79. rész - Valami nem stimmel

EI: Sziasztok!
Nem hiszem, hogy új résszel jelentkeznék szeptemberig, úgyhogy mindenkinek kellemes iskolakezdést kívánok! Sok szerencsét annak, aki hozzám hasonlóan új iskolát kezd, kitartást a többieknek is!
Még valami: Talán észrevettétek, hogy összetákoltam egy három pontból álló menüsort, a "Magamról" címszó felett találhatjátok meg. Nagyon köszönöm a segítséget Bársony Enikőnek!
Jó olvasást kívánok! :)

-------------

- Jóóóóóóóóóó reggelt Sárkányperem! - hasított a levegőbe. Felpattantam az ágyban, bevertem a fejem a szekrénybe.
- Itt Fafej!
- És Kőfej!
- És Csirke!
- Paaak!
És megint kezdik! Hogy mernek felébreszteni két nap folyamatos alvás után?!
- A reggeli adásunkban! Rendben srácok, most következik az időjárás jelentésünk. A mai nap szörnyen hideg lesz...
Szemet dörzsölgetve és ásítozva bújtam ki a takaró alól, majd ösztönösen az asztal mellé kikészített vödörért nyúltam, hogy megöntözzem az ikreket némi jeges szeretettel.
- A holnap? Hát az is szörnyen hideg lesz... És a holnapután is... Jó reggelt, Pléhpofa! - mondták be váratlanul az ikrek. Erre már felkaptam a fejem.
- Öhm, sziasztok - válaszolta a törzsfő. Ácsi, ő meg mit keres itt?
Pléhpofa megköszörülte a torkát, majd folytatta:
- Hatalmas vihar tart Hibbant felé, az A csapattal nem tudunk időben felkészülni. Szóval... khm... Alkonyatig érjetek vissza segíteni! - fejezte be a férfi. Vagy tényleg nincs vesztegetni való időnk, vagy nem kapott elég műsoridőt.
Sóhajtva tettem le a vödröt az asztalra.
- Úgy döntöttem, hogy mégsem akarok felkelni, most meg munkába akarnak rángatni - nyöszörögtem. - Avokádó, csinálj valamit!
A sárkány fel sem nézett, a farkával megfogta a vödör fogantyúját, majd egy mozdulattal a fejemre zúdította a hideg vizet.
- Kösz. Most elintézted, hogy tényleg egész nap a házban maradhassak. Amikor azt mondtam, hogy segíts, nem egy tüdőgyulladásra gondoltam! - korholtam. - Figyelsz te rám egyáltalán?
~ De nem ám! - fordult a másik oldalára.
- Hálátlan! - böktem meg. - Ha én szenvedek, te is szenvedsz velem!
~ Egy vödröd volt.
- Szerencséd... - sziszegtem. Megfogtam a sárkány szarvát, majd addig húzogattam, amíg lábra nem állt. Pár perccel később a központi részhez is értünk, ahol a csapat éberebb tagjai már vártak ránk. A távolban nemcsak Pléhpofa, hanem Morgópóc távolodó alakját is felfedeztem. Nem lepődtem meg, amikor Takonypóc feszülten, ökölbe szorított kezekkel érkezett meg.
- Hallottátok a törzsfőt. Sajnálom srácok, majd máskor versenyzünk - mondta Hablaty szomorú hangon, miközben nyugtatta az ugyancsak lehangolt Fogatlant.
- Hisz négy napja voltunk utoljára Hibbanton, amikor Gothi meggyógyította Astridot - emeltem fel az egyik kezemet kérdőn. - Akkor még híre sem volt a viharnak.
- Itt, Sárkánypermen volt egy kis égi áldás, ha emlékeztek - mondta Halvér, mire mind bólintottunk. Hogy is felejthettük volna el? Astrid elindult ellenőrizni a karámajtót, a sárkányok beszorultak, Astrid nem ért ki időben... Bár egy időre elveszítette a látását, Gothi meg tudta gyógyítani. Ezzel egy időben lett egy Hármascsapásunk is, hála a Hofferson lánynak, aki még vakon is képes volt arra, amire mi, többiek nem. Ez azért teljesítmény...
- Hablaty, nem viszem Csirkét ilyen veszélyes helyre! - szólalt fel Fafej.
- Szerintem Csirke tud vigyázni magára, hagyd csak a Peremen.
- Remek! Csirke, mától te vagy a Perem őre!
- Paaaak!
- Akkor most megyünk, igaz? A sziget órákra van innen - mondtam a fejemet fogva, majd rásandítottam Avóra.
Hablaty bólintott. Kis idő alatt elkészültünk, majd célba is vettük Hibbant szigetét.

Valamivel több, mint egy hete jöttünk el a sárkányfészekből. Bátor olyan könnyen tűnt el, mint ahogyan megjelent, de azt mondta, ha hívom, mindig jönni fog. Rengeteget gondolkodtam azokon, amik történtek a fészeknél, de sok mindenben tanácstalan voltam. Nem értettem az Őrzős dolgot, de tudtam, hogy erre még választ fogok kapni. Az energia, amit akkor éreztem... Hatalmas volt. Hatalmasabb, mint amekkorát valaha elképzeltem. Mégis, mintha csak a töredéke tört volna felszíne, a többi benn maradt, mélyen, ahol nem tudom elérni. Érteni akartam. Érteni, miért történt ez olyan hirtelen, és miért velem. De akármennyit rágódtam és kutakodtam, nem találtam semmit.
A csata mellett meglepően sokat gondoltam Rikóra. Arra, hogy jobban van-e már, kereste-e a Csuklyás. Reméltem, hogy az elsőre igen, a másodikra nem a válasz. Ha belegondoltam abba a fáklyafényes éjszakába, végigfutott a hideg a hátamon. Egyszerűen nem tudtam elfelejteni a Csuklyás tekintetét.
Nos... Az utóbbi egy hétben a Peremen is zajlott az élet. A legtöbb fejtörést a Hármascsapás és Astrid vaksága okozta, de mindkettőre találtunk megoldást. Hablaty nem tűnt haragosnak, sőt, amióta Astrid meggyógyult, madarat lehetett volna fogatni vele. Mármint... boldogabb volt, mint képzeltem, ez pedig gondolkodásra adott okot. Végül arra jutottam, hogyha történt volna valami, arról már tudnék.
- Megjöttünk - mondta Halvér hirtelen.
- Hm? - kaptam fel a fejem. Az idő gyorsan eltelt, a gondolatoktól nem is vettem észre, hogy a szobrok kirajzolódtak előttünk. Az ég dörrent egyet, talán villámlott is, de esőnek még nyoma sem volt. A Nagyterem lépcsőinél szálltunk le, ott találkoztunk Bélhangossal.
- Egész hamar ideértetek - jegyezte meg. - Hablaty, apád vár. A többiek pedig munkára, vagy elmos minket az ár.
Hablaty elhúzta a száját, de Astrid vetett rá egy biztató pillantást, így nyugodtabban indult fel a Nagyterembe.
- Mennyi időnk van a viharig? - kérdezte Dorci.
- Kübli küblije nagyon szorul. Nagyjából két óra.
- EGY! - kiáltotta Kübli mögülünk egy talicskából, amit Pozdorja tolt.
- Biztos, hogy hinni akarunk egy küblinek? - morogta Takonypóc.
- Amikor ugyanezt kérdeztem Gothitól, fejbe vágott - kapott az említett testrészhez Bélhangos. - A kübli sosem téved.
- Ahogy elnézem, most sem fog - mutattam a felettünk lévő sötét felhőkre.
- Mi a dolgunk, Bélhangos? - kérdezte végül Astrid.
- Birkákat kell terelni...
- Ó! Azt mi, azt mi! - kiáltották az ikrek egy mást csapkodva.
- Önként jelentkező, aki nem Kőfej vagy Fafej? - sóhajtotta a viking férfi.
- Viharbogár és én vállaljuk - biccentett Astrid, majd elrepült kék színű sárkányával. Bélhangos utána küldte Halvért.
- Az ijedt jakokat is be kell terelni - folytatta.
- Vállaljuk! - húztam magam mellé Takonypócot.
- Ja... Öhm, igen, vállaljuk! - dadogta, majd akkora szemekkel nézett rám, mint egész Hibbant.
- Te jakokat akarsz terelni velem.
- Pontosan - bólintottam szemforgatva. Beszélnem kellett vele, láttam rajta a feszültséget.
- Dorci, keress elkószált sárkányokat! Az ikrek pedig mehetnek káposztát pakolni Penészhez! Nyomás!
- Mi? Miért mi kapjuk a káposztákat? Büdösebbek, mint Fafej! - háborodott fel Kőfej.
- Te vagy a büdös!
- Nem, te vagy! A madarunk is akkor ájult el, amikor beléptél a szobába!
Felsóhajtottam, homlokon csaptam magam.
- Ha nem siettek, meg is fogjátok enni a káposztát!
- Indulás, Takonypóc! - ragadtam meg a fiú karját, odarángattam Kampóhoz, én pedig Avóra ültem fel. Ekkor már senki sem volt velünk, mindenki elindult a dolgára.
~ Most? Most... repülni...? - nyögte a Szörnyen Nagy.
- Valami baj van? - hajoltam le a fejéhez.
~ Trixi, kifáradtam... Nem tudnál Kampón repülni? - kérdezte. Éreztem, hogy valami oltári nagy gáz lehet. Igaz, órákig repültünk, de a sárkányom sose hagyna ki egy jakkergetést, vagy hasonlót.
- Mi a baj?
~ Csak engedj haza...
Mellettünk Kampó szinte lerázta magáról Takonypócot ijedtében. Valamit titkolhattak, mintha Kampó értette volna Avó hirtelen fáradtságát.
~ Idő van? - tette fel ismét ugyanazt a kérdést, amit a fészeknél.
~ Azt... azt hiszem, igen...
Kampó szemei kidülledtek, hozzásimult a sárkányhoz, megtartotta a súlyát.
~ Maradnunk kellett volna, amíg...
~ Már mindegy, itthon vagyunk. Csak... muszáj... - mondta erőtlenül. Azonnal leugrottam a hátáról.
- Oké, oké, nyugodj meg! Nincsen semmi baj... semmi baj - simogattam. Avó felnyögött a fájdalomtól. Magamhoz szorítottam a sárkányt, a pulzusom az egekbe szökött.
- Megyek veled, pihenni fogsz!
~ Nem, megoldom egyedül. Nem kell ott lenned.
~ És én?
~ Vigyázol az embereinkre - nézett Avokádó Kampóra.
~ Ott akarok lenni! - erősködött a vörös.
~ Nem hagyhatjuk védtelenül a szigetet - ezzel Avó elindult, de a mozdulatai olyan elcsigázottak és fájdalmasak voltak, hogy attól féltem, mindjárt összeesik.
~ Hazamegyek. Ne aggódjatok, nem lesz semmi baj.
- Avokádó! Állj meg, ahol vagy, megyek veled! - kiáltottam utána.
~ Nem. Trixi, nem akarom, hogy ott legyél. Maradj a többiekkel!
A lábaim a földbe gyökereztem, az arcomhoz kaptam a félelemtől. Nem tudtam, mit csináljak. Vele akartam lenni, hisz az állapota elárulta a szenvedését, de nem akartam olyat tenni, amit nem szeretne. Talán, ha hazakísérem, rosszabb lesz neki. Mindenesetre az ajtót már megtanulta kinyitni.
- Trixi, mi volt ez? - szállt le Takonypóc a nyeregből.
- N-nem tudom... - suttogtam.
- Hé! - tette a vállamra a kezét. - Minden rendben lesz. Nem úgy ismerem Avokádót, mint aki ne tudna magára vigyázni - mosolyodott el halványan. Éreztem, hogy ő sem volt biztos a szavaiban, csak nyugtatni próbál.
- Takonypóc, mi történt Avóval...? -
- Nem tudom - rázta a fejét. - De biztosan csak kifáradt. Pihen egyet, aztán le sem tudod majd állítani.
- Láttad, majdnem összeesett... - fordultam felé. Remegtem.
- Nem akarsz utána menni?
- Éreztem, hogy nem akarja, hogy vele menjek.
- Oh... - vakarta meg a tarkóját.
- Mi lesz, ha rosszabbodik az állapota és én nem leszek ott? Vagy ha mire odaérek, már...
- Elég! - fordított maga felé. Még nem láttam ilyennek Takonypócot. - Rendben lesz, érted? Ha a legrosszabbakra gondolsz, azzal csak magadat ijeszted meg.
- Csak féltem őt, Takonypóc... - sütöttem le a szemeimet. - Ő az egyetlen... Akiben ennyire megbízok...
- Bennem megbízhatsz - ajánlkozott. Lenéztem rá, meglepődtem azon, amit mondott.
- T-takonypóc...
- Na, nyugi... - lépett egyet közelebb, majd körém fonta a karjait. - Minden rendben lesz.
Meglepődtem az öleléstől. Takonypóc sosem volt ilyen... más. Semmi flört vagy hasonló. Olyan kedvesnek és barátinak tűnt...
Ösztönösen felsóhajtottam, leengedtem a vállaimat. Egy kis időre lehunytam a szemeimet. Nem tudtam ilyen könnyen megnyugodni, de abban a pillanatban nagyon hálás voltam Takonypócnak, hogy mellettem állt.
Nem tartott sokáig. A fiú elhúzódott, láttam, hogy félrenéz.
- Jobb...? - kérdezte.
- Azt hiszem. Köszönöm, Takonypóc - biccentettem a fiúnak. Őszintén reméltem, hogy Dorci nem látta a jelenetet.
- Indulnunk kellene. Kampón van hely - ajánlotta, a sárkány pedig szokatlanul engedelmesen lehajtotta a fejét, hogy felüljünk. Kicsit furcsa volt, hogy a nyakán foglaltam helyet, mostanában Avó hátán ültem. Takony helyezkedett el elől, kapaszkodnom nem kellett. A Rémség felrepült, a mozdulatai is elárulták, mennyire feszült. Avó után kellett volna mennem.
Megráztam a fejem. Elrepültünk a Főtér felett, aminek a kellős közepén észrevettük az első jakot.
- Hé, az ott az én jakom! Jaki Jorgenson, most azonnal menj vissza a karámba!
A jak felnézett ránk, majd bőgve egy fűcsomóhoz ügetett.
- Pont olyan makacs, mint a többi Jorgenson - jegyeztem meg.
- Jaki, most azonnal indulj el! - kiabált ismét a fiú. Csak egy mekegést hallottunk válaszként.
- Kampó, te jössz! - veregettem meg a sárkány nyakát.
- Igen. Kampó, tüzet neki! - rendelkezett a Jorgenson, ám a Rémség semmit sem tett.
- Indulj el, bolond sárkány!
- Kampó, kérlek szépen... - kezdtem simogatni. Mintha csak erre várt volna, tüzet lőtt a jak mellé. Jaki Jorgenson bőgve futott a lángtenger elől, Kampó mellé lőtt, akárhányszor letért az útról. Néma Swan becsukta utána a kaput.
- Miért remeg ez a jak? - kérdezte.
- Ötletem sincs! - mondtuk egyszerre Takonnyal. Szemet meresztve néztünk össze, majd mindketten a szánkhoz kaptuk a kezeinket, hogy visszatartsuk a nevetést.
- Nagyon rossz jak vagy, Jaki!
- Miért remeg a jakom? - kérdezte ismét Swan. Beharaptam az ajkamat, félrenéztem.
- Szerintem csak fázik.
- A jakok nem szoktak fázni.
- De Jaki most fázik, rendben? - emelte fel a hangját Takonypóc. - Hány jak van még?
- Három - válaszolta a kopasz férfi, mi pedig ezzel ismét a levegőbe emelkedtünk.
- Gratulálok, Takonypóc. Nem csak magadból, belőlem is hülyét csinálsz!
- Ugyan, nem kellek én ahhoz - vont vállat. Két másodperc múlva felkiáltott a fájdalomtól.
- Ne ölj meg, ne ölj meg! - sivítozta. Elrepültünk Dorci mellett.
- Ti meg mit csináltok? - nézett ránk kikerekedett szemekkel.
- Takonypóc hülye - mondtam egyszerűen.
- Trixi meg akar ölni.
- Hát ez... teljesen szokványos? - pislogott. Minimum bolondnak nézett minket, az egyszer biztos. Amikor mindketten elindultunk, kaptam tőle egy bizonyos Dorci-féle "Figyellek ám!" halálos pillantást.
Két másik jakot Hablaty háza mögött találtunk meg. Az előző technikánál valamivel kedvesebben terelgettük őket, bennem pedig motoszkált valami.
- Takonypóc, kérdezhetek valamit?
- Mondd csak - válaszolta, miközben le sem vette a tekintetét a jakról - Kampó, tűz!
- Ma reggel Morgópóc a Peremen volt, igaz?
Éreztem, hogy Takonypóc megfeszül.
- Láttam elrepülni, aztán pedig nagyon feldúlt voltál. Minden... rendben? Vagy összevesztetek?
Takonypóc habozott a válaszadással, helyette morogni kezdett.
- Elegem van abból, hogy az apám irányítani akar! - fakadt ki.
- Mi volt már megint? - húztam el a számat. Takonypóc és az apja sokat veszekedtek, többet, mint az megszokott egy családban. Egy ideje észrevettem rajta, hogy nyomja a lelkét valami.
- Az, hogy nem kellene a Peremen maradnom veletek, mert... Csak lehúztok.
- Hogy mit csinálunk?! - húzódtam hátrébb. - Lehúzunk?
- Rég óta hajtogatja ezt. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy hittem neki, de ez már régen volt... Sajnálom.
Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem a gondolataimat, de ő hamarabb folytatta.
- Én... Nem akarok tovább úgy élni, ahogy elvárja tőlem - rázta a fejét. - Lehet, hogy... sokszor idegesítőek vagytok és nem értünk egyet, de... Ti legalább... Bevesztek valahova...
Összeszorult a szívem a szavaitól.
- Takonypóc, mi sosem akartunk lehúzni téged. Mindenkinek van rossz napja, neked is, nekünk is. Ugyanolyan ember vagy, mint a többiek. Megvannak a veszekedéseink, de egy csapat vagyunk. Hidd el, meg tudnánk beszélni, ha mindenkinek elmondanád...
- Miért, szerinted végighallgatnák? - fordult hátra. - Mondjuk az ikrek. Halfej talán, de nincs szükségem az együttérzésére. Astrid felkenne a falra. Hablaty valószínűleg meghallgatna. Dorci meg... előtte nem akarok felsülni.
- Akkor nekem miért mondod el mindezt? Amik apáddal történnek? - kérdeztem.
- Nem tudom... Tényleg nem tudom... Talán azért, mert csúnyán viselkedem veled és őszinte akarok lenni.
- Csúnyán? Mire gondolsz? - kíváncsiskodtam. Betereltük a két jakot, indultunk az utolsóért. Az ég dörgött, egy esőcsepp esett az orromra.
- Szerintem tudod.
- Arra gondolsz, hogy...?
- Igen - nézett félre. - Nézd... Be kell ismernem, hogy nagyrészt apám miatt csinálom... csináltam... izé...
Bár egy ideig hallgattam, nem lepődtem meg azon, amit mondott. A próbálkozásai sosem tűntek igazinak.
- Tudom.
- Tudod...?
- Persze. Nehéz lenne nem észrevenni - mosolyogtam. - Másrészt... Szerintem nem így viselkednél egy lánnyal, ha komolyan tetszene neked.
- Félre ne értsd. Kedves vagy, jó társaság, de... Sokkal inkább a barátom vagy, mint... tudod.
- Jó ezt hallani - nevettem fel. - Megnyugtató. Így már minden tisztább egy kicsit. Egyébként ha annyira barátnőt akarsz keresni, próbálkozz egy alacsonyabb lánynál - vigyorogtam rá. Mindketten jól tudtuk, hogy a csapatban csak egy nála alacsonyabb lány van. Amikor Takonypócnak is leesett, elvörösödött.
- Eszedbe se jusson, nem fogok ráhajtani - helyezkedett vissza a nyeregben.
- De Takonypóc...
- Nem fogok. És ezt itt zárjuk is le.
- De Taknyusziii...
- Ne. Hívj. Így! Ez ijesztő...
- Csak mondd meg, hogy miért nem akarsz ráhajtani!
- Mert a barátom - motyogta.
- És most jön a tipikus "Nem akarom tönkretenni a barátságunkat" szöveg? - kérdeztem unottan. - Ez olyan ódivatú. Ha a barátod, akkor meg fogja érteni.
- Mióta vagy te ekkora szerelemdoktor? - puffogott.
- Én? - húztam ki magam. - Ez a hivatásom! Mindig az voltam. Mindig mindenki szerelmi életébe megpróbálok befurakodni, hogy segítsek. Bezzeg én... pff - nevettem fel.
- Miért puffogsz?
- Azért, mert nincs olyan ember a földön, aki engem egy életen át el tudna viselni.
- Erről nem tudok mit mondani - vont vállat. Megtaláltuk az utolsó elkószált jakot is, majd visszakísértük a többihez. Swan megköszönte a segítségünket, majd elengedett minket.
- Takonypóc, nem bánod, ha én inkább... Hazamegyek Avóhoz? Egyébként is végeztünk - böktem a házam irányába.
- Nem, menj csak.
- És még valami. Köszönöm, hogy elmondtad ezeket, ne aggódj, senkinek sem adom tovább - veregettem vállon. Kampó leszállt a földre, én pedig lecsusszantam a nyeregből. Elköszöntünk. Hallottam a dörgést, majd végre eleredt az eső. De nem sima eső volt, jég pattogott mellettem. Gyorsan berohantam a házba. Azonban olyan látvány fogadott, hogy közel sokkot kaptam...


*    *    *

* kis idő múltán, külső szemszög*

Az eget nem lehetett látni a szürke fellegektől. A lovasok már egytől egyig ijedt sárkányokat kerestek, akik elmenekültek a vihar elől. Mire a sötét hajú lány belépett az Arénába, a jégdarabok és a vízcseppek már pattogtak a köveken.
- Menjetek! Siessetek innen, megfagytok! – hiába voltak tűzállóak, ez egy minden eddiginél bőszebb égzengésnek tűnt. A kis Rettenetes Rémek a fal mellé kuporodtak, hátha találnak maguknak egy kis fedett teret, de hiába.
- Várjatok.... - nézett körül a lány. Eszébe jutottak a régi sárkánykarámok, amiket évekkel korábban, még a harcok idején használtak. A kezével tartott ernyőt magának, amíg elfutott az egyik karig és megragadta, meghúzni azonban nem tudta. A jég már elhódította azt a területet.
- Befagyott – állapította meg. Visszafordult az aprócska sárkányokhoz, egyiküket egy törött doboz alól, másikat egy hordó fogságából szabadította ki.
- Nem maradhattok itt – taglalta lassan, hogy megértethesse velük a kívánságát. – Kérlek, menjetek el innen! Biztosan beengednek titeket egy házba, de itt ki fogtok hűlni!
A két kissárkány egymásra nézett, majd oldalra döntötték fejeiket. Ekkor az ég hatalmasat dörrent, a Rémek sárkánysikolyt hallattak, majd a lány hajába és ruhájába kapaszkodtak a félelemtől. A fekete fürtök vizesen csapódtak a lány arcába. Dédelgetve csitítgatta a sárkányokat, nem törődve saját magával.
- Kérlek, menjetek – ismételte a kérést. A Rémek leváltak a ruhájáról, majd kirepültek az Aréna kapuján.
Dorci nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Ekkor vette csak észre, mennyire fázik. Az egész teste remegett a hidegtől, ruhái átáztak, kibomlott haja lapos és csapzott volt. Amikor a sárkányokhoz hasonlóan kilépett az Aréna kapuján, tőle pár méterre egy villám csapódott be. Az ég ismét hatalmasat dörrent, a lány ijedten hátrahőkölt. Az Aréna láncai legalább elhárítják a villámot... Ezek szerint maradnia kellett.
De mégis hol rejtőzzön el a vihar elől? A karok befagytak, tehát a karámokat nem használhatja. Dörgött, villámlott, a szürke és lila fellegek felett mintha egy Ölvészcsapat versengett volna. Nem volt más hátra, az Aréna szélében ült le. Az eső és a jég így is érte. A lány a térdére hajtotta a fejét, lihegett és remegett, nehezen tartotta a testhőjét. Még mindig tél volt, ami az Északi-tengeren együtt jár a minimum mínusz húsz fokkal, de a vihar miatt ez a szám jóval megnőtt. Hiába volt Dorci vastagon felöltözve, a jeges víz áttört a vászonon, ő pedig nem ehhez a klímához volt szokva. Tudta, hogy a lehető leggyorsabban haza kéne jutnia, mielőtt kihűl vagy megfagy. Mégsem mozdult. A tagjai elgémberedtek, fogai vacogtak. Mégis ki lenne az az elvetemült, aki ebben az időben erre téved?!
A jég kopogásától a lány nem hallhatta az ismerős sárkány- és emberlépteket.
- Itt egy sárkány sincs, Kampó – Dorci felkapta a fejét. A fiú ugyanebben a pillanatban nézett rá, pillantásuk találkozott.
- Te mit csinálsz itt? – futott oda hozzá. A lány nem tudott válaszolni, ajkai lilák voltak a hidegtől.
- Megfázol itt! – szólt rá a srác. – Kampó, segíts!
A lány észrevette, hogy a Szörnyennagy most nem makacskodott a fiú kérésére, hanem egyből odanyújtotta neki a szarvát, és felsegítette a földről. Bár a sárkány is fázott, pikkelyei jóval melegebbek voltak Dorci hideg ujjainál. A lány fél percig közel maradt hozzá, míg visszanyerte a lélekjelenlétét.
- Jól vagy? – Takonypóc hangja remegett az aggodalomtól, ezt nem tudta leplezni.
- Csak fázok egy kicsit, de igen – válaszolta a másik. –Ti mit kerestek itt?
- Járőröztünk – mondta a fiú, miközben gyorsan megragadta a lány csuklóját, és arrébb segítette az időközben elsétáló Kampó felé.
- Kampó, ernyőt!
A sárkányon látszott, hogy nem engedelmeskedne egy ilyen hangnak, de a lány kedvéért megtette. A koppanásokat még mindig lehetett hallani, de csak a sárkány szárnyain. A lány kifacsarta a vizet a hajából, a ruháival azonban inkább nem is próbálkozott. Próbálta tettetni a jóllétét, de ő nem volt viking. Sosem fázott még ennyire a megélt tizenhat éve alatt, és ez minden bizonnyal látszott is rajta. Takonypóc megfogta az egyik kezét.
- Jéghideg vagy – csóválta a fejét. – Hoznunk kellett volna valami bundát, vagy ilyesmit…
- Most már mindegy…
- Kampó, meg tudod magad gyújtani?
A sárkány lehunyta szemeit, és megpróbálkozott a feladattal. Látszott rajta, hogy erőlködik, de ő is régóta fázhatott.
- Te megpróbáltad – Dorci megcirógatta a sárkány oldalát.
- Nyomorult vihar!
Az Aréna láncaiba villám csapott.
- Ha szitkozódsz, magadra haragítod az isteneket – emlékeztette.
- Szerintem annak már régen mindegy – legyintett Takonypóc.
Csend borult rájuk. A lány elhúzta kezét a fiúéból, és karba fonta a másikkal. Lehunyta szemeit, fázva húzódott oda a Rémséghez, Takonypóc pedig bűnbánóan lesütötte a szemeit. Ha hamarabb idejöttek volna, akkor most nem állnának itt…
Figyelte Dorcit. Látta rajta, hogy csak a kitartásának köszönheti, hogy így bírta. Gondolkodott, meg merje-e tenni… De biztosan jó ötlet ez? Ha… ha nincs más megoldás? Csak nem hagyhatja megfagyni!
Végül Takonypóc elhúzta a száját, és egy másik lehetőség mellett döntött.
- Gyere, hazakísérünk – indult meg, erre pedig Kampó is megmozdult.
- De… - a lány értetlenül pislogott. – Nem mehetünk ki most!
- Ha itt maradunk, meg fogsz fagyni.
Takonypóc hangjából érezhető volt, hogy ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést. A lány hátul maradt, a sárkánylovas megállt a kapunál. Felsóhajtott.
- Gyere, nem lesz semmi baj.
A lány zöld szemei kikerekedtek. Nem ez volt az a hangnem, amit kinézett volna Takonypócból. Tudta ő, hogy a megfelelési kényszer és a durva álarc mögött egy kedves és barátságos fiú rejtőzik, de ezen ő is meglepődött.
- Re-rendben… - vacogott, majd behozta a lemaradását. Kampó még mindig ernyőt tartott felettük.
- Felülhetsz, ha szeretnél – ajánlotta a sárkány gazdája, amikor kiléptek.
- Nem, jó ez így… - sóhajtotta. Kicsit szégyellte magát.
- Valami… baj van?
- Ez kicsit ciki, nem? – nevetett fel kínjában. – Hogy ennyire nem bírom a hideget.
Takonypóc pislogott.
- És akkor? Mindenkinek van gyenge pontja. Azok nélkül nem lennénk emberek.
- Még neked is van? – kérdezett rá a lány.
- Persze… - Takonypóc félrenézett. A lány tudta, hogy Morgópócra gondol.
Dorci háza a sziget másik oldalán volt, így javasolta, hogy inkább a barátnőjéhez menjenek, ebbe pedig Takony könnyen beleegyezett. A vihar hatalmas pusztítást végzett a faluban, néhány ház össze is dőlt, elszökött birkák legelték a jeges füvet a Főtér környékén, a kerítések leszakadtak.
- Ezekért még visszajövök, biztosan újra kiszöktek – jegyezte meg a fiú.
- Nem kellene most összeterelni a birkákat?
- Először hazaviszünk.
- De… nekem is segítenem kéne!
- Így?
A lány sóhajtott.
- Használhatatlan vagyok…
- Hé, ez nem igaz! – nézett rá Takonypóc.
- De, nagyon is. Mindig én vagyok az, aki kilóg a csapatból, mert… mert nem vagyok olyan, mint ti.
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy nem vagyok viking – válaszolta a lány.
- Trixi sem az.
- De rajta ez nem látszik. Csak rá kell nézni, ő… ő vikinges. Nem mintha irigykednék rá, vagy ilyesmi, mert nem erről van szó… Nincs rajta irigyelni való, mert őt a kritika és a magány tette ilyenné. De ő akkor is…
- Tévedsz. Egy fikarcnyit sem vagy rosszabb nála. Senki sem kérte azt, hogy változz meg értünk… Te így vagy önmagad, ezt szeretjük benned.
A lány hallgatott.
- Így gondolod?
- Mindenki így gondolja.
Dorci gondolkodott, majd halkan felkuncogott.
- Mi az? – fordult az irányába.
- Semmi, semmi… Csak nem úgy beszélsz Trixiről, ahogy szoktál.
A fiú felvonta az egyik szemöldökét.
- Ja… Hát… Hát nem. Nem érdekel annyira, mint ahogy az látszik…
- Micsoda? – Dorci szinte hátrahőkölt.
- Ő is ugyanúgy a csapattársam… De ő más. Nem áll olyan közel hozzám, mint mondjuk te.
- Ez mit akar jelenteni?
Amikor Takonypóc rájött, mit is mondott az előbb, halványan elvörösödött.
- Ú-úgy értem, nem a legjobb a viszonyunk, és…
- Értem – vigyorodott el a lány. Eközben a ház elé értek és megálltak előtte. A tető ott már védte őket.
- Azt hiszem, megjöttünk – nézett be az ablakon Takonypóc.
- Köszönöm, hogy utánam jöttél – mosolygott a lány.
- Ez a legkevesebb. Menj, melegedj fel, nekünk még van egy kis dolgunk.
- Biztos, hogy megoldjátok nélkülem?
- Vagyunk elegen, ne aggódj.
Ahogy így nézték egymást, néhány másodperc múlva egyszerre nevettek fel.
- Ennyire szerencsétlenek nem lehetünk! – Dorci lehajtotta a fejét.
- Te most szerencsétlennek neveztél? – Takonypóc színlelte a sértődöttséget.
- Ööööhm… ja.
A fiú résnyire zárta égkék szemeit.
- Na menj, mielőtt megharagszom.
- Mindent köszönök, Takonypóc.
A fiú biccentett. A lány keze a kilincsen volt.
- Várj… te tényleg alacsonyabb vagy nálam? – mérte le a kezével.
- Ezek szerint igen - válaszolta bólogatva. Takonypóc nem tudta nem észrevenni az arcába lógó fekete hajtincset, amit gyorsan a füle mögé tűrt. Az eddig fáradt, meggyötört zöld szemek egy pillanatra felcsillantak, amíg Takony tudatáig el nem jutott, mit is csinál pontosan. Gyorsan elrántotta a kezét.
- Sze-szerintem én most…
- A-aha, én is… - helyeselt a lány, és ellépett a fiú elől.
- Akkor… szia!
- Szia, Takonypóc! – Dorci ezzel belépett a faház ajtaján. Az első dolog, amit meglátott, a könnyes szemű barátnője volt.

*Trixi szemszöge


Bár láttam az előbbi kis jelenetet, megtartottam a számonkérést későbbre. Odarohantam a lányhoz és rángatni kezdtem a régi konyha irányába, ahol évek óta Avokádó szalmával kibélelt vacka volt kialakítva. Láttam, hogy Dorci az arcához kap az ijedtségtől. Visszatérdeltem a szalmára és átöleltem a sárkányom nyakát. Avokádó kiterült, fejét az ölembe hajtotta és nem mozgott.
- Dorci, nem tudom, mit csináljak, nem tudom rávenni, hogy keljen fel, én... - dadogtam. A lány leguggolt mellém, megsimította a sárkány oldalát.
- Már biztos vagyok benne, hogy nem csak kimerülés.
Ebben a pillanatban az ajtó kivágódott, Kampó pedig mellénk rohant. Végigszaglászta Avót, majd befeküdt mellé és betakarta a szárnyával.
~ Hogy érzed magad?
~ Nagyon... kimerülten...
~ Ne aggódj - nyalta arcon a hím. 
- Kampó... Hé... Itt meg mi történt? M-mi van Avóval...? - lépett be Takonypóc.
- Szólj Hablatynak MOST! - kiáltotta a barátnőm, Takony kifutott a házból.
- Nem lehet, hogy sebet kapott? - találgattunk.
- Nem hiszem, mióta eljöttünk semmi komolyabb ütközetünk nem volt.
~ T-trixi... - nyögte Avó. Odakúsztam mellé, simogatni kezdtem.
- Mondd el, mi történt, kérlek - könyörögtem. Éreztem, hogy a szemeimet csípik a könnyek.
~ Nem... tudtam... elmenni... a... 
- Hová? Hová nem tudtál elmenni? - kérdezgettem idegesen. A hangja... mintha szakadozott volna a vétel telefonhívás közben. Nem! Nem lehet, hogy most veszítem el!
- AVÓ! - kiáltottam.
~ Saj... ná... lom...
- Alig hallak... - suttogtam neki.
Erre mordult egyet, majd egyre többet. És egyetlen szót sem tudtam kirakni belőle. Éreztem, hogy a szemeimmel történik valami.
- Ne... Nenenenenene...
Nem értettem a sárkányokat.
Elveszítettem az erőt.

Megjegyzések

  1. ............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
    Te.... te... t-te.... Fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú teeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee..........................
    Egyrészt: nincs mit köszönnöd, szívesen segítettem :)
    Másodrészt: a kezdőjelenetet imádtam, jót röhögtem rajta.
    Harmadrészt: a Trixi-Takony jeleneteket egyszerűen IMÁDTAM!!!!!!!!!!! Kezdem egyre jobban bírni Taknyuszit *-*
    Negyedrészt: DORCI-TAKONY ISTENEK IMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMI-MÁ-DOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    De a vége.... fúúúúúúú te lány, ezért annyira ki foglak nyírni... nagyon, de nagyon gyorsan tedd le a segged a gép elé és kezdd el gépelni a folytatást, mert... mert... FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ.... na mondom mi legyen, megadom a választási lehetőséget, lásd, kivel van dolgod: vagy most nekiállsz a folytatásnak, vagy kezdheted is ásni a sírodat, mert FELPATTANOK A VONATRA ÉS MEGKERESLEK ÉS AKKOR NEKED VÉGED! ÉRTED?????? VÉGEEEEEEEEEDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! *lengeti a kardot, mint egy pszichopata*
    De azért szeretlek, jó? <3
    UI: HOL. VAN. RIKÓÉSETHANÉSOBI?????????????????????????????????????????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jóságos ég, Enci! XD
      Örülök, hogy tetszett az eleje :) A Trixi-Takony jelenet miatt Kled általi halálra számíthatok XD Hidd el, én is XD
      Igen, ez olyasmi volt, amit nem mondtam el előre XD Cica, ha el tudnál jönni hozzám, már rég itt lennél :P
      Én is szeretlek <3
      UI: ŐKLESZNEKATEJOSÉID??????????????????

      Törlés
  2. Nem rég kezdtem el olvasni és eddig is nagyon jó volt,most viszont....még jobb :)
    Takony meg Trixi vagy Dorci meg Takony?Ez jó kérdés....A vége pedig....Aljas dolog volt itt abba hagyni,úgyhogy nagyon gyorsan folytasd a kövi részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik :)
      Rád bízom, melyik tetszik jobban ;)
      Igyekszem a kövivel!

      Törlés
  3. .....................EMBER!!!!! Odin szerelmére!! Meghalsz! <3
    Trixi-Takonypóc jelenet. Istenem! A szívemig hatolt! Néhány mondatban magamra ismertem!
    Dorci-Takonypóc......I SHIP IT! <3 Nagyon cukiii! *-------*
    Avó..................................Trixi..........................
    Megyek olvasom a folytit mielőtt szétfeszít belülről az ideg!
    Bocsi későn olvasásért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ........................ÉN!
      A szívedig hatolt? Ez őszintén meglep XD Mindenesetre nagyon köszönöm! (Tudom, magamról írtam XD)
      THE SHIP HAS SAILED!
      Mi............
      Köszönöm szépen, Draggg! No para ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése