlány? - fordult ismét felém. ~ És miért van még életben?
Avokádó halkan morogni kezdett és elém húzta a farkát.
~ Mit jelentsen ez? - sipította az idegen. Ismét hallottam a dörgő hangot, de erre minden sárkány felkapta a fejét és a levegőbe szimatolt.
~ Azt hittem, van még időnk... - mondta a Viharszelő, majd elrepült. Követtem az irányát és a távolban megpillantottam egy hegyet... vagy olyasmit...
- Az mi...? - suttogtam.
~ Márpedig nincs... és még több emberszagot érzek...
~ Az nem jelent jót...
~ A lovasod-vagy-mid szépen idehozta a fajtáját! - mordult fel az Esőszelő.
~ A micsodád? - hőkölt a Szörnyennagy.
Ismét egy dörrenés hasított a levegőbe, ez viszont sokkal hangosabb volt, mint az eddigi kettő. Legalább száz sárkány repült fel a szigetről egyenesen a Viharszelő után.
~ A vulkán... - hebegte Avó.
~ Erre most nincs időnk! Most azonnal mennünk kell! Az emberrel ráérünk később foglalkozni... Vigyétek zárt helyre!
~ Nem! - tiltakozott Avokádó, és elém állt. ~ Nem hozott ide senkit, és senkinek sem vétett ezen a szigeten! Nem engedem, hogy bántsátok ezt az embert!
~ Te hallod, amit mondasz?! - morgott a Cipzárhát, de a Szörnyennagy leintette egy komor pillantással.
~ Jól látom? Te ezzel megvédted ezt az embert velünk szemben? A fajtáddal szemben? A lényt, aminek a fajtája kiirtotta a fél csapatunkat? Tudod te, mi lesz, ha a fészkünket ismét ellepik a vadászok?
~ Ő NEM vadász! Nem engednék egy sárkányvadászt a szigetünkre!
Még egy dörrenés... de ebbe az egész sziget beleremegett. Már csak a két Rémség volt mellettem.
~ Erre később visszatérünk. Én megyek a többiek után, te meg rejtsd el az embert!
~ Nem! Nem jelent veszélyt sem ránk, sem a többiekre!
~ Tedd, ha mondom...
~ Bocs... anya... de...! - és erre még egy moraj hangzott fel...

Megjegyzések

  1. Hühühűűű *-* Hát ez nagyon szuper lett Trix...csak egy bajom van.
    MIÉRT!!? Mi a jó almacsutkáért kell itt, hangsúlyozom PONT ITT befejezni,hm!? Fú te lyány...kikészítesz, komolyan...
    Avót bírjuk, az elején nagyonnagy volt az a Takony-őrültnek-nézi-Trixet-dolog XDD Siess a folytatással, már várom *-*

    VálaszTörlés
  2. Ohh Takonypóc aggódik...
    Tetszik a ruha ;)
    Ez a valami írtó jó lett.
    Avó olyan cuki ahogy védi a lovasát *----*
    Avó anyja..................
    Trixi miért itt???? Mondanék még pár szót de az nem lenne túl nőies. Nagyon siess azzal a következővel vagy isten bizony megkereslek és leültetlek a drága gépelé hogy írjál!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Itt is lehidaltam TRIXI gyorsan újat nagyon bejött ez a rész

    VálaszTörlés
  4. Wááá, azonnal tedd fel a következő részt. XD
    Fenomenális, imádom ezt a fejezetet is. De, hogy Takonypóc ennyire aggódik, cukik voltak. Főleg Avokádó.
    Hmmm....családi dráma a vègén, izgalmasnak hangzik. *--*
    Valamint...jól sejtem, hogy a titánszárnyú, Avó anyja?

    VálaszTörlés
  5. 1. Assassin's Creed *----*
    2. Van kézzel készített térképed? *---*
    3. „A lényeg lényege lényegében lényegtelen!” Ja, hogy ez innen van XD
    4. Viharszelőőő *....*
    5. Trixi, nem csak a sárkányod pszichopata, te is 😉 persze jó értelemben XD
    6. Cliffhanger...
    (Ride a legkevésbé lényeges dolgokat gyűjtötte össze, de sebaj XDD)
    HOZOD A KÖVI RÉSZT, VAGY HOZOD A KÖVI RÉSZT?!

    VálaszTörlés
  6. Okay....
    Az elején behaltam azon a beszélgetésen XD (Takoooooony *-*)
    Vííííz, és vííííz, és víííz mindenütt.
    Kevesebb hajó a táborban. Hmmm. HMMMMMMMMMMMM
    Drááááááááááááááma
    Avó anyja *ta-ta-taaaaaaa*
    Yep, Avó pszicho, vajon kitől tanulta... XD
    Love ya <3 ;)
    Még mindig nem fenyegethetek, pedig hiányzik... XDDDD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése