75. rész - Ostrom és Vihar /2

EI: Sziasztok!
És ezt sem sikerült befejezni még áprilisban... Meglehetősen röstellem a dolgot. De, ha már itt van ez a rész, jó olvasást kívánok mindenkinek! :D


"But every time I do this my way
I get caught in the lies of the enemy
I lay my troubles down
I'm ready for you now."
/Ashes Remain - On my own/


- Akkor, kislány... kergessük ki a nyulat a bokorból!
Avó a lehető leggyorsabb sebességre kapcsolt és a vulkán felé repült.
~ Kapaszkodj, ez rázós lesz! - figyelmeztetett, majd őrült gyorsasággal kezdett szlalomba a vulkán sziklaoszlopai között. Éreztem a forróságot, ahogy a lávatenger egyre közeledett, de a levegő folyamatosan pörgött körülöttük, így kevésbé éreztem a melegét. Amikor megfelelő távolságba értünk, Avó tüzet lőtt a lávába, majd kissé eltávolodott. Leszálltunk az egyik oszlop mögé és vártunk. Hallottunk egy mordulást, de más egyebet nem.
~ Egy Szörnyennagy rémség nem ijeszt meg könnyen egy Vörös Halált...
- Nem is kell megijeszteni. Elég, ha felbosszantod. Neked az nagyon megy.
~ Ezt most bóknak, vagy póknak vegyem? - szórakozott, de vissza is terelte figyelmét a feladatra. Keresztben átszeltük a vulkánt, és újabb bombával leptük meg a lenn pihenő sárkányt.
- Csak óvatosan, hat lövésed van!
~ Ha várok a tüzelések között, nem lesz baj - nyugtatott, majd megismételte a műveletet még néhányszor.
~ Ez kevés.
- De határozottan nem tetszik neki. 
~ Aruna és a barátod mikor is jönnek? Jól jönne az erősítés.
- Csapdászokkal van. Egy ideig még biztos nem tud elszabadulni...
~ Akkor még egy kör.
Egyre több morgás és dörrenés kísérte a mozgásunkat. Az alfa kidugta a fejét. Őszintén szólva, csak a szemei látszódtak. Ijesztő volt. Nem szólt semmit, csak figyelt. Pont, mint egy ragadozó, ami lesben áll...
- Szerintem veszélyben vagyunk... - jegyeztem meg teljesen értelmetlenül. Még szép, hogy abban voltunk!
~ Nem vitatkozom... Trixi, ha megtámad, nem lesz elég tüzem.
- Lehet, hogy vissza kéne VONULNUNK!!! - húztam meg a végét, amikor a Királynő felordított. Avó kirepült előle, majd leszállt az egyik kiálló szikla peremén. Az alfa látszólag szem elől tévesztett minket. Visszahúzódott a lávába és eltűnt.
- Rendben, ez tényleg kemény dió lesz.
Robbanások hallottam kintről. A sárkányommal egyszerre kaptuk fel a fejünket. Túlságosan ismerős volt a zaj, hogy ne ismerjem fel.
- Lefogadom, hogy nem láttam itt Éjfúriát... - suttogtam.
~ Erm... mert itt nincsen Éjfúria...
Egyre több és több lövés. Egyszerre nyugtalanított és ringatott reménybe. Volt egy megértésem. De mégis miért jöttek volna utánam Hablatyék? Otthagytam őket Hibbanton, és...
- TRIXI DRAGONS, TOLD KI MAGAD ABBÓL A NYOMORULT VULKÁNBÓL, AMÍG LE NEM MEGYEK!!!! - hallottam az ordítást.
- Willow... sejthettem volna... - morogtam, de határozottan örültem neki. Már a tudatnak is, hogy nem vagyok egyedül.
- Jövök már, jövök! - sóhajtottam, és kérően megveregettem Avó nyakát, aki engedelmesen kiszárnyalt a hegyből. A szőke lány arcát csuklya fedte és Sugár nyergében ült. 
- Micsoda öröm téged újra lá-
- MÉGIS MIBŐL GONDOLTAD, HOGY ELJÖSSZ EGYEDÜL, TE FÉLKEGYELMŰ?! - kaptam a következő ívet. Ettől a frekvenciától a holtak is felkelnek, nemhogy a Vörös Halál... na, legalább Willow-nak is van haszna... megéltük!
- Te is hiányoztál... nem fogytál még ki esetleg?
A szőkeség egy dühös morgással nyugtázta.
- Szerencséd, hogy nem egy zárt helyen vagyunk. 
- Miért, mi történne egy zárt helyen? - kérdeztem.
- Baj - mondta vészjóslóan. - Miért vagy itt, mit keresel egy vulkán kellős közepén, miért van itt Drákó armadája és mi ez a rengeteg sárkány?!
- Lassíts, szöszi! Nagyon hosszú történet...
- Időnk van!
- Nincs! - szóltam le. - Figyelj... a csapdászok a sárkánykirálynőért jöttek, aki ebben a vulkánban... nos, van - adagoltam. - Ki kell kergetnünk innen.
- Miért segítünk mi a csapdászoknak?
- Az más kérdés, kinek segít ez igazán... Ez a Vörös Halál terrorban tartja a sziget sárkányait, köztük Avokádót is. Nem ragozom, olyan, mint a hibbanti dolog volt...
- Úúú, Vörös Halál? Sosem láttam még élőben! - repült közelebb a hegy tetejéhez.
- Éééés Willow-t elvesztettük... - sóhajtottam, majd követtem.
- Ha te tudod, hogy itt vagyok... A-akkor a többiek is...? - kérdeztem a lánytól, amikor leszálltunk az egyik szikla peremére.
- Még szép, hogy tudják. Nemsokára ők is jönnek, és abból csihi-puhi lesz.
- Igazán remek - húztam el a számat.
Középen köröztünk, időnként belelőve a lávába.
- Szerinted szereti ez a dög a plazmabombát? - húzta vigyorra a száját, könnyen megértve a helyzetet. Willow meg sem várta a választ, ismét tüzelésre utasította Éjfúriáját. Rossz érzésem volt a kinn lévő sárkányokkal kapcsolatban.
- Mi az...? - nézett kicsit furán.
- Te nem hallod?
Súrlódást hallottam... olyat, amikor a kötél rátekeredik a sárkány hátára, majd lerántja a a mélybe. Megborzongtam a sebesült sárkány sikolyától.
~ Trixi, kérlek, szálljunk le...
- Mit nem hallok? - kérdezte értetlenül. - És... mi van a szemeiddel? Zöldek, és... fénylenek. eddig is ilyenek voltak?
Pislogtam párat. Hablaty is a szemeimről mondott valamit, amikor összevesztünk. Nem értettem, mit láthatnak rajtam, a születésem óta gesztenyebarna szemekkel voltam megáldva.
- Nem tudom, miről beszélsz - ráztam a fejem. - Te komolyan nem hallod?
- Trixi, mégis mit kéne hallanom?
- Most kaptak el egy sárkányt a csapdászok... - mondtam, figyelve a hangokra. Ez egyet jelenthetett azzal, hogy Rikó... Racionálisan gondolkodva beláttam, hogy nem lehet ott egyszerre mindenütt... de tegyük őt felelőssé csak azért is!
- Honnan tudod ezt a vulkán kellős közepéről? - repült ki a hegyből, én pedig követtem őt. Meglepődve figyeltük, ahogy a főhajó fedélzetére vonszolnak egy kifáradt Esőszelőt. Szinte éreztem a szőke felgyorsuló szívverését... valami határozottan nem volt rendben velem.
- Jó. Megvárjuk Hablatyékat, aztán megoldjuk az alfát... Most koncentráljunk ezekre a mocskokra... - indult el az Éjfúriával, tüzelésre készen.
- NE! - kiáltottam utána, mire a lány lefékezte a hüllőt és megfordult a nyergében. - Ne... A Vörös Halálért jöttek!
- És? Én meg azért, hogy megvédjem a hátsó feled ÉS a sárkányokat, ezek pedig épp most kötöznek meg egy Esőszelőt!
- Először is, nekem nincs szükségem megmentésre! Másrészt... HÁLÓ!
Mindketten félrehúztuk a nyergeinket, így a csapda közöttünk haladt el egy gyanútlan Siklósárkányt érve. Willowval összenéztünk.
- Enyém a sikló, te vigyázz a sárkányokra! - vetette oda. - Most már lőhetem a drága sárkányvadászaidat?
- Nem! - morogtam a lányra. - Csak tartsd magad a tervhez...
- Nem tetszik a terved...
Szívesen mondtam volna valami csípőset a lánynak, de ekkor Avó hirtelen megtántorodott. Ereszkedni kezdtünk, a sárkány mozgása erőtlen volt, szinte csak vonszolta magát a levegőben.
- Baj van, pajti? - simítottam meg az oldalát, meglepetésemre azonban nem válaszolt. A teste remegni kezdett és felforrósodott. Megijedtem, hogy nem hallom a hangját. Azonban ennél fontosabb dolgom is volt: bármi is történjék, biztonságba kellett vinnem a sárkányomat, méghozzá a lehető leghamarabb.
Tudtam, hogy ezzel talán fájdalmat okozok Avónak, de a saját érdekében ezzel nem törődtem. Megragadtam a nyerget és gyorsan felrántottam, hogy ne érjük el a tengervizet. Avó összerándult és felnyögött, de összeszedve erejét kitárta szárnyait, így elsiklottunk a tükör felett.
- Nyugodj meg, mindjárt fenn leszünk... Csak bírd ki kicsit, pajti!
Nehezen csapkodott fáradt szárnyaival, lihegett és izzadt. El sem tudtam képzelni, mi történhetett vele, talán csak azt, hogy a Vörös Halál megtalált minket. Néhány idegtépő, lassan múló perc után elértük a sziget peremét, hálómentesen megúszva a repülést. Avokádó szinte kiterült a földön.
- Hallasz engem? - kérdeztem komolyan. Mély, sárga szemeiben mintha fájdalom csillant volna, de pupillái megszokott méretűek voltak.
- Gyere beljebb, innen könnyen kilőhetnek! - húztam közelebb a kőfalhoz a szarvánál fogva. Persze egyedül nem lett volna könnyű elcipelni egy kéttonnás gyíkot, megadva magát segített  saját mozgatásában. Leültem és az ölembe húztam a fejét. A sárkány lehunyta szemeit. Figyeltem, ahogy a hasa emelkedik és süllyed, túlságosan is gyorsan. Csak egy dolgot tudtam megállapítani: szenvedett.
Ryker lövedékei, vagy...?
Ekkor egy másik sárkány égrendítő sikolya hangzott fel, megérzéseim szerint szintén egy Szörnyennagy rémségé. Avó felemelte a fejét.
- Ha anyád visszajött...
Azonban, amikor a sárkány kirajzolódott, kissé megnyugodtam. Kampó egy másodperc alatt Avó mellett termett és végigszaglászta szenvedő párját. Nem tudtam, arrébb húzódjak-e, de végül nem tettem. Kampó nyüszítve nyalta meg Avó arcát, majd körbezárt mindkettőnket a szárnyaival. Fél szemét rajtam tartotta, tetőtől talpig végigmért.
- Csak én vagyok, nagyfiú - mosolyogtam, és végigsimítottam a vörös pikkelyeken. Elégedett, mégis feszült dorombolással fejezte ki, hogy elfogadta a jelenlétem.
~ Idő van? - ütötte meg a fülem egy lágy férfihang, biztosan Kampó.
~ Nem... csak kimerültem kicsit. Ne aggódj...
- A Vörös Halál fárasztott le így?
Kampó értetlenül morgott.
~ Nem tudja? - kérdezte a nőstényétől.
~ Hehe... ami azt illeti...
- Mit nem tudok?! - csattantam fel. Kampó minimum agyi sérültnek nézett, Avó viszont megijedt a hirtelen frekvenciától.
~ Mindent tudsz, Trixi, mindent tudsz... - mondta Avó halkan.
~ Miért van olyan érzésem, hogy Trixi értette, amit mondtál...? - jött a kérdés Hookytól.
- Nagyon hosszú történet, időbe telne elmesélni - biccentettem a sárkánynak. - Most ő a lényeg. Tudok segíteni bármiben is?
Kampó kicsit megrökönyödött, de gyorsan válaszolt.
~ Van egy kis vized?
Elővettem a nyeregtáskában lévő kulacsot és megráztam.
- Talán ennyi elég lesz - tartottam a hátasom szájához, óvatosan a szájába öntve a kulacs tartalmát. Megveregettem a nyakát és kissé birtoklóan az ölembe húztam a fejét. Kampó összehúzta szemeit, mire válaszul csak rávigyorogtam.
- Ezt a játszmát én nyerem meg, gyíkocskám.
~ Biztos vagy te ebben? - vigyorgott.
- Igen. Egyébként is, engem sokkal jobban szeret.
~ Ti ketten most komolyan rajtam veszekedtek? - kérdezte Avó kissé unottan.
- Hé, ez most diplomáciai harc! - szóltam a sárkányra. - Na, és mivel szeretnél legyőzni? Nekem van kardoooom! - lóbáltam előtte a fegyvert. - Neked mid van?
Kampó unott arccal lövellt felém egy apró lángcsóvát, amely úgy tíz centire az arcomtól füstté vált.
- Aha... szóval van tüzed, király...
~ Amíg Őrémsége meghunyászkodik, körülnézek egy kicsit. Ne mozduljatok! - mondta, majd felszállt.
- Életem szerelme ez a sárkány... - sóhajtottam.
~ Tarkón foglak csapni.
Néhány percig csend uralkodott rajtunk. Óvatosan simogattam a nyakát és a szarvait.
- Nem tudom, mi a baj, pajti, de ígérem, hogy minden rendben lesz! Azért jöttem, hogy segítsek. És ezt is fogom tenni - suttogtam. Pár perc múlva Kampó ismét csatlakozott hozzánk.
~ Nem tetszik ez nekem - morogta. ~ Csapdászok az egész partvonalon. Jó sok sárkánnyal...
Kimásztam Avokádó alól és felálltam.
~ Ráadásul közelítenek.
Ha figyeltem, beszédet és kiáltásokat hallottam. A legtöbb szó idegen volt számomra, a vadászok talán norvégul vagy valami más nyelven beszélhettek. Biztos voltam benne, hogy tényleg közelednek.
- Kampó, ugye vigyázol rá?
~ Persze, de... mire készülsz? - kérdezett vissza.
- A hajójukon hagytam egy Esőszelőt. És sok sárkány van ott... Meglátom, mit tehetek. Ha innen meg tudom közelíteni az armadát, onnan már csak meg tudom oldani. És, mielőtt felvágós gőtécske közbevágna, vigyázok magamra. Csak pihenj! Te pedig, Kampó, ha hagyod, hogy baja essen, rád ültetem Halvért!
Pár dühös morgás kíséretében megveregettem mindkét sárkány nyakát, még egyszer a lelkükre kötöttem, hogy vigyázzanak magukra és elindultam. Szokatlan volt egyedül, de a csuklyámmal otthon éreztem magam a terepen.
Kis idő után nyílt terepre értem. Megnyugtatott a tudat, hogy nem körbe-körbe bolyongtam az ismeretlen szigeten, és gond nélkül eljutottam a parkig. Behúzódtam egy szikla mögé és elővettem a távcsövemet. Hálók röpködtek (bár aránytalanul kevés), pár vadász rakodott, mások a táborokat rendezték be. Az utóbbi kettővel nem foglalkoztam, mert tudtam, hogy a zsákmány a kisebb-nagyobb hajókon lesz... valószínűleg. Egy őr közvetlenül a szikla előtt fütyörészett. Beláttam, hogy őt semmiképpen sem kerülhetem el. Egy gyors mozdulattal elhagytam a rejtekemet, majd megragadtam a csapdász karját és visszarántottam magammal. Pár másodpercnyi kiáltozás és fémcsörgés hallatszott, majd kiléptem a kövek takarásából egy elégedett vigyorral az arcomon.
- Gyerünk - mondtam magamnak. Mentálisan megjegyeztem, hogy még mindig magamban beszélek. Nem volt őr a közelemben, gyorsan felsuhantam a pallókon elsietve egy rakodó vadász előtt és befordultam pár zsák mögé. Megkönnyebbültem, hogy fenn vagyok az első hajón, azonban ez elég kicsi volt, és egy sárkány sem volt rajta. A széléhez siettem, bátortalanul téve át egyik lábamat a szorosan mellette elhelyezkedő másikba, majd vettem egy nagy levegőt és áthelyeztem rá a súlypontomat. A hajó megbillent, én pedig esetlenül előre buktam - szerencsére megkapaszkodva az árbocban.
Még két hajót haladtam, amíg meg nem hallottam az Esőszelők jellegzetes hangját. Az a hajó kihaltnak tűnt, ezért a szokásosnál könnyebben közelíthettem a sárkányhoz. Felkészültem rá, hogy a fészki sárkányokhoz híven elég vad lesz, talán nem is fogja engedni, hogy hozzáérjek.
- Szia, pajtás! - mosolyogtam a gyíkra. Meglehetősen csúnyán nézett rám.
- Segíteni szeretnék - mutogattam. - Hogy elmehess innen! Csak tudnám, hol vannak a...
Ebben a pillanatban egy erős rántást éreztem a jobb vállamon, majd a hátam az árbochoz csapódott. Amikor kinyitottam a szemeimet, a támadóm egy tőrt tartott a nyakamhoz.
- Lám csak, lám, mit fogtam? Egy sárkány nélküli sárkánylovast... - vigyorgott az arcomba. A kést fogó fiú valamennyivel idősebbnek tűnt nálam. Mély, zöld szemei és szeplős arca volt, amihez vöröses haj társult. Kinézete és hangja alapján könnyen felismertem a srácot.
- Ethan Haddock - sziszegtem a fogaim között.
- Trixi... öhm... Ne haragudj, nem jut eszembe a másik neved, szóval simán csak Trixi - vont vállat, mire rámorogtam.
- Na, ennyire azért nem kell ám rám haragudni! - ciccegett. Úgy tűnt, félvállról veszi az egészet.
- De, nagyon is haragszok - válaszoltam ridegen.
- Ó, ne már! Ez most igazán fájt. Egyébként, ha már a hajónkra támadtál, segíthetek valamiben, vagy eltévedtél és csak a kijáratot kerested?
- Az jó kezdés lenne, ha elvennéd ezt az életlen kínai gyártmányt a nyakamtól.
- Kikérem magamnak, a legjobb norvég kovácsnál csináltattam!
- És kit érdekel?! Engedj el, vagy...
- Vaaaagy? - szórakozott. - Még csúnyábban fogsz nézni?
- Te már nem fogsz nézni, mert nem lesz szemed.
- Ezek a szemek aranyat érnek, Trixike. Látom vele a gyenge pontokat...
Nem tetszik a becenév.
- Még meg sem ütöttelek, és már pontokat látsz? Ch. Amatőr.
Ethan összehúzta a szemeit.
- Kapucnis tolvaj!
- Csökönyös tahó! - válaszoltam élből. - És ezt nem kapucninak, hanem csuklyának hívják. Hát még ennyit sem tudsz?
- Dehogynem, én mindent tudok. Csak nehogy az arcodra csukjanak valamit...
Pár másodpercig hallgattam.
- Ez szörnyen gyenge vicc volt.
- Tudom, de jobb nem jutott eszembe! - vakarta meg a tarkóját bűnbánóan. - Tehát, vissza a tárgyhoz.
- Ideje lenne - puffogtam. - Elengedsz, vagy hátracsavarjam a karodat?
- Ohoho... értem, miért hívnak Vadócnak, de a karom köszöni, jó helyen van - felelte.
- Neked nincs jobb dolgod, mint rám vadászni?
- Lehet, hogy lenne, de... tudod, nem köthetem a csinos orrodra.
- Betörve a te orrod is csinos lenne.
- Ethan! - kaptuk fel egyszerre a fejünket egy férfihangra. Ekkor az Esőszelő kihasználva, hogy nem figyelt rá senki, végzett a kötelei elrágásával és felrepült a hajóról.
Okos sárkány.
- A főnök keres.
Rikó megtámaszkodott a bárka oldalán, kissé utasítóan szólva az engem sakkban tartó fiúnak. Egyszer (mondom EGYSZER) az életben még hálás is voltam neki, amiért a közelembe tolta a képét.
- Oh... és hol van? - kérdezte Ethan.
- Tizenöt hajóval arrébb - morogta.
- Az... messze van. De, ha meg akarod tartani a kisasszonyt, inkább azt mondd.
Rikó megforgatta a szemeit, velem egyetemben.
- Mondták már neked, hogy fárasztó vagy? - kérdeztem Ethantől.
- Éjjel-nappal ezt hallom.
A mellettünk balra lévő második hajón lezúztak egy másik sárkányt. Ha jól láttam, elég nagy razzia lehetett arra, mert Ethan megfeszülve indult el az irányába. Aztán kiszúrtam Nadiát...
- Akkor folyt. köv.! - mondta a fiú, majd átugrott. Talán szorult bele némi jóérzés, ha legalább a csapattársait fontosnak tartja...
Megkönnyebbülten sóhajtottam, de a dolgok nehezebb része csak ekkor következett. Farkasszemet néztem Rikóval.
- Főnök tizenöt hajónyira, mi? - tettem karba a kezeimet.
- Ha kíváncsi vagy, tényleg hívták - válaszolta egyszerűen, majd kicsit közelebb jött. - Neki meg nézd el, kiskorában fejre ejthették párszor...
- Igen, azt látom...
Aztán minden hihetetlenül gyorsan történt. Mielőtt bármi mást mondhattunk volna, a jobbra közvetlen mellettünk lévő bárkára egy lekötözött sárkány csapódott. Az első, amit láttam, hogy a láncai fémből (talán hőállókból álltak), és teljesen körbefogták. Pár másodpercnyi időbe tartott, míg tudatosult bennem, melyik sárkány is az...
Gondolkodás nélkül átvetettem magam a másik hajóra. Amikor átértem, közel lebillentem a tengerbe, de szerencsémre megúsztam.
- Hé, várj, mit csinálsz?! - szólt utánam, majd, amikor nem válaszoltam, utánam ugrott.
 - Minek látszik? - rántottam elő egy tőrt, és odarohantam a megláncolt Szörnyennagy rémséghez. Avó anyját fedeztem föl a láncok mögött, ez pedig nyugtalanított. Amilyen szilárdnak és vadnak tűnt az elején, mégis el tudták kapni... 
- Kérlek, ne lőj rám... Ki szeretnélek szabadítani. Tudom, hogy érted! - suttogtam a sárkánynak, majd a késsel elkezdtem reszelni a fémeket.
- Közbeszólhatok...?
- Nem.
- De ez fontos lenne...
- Mi van?!
- Öhm... azok elég erős fémből készültek, nem fogod tudni csak úgy elvágni...
- És ezt csak most mondod?! - álltam fel dühösen, mire Rikó arcon csapta magát.
- Eddig nem hagytad.
A hajó megdőlt. Észrevettem, hogy pár fölöttünk lévő sárkány lőni kezd a hajóra. Avó anyja fölsikoltott, ezzel leadva egy hívójelet a társainak. 
- Na, ne már! - nyöszörögtem. - Ennyire nem bízol bennem?!
A sárkány rám fújt egy füstfelhőt.
- Teljesen kielégítő válasz volt.
Addig nem volt különösebb baj, amíg egy Siklósárkány lövedéke el nem találta a fedélzetet. A deszkák lángolni kezdtek. Rikó a korláthoz rohant.
- Léket kaptunk...
- Mi bajuk van a sárkányoknak velem?! - bosszankodtam.
- Ééés... most mit csinálunk...? - fordult felém a fiú. Visszakérdeztem volna, hogy "Honnan a bánatból tudjam?", de ekkor a hajó másik oldalán észrevettem valami fényeset. Pontosan úgy nézett ki, mint egy...
Rikóval összenéztünk, majd egyszerre indultunk el. Egy lépéssel hamarabb érkeztem, lekaptam a kulcscsomót a szögről és visszasiklottam a sárkányhoz. A fiú lefékezett mellettem.
- Add azt ide!
- Mi okom lenne rá?
- Talán tudod, melyik az a kulcs? - tette fel a kérdést. Igaza volt, a karikán legalább egy tucat rozsdás kulcs lehetett. Lassan felnéztem rá, kissé várva a mozdulattal. Kinyújtotta a kezét és én is az enyémet, ám, amikor rámarkolt a karikára, ugyanígy tettem.
- Trixi...
- Miért akarsz segíteni nekem?
Ekkor a hajó még egy lövedéket kapott, és nagy szögben felemelkedett az orra. Elveszítettem az egyensúlyomat és előre estem, már látva magam előtt, ahogy elnyel a mélység... De meglepetésemre Rikó elkapta a kezem, megtámaszkodva az árbocban.
- Komolyan kérdezed ezt, Trixi? - húzott feljebb, hogy ne legyek veszélyes helyen. - Tényleg nem tudod megérteni, hogy nem akarok ártani neked? Három év nem volt elég hozzá, hogy megértsd?!
A hajó visszabillent a helyére, én pedig újra stabil, de még remegő lábakon álltam. Az előbbi szavaktól megfeszülten, lassan húztam el a kezem Rikóéból. Mondani akartam valamit. Ezer dolgot, de ami a fejemben járt, az nem volt idevaló. Mert most megmentett... Nem lehetett semmilyen hátsó szándéka, amiről tudtam volna, hogy veszélyes. És nem tudtam, hogy ez jó-e, vagy rossz. Inkább csak álltam ott, mint akit lelehelt egy Világréme.
Gyengén...
Úgy láttam, várt valamiféle választ, de, ahogy a csend egyre nőtt, úgy tűnt, letett róla. Óvatosan kihúzta a kezemből a csomót, majd kikapott belőle egy kulcsot.
- Ez az - adta vissza. A markomba szorítottam a fémdarabot és felsóhajtottam. Mielőtt a tekintetünk ismét találkozhatott volna, már a zárba is nyomtam a kulcsot, tartva tőle, mit tesz majd a sárkány. Amikor a láncok meglazultak a testén, pár mozdulattal lerázta magáról a ketrecet. A hajó már lángokban állt, dőlt jobbra-balra, ami valljuk be, nem volt bizalomgerjesztő. A sárkány gyilkos, vad arccal (pofával) közelített felém. Dühösen csattogtatta nagyra nőtt állkapcsát, fenyegetően emelgette tűhegyes karmokkal felszerelt szárnyait.
- Én nem bántottalak - mondtam olyan határozottan, amin még saját magam is meglepődtem. - Ne bánts te sem.
~ Bátornak tűnsz - sziszegte.
- Ha tovább löveted ezt a hajót, mi ketten meghalunk. Ártottunk mi neked?
A sárkány morogni kezdett. Lassan kinyújtottam felé a kezem a csodában reménykedve. Nem volt jó döntés. Ha nem rántom el, veszítettem volna fél kart. A titánszárnyú lökve egyet a bárkán felrepült, még pár tűzlabdával rondított a helyzeten, majd elment. A hajó szörnyű állapotban volt.
- Ez fel fog borulni! - kiáltotta Rikó.
- Nem tudok úszni... - suttogtam.
Lássuk... ki jöhet megmenteni? Avó biztosan nem. Kampót megkértem, hogy vigyázzon rá, nem fogja otthagyni. A lovasok nincsenek itt. Csapdászban nem bízok. Akkor...
- WILLOW!!!!!!! - ordítottam olyan hangosan, ahogy csak tudtam. A lángoktól már mozdulni sem tudtam. Rikó megrogyott pár méterre tőlem és erőteljesen köhögni kezdett. Én csak vártam a fekete Éjfúriára. A fiú egy perc után sem hagyta abba, szinte már fuldoklott. Amikor rákérdeztem volna, szorítást éreztem a vállamon, majd távolodni kezdtem az égő fatákolmánytól. Sugár nézett vissza rám.
- Ebből nem csinálunk rendszert. Mit képzelsz, mi vagyok én?
Amikor visszanéztem, a hajó már darabjaiban volt.
De Rikót sehol sem láttam.

Megjegyzések

  1. Te ember ez mi???!!!
    Avó úristen. MI TÖRTÉNT??!?!?
    Imádom a párbeszédeket! A legjobbak! <3
    Istenem lágy Trikó *.* Jaj de szeretem őket!!
    Willowot és Trixit pedig imádom!! XD
    Elásnálak de akkor nem lenne rész!
    Nagyon siess azzal a következővel kisasszony!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy rész.
      Hehe... csak kifáradt... ezek szerint :P
      Ethan forevőr <3
      Azt muszáj volt!
      Én is szeretem őket, ebből hajtépés lesz XD
      Ne áss el, írni szeretnék! vagy csak derékig ;)
      Sietek, sietek! :D (Csak Ethy kisasszonyozhat :P)

      Törlés
  2. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM. NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    TRIXI B****** MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! HOGY TEHETTED EZT!?!?!??!?!?! HOGY JÁTSZHATSZ AZ ÉRZELMEIMMEL?!?!?!?!?!!?!?!??!?!!!?!?!?!??!?!?!?!?!??!?!?!?!?
    Ethant IMÁDOM, Willow&Trixi vitát kérek még, ÉS TRIKÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!! DEHOGYVOLTÁLKÉPESITTABBAHAGYNI!?!?!??!?!?!?!?!?!?!??!?
    Sírni fogok, te pedig meghalsz. Ennyi. Ha nem sietsz, semmit nem hagyok belőled, érted?! De azért szeretlek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. De. DE. DE. DE. DE. DE. DE.
      NEM B**** MEG!!!!! Így, ilyen könnyen XD
      Reméltem, hogy Ethy tetszeni fog :D Lesz még vita, és ujjatlan póló is XD Sietek, nyugi :D Köszönöm, hogy elolvastad <3

      Törlés
  3. ...............
    ETHAN XDDDD Imádom. Kell egy Ethan.
    Rikóóóóóóóóó *-* (Én :P) Áh. Ő nem kell, mert én vagyok, és meghalnék. De ruhadarabot és shipes zászlókat kérek XD
    U.i. HOGY TEHETTED EZT VELEM?!?!?!?!??!?!?!??!?!?!?!??!?!?!?!?!?!?!?!?!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, nekem is kell egy Ethan!
      Rikó forever XD Ne is kelljen, tudom a házszámodat.
      UI: ICH LIEBE DICH NICHT!

      Törlés

Megjegyzés küldése