74. rész - Ostrom és Vihar /1

EI: Sziasztok, Sárkánylovasok!
Magamhoz képest időben sikerült kész lenni ezzel a résszel. Ami ebben az epizódban van, azt mind az előzőbe terveztem, így el vagyok csúszva egy teljes résszel... A fészeknél történő események ezen kívül körülbelül 3 részt fognak felölelni. Igyekszem kalanddal és akcióval megtölteni ezeket! :)
Kellemes olvasást!
EI/2: Hehe... Bár Kled, már tudod, a cím csak neked és Skirának! :P
(EI/3: Trixi ezen a szombaton nyelvvizsgázik, kedden pedig szóbelizik... #PrayforTrixi)

*Külső szemszög*


Az első két hajó jóval gyorsabban haladt a többinél. Az egyik valamivel nagyobb volt a másiknál, de a vitorlán lévő szimbólum mindkettőn ugyanaz volt: egy Szörnyennagy rémség feje karddal átdöfve...
A nagyobb hajó tatjában egy fiatal fiú álldogált. Könyökét a tákolmány oldalának támasztotta és nyugtalanul kémlelte a tengert. Bár nem tűnt ébernek, figyelte az eseményeket. Nagy volt körülötte a sürgés-forgás, hisz közeledtek a kikötéshez. A vasmacska kötelei mellett egy kisfiú ült késői ebédjét fogyasztva. Rikó figyelte egy darabig, de az ő torkán már reggel óta egyetlen falat étel sem ment le. A kisfiú felfigyelt, kissé talán meg is szeppent, hogy valaki ránézett a "nagyok" közül, de miután Rikó egy röpke mosoly után elfordult, megnyugodott. Új volt a többiek között, a legfiatalabb és a legfélénkebb. Az elmúlt időben sok változtatás történt a hajó legénységét illetően, amikor pedig harcolni mentek, kétszeres volt a káosz. A hajón tartózkodó emberek közel fele idegen volt csapdászunk számára.
Háta mögül nevetést hallott. Megütötte a fülét egy szintén ismeretlen, lágy, női hang, de inkább a léptek voltak azok, amikre felfigyelt.
- De lógatod az orrod, barátom! Talán a táborban hagytad a szekercédet? - ismerte fel Ethant. Rikó szembe fordult vele, de a másik nem volt egyedül. Mellette állt a lány a szomszédos hajóról. A fiú csak annyit tudott róla, hogy nem régóta erősíti a csapatot.
- Én? Ugyan, dehogy! - rázta a fejét. A lány kérdőn nézett Ethanre.
- Faragatlan vagyok. A kisasszony itt mellettem Nadia, nem hiszem, hogy ismeritek egymást.
- Nem, nem találkoztunk még - helyeselt a lány. - De sokat hallottam már rólad. Rikó, igaz?
- Igen, én lennék az. Gondolom csak rosszat mesélt rólam ez a fajankó - mondta, mire a másik kettő nevetésben tört ki.
- Kedves leszek és figyelmen kívül hagyom az iménti megszólalásodat, Rikó... - tette karba kezeit Ethan. - De csak azért, mert harcra készülünk, és a katonák nem őrizhetnek haragot.
- Úgy sejtem, este ennek még böjtje lesz - mondta Rikó, majd ismét a tenger irányába fordult.
- Lesz - nyugtázta Ethan. - Na, mi nyomja a lelkedet annyira?
- Semmi... csak túl nagy a csönd. Máskor, ha elindulunk valahová sárkányokra vadászni, öt perc múlva nincs hajónk.
Ethan felhorkant.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem annyira nem hiányoznak ide a csuhások...
- Lehet, hogy nem is tudnak róla - szólt közbe Nadia, értve, hogy miről van szó.
- Ezek mindenhol ott vannak.... és mindent tudnak...
- Pont, mint én! - vigyorgott Ethan. - Ha már ennyire hasonlóak vagyunk, össze kéne haverkodni velük...
Rikó felsóhajtott és a tenyerébe temette arcát. Pár másodperccel később Nadiara terelődött a tekintete.
- Őszintén sajnálom, hogy egy hajóra vagytok beosztva. Nekem elég a vacsoraosztásnál találkozni vele, ha kikötünk.
Nadia elmosolyodott, Ethan pedig egyenesen megsértődött.
- Kezdem megszokni - válaszolta. Rikó tekintete megakadt valamin. A lány fegyvertelennek tűnt.
- És mi vonz egy "kisasszonyt" a csapdászéletben?
- Micsoda kérdés ez? Naná, hogy én! - jelentette ki a másik fiú, mire Rikó szemet forgatott.
- Szeretek harcolni - válaszolta Nadia szűkszavúan. - És ez tűnt a legjobb helynek...
- Áh, értem - helyeselt. - Ne haragudj az udvariatlan kérdésért, de hordasz magadnál fegyvert...? Egy katona nincs biztonságban védelem nélkül, főleg, ha nő...
Rikó azt várta Nadiatól, hogy talán zokon veszi a kérdést, de nem így történt. A lány felgyűrte felsője ujját, az alatt pedig egy feltekert, vastag bőrszíj volt.
- Csak szeretem készenlétben tartani.
- Ostor? Ez érdekes. Nem sok embert ismerek, aki ostort használ... de kétségkívül jó választás.
- Van nálam egy-két tőr is, ha szükség lenne rá.
- Ejj, Rikó, ez is csak te lehetsz... Nézze meg az ember! Bemutatok neki egy lányt, erre elkezd vele beszélgetni a fegyverekről!
Rikó tett egy unott mozdulatot. Jól tudta, hogy ő és barátja különböznek néhány dologban. Viszont abban biztos volt, hogyha a lány új Ethan hajóján, akkor a fiú "remek" modorához illően már legalább egyszer megpróbálta randevúra hívni.
- Miért? Nem elég jó beszédtéma? - dőlt hátra.
- Inkább ne firtassuk. Kisfiúkkal nőügyekről nem tárgyalok.
- Mennyi sárkány lesz ott? - szólt közbe Nadia, hogy terelje a témát.
- Sok. Nagyon sok - válaszolta egyszerre a két fiú.
- Lehet, hogy szükség lesz mindkét dögcédulára - morogta Rikó. Még néhány perc beszélgetés után Eret szavai szakították félbe az eszmecseréket.
- Fiúk, mindjárt odaérünk! Húzzátok meg azt a vitorlát...!
Rikó és Ethan figyelte, ahogy az újak megpróbálnak felmászni az árbocra több-kevesebb sikerrel. Eret sóhajtozva csóválta a fejét.
- Srácok, megkérhetnélek...?
A kettő végül elindult, hogy megfogja a kötél két végét. Nadia hamar mellettük termett és nagy szemekkel figyelte a műveletet.
- Szívesen segítek, ha tudok! - mondta kedvesen és felemelt egy másik kötelet. A két fiú összekuncogott.
- És ne mondjátok, hogy az árboc nem nőnek való!
- Hát, ha tényleg szeretnél segíteni... kezdjük az alapoknál! Első lecke: így tartsd azt a kötelet... - adta a kezébe Rikó fordítva, majd elindultak a vitorlák irányába.



*Trixi*

"It's not a question about trust,
But will you stand with us?"
/Courtesy Call/


Amikor elhangzott a következő dörrenés, a mellettem lévő mindkét sárkány összerándult. Az eget gomolygó füst kezdte befeketíteni, ami feltört a vulkánból. Nem tudtam, mi történik. Csak abban voltam biztos, hogy a Vörös Halálnak köze van ehhez. A Szörnyennagy rémség hátrálni kezdett, egészen a peremig. Éreztem rajta, hogy fél... És egyre inkább aggódni kezdtem. Mitől félne egy titánszárnyú sárkány?!
~ A többiekkel kell mennem... - mondta dermedten.
A sárkány vetett egy jelentőségteljes pillantást Avóra, majd egy elég lenézőt rám. Aztán felrepült és követte társait. A sziget dörgött a lábunk (mancsunk) alatt. Mintha a levegő is ropogott volna.
- Azt akarta, hogy...?
~ Igen. Hogy vigyelek el valahova, ahol nem okozhatsz gondot.
- És elfogsz...?
~ Kettőt találhatsz - nézett pár másodpercig, majd felkapott a földről, és a titánszárnyúhoz hasonlóan követte a csapatot.
- Ezt nem-nek veszem. Egyébként... ez a sárkány... az anyád...?
~ Hehe... nos... igen...
- Oh, értem... - emésztgettem. - Mondanám, hogy részvétem, de nagy valószínűséggel csak engem nem bír.
~ Erre van némi esély.
Ahogy közeledtünk, már határozottan ki tudtam venni a vulkánt. A füstje még mindig feketén gomolygott. Morgást hallottam... mély morgást, ami biztosan nem a körülöttünk lévő sárkányoktól származott.
- Mérget vennék rá, hogy a Vörös Halál... - motyogtam.
~ Az. Érzem, hogy át akarja venni felettem az irányítást...
- Ne hagyd neki! - simogattam a nyakát. Fogalmam sem volt, mit csinálhatnék. Rázkódott alattam és remegett. Körülöttünk a legtöbb pikkelyes ilyen állapotban volt. Kissé megijesztett a tudat, hogy egyedül maradhatok több száz megvadult sárkánnyal.
- Tarts ki, kislány! Kérlek...
Avó hirtelen megindult, én pedig nem tudtam, ura-e az elméjének. Körülöttünk kezdett egyre melegebb lenni, ahogy egyre távolodtunk a szigettől. Ha kinyújtottam a karomat, majdnem elértem a köveket. A sárkányom leszállt az egyik kiálló sziklán. Megsimogattam és leszálltam a nyakáról.
- Tehát ott vagy benn... - gondolkodtam hangosan. Kapaszkodtam a nyeregbe, hogy ne essek le a meredek szikláról, és közelebb sétáltam a pereméhez. A szélénél leguggoltam és benéztem a tátongó mélységbe. Láttam a fortyogó lávát a vulkán alján.
~ Ne menj közelebb - figyelmeztetett Avó. Hallgattam rá. Néhány sárkány berepült. Elkaptam a pillantásukat: összeszűkült pupillák, meredt tekintet. Karmaik között zsákmányt hoztak a Királynőnek.
- Pont, mint a hibbanti krízis - csóváltam a fejem.
~ Vagy inkább rosszabb.
- Gyere, mutasd magad! - suttogtam.
Amikor egy Szárnyváltó egy nagyobb halat hajított bele a lávába, az alfa felnyomta magát, hogy elkaphassa. Vissza sem húzódott, várta, hogy a többi alattvalója is odaadja a fogását.
- Jegyzetfüzetet és szénceruzát kérek! - mondtam hátra sem fordulva.
~ Még pakoljak is neked!... Melyik táskába is tetted?
- Jobbról a harmadik. A kicsi.
~ Ha beleférne az orrom... - motyogott. Fogával kioldotta a táskán lévő gyenge zárat és kiemelte belőle a barna bőrrel bevont füzetemet. Abba volt téve a térképem is. A vállam fölé hajolt a könyvvel, én pedig elemeltem tőle. Felcsaptam a soron következő oldalnál és rajzolni kezdtem, amit látok (már, ha tudnék rajzolni... nevezzük firkálásnak).
- Nagyobb, mint emlékeztem.
~ Az biztos. Az orrát veheted kisebbre... igen, úgy! Kettővel több szeme van!
- Szeretnél esetleg te rajzolni? - mordultam rá. Ekkor érkezett meg Avó anyja is. Nála nem volt zsákmány, ennyi idő alatt biztosan nem tudott eleget összeszedni. Kíváncsi voltam, mi fog történni. A két sárkány érthetetlen dolgokat morgott.
- Tolmácsolsz, kislány?
~ A Királynőnek nem tetszik túlságosan, hogy anya semmit sem hozott... Ha csinál valamit, én odamegyek!
~ Hová jössz te, Szörnyennagy? - kapta fel hatalmas fejét az alfa. Ledermedtem.
- Kislány... halkabban nem lehetett volna...?
Avó meghúzta magát. Tudta, hogy egy ekkora alfával nem érdemes ujjat húzni.
~ Nem hallom! Hová jössz te? - emelkedett tovább. Kezdett világossá válni számomra, hogy ezek ketten nem bírják egymást.
- Ez hány Empire State Building nagyságú...? - gondolkodtam hangosan.
~ Mi az az Empájör...
~ Jól látom, hogy az ott egy ember? - szagolt a levegőbe a Vörös Halál. ~ És miért érzek még többet?
Még több ember? A titánszárnyú is ezt mondta... de hiszen én egyedül jöttem!
Avó fajtársai követték az alfa példáját és a levegőbe szimatoltak. Éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Hogy érti azt, hogy még több ember?
~ Nem tudom... Trixi, mássz fel, gyorsan!
Az alfa még közelebb emelkedett, én pedig gyorsan a nyeregbe másztam. Éreztem, hogy csak minket néz azokkal a gigantikus, zöld szemekkel. Idegesen szorongattam Avó szarvait, amit talán érzett, de nem szólt semmit.
~ Mondd, sárkány... az emberlány szereti a lávában úszást?
1. NEM szeretnék lávában úszni!
2. Általánosságban sem tudok úszni!
3. MIÉRT kíváncsi mindenki arra, tudok-e úszni?!

- Bevadul, ha kipróbáljuk - válaszoltam a kérdésre. A sárkányok mind felém néztek. Sosem éreztem még magamon ennyi tekintetet... és ekkor esett le...
- Hupsz... most rájöttek, igaz?
~ Nem hiszem... mást éreznek... én is érzem. Emberszag.
- Mit érzel?
Az alfa morogni kezdett.
~ Áruló mocsok... embereket hozol a szigetünkre?! Eddig emlékeztél azokra, amiket elkövettek ellenetek?
~ Épp ez az, Királynő. Te akkor nem voltál itt...
És ekkor a Vörös Halál fellendült, egyenesen az irányunkba, és összezárta állkapcsát... De ezt már csak visszafordulva láttam. Ezek a sárkányok határozottan nem szeretnek...
Több gondolkodási időm nem volt. Foltokat láttam a távolban. Rosszat sejtve elővettem a messzelátómat és belenéztem: fehér anyagot láttam egy hosszú faárbochoz kötözve, rajta egy ismerős jellel...
- Avó, te is látod? - hebegtem, miközben a mellettünk elsuhanó sárkányokat kerülgettük. Feszengtem a nyeregben, nem tudtam törődni velük. Csak a két felénk tartó hajóra tudtam koncentrálni. Avó morogni kezdett, én pedig dühösen ökölbe zártam a kezeimet.
- Tudtam, annyira tudtam, hogy kevés hajó volt abban a kikötőben! És persze, hogy nem találkoztunk össze, kerülőúton jöttünk!
~ VISSZAJÖTTEK!
~ MIT CSINÁLUNK?
~ HARCOLUNK! - sivította minden sárkány a maga nyelvén. Ismét közel leütöttek a nyeregből. Nem értettem meg ezeket a sárkányokat. Szétszéledtek és ahányan voltak, annyi felé indultak el. Nem tudtam, mitől félnek. Odinra, két nyavalyás hajó volt! Aztán rájöttem, hogy a Vörös Halál talán átvette fölöttük az irányítást...
- Szálljunk le, kislány? - kérdeztem félve. ~ Vagy menjünk távolabb?
~ Hibbanton is megtalált... ott is megfog. Ne aggódj, bírom még.
A hajók közeledtek a partvonalhoz. Oda kellett volna mennünk, és felégetünk azokat a hajókat, de egyedül voltunk. Biztosan elkaptak volna. Láttam a mozgást, a messzelátón keresztül pedig azt is, hogy a kikötéshez készülődnek. Minden csapdászt ismertem már látásból. Egy ponton megállapodtam. Figyeltem egy arcot egy darabig.
- Nadia - suttogtam. - Nem megyünk oda. Még a végén őt is megsebesítjük.
~ Akkor... mit csinálunk?
- Szálljunk le... közelebbről többet megtudhatunk. Biztos nem csak ennyien lesznek.
A Szörnyennagy rémség engedelmesen ereszkedni kezdett. tekintetemet végig a legénységen tartottam, akik - úgy tűnt - nem vettek észre. A föld még egyet rezdült. Megesküdtem volna rá, hogy a Vörös Halál most is minket figyel...
Leszálltunk. Leugrottam a nyeregből és a fal mellett osontam közelebb. Hallottam a kiáltásokat. Csak annyi derült ki belőlük, hogy a közlegény nem tud csomót kötni...
~ Valaki jön...
- Térképezzétek föl a terepet egy kicsit! Éjszakára tábort kell kötnünk...
- Már, ha megéljük... - nyögte be valamelyik, mire mind nevetésben tört ki.
- Tetszik a hozzáállásod, fiam! Maholnap kapitány lesz belőled!
Jellemző... - morogtam.
Hallottam a közeledő lépteket. Benyomtam Avót a fák mögé, és ugrásra készen vártam, mi fog történni?
- A partvonal elég hely lesz? - ismertem fel Rikó hangját.
- Ha idetalálnak a többiek is végre, eléggé kicsi lesz - válaszolta neki a másik.
- Ez könnyen meglehet. Meglátjuk, mit találunk erre - hangosabb volt, mint az előbb, így arra következtettem, hogy közeledett. Ahogy megláttam, enyhe vigyorra húztam a számat.
~ És most, Trixi?
- Türelem, Avokádó. Szerzek némi információt - mondtam, és a fák takarásában követni kezdtem a fiút. Igyekeztem olyan hangtalan és láthatatlan maradni, hogy azt higgye, az árnyékán kívül senki nincs mellette. A peremen megállt és lenézett az alatta lévő partvonalra. Motyogott valamit, amit nem értettem. Kiléptem a takarásból és a háta mögé osontam. Mikor néhány méterre értem tőle, meg akart fordulni, de időben mozdultam. Az egyik kezemet a szájára tapasztottam, a másikat a nyakára szorítottam.
~ CSIHI-PUHI, NE SAJNÁLD!!!
Rikó felnyögött a meglepődöttségtől, és próbálta lefejteni magáról a karjaimat. Elkezdtem húzni. Erősen megmarkolta a csuklómat, és elhúzta a szájáról, a másikat azonban nem engedtem. Meglökött és rúgott. Fordítottam egyet magunkon, és nekinyomtam Rikót a mellettünk nyúló sziklafalnak, ezzel szembe kerülve vele. Kihúztam a fegyveremet és a nyakához szorítottam, a másikkal a vállánál tartottam. Néhány zaklatott levegővétel után szólalt csak meg.
- Miért nem lepődök meg? - kérdezte, mire rámorogtam.
- Mit kerestek itt?! - vittem közelebb a pengét a torkához.
- Tudod, ezt én is kérdezhetném tőled! - húzódott közelebb a sziklához. Tudtam, hogy próbál majd menekülési útvonalat keresni, de ezt sem én, sem Avó nem hagytuk neki.
- Nem vagy abban a helyzetben.
- Veled szemben valahogy sosem vagyok abban a helyzetben - mondta unottan.
- Nem kérdezem többször: mit akartok ezen a szigeten?
Rikó eltolta magától a csuklómat.
- Amit mindig, Trixi. Sárkányra vadászni.
Nem volt jó kérdés... pontosan tudtam, hogy ezért vannak itt. Hiszen ők sárkányvadászok... csapdásznak! Mégis, szükségem volt erre a válaszra.
- Volt egy erős megérzésem, hogy fel fogsz bukkanni - mondta hirtelen.
- Mindig ott vagyok, ahol a part szakad, Rikó. Megszokhatnád.
- Van, amit soha nem lehet megszokni. És most? Ismételten felégeted Drákó armadáját, majd továbbállsz?
- Szerepel ilyesmi a terveimben. Már csak az a kérdés, hogy akadályozol-e, vagy sem.
- Nem hiszem, hogy a hozzáállásom változtat bármin is.
Avó idegesen morogva pásztázta a vulkánból gomolygó fekete füstöt. Tudtam, hogy sietnünk kell.
- Két hajóval akarjátok meghódítani a világot? - fintorogtam.
- Leszünk még, efelől ne aggódj. Hogy mikor, az már kérdéses...
A helyére csúsztattam a kardomat - magam sem tudom, miért. A föld ismét megremegett alattunk. Mindketten kapaszkodni próbáltunk: én Avó nyakát, ő a sziklafalat találta menedékül.
- Mi az Odin verése volt ez? - morogta.
- Az alfa... - suttogtam.
- A mi?
- Az alfa. Egy sárkánykirálynő...
- Mármint... olyan, ami képes manipulálni a többi sárkányt? - kérdezte, mire bólintottam. - De hogy került ez ide?
- Azt én is szeretném tudni - mondtam. A sárkányok a fejünk fölött köröztek.
- Ha Drákó megtudná, hogy egy Királynő van ezen a szigeten... - gondolkodott hangosan, mire felkaptam a fejem.
- Miért, Drákónak szüksége lenne egy alfára...?
- Trixi. Drákóról beszélünk. Az őrült, mániákus vezérről, aki úgy használja ki a sárkányokat a céljai érdekében, ahogy csak tudja - mondta unottan.
Ezen elgondolkodtam. Ebben az egyben Rikónak kétségkívül igaza volt. Drákó épp elég gazember ahhoz, hogy...
- Hányan vagytok? Hány hajó?
- Sokan. Nem tudom pontosan, hány hajó, de... sok. Miért?
- Elegen ahhoz, hogy elbírjatok egy akkora sárkánnyal?
Rikó követte a tekintetemet a vulkán irányába.
- Mire gondolsz?
- Ha ki tudnám csalni azt a dögöt... Valahogy csak sikerülne! De ehhez az kell, hogy csak a Vörös Halált célozzuk...
Láttam, hogy érti a gondolatmenetemet.
- Tehát, ha jól értem... kihozod ezt a... valamit, és mi pedig gyűrjük le?
- Gyakorlatilag igen... Ha rá tudnám venni a többi sárkányt, hogy ők is velünk támadjanak...
Tudtam, hogy ez rizikós (Enci, meg ne szólalj...) De ez a Királynő eleget bántotta már a fészek sárkányait. Nem akartam, hogy Avó, vagy a többiek terrorban éljenek. Egyszer az életben talán hasznot tudok húzni a sárkánycsapdászokból.
- Így mindketten jól járnánk - bólogatott Rikó. - De nem garantálom, hogy nem kapsz majd hálót.
- De! - szóltam közbe. - Nem akarlak rajtakapni, hogy a sárkányokat lövöd! És hidd el, te sem akarod...
- Bocsáss meg, de nem hiszem, hogy van most időnk a fenyegetőzésre - bökött az égre. - Kezd kitörni a káosz. És, ha jól látom, gyarapodik a legénység.
Ismét igénybe vettem a messzelátómat. Legalább tíz nagyobb méretű hajót láttam.
- Én pedig azt nem garantálom, hogy nem fogom szétlőni azokat.
- Ezt sejtettem. Biztos vagy benne, hogy ki tudod kergetni?
- Nem. De megpróbálom... - mondtam elszántan. - Több száz sárkány élete a tét. Remélem emlékszel, mit mondtam neked. Ha megölöd, megöllek - mondtam végszóként, majd meghúztam a nyerget, hogy emelkedjünk. Kicsit sem bíztam a döntésemben, benne meg főleg nem. De muszáj volt kockáztatnom. Ha engem támad a Vörös Halál, egy egész armadányi sárkányvadász és és a szigetiek is, az esélyeink egyenlőek a nullával.
~ Ha nem jön neki össze, feldarabolom. És lehet, hogy téged is...
- Ha sikerül, ha nem, én akkor is feldarabolom. Hagyd meg nekem ezt az örömöt - simultam a nyakára a nagyobb sebességért.
~ Én is megkérdezem: elegek leszünk mi ehhez egyedül?
A tekintetem ekkor összetalálkozott a parton ácsorgó Nadia-éval. Elmosolyodtam.
- Talán nem is vagyunk olyan egyedül...

Megjegyzések

  1. Na ez Trixi. Csodálatos (Katicabogár XDDD sorry)!!
    Vörös halál... JAJ
    Jaj de imádom a Trixi és Rikó beszélgetéseket! *--*
    Nagyon siess a következővel!!!
    ui: Sok sikert a nyelvvizsgához! Megcsinálod! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miraculous szagot érzek ;) Köszönöm szépen, Draggg! Jól esik a támogatás! És... hehe, én is szeretem őket XD
      Sietek, jelenleg is folyamatban van! :)

      Törlés
  2. TRIXIBASSSZUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS *------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*
    AVÓ ÉS VÖRÖSKE ÉS ETHAN (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) ÉS NADI ÉS RIKÓ ÉS TRIKÓ ÉS ETHAAAAAAAAAAN ÉS AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHHHHHHHHWWWWWWWWWWWWWWWW *-----------------*
    Nem vagyok képes bővebb véleményre, sajnálom... mindenesetre sok sikert a vizsgákhoz, menni fog cica! ;)
    És siess a folytatással, mert AKAROM A TRIKÓT ÉS ÚRISTEEEEEEENNNNNNNNN *----------* *fangörcsöt kap és meghal*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ENCI WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *---------------------------------------*
      Éreztem, hogy Ethan tetszeni fog! XD Köszönöm a bátorítást, Macskárpia! *csatlakozik a fangörcsöhöz, és meghal. Utolsó szavai*: K-köszönöm... a... kommentet... *nyekk*

      Törlés
  3. HOL A KÖVETKEZŐ FEJEZET?! OLVASNI AKAROOOOK!!!! *------------*
    Nagyon tetszett a fejezet!! Akciótúltengés *-----* I ship Trikó *------*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MÉG SEHOL, DE KÉSZÜL!!!!
      Köszönöm, Ride! :D
      *-----------------*

      Törlés
  4. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN *--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------* #Egó
    Vöröske gonosz, nem ceretjük *morci*
    Ethan, nem csalódtam XDDDDD
    Elhívta már randizni, mi? :P
    ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN MEGINT
    Ölelkezős harc *-*
    Húztam a kövihez XD
    U.i. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. TEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE *-------------------------------* Igen, egó az van.
      Nem, senki sem szereti Vöröskét XD
      Khm... egy párszooooor... :P
      HÉ! MILYEN ÖLELKEZŐS... Oké, igen, lényegében az, de AKKOR IS!
      UI: TEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE <3

      Törlés

Megjegyzés küldése